Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13. ^ Rekordokat hajszolva élünk Beszélgetés Kunszabó Ferenc íróval A könyvhéten járt megyénkben, író-olvasó találkozóik vendége volt Kunszabó Ferenc. A szabolcsi kötődésű író többek között a magyarságtudatról, a népben- nemzetíben gondolkodás fontosságáról és szerepéről szólt olvasóinak Nyírbátorban, Ti- szavasváriban és Tiszalökön. Terveiről, készülő műveiről kérdeztük. — Az utóbbi időben született írásaiból úgy tűnik, ismét témát váltott. A történelem felé forduló, múltba tekintő igazságkeresés után újra közvetlenebbül érdekli mai valóságunk, a jelen nyitott kérdéseinek elemzése. — Valóban, történeti vizsgálódásaimnak végéhez értem. Mielőtt Széchenyi István életművét, eszméit végigkísérő könyvemhez kezdtem volna, szociográfusként ■a mezőgazdaság, a falvak világának átalakulását figyeltem. Jelenleg az ipar nehéz helyzete foglalkoztat. Az Ipari Kutatóintézet mebízásá- ból gyárakról készítek felméréseket. Elsősorban az emberi oldalt, a vezetői hatáskörök hatékonyságát növelő tehetőségeket, elemzem. Az első tapasztalatokból úgy tűnik, hogy az ipari üzemék vezető gárdái — beleértve a dolgozói törzsgárdákat is — megkeresik azt a pénzt, ami a korábban kialakult keretek .között maximálisan lehetséges, s azon túl nem akarnak kodkázatot vállalni. A szerkezetváltással. a piaci versennyel járó nehézséget általában kerülik, inkább a kibúvókat keresik. — Az emberiség jövője szempontjából az egyik fenyegető kérdés a nukleáris világégés veszélye. A másik az ökológiai világkatasztrófa réme, mely a természeti környezet roncsolásán keresztül semmisítheti meg a „Földűr - hajó”-t, aminek mindannyian utasai vagyunk. Ehhez a problémához kapcsolódik megjelenés előtt álló könyve. — A civilizációs veszedelmekről foglaltam össze gondolataimat A halál pillanatai című előkészületben lévő könyvemben.. A természet pusztulásáról, a víz, a levegő, a talaj mérgezéséről sokat beszélünk. Kevéssé téma az értelem, érzelem, a lélek szennyeződése. Amíg a helytelen életmódból fakadó ön- pusztítás tény marad, addig a környezetvédelemben sem várható lényegi változás. A szemléletmódunkon kell tehát először változtatni. A svájci, a francia és dán állampolgárok már felismerték, hogy az egészségromboló szenvedélyek mérséklése, értelmi-érzelmi belátás alapján hozhat igazi eredményeket a környezetvédő mozgalom. Több pénzük is van ezeknek az országoknak természetóvó beruházásokra, de a lényeget mégis csak az önmérsékletben látom. — Hogyan lehet kiutat találni az öngyilkossá vált ci-' vilizáció bajaiból? — Nemrég lakodalomban voltam. Ügy nyolcvanian ültünk a roskadásig rakott asztalhoz, a násznép többsége gyarapít'hatta felesleges kilóit. Kövérek a szülőik, túltáp- láttak a gyerekek. Ha ezzel párosul, hogy rossz levegőt szívnak, szennyezett vizet isznak, akkor egészségük komoly veszélybe kerül. Az egyedüli kiút a fogyasztás fékezése, fogyasztási őrületünk feladása lehet. Ezt értelmileg mimdamnyiunknak be kell látnunk, érzelmileg ráhangolódnunk, és nélkülözhetetlen a lelki szilárdság ehhez a küzdelemhez. Természetesen az értékrendünket .is átalakítanánk. A hagyományos szépségeket, örök emberi, erkölcsi értékeket nem szoríthatja ki a technika iránti hódolatból fakadó álmodemség. Az új szemléletmód azt is magával hozná, hogy nagyobb értéknek tartanánk a gyermekkaoajt a gépkocsicsodák motorzajánál. — Sokan úgy vélik, hogy a civilizációs kényelmet és a természet értékeit nem lehet összebékíteni. A televízióban gyermeknapon sugárzott, tanyán élő sokgyermekes családnál készített riportja mintha cáfolná ezt. — Rekordok hajszolásában élünk. A sportolók újabb és újabb világcsúcsok megdöntésére készülnek. A világbank kölcsönadási rekordot akar elérni. Az áruházak arra biztatnak bennünket, hogy cseréljük ki az elavultnak mondott bútorokat, háztartási gépeket, együnk ma többet, mint tegnap. A fokozás talaján az előbb érintett sorsdöntő kérdésre, az ökológiai világkatasztrófára nem adhatunk helyes választ. Más alap kell, és itt az örök kérdés megint: mi az értékes? A fácánkerti tanyán élő házaspár példáját láthattuk. Számukra az igazi értéket, a boldogságot a nagy család, a természet közelsége jeleníti. Kirándulás nekik az egész élet, csak legalább ötszáz évig tartana, önzést legyűrő kisebb, nagyobb közösségekben kereshetjük meg valamennyien a kor kihívására az egyedüli helyes választ. Reszler Gábor Hozomány helyett meghurcoltatás Balassi botránya anno 1584 1584 karácsonyáról Ma- gyarországszerte sokat beszéltek. Nemcsak az ünnep fényéről, a folytonosan jelen lévő ellenségről szóltak az udvarházakban, a vitézi táborokban, sőt még a királyi udvarban is, hanem egy or- szágraszóló botrányról akart ■mindenki hiteles beszámolót hallani. Történt pediig a sárospataki váriban a karácsonyi istentisztelet végén, hogy Ba- * lassi Bálint minden előkészület nélkül feleségül vette Dobó Krisztinát. Mivel az egyik nőtlen, a másik özvegy volt, nem lehetett semmi akadály, no de ami aztán történt... Az ifjú pár az esküvő után a váriba ment Balassi katonáinak kíséretében, és az ott italált őrséget a maga hűségére feleskette, az ellenállókat kidobatta, és Kisvárday Mihály özvegy felesége, Dobó Krisztina hozományát kiegészítették ezáltal a két fivére, Dobó Ferenc és Jialkab vagyonrészével is. Az esküvő híre hamar Egerbe jutott, ahonnan hadai élén igyekezett az ifjú pár elűzésére Dobó Jakab, de a valóság még ennél is kevesebb időt hagyott az új várúrnak. A kidobott katonák fellármázták a pataki polgárokat, és azok összefogva a vár elhagyására kényszerítették az litfjú házasokat. A ’házasság még maradt, de a hozomány egyre távolabbra került. A sok szerelmi kalandjáról híres költőnek ez a terve csúfosan végződött, pedig mennyire vágyott a sikerére! Dobó Krisztina nem volt ismeretlen számára, unoka- testvérek, de a házasság mo- tiválója valószínű nem elsősorban a szerelem. Nem lehettek egymás iránt közömbösek, ám az a nagy vagyon, ami Krisztináé volt, no meg a Balassa Menyhérttől eltanult várifoglalás, reményt iadott Balassinak, hogy maga is visszaszerezheti elperelt, elfoglalt birtokait, vagy azokhoz mérhető nagyságú vagyonra tehet szert. Bár Kisvárday Mihály (másutt csak Várday néven olvasható) alig élte túl testvérét, Miklóst, de addig — mivel annak csak egyetlen lánya, Kata maradt — úgy tűnt, ő lesz a Várday uradalom örököse. Fiatalon a főpohárnok! tisztséget Viselte, és az egri hős lányával kötött házassága nagy karriert sejtetett. A korai halála nem viselte meg túlságosan nejét, de az egyedüllétet nem kedvelte. Nő létére könnyen kiforgathatták rokonai a vagyonából, és az élete is unalmassá válhatott volna özvegyként. Tudott ő unokafivére, a már költőként is ismert Balassi Bálint életének visszásságairól, arról, hogy az udvar nem kedveli, mivel rokonságban és hűségben állt Báthori István lengyel királlyal és erdélyi fejedelemmel, hogy másik rokona kiforgatta már szinte minden jussából, és arról is, hogy miilyen szenvedéllyel szerette Losonczy Annát. Mégis, a házasság mindkettőjüknek reményt adhatott egy önálló életre. A házasságkötés módja nem volt főúri, de nem is egyedülálló. Amint a rokonoknak a szepesi kamarához és a királyhoz írott tiltakozó leveléből kiderül, nem is ezt tartják Krisztina legnagyobb bűnének, hanem hogy a várat elfoglalták, a szolgákat feleskették. Aztán perbe fogták őlket, amiben már szerepelt a vérfertőzés, a rokonházasság vádja is. Balas- siék mindent megpróbáltak, hogy törvényesnek elfogadtassák a házasságukat, hiszen útban volt a gyerek, a nemsokára megszületett Jánoska. Eközben megbetegszenek mindketten, aztán már az idegösszeomlásig is eljut a költő a két év alatt, áttér a katolikus hitre, hűtlenséggel vádolja a feleségét, hogy elválhassanak, míg 1588-ban egyik levelében leíratja, „szabadságot adtak mindkettőnknek a házasságra ... ” „immár lelkem csendes”. Valóban hűtlen lett volna Dobó Krisztina? Nehéz ezt .elképzelni egy gyermekágyas asszonyról. A titkot, melyet feltételezni lehet, a gyermek sorsáért való aggódás magyarázhatja. Nem elég, hogy vagyontalanná váltak, még azt is elveszítették, amilyük volt, most még fiukat törvénytelennek mondja a tör«- vény. Hát ha nem lehet a házasságot elfogadni. akkor egy törvényes válás teheti • törvényesen Balassi utódjává a gyermeket! A sok meghurcoltatás elszenvedése értelmetlenné vált. Jánoska hét éves korában meghalt, a várdaii uradalom a Várday Kata, Nyáry Pálné jussa lett, a többi birtokból pedig apját, anyját szintén kiforgatták a harag- vó atyafiak. Láczay Magdolna Csingiz Ájtmatov új regényéről Vesztőhely — Nagy visszhangot váltott ki szerte a Szovjetunióban .Csingiz Ájtmatov új regénye, a Vesztőhely. Az író eddigi műveiből kiindulva az új regény főhősének személye nagy meglepetés: Avgyij Kallisztratov foglalkozását- tekintve teológus. Vele- i született igazságérzete, az igazság keresésének szelleme arra készteti, hogy fellázadjon az egyház örökérvényű dogmái ellen, ezért a papok kivetik soraikból. A regény vezérfonala az élet értelmét feszülten kutató, az igazi jóságra törekvő és gazemberek kezétől vértanúhalált haló Avgyij tragikus sorsa. Az alábbiakban olvasóink figyelmébe ajánljuk azt a beszélgetést, amelyet a Lityema- : turnaja Gazeta folytatott az íróval, (rövidítve) j — Regényének címe: Vesztőhely. Tudjuk, hogy az ön számára mindig nagyon fontos a cím . . . — Szerintem a regény címe a tartalomból ered. A Vesztőhely nemcsak olyan emelvény, ahol végrehajtják a kivégzései két. Adott esetben az elnevezés arról szól, milyen áron juthatunk el a vesztőhelyre, s van-e értelme a kereszthalálhoz vezető ilyen áldozatokat követelő útnak. — Sok tekintetben meglepetést keltett a főhős, Avgyij v __________________ Kallisztratov alakja. Most először történt meg, hogy regényének főszereplője orosz. — Igen. Avgyij orosz, de alakját tágabban — keresztényként — értelmezem. Jelen esetben a valláson keresztül közelítettem meg az embert. Nem az istent, hanem — az embert! A .regény valamennyi vonala közül számomra a legfontosabb Avgyij, az ő útkeresése. — A Vesztőhely olvastán akarva, akaratlanul eszünkbe jutnak Dosztojevszkij hősei, Miskin herceg, Aljosa Karamazov . . . Az ön Pilátusa és Krisztusa pedig Bulgakovot idézi emlékezetünkbe . . . — Mit is mondhatnék erről?! Ügy alakult, hogy munkám során szembetaláltam magamat azokkal az örök problémákkal, amelyeket egykor ők is megfogalmaztak. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben is sokan fordulnak majd hozzájuk. Természetesen gondoltam Bulga- kovra. Ugyanakkor Pilátus és Krisztus párbeszédébe egy igen lényeges momentumot vittem: egy meghatározott történelmi időszak telt el a Bulgakov által ábrázolt találkozás óta, és mi valamelyest más korszakban élünk. Érthető, hogy éppen most szerettem volna szólni arról, hogy mennyire sebezhető az ember világa. Egyáltalán nem igénylem, hogy a végítélet napját a nukleáris világvégének tekintsük egyenes értelemben. Ugyanakkor éppen e veszély realitásának a felismerése késztetett engem arra, hogy megkíséreljem bebizonyítani: nem a kitalált, mitikus világvégétől kell félni, hanem attól, amit megtenni képesek vagyunk, s ami szörnyű valósággá válhat. — Mi késztette arra, hogy olyan érzékeny kérdést is érintsen a regényében, mint kábítószer-fogyasztás? — Természetesen nem véletlenül érintettem ezt a témát. Hosszú éveken keresztül önmagunk elöl is eltitkoltuk ezt a nagy bajt, s természetes, hogy izgattak a következő kérdések: miért kergeti hatalmába Hiúságunk egy részét ez a betegség, milyen családi, személyes okai vannak társadalmunkban e baljós jelenségnek. — Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztatják önt az ifjúság gondjai. Miért? — Nagyon kiéleződtek mostanság ezek a problémák. Valószínűleg mi is hibásak vagyunk mindabban, ami ifjúságunk serdülő korosztályával történik. Jólétben — akármit is mondunk — jólétben élünk, hiszen nincsenek nálunk éhezők, nincstelenek, otthontalanok, — az erkölcsi nevelés hiányosságai, a magas fokú belső kultúra hiánya azonban fogyasztói szemlélethez, ingyenéléshez, tárgyiasult világszemlélethez vezet. Az oktatáson nem szabad takarékoskodni. ' A társadalomnak bizonyos fogyasztás vonatkozásában komolyan vissza kell fognia magát, de az oktatásra nem szabad sajnálni a befektetést. Akkor majd valóban beszélhetünk a tudományos-műszaki haladásról, mert felbukkanna a sok-sok tehetség, a magas fokú erkölcsiség- gel és szellemiséggel megáldott elme. Magyar fotográfia 1987. Wéber Lajos: Az ikrek győzelme. (Fotó: Hauer Lajos reprodukció — KS) A Művelődési Minisztérium, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, az OFOTÉRT Vállalat reprezentatív fotókiállítást rendezeti a Műcsarnokban. A július 12-ig nyitvatartó kiállítás a fotográfia minden műfaját felöleli. Stekovics János: Meszestanya — Kígyós. Péter Gábor: Szögesdrót és üres húskampó. Staiter György: Egy kép az Ebrendészet című sorozatból. KM hétvégi melléklet
