Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

1987. május 5. Kelet-Magyarország 3 A kollektívák ereje Beszélgetés dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával a 25 éves szocialista brigádmozgalomról — Mit mutat a mérleg: mi­lyen eredmények és fogyaté­kosságok jellemzik a szocialis­ta brigádmozgalom 25 évét? Hány ilyen brigádunk van ma, mennyi taggal? Mennyire ne­vezhető ma élőnek a brigád­mozgalom? — erről tteszélget- tünk a jubileum alkalmából dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával. — Nem titkolva a gondo­kat, az elvitathatatlan érde­mek és értékek túlsúlya jel­lemzi ezt a negyedszázadot. Végtére is egy olyan — alul­ról kezdeményezett, az önte­vékenységre épülő — tömeg- mozgalom bontakozott ki, amely még ma is 126 ezer kollektívát egyesít, mintegy­1.4 millió taggal —mondta a bevezetőben. — Vállalatveze­tőink mindig biztosan szá­míthattak a legtöbb kollektí­vánk munka- és áldozatkész­ségére. Nemes szándékú kommunista szombatokat kezdeményeztek. Segítséget nyújtottak a pályakezdők­nek: a brigádok nem fogad­ták el az „inasok megleckéz- tetésének” hagyományát. Az ismert hármas jelszó szelle­mében — szocialista módon dolgozni, élni és tanulni — a többi között szorgalmazták, hogy a brigádtagok szerezze­nek második, esetleg harma­dik szakmát. Ösztönzésükre több száz ezer felnőtt ült be az iskolapadba, hogy elvé­gezze az általános iskola he­tedik-nyolcadik osztályát, le­érettségizzen, illetve tanuljon a marxizmus-leninizmus es­ti egyetemen. — Társadalmi munka- és egyéb akciók sokasága fűző­dik e közösségek nevéhez. Véd­nökséget vállaltak például az iskolák, óvodák, gyermek-, il­letve szociális otthonok felett. Elesett öregeket, rokkantakat, árvákat karoltak fel — a szo­cialista emberségből is példát adtak. — Bár ekkor sem volt gon­dokban hiány (túlszabályo­zottság, bizonyos formális, bürokratikus vonások elural­kodása), mégis elsősorban a gazdaságirányítási reform ki­bontakozása teremtett új helyzetet a brigádmozgalom számára. Különösen a 80-as években derült ki, hogy e mozgalom akkor élte a fény­korát, amikor a könnyen és jól áttekinthető mennyiségi célok, tennivalók voltak a jellemzők. A gazdasági fejlő­dés intenzív szakaszához, an­nak velejáróihoz (előtérbe került a minőség, gazdaságos­ság, általában a megújuló, illetve vállalkozó készség, összefoglalva: a hatékonyság) a brigádok jelentős része má­ig sem tudott jól alkalmaz­kodni. Megjegyezzük, a gaz­dasági vezetés sem tárta fel, hogyan lehetne az új viszo­nyok között a brigádok létét, munkakészségét előnyösen felhasználni, kamatoztatni. — A gazdaságirányítási re­form továbbfejlesztése egyfe­lől kedvez a brigádönállóság kibontakozásának, másfelöl vi­szont jobban a felszínre hoz­za, ütközteti egymással a bri­gádokon belüli egyéni, illetve brigádok közötti csoportérde­keket. Ügy hallottuk, az a SZOT álláspontja, hogy szoli­daritássá kell változtatni ezt a szembenállást. A kérdés: ho­gyan? — Ténykérdés, hogy a tel­jesítmény szerinti bérdiffe­renciálás valóban szembeál­líthatja egymással a közössé­geket. illetve a brigádokat. Ha nőnek a teljesítménykö­vetelmények, még fokozód­hat is ez a szembenállás. Mégsem volna okos dolog el­túlozni ezt a jelenséget, hi­szen nem az érdekellentétek a meghatározók, hanem az érdekazonosság. A legjobb vgmk-kban sem a veszeke­dés a jellemző, mert több­nyire olyan dolgok teljesíté­sére vállakoznak, amelyek megvalósítása a közösség minden tagja számára elő­nyös. (Ezekhez mérten a bel­ső konfliktusok súlya, jelen­tősége eltörpül.) — Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke is aláhúzta a szocialista brigádmozgalom önszervező, önirányító szerepét, s elma­rasztalt mindenféle agyonsza- bályozási, uniformizálási tö­rekvést. Mélyen egyet lehet ér­teni ezzel az állásponttal. Csakhogy mégis szüksége lesz a brigádmozgalomnak valami­féle központi támogatásra, e támogatás pedig — attól függő­en, hogy mi mellett voksol — egyúttal már állásfoglalás is. Hogyan oldja fel a szakszerve­zeti mozgalom ezt az ellent­mondást? — Való igaz, egy másik szélsőség volna, ha a szak- szervezetek a jövőben már semmiben nem foglalnának állást a brigádmozgalom kapcsán, ha nem támogatná­nak semmiféle jó törekvést. Nem erről van szó. Mégcsak nem is arról, hogy elma­rasztalunk mindenféle kicsi­nyes bábáskodást. Ez ugyan­is — bármennyire fontos — csak a felszín. A lényeg: ha őszintén valljuk, akarjuk a vállalatok növekvő önállósá­gát (s akarjuk), akkor amel­lett is ki kell állni, ami vele­jár: a munkaverseny, így a szocialista brigádmozgalom is vállalati kategória. Követ­kezésképp nem lehet vala­honnan fentről, a „magas­ból” azt mondani: ezt tegyé­tek, azt tegyétek. Sőt, az is meggondolandó, célszerű-e, hogy X vállalat valamelyik brigádja országos verseny felhívást tegyen közé, hiszen ami X vállalatnál hasznos, üdvös, nem biztos, hogy az Y-nál is. — A vállalatonként eltérő módszerek a brigádmozga­lom sokszínűségét, tartalmi és formai gazdagodását ered­ményezik majd. Természete­sen vannak, lesznek azért központi tennivalók is. Úgy véljük, nem vétünk a válla­lati önállóság ellen, ha pél­dául népszerűsítjük a bri­gádönkormányzatot és auto­nómiát. — Nem kellene Összehívni a szocialista brigádvezetök ta­nácskozását? Nem is annyira a jubileum kedvéért, hanem a tapasztalatok kicserélése vé­gett. Végtére is, lenne mit meg­vitatni ! . . . — Még március elején el­kezdődtek, s május végéig előreláthatólag befejeződnek a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásai. Élénk figyelemmel kísérjük az ot­tani vitákat, kíváncsiak lé­vén arra: hogyan látják ők a helyzetüket, a kibontako­zás útját-módját? Való igaz, egyszer célszerű volna össze­hívni az országos tanácsko­zást is. De hogy mikor, arra még nem lehet választ adni. Ez a vállalati tanácskozások állásfoglalásától függ: akar­ják-e egyáltalán, ha igen, mire gondolnak közelebbről? Nem akarunk a véleményük ismerete nélkül szólni és ál­lást foglalni. — Már hónapok óta tart a vita: kell-e munkaverseny, Il­letve szocialista brigádmozga­lom? Hogyan összegezné a vé­leményét? — Szerintem nem az a kérdés, hogy kell-e, hanem az, hogy miképp újuljon meg ez a mozgalom? Mély meg­győződéssel vallom, hogy még a legtökéletesebb sza­bályozó, illetve érdekeltségi rendszer sem lehet minden­ható. Bár az anyagi érdekelt­ség a meghatározó, azért a jövőben sem lesz mellékes az emberi kiteljesedés ön­megvalósítás vágya, a tudás­szomj, az összetartozás érzé­se és öröme, a szolidaritás. Az ember nem utcai auto­mata, amely bizonyos pénz- mennyiség bedobása után ilyen-olyan szolgáltatást nyújt: az ember érző lény, személyiség, akit nemcsak az anyagi érvényesülés vágya vezérel. Szeret környezete alakítója, formálója is len­ni, maga és környezete szá­mára nemcsak anyagi, ha­nem erkölcsi értékeket is te­remteni. M. L. Nagy gondot fordítanak a MÁV záhonyi körzetében a vasúti, közúti kereszteződé­sek karbantar­tására. Tuzsér- nál a 3-as fő­pályám ester- szakasz mozgó­brigádja víz­szintezi a síne­ket. (Elek Emil felvétele) Éremgyűjtok Jó üzlet az adósságelengedés Tartoztak egy programmal Két mutató: költség és eredmény „Jobban jár az állam, ha elengedi az adósságain­kat, mert hamarabb tudunk jövedelmezőbb vállalko zásba fogni, és nem kell továbbra is támogatni ben­nünket.” Szabó Józsefnének, a porcsalmai Szatmár Termelőszövetkezet főkönyvelőjének szavai ezek. Számokat is sorol érvei tá­mogatására: „Két év alatt 34 millió forint dotációt kap­tunk, mégis tavaly még 20 millió forint volt a vesztesé­günk. Ha elfogadják a pályá­zatunkat, az idén kettő, jö­vőre három és fél, azután pedig 5 millió nyereségünk lehet." Az információhoz tudni kell, hogy pályázat út­ján, jó programmal, kérni le­het az adósság elengedését. Perspektíva pályázattal Porcsalmán lassan tíz éve annak, hogy nyereségnek hí­rét, hamvát sem látták. Tá­voli már az idő a veszteséges gazdálkodás okainak elemzé­sére. Az akkori vezetőket is mások váltották fel, a ré­gi-régi egyesülést is kár len­ne okolni. Tény: 1985. december 31-én 38 millió forint adósság nyomta a gazdaságot, és bár egyedi rendezés alá estek, csak a pályázat lehet szá­mukra a perspektíva. — A programunk, amelyet a pályázatra benyújtottunk, 15 évre előre tervez — is­merteti elképzeléseiket Szé­nás Sándor főmérnök. — Át­alakítjuk, egyszerűsítjük a teljes vetésszerkezetet. Több lesz az időjárás viszontagsá­gainak kevésbé kitett gyep, rekonstrukcióra kerül az ál­lattenyésztő telep. A gazdál­kodásban két fontos mutató­nak vetünk alá mindent, ez pedig a költség és az ered­mény. Különben eddig is er­re irányultak erőfeszítése­ink: az előbbi csökkentésére és az utóbbi emelésére. Tar­talékaink a technológiai fe­gyelem javításában, a fe­gyelmezettebb munkában vannak még. Ezeket hiány­talanul fel kívánjuk tárni. A hogyanról testvére, Szé­nás Ignác elnök: — Ebben a gazdaságban egyetlen vezetőnek sem hosszabb a munkaszerződése, mint ennek az évnek a vége. Ezt a rendszert vezettük be annak érdekében, hogy sen­ki se érezhesse magát biz­tonságban, ha nem végzi el azt a munkát, amit a szövet­kezet érdeke megkíván. Sőt, ennyivel sem értük be. Moz­góbérrendszert dolgoztunk ki, amely negyedévenként értékelődik. Ha valaki egy­más után két negyedévben nem teljesítette a rábízott feladatokat, annak automati­kusan megszűnik a munka- viszonya. Kemény szavak Kemény szavak ezek. Va­jon mit szólnak hozzá az érintettek? A szarvasmarha­telepen Erdősné Sófi Erzsé­bet telepvezető eléggé inge­rült szavakkal kommentálta a meglehetősen határozott vezetési szisztémát. — Könnyű így fentről ki­adni a feladatot, aztán kriti­zálni. Én megmondom úgy, ahogy van: nemigen várom meg, amíg letelik az idő Akár holnap is elmehetnék, van munkahely a környéken elegendő. Danku Mihály ellető gu­lyás: — Elég bonyolult ez a prémiumrendszer, meg a mozgóbér, én csak azt tu­dom, hogy tavaly 7400 körül kerestem átlagban, az idén meg kijön a 8200 forint. Azt nagyon hiányolom, hogy be­mondta a tv: nekünk is lesz műszakpótlék, mégsincs. Sófiné kiigazítja: „5 száza­lékot már megkaptak, többre nem volt lehetőség. Egyéb­ként sem kötelező, csak ad­ható”. Az elnök válasza a telep­vezető indulatos szavaira: — Valóban kevés helyen talált üdvözlésre új ösztön­zési szisztémánk, de nem is számoltunk rá, hogy min­denki tapsolni fog. Mi azon­ban bízunk benne, hogy az eredmények bennünket fog­nak igazolni. A kis kitérő után tovább fejtegették a Szatmár Tsz vezetői a jövő, a kibontako­zás lehetőségeit. — Mindenekelőtt levegő­höz kell jutnunk, mert addig csak állandó rögtönzés ez az egész — adja összefoglalóját a program másik részének Szénás Ignác. — Folyamatos pénzbevételre van szüksé­günk, mert eddig folyamato­san csak adósságaink kama­tait fizettük. Évente ötmil­liót, hatalmas, nyomasztó összeg. A vezetés szándéka A tagok mindenesetre jó ideje érzik nem csak az új premizálási szisztémát, de azt is, hogy tulajdonképpen mi a vezetés szándéka. Vég- termékcentrikusság minden­áron. Visszatérve például a tehenészetre. Mindenkinek azon múlik a pénze, hogyan emelkedik a hozam. A ta karmányos jövedelme tehát nem attól függ, mennyi szé­nát, szilázst villáz be az is­tállóba, pedig közvetlenül ez a munkája. A tej minden. Ezután tehát ügyel rá, hogy idejében vigye, úgy hogy ne veszítsen a minőségéből és ílgy tovább. Nehéz volt mindezt meg­értetni, és úgy tűnik, ma sem világos és nem is von­zó mindenkinek. Akik azon­ban hozzákezdtek ehhez a kis helyi átalakításhoz, na­gyon eltökélt emberek. Vég- hezviszik ezt a programot, a kidolgozott pályázattal nyer­ni szeretnének. Különben marad a helyben járás, az egy helyben topogás itt, a láp- melléki sárban. Ésik Sándor A kisvárdai éremgyűjtők vendége volt május 2-án Mé­száros István, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének főtitkára. Az alkalomból kértük, hogy adjon tájékoz­tatást a hazai éremgyűjtés­ről. — Hazánkban az érem­gyűjtők egyesületének 6500 tagja van. Minden megyé­ben rendelkezünk megyei szervezettel és összesen 45 helyi szervezetünk van. Az éremgyűjtők fegyelmezet­tek és céltudatosak. A ma­gángyűjtemények létreho­zása pénzre megy. De min­den éremgyűjtő „kincses” ember. Egy-egy érem. vagy pénz tulajdonba kerülése­kor a gyűjtő meghatározza az értékét, kutatja múltját, tisztázza és nyilvántartja. Ehhez állandó olvasásra, ön­művelésre van szükség. Jár­tasnak kell lenni a történe­lemben, ismerni kell latin szavakat sb. Egy-egy pénzhez, éremhez rendkívül sok in­formáció tartozik. — Milyen rendezvényeik lesznek a közeljövőben? — Május 28 és 31 között rendezzük meg Keszthelyen a nyári numizmatikai elő­adássorozatunkat. Éppen a megye, Nyíregyháza ad ott­hont a 17. évi vándorgyűlés­nek. Erre az alkalomra, mint minden évben, most is külön érmét adunk ki, s mintegy 1100 ezüst és 1500 bronz érem előlapját a megyében alkotó Sebestyén Sándor szobrászművész készíti, míg a hátlapját Kelemen Kristóf. (vincze) O ktalan ro­hanásunk­ban elfu­tunk a szépség mellett. Pedig a május számlálat- lan kínálja. Kán­tor jánosiban, ahol a világ legszebb meggyes utcáján fehér alagútban jönnek délelőtt a templomból, állt-e már meg az olva­só egy pillanatra rácsodálkozni a szépre? Vagy le­ült-e már Nagy- kállóban, a ha- rangodi tó mellet­ti utcán a lócára emberi szóra? Mert itt még van, s a szomszéd szomszédot láto­gat, az öreg sze­me a nyíló orgo­nát nézi, sóhajtva mondva: megjött a tavasz. De va­jon szabad-e ro­hanni Baktán, hol ősrégi parkban ontja illatát a má­jusfa, s három év­százados tölgy kí­f®! . V 1 nál árnyékot a meleg nap elöl? És a kis szabolcsi bazilikától milyen jólesik felkaptat­ni a földvár csú­csára, s onnan, mint egykor az őr­ző, széttekinteni Zemplén felé, To­kaj felé, a Tisza felé. És a Tisza! Balsai rév, május első vasárnapja, késő délután. To­kaj felé megy le­felé a nap, s aján­dékként aranyhi­dat ver a vizen. Ki tud nem gondolni arra, hogy itt, kéz­zel fogható közel­ségben, még áll a rom, a hídé, me­lyet a háború tett tönkre. És a kis varjúlaposi te­mető! Tenyérnyi, de virágdíszben pompázik. Anyák sírjára hozta a ké­sei kegyelet a má­jus virágját. Jár­tam, lassan, a nagy rohanást fe­ledve a megyét. És megtelt a szí­vem örömmel, a virág színével, il­latával. És azzal, mi még ennél is több volt. Az em­beri szóval. Ki nem rohan, ennél szebbet aligha kaphat. Májusban sem, máskor sem. (bürget)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents