Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-08 / 107. szám
1987. május 8. Kelet-Magyarország 3 Hiányzik egy oldal N ézem a televízióműsort, s a kiválasztott darab alatt olvasom: cikkünk a 2. oldalon. Nos, visz- szalapozok a rádió-tévé- újság második oldalára, és mit találok? Hirdétést. Az említett írásnak híre-hamva nincsen. A dolog bosszantó, s úgy érzem, elloptak egy oldalt. Hogy mindez világos legyen, meg is magyarázom. A Képes 7 annak idején azzal vált igazán csábítóvá, hogy közölte: minden számban teljes rádió- és televízió- műsort ad, a rádió- és tévéújság földi mását. Ez így igaz, adja, csak éppen a második oldalt adta el másnak. Azt az oldalt, melyen sokszor érdekes műsorokra utaló írások jelennek meg. Magyarán szólva: a rádió- és tv- műsor így csonkult. Az, hogy az első és utolsó oldal hirdetés megértem, az üzlet az üzlet. De a tartalmi csonkítás bosszantó, (bürget) Közös vállalat a láthatáron Kis lépések taktikája A Szatmár Bútorgyár és az ungvári kombinát kapcsolata Jó néhány hír megjelent már lapunkban arról, hogy a magyar—szovjet határ két oldalán megélénkültek a kapcsolatok, vállalatok, szövetkezetek sora keresi a mélyebb gazdasági együttműködés lehetőségét szovjet partnerekkel. Hogy mindez eléggé rögös út — a maximális jószándék ellenére — azt példák bizonyítják. Ezúttal a Szatmár Bútorgyárban tájékozódtunk. Program a fiataloknak A gyermek- és ifjúságvédelem helyzetéről hallgatott meg és fogadott el beszámolót legutóbbi ülésén a Nagy- ecsedi Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága. A kritikus hangvételű előterjesztésben — a vitathatatlan sikerek, eredmények számbavétele mellett — a hiányosságokról is szó esett. A tanács albizottságának a rendőrséggel és a szak- igazgatási szervvel közösen lefolytatott vizsgálata például megállapította, hogy a hét végeken nincsen megfelelő program a fiatalok számára a nagyközségben. A vb ezért utasította az iskolák igazgatóit, a művelődési ház, a könyvtárak vezetőit, hogy gazdagabb programról gondoskodjanak. Uborka Angliába Nyolcszázezer üveg uborka. Február második felében kezdték el szállítani a ZÖLDÉRT mátészalkai almatárolójának konzervüzeméből Angliába a savanyú uborkát. A tavalyi termésű, a hűtőházban tárolt uborkából, magyaros ízesítéssel készülő savanyúságból június végéig összesen nyolcszázezer üveggel szállítanak a szigetország lakóinak asztalára. Egy tervidőszakkal korábban, 1981-ben vette fel először a hivatalos kapcsolatot a Szatmár Bútorgyár az ungvári Zakarpatlesz Erdő- és Faipari Kombináttal. Akkor elsősorban termelési tapasztalatcserére, kisebb, együttműködésre gondoltok. A múlt év végén szervezett tárgyalások idején viszont — amikor a megyei, illetve területi pártbizottságok is segítették a kapcsolatteremtést — már felmerült egy közös vállalat létesítésének lehetősége is. Ennek előkészítéséről, az elképzelések kimunkálásáról tavaly decemberben állapodtak meg. A lehetőségek megvizsgálásának határidejét március végére szabták meg. Nullszaldóval" A bútorgyár igazgatója, Kun István már tudja mutatni azt a szépen kimunkált dokumentumot, amelyet az ungváriak készítettek el egy teljesen új bútorgyár berendezésére. A becsült adatokból kiderül, hogy hatalmas — legalábbis a mi méreteink között hatalmas — beruházásról van szó, amely felérne a mai Szatmár Bútorgyár termelésével. Ehhez új gépeket kellene beszerezni, komoly nagyságrendű tőkés importra lenne szükség, amit az elképzelések szerint exporttal lehetne ellensúlyozni. Mint kitűnik, érdemes feltételes módban szólni, ugyanis ilyen léptékű tervek megvalósítása csak komoly piackutatás, a pénzügyi lehetőségék felelős számbavétele után nem tűnik elhamarkodott lépésnek. A Szatmár Bútorgyárban abból indulnak ki, hogy a mostani termelési kooperáció adja az alapot egy közös vállalat létrehozásának. A korábbi megállapodás ugyanis a múlt év végén vált valóra azzal, hogy Ungvárról, illetve a kombinát üzemeiből kemény- fából készült székeket, székállványokat adtak — hatezer darabról volt szó az első menetben — amelyért cserébe Mátészalkáról megmunkált szekrénylapokat szállítottak. (Az úgynevezett nullszaldós üzlet lényege, hogy a bútorgyár a különben szűk kapacitásnak számító keményfamegmunkálást így bővíthette.) Űjabb hitelek nélkül Nem véletlen, hogy Mátészalkán a közös vállalat létesítésénél a kis lépések taktikáját választották. Ugyanis a vállalatnál most folyó, exportnövelő beruházás olyan pénzügyi megterhelést jelent tíz éven át, ami nem teszi lehetővé újabb hitelek igény- bevételét. Azonban mód nyílik arra, hogy a meglévő gépsort felújítsák, s ezzel, mint tőkerésszel beszálljanak a kö?ös vállalatba. Az elképzelések szerint ugyanis Ung- váron a bútorgyárban kapna helyet a közös vállalat. A magyar fél feladata lenne a gépek szállítása, a technológia, a gyártmánytervek szállítása, míg a szovjet partner adná hozzá az épületet a szükséges ellátó rendszerrel, valamint a gyártáshoz szükséges alapanyagot, a munkásokat. , Gazdaságos termelés Abban kell gondolkodni, hogy egy közös vállalat már mint önálló jogi személy működik, amelynek feladata a gazdaságos termelés, valamint az értékesítés mind Magyarországon és a Szovjetunióban, mind harmadik piacon.' Az így megtermelt jövedelem kell, hogy adja a fejlesztést, újabb gépek, megmunkáló egységek beszerzését. A Szatmár Bútorgyár és a Zakarpatlesz^ Kombinát között a következő napokban folynak a tárgyalások. A megbeszélésekről mindkét fél minisztériumai is tudnak, támogatják a hasznos elképzeléseket. Azonban az eredményhez még további egyeztetésekre van szükség, hiszen a jogszabályok elvi ismeretén túl az is kell, hogy pénzügyileg részletesen kimunkálják egy vállalat működésének feltételeit. Lányi Botond ŰJ PALACKOZÓ GÉPSORT helyeztek üzembe Nyíregyházán, a Nyírkémia Vállalat Csályi Ferenc utcai üzemében. Műszakonként 25 ezer literes üveg Viking üdítőt, 30 ezer félliteres Pezsdítő vizet és 30 ezer 0,25 literes üdítőt palackoznak. Képünkön: az új gépsoron palackozzák a Viking kólát, (császár) Növekvő érdeklődés — csekély választék „Bedolgozó szeretnék lenni..." A takarosra igazított ágyterítőn félig kész tipegő, mellette horgolótű és egy szemüveg. Ebben a házban már régen kinőttek a gyermekek a karonülő korból, Csatlós Sán- dorné mégis szüntelen szorgalommal horgolja a bébiholmikat. — Ez a munkám — kínál hellyel a példásan rendben tartott lakásban. CsatlÓ6 néni maholnap két évtizede, hogy a nyíregyházi háziipari szövetkezet bedolgozója. Neki megadatott, hogy elsősorban feleség legyen és édesanya, amiről a nők manapság legfeljebb ábrándozhatnak ... — Fiatalasszony koromban házmester voltam. Aztán ahogy jöttek a gyerekek, úgy lett egyre kisebb a másfél szobánk. Üj lakásba költözÉvente 60 ezer gömbcsapot készítenek a mátészalkai Ipari Szerelvény és Gépgyárban. Képünkön: Barna Zoltán héjgömböket esztergál. (Farkas Zoltán felvétele) tünk, nekem meg állás után kellett néznem, mert négy gyermeket nem lehet felnevelni egy keresetből. A nagy család miatt olyan munkát kerestem, amit itthon is elvégezhetek. Kapóra jött, hogy tudok horgolni. így kerültem bedolgozónak a háziipariba. Látszólag elképzelni sem lehet ideálisabb kenyérkeresetet egy családos asszony számára. Nem véletlenül vannak sokan, akik hasonló munkát szeretnének. Megtoldani a gyest — Legtöbben azzal kopogtatnak nálunk, hogy valami mütyürke szereléssel foglalkoznának — mondja Rusin József, a megyei munkaerőszolgálati és szervező iroda vezetője. — Otthon akarnak dolgozni, egyszerű munkát, amivel keresni is lehet, mintegy megtoldva a gyest. — Mi nem kiérünk szakmunkásbizonyítványt, még a .varró bedolgozóktól sem — tájékoztat Rátz Péterné, a háziipari munkaügyi vezetője. — Aki szépen, hibátlanul készíti el a vizsgadarabot, azt alkalmazzuk. Hímeznek, varrnak Jelenleg több, mint félezer bedolgozója van a szövetkezetnek, zömmel főállásúak. Néhányan mellékfoglalkozásban — egy kis fizetéskiegészítésért — vállaltak itt munkát, de felvettek gyeses anyákat is. Van, aki horgol, mások varrnak, hímeznek, szőnek, riselnek. Tavaly óta kézi kötőket is alkalmaz a szövetkezet. Itt szinte mindig van felvétel. Most elsősorban varrókat és kézi kötőket keresnek. — Csupán annyit kérünk a jelentkezőktől, hogy jó minőségben és határidőre hozzák be a kész darabokat — magyarázza Péli-Tóth Tibor főkönyvelő. — Mi terv szerint termelünk, például tőkés piacra is. A követelmények szigorúak. Ennek a felelősségét pedig vállalniuk kell a bedolgozóknak is. Aki tehát csak hobbiból, _ időtöltésből keres elfoglaltságot, az nemigen találja' meg a számítását. Határidő és minőség A tapasztalatok szerint egyszerűbb, kisebb felelősséggel járó munkát képzelnek el a bedolgozók. A lehetőségek szerények. Az utóbbi években az egész országban csökkent az így foglalkoztatottak száma. Sajnos a megyében az országos átlagot meghaladó a visszaesés. (A legfrissebb sita-_ tisztikai adatok szerint Sza- bolcs-Szatmárban alig több, mint ezer bedolgozót tartanak nyilván.) — Megyénkben jelenleg csak a cipő- és a háziipariban van mód bedolgozók foglalkoztatására. Csupán eny- nyit tesz lehetővé az ipari struktúra — említi Juhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője. — Nagy segítséget jelentene, ha lenne elektronikai és műszeriparunk. Szükség volna egy bedolgozást szervező cégre is, amely gondoskodna például az áru oda- és visszaszállításáról, a minőség ellenőrzéséről. Nagy gondot jelent, hogy kevés az olyan termék, amit otthon is el lehet készíteni. Ráadásul — mivel döntő kérdés a gazdaságosság — a munkahelyeknek nagyobb biztonságot ad, ha szalagmunkában termelnék. Pedig az igény egyre nő e lehetőség iránt. Korábban már volt szó arról, hogy a vállalatoknak ösztönzőbbé teszik a bedolgozói rendszer létrehozását, illetve fejlesztését. Ebben egyelőre . nincs végleges döntés. Ami bíztató: 1988-ban átfogó .szabályozóváltozás lesz, ami némi reményt nyújthat a várakozóknak ... Házi Zsuzsa I »rMMm m-wm m sí mm mm wmmm Tavasz tulipánnal lantott...), aztán lassan felállt, odaosont a virágágy széléhez — s villámgyorsan letépte a vörös virágot. Úgy szorongatta, mint egy aranyrudat, visz- szaült, háta mögé dugta — sehogy se tudott vele mit kezdeni. Két perc múltán ott állt a pad mellett egy ifjú lány — ugyanolyan zavart mosollyal, mint barátja. A fiú felállt, háta mögött rejtve a virágot félszegen. Pár szót váltottak — én pedig drukkoltam. Sikerrel. Két lépés után előhúzta a tulipánt, s enyhén remegő kézzel, bátortalan nevetéssel átnyújtotta a lánynak. elkerekedett szemmel nézte egy pil- ■ lanatig a nem várt ajándékot, hasonlóan bizonytalan mozdulattal átvette. Nem szólt egy szót sem. Már métereket mentek, amikor megtorpant a lányka. Barátja felé fordult, ágaskodott picit, és könnyű, gyors puszit lehelt a fiú arcára — mely nyomban pirosabb lett, mint a tulipán ... (tárná völgyi) 4 z idejét se tudom már, mikor ültem le utoljára egy padra a . város közepén — „csak : úgy", nézelődni, szusszanni egyet. A május eleji verő- fény megállított a minap (sajnos, túlságosan is megszokott) rohanásomban egy üres pad mellett — letele- . pedtem néhány percre. (Akkor még meleg volt, , nem úgy, mint tegnap.) Fiatal fiú ült a szomszéd pádon. Napszemüvegét levette, láttam: nem lehet >; több tizenhatnál. Feszengett, izgett-mozgott, sűrűn pislogott az órájára — nyilvánvalónak tűnt, hogy „drótja van", azaz rande- í vút beszélt meg valakivel. Ahogy közeledett a kerek óra — gondolom, ez volt a kitűzött időpont —, a srác egyre idegesebbnek látszott. Nem találta a helyét -sehogyan sem. így ült a pádon, majd megfordult, úgy — nézte a parkban virító tarka tulipánokat, melyek közül a legtöbb bizony már erősen hullatta szirmait. De volt egy, mely büszkén, teljes szépségében pompázott még ott szélen. A fiú óvatosan körbenézett (elfordítottam róla tekintetemet, míg felém pil-
