Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

1987. május 13. Kelet-Magyarország 3 /----------------------------------------------------------------------------------------\ Iskolából munkába Fogyókúra után Nyelcszáz szabolcsi fiatal elhelyezkedése Felvirradl a féiyionásgyának Többet, jobbat a kisvárdai Tungsramból Aprólékos, precíz munka kell az izzógyártáshoz MINDIG SZÜKSÉG LESZ SEGÉDMUNKÁSRA, egy se­reg olyan munka van, ahol a festi erő a fontos, nem pe­dig a szellemi. Akár ezzel a megállapítással, amiben van igazság, le is vehetnénk a napirendről azoknak az ügyét, akik a nyolc általá­nos befejezése után nem akarnak továbbtanulni. Még­sem ilyen egyszerű a kérdés, mert a szakimané lkü liség napjainkban csaknem lehe­tetlenné teszi a munkáiba ál­lást. Ezért kértünk tájékoz­tatást Lukácskó Zsolttól, a megyei pedagógiai intézet osztályvezetőjétől a tovább nem tanuló fiatalok lehető­ségeiről, munkába állításuk segítéséről. Az intézet előző évi jelen­téseit, elemzéseit lapozgatva kiderül; visszatérő gondot kezdtünk el bogozni, így . na­gyon is időszerű tanulsá­gókkal. 1985-ben például 677-én nem jelentkeztek to­vábbtanulásra az általános iskola elvégzése után. S bár minden tanulónak legalább két elhelyezkedési, illetve to­vábbtanulási lehetőséget alánlott az intézet — megyén belül és kívül — mégis negy­vennyolcán éltek a lehető­séggel. Tavaly 571 fiatal nem kívánt továbbtanulni, de az intézet vezetői szerint a valós szám 800 körül lehet, ugyanis az általános iskolák nem mindig teljesítik kötelezett­ségüket, nem jelentenek min­den gyermeket az intézetnek. — Tavaly a továbbtanulni nem jelentkezők bukott és olyan gyermékek voltak, akik nem kívántak tovább­tanulni, mindezek ellenére 923 továbbtanulási ajánlatot adtunk részükre. Többek kö­zött a-Hazai Fésüsfonó, a So­roksári Textilgyár, a Magyar Gyapjúfonó, a Betonr és Vasbetonipari Művek, a ra- karnaai Radta, a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkás- képző, a Ganz-MÁVAG és a vásárosnaményi ipari szak­munkásképző intézet szere­pelt az elhelyezkedést, to­vábbtanulást nyújtó intéz­mények, vállalatok között. Valójában 72 fiatalt sikerült „beiskolázni". Nehéz a gyer­mekek elhelyezéséről gon­doskodni, mert egy részük igen gyenge képességű — bukott és 2-es osztályzatú a tanulók 95,7 százaléka, — másrészt a szülők sem akar­ják, hogy a fiatal továbbta­nuljon. MIT MUTAT A TAVALYI ÖSSZEGZÉS? — Megyénk­ben évente körülbelül 800 olyan gyermek van, aki az általános iskolát befejezve nem akar továbbtanulni. Ko­moly erőfeszítések, meggyő­ző viták során tudjuk 10— 20 százalékukat elhelyezni. A korábbi évek tapasztala­taiból, úgy tudjuk, időivel S_______________________ még úgy 10 százalékuk vala­milyen fokon — tanfolyam, magánúton stb. — továbbta­nul, 25 százalékuk végleges vagy ideiglenes munkahe­lyen dolgozik, 40 százalékuk a családban marad. — A felmérések, temésze- tesen, tájékoztató jellegűek, mert 25—30 százalékuk sor­sáról nem érkezik visszajel­zés. Zavarja a teljes kép ki­alakítását, hogy az iskolák a jelentkezési lapoknak esaik a 70 százalékát továbbítják a megyei pedagógiái intézet­hez, azök egy részét is ha­táridőn túl, így még inkább nehezebb segíteni a fiatalok elhelyezkedésében. Mit mutat a legfrissebb helyzet? — Az idén az általános is­kola nyolcadik osztályát be­fejező 10 343 tanuló közül az intézet jelenlegi adatai sze­rint 608 fiatal nem kíván to­vábbtanulni — 297 lány és 311 fiú. Az előző évek adatait figyelembe véve ez a szám az idén is több ennél, körül­belül 800-ra tehető. Az inté­zet nagy erővel folytatja a megyei és megyén kívüli ta­nulási, elhelyezkedési lehető­ségek felkutatását és ezek­ről folyamatosan tájékoztat­ja azokat, akiknek a lapját az iskolák eljuttatták ide. Azokon nem tudnak segíteni, akiknek az adatait az isko­lák nem küldték be az inté­zetbe. AZ INTÉZET PÁLYAVÁ­LASZTÁSI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐI még elmondták, június 15-én nagyszabású pályaválasztási kiállítást ren­deznek Nyíregyházán a szak- szervezetek Móricz Zsigmond művelődési házában, ahol minden jelentősebb vállalat bemutatkozik, videofilmek adnak tájékoztatást az elhe­lyezkedési, tanulási lehetősé­gekről. Ezenkívül — ugyan­csak június 15-i indulással négy helyen szerveznek pá- lyaválasztási tábort. A nyír­bátori fúrógépgyárban, a mátészalkai bútorgyárban, ahol ennek már több éves hagyománya van. Ezenkívül a KISZ megyei továbbképzé­si intézetével együtt számí­tógépes, a nyíregyházi anya- és csecsemővédő-otthonnal pedig egészségügyi táborba hívják az érdeklődőket. A számítógépes tábor sikeres hallgatói, a tervek szerint „bizonyítványt” is kapnak, amivel könnyebben elhelyez­kedhetnék a számítógépes központokban operátorként. Az anya- és csecsemővédő otthonban szervezendő tá­borban nem kizárólag azokat várják, ákik szimpátiát érez­nek az egészségügyi munka iránt, hanem minden leendő •anyát, aki itt hasznos isme­reteket szerezhet. P. G. J Kínálati helyzet — akár a világpiacon is. Egyre keve­sebb vállalat mondhatja el ezt magáról, hiszen általában a konkurrenciával szükséges megküzdeni, mindent latba vetni, hogy az éles verseny­ben megállja a helyét valaki. A Tungsram RT, s annak a kisvárdai fényforrásgyára viszont azt vallja, hogy sem­miféle korlát nincs a terme­lésük előtt, az egyetlen -— s egyáltalán nem lényegtelen — követelmény, hogy megfe­leljenek a tőlük elvárt ma­gas minőségi követelmények­nek. Automatizálás — Ezért folytatunk pótló­lagos automatizálást — fejte­geti Gábor András vezér- igazgató. — Nálunk a vevő általában nem a terméket, hanem a technológiát minő­síti. A közeli napokban tartott sajtótájékoztatót az ország egyik legnagyobb tőkés expor­tőr iparvállalata, amelyben a vezérigazgató vázolta a ko­rábbi nehéz helyzetből való kilábalás útját, a jövő fel­adatait. Néhány éve látványos „fo­gyókúrát” indított a vállalat. Az akkori 33 ezerről mára húszezerre csökkent a lét­szám a Magyarországon 14 gyárat tömörítő vállalatóriás­nál, amelynek számos, külföl­di vegyesvállalata is van. Ak­koriban a megrendült pénz­ügyi egyensúlyt kellett hely­rehozni — az Állami Tervbi­zottság két részletben több mint két és fél milliárd hi­telt engedett el. Ehhez jöttek még a különböző szervezeti, gazdálkodási intézkedések a vállalaton belül. Az ered-! meny: a múlt évben félmilli-' árddal növelték a termelés értékét, közelítik az évi tíz- milliárd forintot. Mégpedig úgy, hogy már 821 millió fo­rintos nyereséget is elköny­velhettek. — A vállalat nagyobb ön­állóságot adott gyárainak, amelyek szakosodtak egy-egy tevékenységre — tájékozta­tott kérdésünkre a vezérigaz­gató. Hogy ez mit jelent a gya­korlatiján, annak a kisvárdai fényforrásgyárban néztünk utána, ahol másfél ezer em­ber jobb kenyere múlik a gazdálkodáson. — Szorításban vagyunk, mert ahhoz, hogy többet tud­junk fizetni a dolgozóink­nak vagy a létszámot kell csökkentenünk, vagy azonos létszámmal jóval többet ter­melnünk — mondja Orosi Jó- zsefné közgazdasági és mun­kaügyi osztályvezető. Heg kétszerezték Fogalmazhatunk úgy is, hogy a gyárakra lényegében ugyanaz a szabályozás hat, mint ami a vállalat egészére. Erre már tavaly felkészültek Kisvárdáfl, amikor a 620 mil­lió forintos termelés mellett az aszimmetrikus autófény­szórók gyártásánál a terme­lést megkétszerezték. A nö­vekvő termelés alapja első­sorban a termelékenység fo­kozása volt. Ám az elért eredmények mellett a minő­ség javításában még van tennivaló. — A világ élvonalával kell lépést tartanunk, erre köte­lez a Tungsram híre *— fo­galmazza meg Csatári Zoltán igazgató. Már a kilencvenes évekre gondolnak, aminek a meg­alapozása a mai műszaki fej­lesztések nélkül elképzelhe­tetlen. Mert bármennyire fontos, hogy ügyes kezű lá­nyok, asszonyok álljanak a gépek mellett, az egyenleted minőség-megköveteli, hogy a gép automatája legyen a legJ fontosabb minőségi tényező. Különösen egy olyan gyár­nál, amelyben az autók fény­szórójától a műszerfal jelző­lámpájáig minden autóvilá­gítási cikket előállítanak. Az itt egy évbgn készült 70 mil­lió izzóból a fejlett tőkés or­szágokba jut a legtöbb. Az új terméknél, a kemény üve- gű halogénlámpák gyártásá­nál — a zseblámpától a jach­tok lámpájáig sokféle ké­szül belőlük — már évi tíz­milliónál többet kell készíte­niük, hogy eleget tegyenek a rendeléseknek. — Nyílt kártyákkal ját­szunk a gyáron belül is — mondja Orosi Józsefné. — Különösen a béreknél közös a célunk. Nem azt mondjuk, hogy ennyit és ennyit eme­lünk, hanem az üzemek, a -kisebb kollektívák így kap­ják a feladatot: akkor kap­tok több bért, ha ennek és ennek a feladatnak megfelel­tek. Vagyis a termelékenység, a minőség szabja meg, ho­gyan emelkedhetnek a bérek. — El kell dönteni, melyek a legfontosabb tennivalók, ar­ra csinálunk rövid progra­mokat — folytatja az igazga­tó. Dollárexport Bármennyire eredményes a termelés, viszonylag szűkö­sek a lehetőségek a különbö­ző vállalati terhek miatt. Azonban műszaki fejlesztés­re, pótlólagos automatizáció- ra, a munkakörülmények ja­vítására az idén Kisvárdán több mint 35~millió forintot fordíthatnak. Nemcsak töb­bet akarnak ezáltal termein! — hiszen a kereskedők je­lezték, minden mennyiséget el tudnak adni —, hanem az anyag- és energiaköltségek csökkentésével, egyes im­portanyagok helyett megfele­lő minőségű hazai anyagok felhasználásával a gyári ered­ményt is szeretnék 3 száza­lékkal növelni. Ezen az alapon érthető a vállalati cél: a tavalyi 102 millió dollár értékű export helyett az idén már 110 mil­liót szeretnének produkálni. Lányi Botond A Beiegben Megkezdték a gázvezeték lefek­tetését Kisvárdán az Árpád, az Úttörő és a Madárh Imre utcá­ban a Közúti Építő Vállalat szak­emberei. Idén 12,5 kilométer ge­rincvezeték kiépítését tervezik, s ezt követően kezdődhet el az egész várost behálózó rendszer kialakítása. Képünkön: A lefek­tetett csövek vezetékjelző kábe­leit helyezik el a KÉV dolgozói az Úttörő utcában. (Vincze Péter felvétele) E nnek a miféle fajta gólyáknak fő színe a fehér, csak az evezö- tollai feketék, hosszú cső­re és lába piros, viszont a szeme az barna. Mindig a régi fészkére száll. Ami gó­lyát Gulácson most nézünk, az is a régi fészkén ül, il­letve majdnem. Korábbi éveimből tudom, hogy Gulácson az egyik portán a gólyafészek a gaz­dasági csűr gerincét terhel­te az ormozati részen. Azt a csűrt elbontották. Helyébe amolyan lábas-cseréptetős szénatartó épült és a gólya most oda fészkelt. Hűség ez, avagy a megszokás? Ki tud­ja. Mindenesetre jól mutat­na egy fényképfelvételért. Viszont a gólya nem akar felállni. Társam, a fényké­pész toporog, én meg arra intem, menjünk inkább to­vább. Magyarázom, hogy már tojásain ül a madár, vihar is közeledik, így hát nincs az az ember, akinek kedvéért egy beregi gólya modellt állna. Olykor még a szántóvető is ódzkodik at­tól, hogy lencsevégre kap­ják. Ez utóbbi megjegyzésre nincs kéznél példa, hiszen a beregi nép nem az a fajta, hogy ne lenne szíves szóval a vendég iránt. Most is az történt, Gulács alatt a Dó­ka-tagban jól elbeszélget­tünk. Ami bennünket meg­állított, az Hetei Gyula traktora volt. Már messziről kiszúrtuk, ott porzik a föld. Gép járja a határt. Köze­lebb kerülve megítélhettük, valós dolog a kukoricaföld tárcsázása és még abban is kedvezett a szerencse, hogy a tábla szélén egy eleven brigádvezető, File László állt. A tárcsázásról tehát kép készült. . Kikerekedett a képaláírás' is, ■ miszerint a tarpai tsz most több mint ezer hektáron vet kukoricát, hajtanak, mert sürget az idő, május 6-ig 800 héktá- ron került földbe a mag. Ez jó. Kicsit lapos és szokvá­nyos a szöveg, de kell a hír­adás arról, hogy nagy az erőfeszítés. De tényleg nagy-e? File László a kér­déstől kissé zavarba jön. Mit mondjon? Kezdi sorolni, hogy négy nagy gépe van a termelő- szövetkezetnek és azok most megállás nélkül dolgoznak. Kettő éjjel, kettő nappal. Nem nyolcóráznak. Ahhoz nincs elég ember. Tizenkét órát kell a nyeregben ülni. De hiszen embertelen? — Megfeszítő —. fogal­mazza át a megjegyzést az ifjú és hozzáteszi: már gon­dolkoznak azon, hogy ősszel másképpen legyen a mun­karend. Akkor majd nyolc­órás műszakokat szervez­nek. Ezekután már a kí­váncsiság kérdezteti: na és a brigádvezetők, azok hogy dolgoznak? Ahogy a szük­ség diktálja. Tegnap példá­ul hatkor keltem és aznap már nem is tudtam lefe­küdni. Este fél tízkor el­romlott az egyik Rába, he­geszteni kellett, a javítás eltartott egy óráig. Hogy miért kell a javítás­hoz a brigádvezető, azt File László megmagyarázta. Nála hegesztettek. Ö amo­lyan barkácsoló ember, van dinamója és mindenféle szerszáma. Arra gondolt, minek vigyék a gépet Tar­pára javítani, azzal is csak az idő telik. Azt is megval­lotta a fiatalember, hogy szíve szerint inkább a gép­hez húz, mint a brigádveze­tőséghez. Nemrégen még garázsmester volt. Miért lett hát brigadéros a nö­Textilipar Hasznos hulladékok A textiliparban a feldolgo­zott anyag 18—20 százaléka, évente több mint 30 ezer ton­na fonalból készült termék — holott az alapanyag kéthar­madát importból szerzik be — hulladékká válik. Ezért e szakágazatban különösen fon­tos az így keletkezett hulla­dék mennyiségének csökken­tése, ésszerű hasznosítása. A textilipari vállalatok kö­zül mind több .arra törekszik, hogy még a keletkezési he­lyen feldolgozza a fonal- és textilmaradékot. Erre legin­kább a pamutiparbari van le­hetőség, mert az itteni hul­ladék viszonylag egynemű, s ezért a tisztítás után köny- nyebben visszakeverhető! Ezt kihasználva.szinte valameny- nyi pamutipari vállalat fel­dolgozza, esetleg értékesíti fonal-, illetve szövetszél ma­radékát. A Magyar Posztógyár a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalattal közösen Nagykállóban létesít gyapjú- szál, -fonal és kötött kelme újrafeldolgozására alkalmas üzemet az idén. Elkészültével évi 500 tonna gyapjúhulla­dék dolgozható fel ismét. Virágos mezőben. (Császár Csaba felv.) vénytermesztésben? Mert az elnök ide tette. Itt, meg a sikertelen gó­lyafényképezéssel be is fe­jeződhetne ez a tavaszi tör­ténet. Igen ám, de találkoz­tunk az elnökkel is. Ö már tudta, hogy a gulácsi Dóka­tagban megálltunk egy percre. Arra volt kíváncsi, mit mondott a brigádveze­tő. Panaszkodott? Miért pa­naszkodott volna? Egy só­haja sem volt. Akkor jó — mondta az elnök —, jó ké­pességű fiú, azt szeretném, ha tanulna, vinné valamire. Garázsmesternek lenni nem olyan nagy dolog. E stére megjött a zuhé. Viharos szél verte a Trabant ablakához a kövér esőcseppeket és már nem, láttunk semmit. Elnép­telenedett a határ, a gólya is úgy belesüppedt a maga fészkébe, hogy a feje se látszott ki. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents