Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

1987. május 6. Kelet-Magyarorsiág 3 Gumipontonon úsztatják a csöveket Á Fekete-tengeren vizsgáztak Ha másutt nem is, de a tévében majd mindenki lá­tott már tengeri olajkutakat,. Megszokott látvány e vizigó- liátok sora messze kint a nyílt tengeren. De vajon ho­gyan hozzák ki a partra a fe­nékből kiszivattyúzott fe­kete aranyat? Természetesen csöveken. Eddig egyszerű minden, de vajon elgondol­koztak-e már azon, e csöve­ket miképp juttatják el a ku- takig? A Taurus nyíregyházi gyá­rában nemrég fejlesztettek ki egy új terméket, mely rop­pan praktikus választ ad az iménti kérdésre. Olyan gumi­konténert, más néven csőfek­tető. -szállító pontonokat ké­szítettek, melyekre a csöveket fektetve azok könnyen be- úsztathatók a kívánt helyre. A nyíregyházi gyár szakem­berei a napokban tértek ha­za a Szovjetunióból, ahol a pontonjaik a Fekete-tengeren vizsgáztak — kitűnőre. A szomszédos országból már meg is érkeztek az első meg­rendelések. Szintén a Szovjetunióból származik a következő hír: Moszkvában már van olyan autóbusz is, melynek csukló­ja poliuretánból készült a nyírségi nagyüzemben, s minden gond nélkül megtette az első százezer kilométert a főváros útjain. A poliuretán- csuklókkal felszerelt Ikaru­sok a korábbiaknál megbíz­hatóbbak, tartósabbak, így aztán nem véletlen, hogy a székesfehérvári gyár az idei januártól kezdve járműveit teljes egészében a Nyíregy­házán készített kiegészítő műanyag csuklókkal szereli fel. A mezőgazdasági szakem­berek a megmondható, hogy a nagy, széles nyomtávú ab­roncsokkal ellátott gépek mi­lyen tekintélyes kárt okoz­nak munka közben a már zöldbe borult földeken. Ezen próbál segíteni a nyíregyhá­zi gumigyár, amikor kifej­lesztette a keskeny profilú, sorközmüvelő abroncsait. (bg) Szatmár láda almaszedéshez Bár az almafák még csak most borultak virágba, az őszi betakarításhoz május 1- jén megkezdték a göngyö­legkészítést az asszonyok a nyírgelsei léüzemben és hű­tőtárolóban. A Szatmár lá­dát jelenleg 30—40 betaní­tott munkás szegezi, dara­bonként 4 forintért. A Szat“ már láda mellett a tartály­ládáról is gondoskodnak a termelők. Ezeket a göngyöle­geket a Balkányi Állami Gazdaság fatelepén a múlt év őszén átadott új üzem­csarnokban szegezik össze. Mivel a tartályláda sérülé­keny és egy szezon alatt is elhasználódik, a selejtet a gazdaság a saját dolgozói közt értékesíti mázsánként 17 forintért. Tanulni a videózást Egyre jobban terjed a vi­deózás megyénkben is. Már nem csupán szórakoztató eszközként használják, egy- egy nehezebben hozzáférhető film lejátszására, tévéműsor rögzítésére. Családi esemé­nyeket örökítenek meg, az intézményekben, üzemekben reklám- és referenciafilmek készítésére is használják. Il­letve sok helyen csak hasz­nálnák, hiszen egyelőre ke­vés a hozzáértő szakember, aki szakszerűen tudja kezel­ni a berendezést, és az igé­nyeknek megfelelő felvételt készít. Szabolcs-Szatmár megyé­ben eddig nem is volt ilyen jellegű képzés, pedig vállal­kozó, érdeklődő valószínűleg jócskán akadna rá. Az MTESZ Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesülete ezért úgy határozott, hogy megfelelő számú jelentkező esetén videotanfolyamot in­dít. A tanfolyam hallgatói elméleti és gyakorlati kép­zést kapnak, s a vizsgaered­ménytől függően rögzítő, il­letve szerkesztő-rögzítő bi­zonyítványt szerezhetnek. Jelentkezni az MTESZ tit­kárságán, Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Há­zában (Lenin tér 10. III. emelet) lehet. (d. k.) Matuzsálem ÖREG TRAKTOR, NEM VÉN TRAKTOR. íme ez a muzeális értékű GS traktor már rég nem dolgozik a ha­tárban, de nem selejtezik ki véglegesen. Tiszavas vári ban a Munka Termelőszövetkezet központi irodája előtt helye­zik el, emléket állítva a me­zőgazdaság hőskorának. A még most is üzemképes traktort Bukovics János — aki annak idején még dolgo­zott vei« — csinosítja. (jl) Meddig pusztíthat az aszály? Az öntözés lehetőségei és lehetetlenségei Az elmúlt aszályos esztendők sokakat késztettek gon­dolkodásra: vajon hol maradt az öntözés? Itt Szabolcs- Szatmárban, ahol szép hagyományai vannak ennek a fon­tos tevékenységnek, hogyan zuhant mélypontra az öntözés. Már az ötvenes évek elején kisebb területeken próbálkoz­tak a víz mesterséges kijuttatásával a földekre. A tsz-szer- vezések után mindez fellendült. Az 1960—62-es évtől lehet­tünk tanúi a nagy felfutás­nak. Egészen 1970-ig tartott ez a folyamat, s ekkor szü­letett meg a csúcs: 25 ezer hektáron műszakilag beren­dezett lehetőségek ‘álltak a gazdaságok segítségére. Kedvezőtlen tendenciák Ettől kezdve azonban sor­ra érvényesültek a kedvezőt­len tendenciák, s a csökke­nés évről évre érzékelhetőbbé vált. 1975-ben már csak 20 ezer hektárról beszélhettünk, és 1985-re ez lezuhant nyolc­ezerre. Nem egészen másfél évtized alatt tehát egyhar- mad területen öntöztek, mint korábban, holott főművek, vízkivételi művek sora há­lózza be a megyét. A szakértők a visszaesés okát többek között azzal magyarázzák — idézet egy tanulmányból: — „a nagy­mértékben elterjedt hordoz­ható berendezések elavulásá­val a korszerű, energiataka­rékos és kevés kétkezi mun­kát igénylő berendezések fej­lesztése késett, illetve hazai gyártása elmaradt. Finom, de érthető fogalmazás. A továb­bi okok: túl gyorsan nőttek az ipari berendezések árai, drágább lett az energia, emelkedett a munkabér, és ami szintén nem mellékes, nőtt a vízdíj is. Mint látha­tó: az okok közgazdaságiak voltak, s nem a vízkészletek hiánya okozta a csökkenést. Bizonytalan prognózis Ha' figyelmesen elolvassuk a megye hosszú távú vízgaz- dasági-fejlesztési koncepció­ját, akkor azonnal kiderül: a jövő alig kiszámítható. Jól­lehet a víz kínálta lehetőség szinte korlátlan, mégse szá­mít senki nagy emelkedésre. Igen fontos, hogy a jelenle­gi közgazdasági körülmények nem túl kedvezőek a gazda­ságok számára. Sajnos vár­ható, hogy a Szamos, a Kraszna vize mind szennye- zettebb lesz, így a folyók vízminősége általában nem javul, sőt. Ami bíztató vi­szont, hogy már épül a sza- bolcsveresmarti tározó, ami szinte forradalmi változáso­kat hoz Felső-Szabolcs életé­ben. Nézzük meg ezek után, mi­lyen területeken javul az ön­tözés fejlesztésének lehetősé­gei, növelhefő-e a mostani 8—9 ezer hektáros öntözött terület? Ha a vízminőségi, a vízkészletgazdálkodási szem­pontokat nézzük, akkor a fej­lesztésre leginkább alkalmas területek a következők: a Tisza és közvetlen hatásterü­lete, a Lónyai-rendszeren belül meglévő tározók jobb kihasználásával a csatorna menti vidékek, a felső-sza­bolcsi rész, illetve a deme- cseri keményítőgyár tisztított, évi 400 ezer köbméter szenny­vizét igénybe vevő vidéke­ken. Mint látható, lehetőség kí­nálkozik, de ehhez közgazda- sági feltételek kellenek, amit másképpen úgy nevezünk: pénz. Csak lassú változás várható Az előrejelzések tehát nem ígérnek valami gyors felfu­tást. A VII. ötéves tervre csupán ezer (1000!) hektárral számolnak, de még szomor rúbb a kép, ha tudjuk: az ezredfordulóig se számíta­nak többre, mint 5000 hektá­ros növekedésre. Ez pedig igen kicsi, s meg se közelíti a hetvenes évek csúcsait. így aztán világos, hogy a meglé­vő tározók fejlesztése indo­kolatlan, újak építéséről nem is beszélve. Ami még szomo­rúbb: az időjárás rendre nem veszi figyelembe a közgazda- sági tényezőket, amiből kö­vekezik: aszály esetén tehe­tetlenek a gazdaságok, s újabb szárazság esetén sem tudnak mit tenni. összegezve érdemes újó­lag idézni abból a tanul­mányból, amely kétezerig vizsgálja a megyei helyzetet. Ez így fogalmaz az öntözés perspektíváiról szólva: „Az öntözés terén a fejlesztés kérdése rendkívüli módon kapcsolódik a gazdaságossá­gi kérdéshez, mivel jelenleg is ez az alapvető oka annak, hogy a megyében a műszaki­lag berendezett öntözőtele­pek nagysága a mélyponton van. A földrajzi elhelyezke­dés, a csapadék mennyisége és eloszlásának viszonylag kedvezőbb volta ezt a leépü­lő hatásmechanizmust tovább, erősíti megyénkben”. Bizony, ez nem vigasztaló, főleg, ha az elmúlt évekre tekintünk vissza. Nem vigasztalásképpen, de hadd záruljon ez az eszme- futtatás egy országos kép be­mutatásával. Magyarorszá­gon 1960-ban 120 ezer hek­tár öntözésre berendezett te­rületből 90 ezren öntöztek is. 1975-ben a berendezett terü­let csaknem 500 ezer hektár­ra nőtt, de alig 120 ezer hek­táron folyt öntözés. A két év­vel ezelőtti állapot azt mu­tatja, a megyei trend megfe­lel az országosnak, hiszen a hazánk területén lévő öntö­zésre alkalmas, műszakilag berendezett 311 ezer hektár­ból csupán 140 ezerre folyt az éltető víz. Az összefüggé­sek átgondolása már nem egyszerűen a mezőgazdászok dolga. Itt kenyérről van szó, mondhatni: jövőről. Bürget Lajos Talpbélés Porosaiméról AZ AURÓRA CIPŐGYÁR csengeti üzeme részére napon­ta 1400 pár cipőtalpbélést vonnak be bőrrel bérmunkában a Csenger- és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet porcsalmai pvc-üzemében. (Császár Csaba felvétele) A popzene hullámzó tengerén Honitor a határszélen Táncverseny, vetélkedő, játék Biztos a kasszasiker Zá­hony környékén, ha a disz­kóra hívó plakáton ez a név szerepel: Monitor. Futó László technikus és Tóth László disc-jockey már 11 éve szórakoztatja a fiata­lokat. Nevüket élaő erősítő­jük márkája alapján válasz­tották. A Monitor egy hajó- fajta, ők — ahogyan megfo­galmazták — a discozene zaj­ló vizeit kémlelik azóta is. Már első bulijuk nagy sikert aratott — vagy kétszázötve­nen vettek részt rajta — pe­dig akkor még a „nagy bá­lok” ideje tartott. Máig is tartó sikerüket an­nak köszönhetik, hogy tánc­versennyel, popzenei vetélke­dővel, játékokkal színesítet­ték a programot. Felléptek a fővárosban, Debrecenben és Dunakeszin, a megyénkben pedig negyvennyolc község­ben ismerhették meg őket. Kezdetben még az ABBÁ-ra táncolt a közönség, mostaná­ban viszont az eurodisco .hul­lámai érik el a fiatalokat. Fájlalják, hogy a felnőttek egy része idegenkedik az ilyen rendezvényektől, pedig a tinédzserek többsége azért jár, hogy kulturáltan szóra­kozzon, ismerkedjen, zenét hallgasson. Jelenlegi törzshe­lyük a záhonyi KEMÉV- iklubban van. Legújabb kezdeményezé­sük egy rockszínpad, mely­nek megjelenítésében a kis- várdai Bessenyei Gimnázium Panda elnevezésű színjátszó csoportja segít. Olyan dara­bokat írnak, melyek a dis- cóba járó fiatalokról(hoz) szól. Műsoraik hangulatának megteremtéséhez hangsúlyt fektetnek a zenei anyag ki­választására, az előadás mód­jára. Amíg a disco „eladható", a porondon maradnak. így még évekig együtt „hajóz­hatunk" a Monitorral, kém­lelve a különböző áramlato­kat a popzene hullámzó ten­gerén. Martba Tibor O k a buszmegálló egyik, én a má­sik sarkába húzódtam. A drót­üveg szennyes falán gyorsan su­hantak el a szélkergette levelek, és egy részük fennakadt az országút másik ol­dalán lévő kerítésen. Ügy tapadtak ott, mint álcahálón az odavarrt műlombok. A kinti szélvihar ellenére itt belül meg­lehetős csendesség honolt. A fiú egy­idős lehetett a lánnyal, a lábaik mellett játszadozó mezítlábas kisgyerek pedig olyan kétéves forma. Előbb testvérek­nek néztem őket, mert a két nagyobb nem látszott többnek mint tizennégy... és úgy egymásba bújtak. Az ijedelem­re éppen volt is ok, mert az orkán egy­re vadabbul tombolt. Aztán felfedeztem, hogy a leányka hasa annyira domború a virágmintás kötényke alatt, ami semmi mással nem magyarázható mint... Jó isten, ez a jóformán még gyerek terhes. A szél fe­lőli oldalon lévő nyárfa keservesen nye- kergette törzsét, és egy fiatal ága kor­bácsként csapódott végig időnként a megálló oldalán. A fiú és a lány vesze­kedni kezdett, de akárhogy figyeltem, nem értettem a nyelvüket. Az indulat­ra csak következtethettem, amint a fe­kete szemek lángot vetettek. Gyermeki arcon felnőttektől ellesett fintorok, rándulások. A kicsi a lábuknál egy ócska rádiót nézegetett, csavargatott, láthatólag hoz­zászokott már ahhoz, ami éppen zajlott fölötte. Bodros ruhácskája sárga volt valami törmeléktől, ami minduntalan a nyaka közé hullott. A régen-régen épült busz­megálló sarokoszlopát rágta meg a szú, Sápadt villámoeskák és a szél nyomásától meghajló gerenda lyukjaiból indult el minduntalan az összerágcsált faanyag. Leesett a rádió hátlapja. Két laposelem bukkant elő, a gyerek legnagyobb ámulatára. Régiek lehettek, mert az oldalukat kimarta a bennük levő csiriz és a rézlemezek is porlottak. Ahogy véletlenül egymáshoz értek, sercegve hánytak apró kis szik­rákat. A haragos felhőktől olyan sötét lett, hogy tisztán látszottak a villanások még a megálló másik sarkából is. Vajon testvérei a két nagy, vagy szü­lei ... Ők ketten időközben kibékülhet­tek. A fiú a drótüveghez szorította a lányt és vézna kezével ölelgette. Mint­ha áramütés járta volna át a kis testet. Boldog mosollyal bontakozott ki a mo­hó karokból. Neki szem előtt voltam, a fiú talán elfelejtette, hogy nincsenek egyedül. Megfordult és kedvetlenül húz­ta fel ajkát, gyönyörű, hófehér fogain. Elpárolgott szerelmes kedvük. Legug­goltak. Állva is meghökkentően kicsi termetűek voltak, de így, mint egy gombolyag. Aztán felfedezték a gyerek kezében lévő elemeken a sápadt villá- mocskákat. Határtalan érdeklődéssel kezdték pattogtatni a ragadós rézle­mezeket. / jedten vettem észre, hogy milyen bénult csend van. Már az ele­mek sem adtak több szikrát, ki­merültek. Bombákként csapódtak be az első esőcseppek. Felpattantak a porból mint a higany. Akkorák voltak mint egy szilva. A nyárfalomb- között pedig végighasította a koromfekete eget az első mennykő. Ők hárman nyüszítve, csendesen sírtak, mint a kisgalambok a dúcban. Eggyé gömbölyödve, kezükben a csirizes elemekkel, amelyekből elfogy­tak a sápadt villámoeskák. Ésik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents