Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9. ^ KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ^ FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK j Sárospatak, május — diáknapok Sorrendben a tizennegyedik ^Sárospataki Diáknapokat” rendezték meg a múLt héten az ősi hegyaljai városban. Az április 30-tól május 3-ig tairtó rendezvényen, illetve versenyen _ Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén fiataljai mellett — mintegy 300 szabolcs-szat- mári tanuló is részt vett, akik közül több mint kétszázan színpadon is bemutatkozhattak. Csapatunk jól szerepelt, bár a két, illetve négy évvel ezelőtti nagy sikert nem tudták megismételni, hiszen most a megyék közötti versenyben a fesztiváldíjat a borsodi küldöttség vitte el. A tizenhét különdíjból viszont hetet nekünk ítélt a zsűri. Az idő csodálatos volt, a srácok jól érezték magukat. Mindjárt az első napon a város vezetői átadták a település kulcsait a diáktanácsnak. Rangos, profi együttesek színesítették a programot (Bikini, Old Boys, a kassai Color Box), összeállításunkban nem törekedhettünk a teljességre, csak hangulatokat, színeket, szereplőket, véleményeket mutathatunk be, villanthatunk fel. (Aki többet szeretne tudni a diáknapokról, annak ajánljuk figyelmébe a Szabolcsi Ifjúság következő számát.) — Érdekes, hogy ajtómnak ezt a művét nem ismertem, otthon nincs meg kéziratban. Annál jobban örültem neki, hogy itt most meghallgathattam. — Mostanában egyébként is van okod örömre. — Igen. A színművészeti főiskola felvételijén az első szűrőn sikerült átjutnom. — Minden áron színésznő akarsz lenni? — Eltökélt szándékom. — És ha mégsem jön be? — Akkor színházi kritikus szeretnék lenni. — Ki tetszett a szabolcsiak közül? — Horváth Teodóra Mátészalkáról. Ö is verset mondott. Charleston — break Padlóra verset Mintha maga a megtestesült kellem jelent volna meg a színpadon. Táncával képes volt ez a lány a fojtott izzásnak és a tartózkodó szerelemnek olyan magas, már- már költői fókát érzékeltetni, ami legtöbbünkben azt az érzést keltette, hogy csizmájával egyenesen verset kopog a padlóra, nem p>edig egy előre megtervezett koreográfia utasításait követi a lába. Kovács Gabriellának hívják, és a miskolci Kossuth Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Az ugyancsak miskolci Maródi Attilával páros népi táncot jártak, melynek Majoros Artúr lépéseit ők maguk tervezték. Érettségi után mindketten hivatásos táncosok vagy tánctanárok szeretnének lennei. Erre minden esélyük megvan. „Hőckölődtek“ a gárdisták Olyan dühödt gyorsasággal szaladtak a rendezők a színpadhoz, akárha verekedéshez akarták volna deszkát tépni a dobogóból. Hogy mi történt? Addig-addig bokáztak a táncosok a szabadtéri emelvényen, mígnem ki lazultak a lécek. Le kellett hát fogni az ütemre pattogó deszkákat. A civil rendezők csakhamar megunták az ellensúly szerepét játszani. Odarendeltek néhány ifjúgárdistát, hőckölődjenek ők a deszka végén. A program végére a gárdisták közül néhányan alighanem egy életre megutálták a gyors, odaverős táncokat... Anyatollasok Kövezzenek meg, de nekem tetszett az a két tini, ■akiket mint baglyokat, az ősi kollégium egy ablakjtórká- nyán ülve találtam hajnali háromkor. Andalgósra fogott sétám legnagyobb élménye volt ez a két ártatlan gyerek, ezek a szinte még anyatollas madarak. A földszinti ablak- párkányról nyurga lábuk majdnem a földig ért. De hol voltak ők a földtől? Csak nézték egymást, szerelmesek voltak, már tudtak szárnyalni. Tizenöt évesen nyert — Rebbenékenynek látszol — szólítottam meg Mélykúti Emesét, a nyíregyházi Vasvári Gimnázium diákját, aki mindössze 15 éves és máris különdíjat hozott el Patakról. — Nem tudom, talán inkább érzékeny vagyok ... — Ez nyilván előny a zenében. Jól sejtem? Diákok a bereki majálison Közfelkiáltással a diáktanács elnöke: Bráth Endre — Valószínűleg igen. — Brahms V. magyar táncát adtad elő fuvolán, szerintem hibátlanul. Te magad elégedett vagy a produkcióddal? — Nem volt semmi baj. Esetleg a zongorával való együttjátszás lehetett volna kifinomultabb. — Izgultál? — Mostanában egyre kevésbé félek a színpadon.. — Eddigi legnagyobb sikered? — Még hetedikes voltam, amikor a korcsoportomnak megfelelő országos fafúvós- versenyen bekerültem a hét legjobb közé. Cherubin megszemélyesítője Mozart Figaró házasságából Cherubin áriáját elénekelni nem kis teljesítmény. Hang kell hozzá. Pere Mariann, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium negyedikese szép közönségsikert aratott az áriával. — Hány oktávot tudsz kiénekelni? — Nem tudom ... Legfeljebb megsaccolni tudnám. — Szándékodban áll továbbképezni a hangod? — Igen. És ezt nagyon akarom. Debrecenbe, a zeneművészeti főiskolára szeretnék bekerülni. De rendkívül nehéz. Állítólag évente egy embert vesznek fel. Jönni akart — Meghaltam volna, ha az idén nem jöhetek el ide — mondta Mester Ágnes, - a nyíregyházi Kossuth Gimnázium negyedikes tanulója. Ezért találni akartam valamit, amit itt előadhatok. Végül is egy svéd gyerekverset mondtam. — A családod kitett magáért, hiszen édesapád, Mester Attila Nyíregyháza című versével indult a megyei bemutatkozó program. — Kedvenc táncod? — Hú, ez nehéz kérdés!... Elsődleges azért a diszkótánc. Abban van break is, és a régebbiekből is mindent bele lehet tenni. — Mikor táncoltál életedben először? — Az általános iskolai klubdélutánokon. — Kitől örökölted ezt a táncos kedvet? — Állítólag apa volt ilyen nagy mulatós, mint én. Aki válaszolt: Majchrovics János, az ÉVISZ másodikosa, a SáMester Ágnes rospataki Diáknapok fél-kü- löndíjának nyertese. A másik fele Vass Tamást (nyírbátori Báthory) illeti. Mátészalkán miég ellenfelek voltak, itt viszont együtt léptek fel — s tapsoltatták vörösre a tenyereket — breakükkel. János pedig még a ragyogóan charles- tonozó ÉVISZ-es csapattal is fellépett. Három évvel ezelőtt Bárány Dezső barátja hívta a társastáncosok közé, később János abbahagyta, de most örömmel szállt be ismét. És, hogy ne legyen nagyon egyszerű a dolog, még egy hozzáfűzni való: Dezső pedig — Feka Dezsővel, mint Dezső-duó ért el hatalmas közönségsikert Patakon saját dalok hangulatos, szép, kedves előadásával. Ezüstből — különdíj Eredetileg be sem jutott a pataki csapatba, Mátészalkán ugyanis ezüst minősítést ért el. A gálaműsor rendezője azonban mégis meghívatta. Nem ok nélkül, hiszen a kis- várdai Bessenyei harmadikosa közben második lett felnőttek között a megyei Illyés Gyula versenyen. A diáknapokon pedig hatalmas közönségsikert arat a Nem menekülhetsz-szel, s kiérdemli a kategóriadíjat. Majoros Artúr, ez a tisztán artikuláló, tehetséges versmondó: színesbőrű — édesapja afrikai ... — Előny ez, vagy hátrány? — Ilyet is, olyat is mondtak már a versmondó versenyekkel kapcsolatban. A mindennapi életben viszont sokszor hátrány ... — Színész akarsz lenni. És ott? — Valami olyan területet szeretnék találni, ahol ez nem számít annyira. Lehetnék talán előadóművész vagy komikus. — Segít valaki a felkészülésben ? — Igen, dr. Sásné Nagy Emese és Balogh Frigyes, a magyar tanárom és a kollégiumi nevelőm. Turbó Rudi Sátrak álltak a Comenius hátsó udvarában, itt volt a Turbó Rudi főhadiszállása. Június harmincadikén ünnepeljük a születésnapunkat — újságolják. A tortaevés előtt ünnepélyes aktusként megkoszorúzzák a névadó munkásmozgalmi veterán, Turbó Rudolf emléktábláját... Bodnár Viktória kinevezett szóvivő (a Kossuth gimnáziumból) ismertette az előzményeket. A közvetlen az, hogy már a szálkái diáknaj>ok egy napján is megjelentek együtt, s az, hogy ide tizenegyen érkeztek. (A fehérgyarmati Dajka Béla intézte el előre a sátorhelyet.) A kezdet: egy tavaly nyári tanulás-táborozás a sóstói KISZ-iskola középvezetői tanfolyamán. Onnantól kezdve kéthavonta rendszeresen találkoznak a politikai képzési központban legálisan működő Turbó Klubban, komoly előadókat hívnak, programokat szerveznek. Irigykedhetnek a tunyák, ez a kiváló kis csapat attól sem riad vissza, hogy a szervezéshez Nyíregyháza, Fehérgyarmat, Ibrány, Kis- várda, Űjfehértó és Mátészalka között kell a forró drót. Természetesen jól érzik magukat Patakon, bár soknak találják a pangást időnként. Igaz, az ő tempójukat nem is olyan könnyű felvenni — mégoly kiváló szervezőknek sem. A Turbó az állandó robogásra szavazott! VISZONTLÁTASRA ’89-ben 1 Hajnalig tartó szerenáddal, alig-alvással, gálaműsorral, eredményhirdetéssel ért véget a fesztiválforgatag. (Bár a nagydíj — teljesen megérdemelten — a borsodiaké lett, a másik két megye küldöttei sem szomorkodtak.) Gyanúsan csillogott a búcsúzó, fekete lebemyegét levető diáktanács tagjainak a szeme. (Tőlünk a mátészalkai Endrédi Andrea és Onder Csaba (kisvárdai Bessenyei) választatott a magas testület tagjává, Hoffer Beáta a Zrínyiből pedig a DT-titkár posztját töltötte be.) Szede- lőzködtünk, két órakor már mindenki a különvonaton ült, amikor a diáktanács már leköszönt elnöke, a házigazdák képviselője Bráth Endre — szintén a mi fiúnk, hiszen Vásárosmaményban él — vasutaszubbonyt öltött, feltette a tányérsapkát, és sutaszabályos mozdulatokkal menesztette a szerelvényt... AZ OLDALT ÍRTÁK: SZTANCS JANOS—PAPP DÉNES Kulcsátadásra várva (Fotó: pd.)
