Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-29 / 125. szám
1987. május 29. Kelet-Magyarország 3 A szakszervezet és a leépítések Átmenteni erőinket SOKAK SZAMÁRA — akik talán maguk is sürgetve követelték egy racionálisabb foglalkoztatáspolitika alkalmazását — talán csak most válik érthetővé, hogy miért is olyan nehéz társadalmi feladvány, nemcsak szavakban, de tettekben is összeegyeztetni a teljes körű, ám egyben hatékony foglalkoztatást. Azzal elvben természetesen mindenki egyetért, hogy csak olyan termelést folytassunk, amely eladható, jól értékesíthető termékeket, árukat eredményez. Azzal is, hogy termékeink előállításához minél kevesebb alapanyagot, energiát és munkát, költséget és bért használjunk fel. De amikor ez az elv a legvalóságosabb valósággá kezd válni, akkor döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ezt keresztülvinni a mindennapok gyakorlatában. Most ezeknek a mindennapoknak konfliktusoktól korántsem mentes gazdasági és emberi történetét írjuk. MERT A HELYZET VALÓBAN BONYOLULT. Munkahelyekről, gyárakról, vállalatokról, dolgozók ezreiről, tíz- és százezreiről van szó. Családok sorsáról, és természetesen az ország sorsáról, gazdasági jelenéről és még inkább jövőjéről van szó. A kérdésnek gazdaság- és társadalompolitikai vetüle- tei egyaránt vannak. Gazdaságilag nem csupán a veszteséges ágazatok visszaszorítása, leépítése vagy éppen átstrukturálása jelent komoly erőfeszítéseket. Legalább eny- nyire vagy ettől még sokkal fontosabb feladat az, hogy legyen hová is átmenteni erőinket. Társadalompolitikailag legnagyobb veszélyt a létszám- leépítések hordozzák magukban. A veszteséges vállalatok összébbhúzódása, nem egy esetben felszámolása, de maga a termelés jobb szervezése, a hatékonyság javulása is azzal jár, hogy szükségszerűen kevesebb munkaerőre van szükség egy-egy területen. Nem véletlen, hogy ezekkel a kérdésekkel a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége is foglalkozott. Hiszen a mai folyamatok közepette, az emberek minden eddiginél jobban igénylik, hogy olyan szociálpolitikai védőháló biztosítsa őket, amely a nagy gazdasági átalakulás közepette képes megvédeni a családokat a súlyos egyéni megrázkódtatásoktól. AMINT AZ ORSZÁG NAGY ERŐPRÓBA ELŐTT ÁLL gazdaságának modernizálásában, a szakszervezetek is épp ily nehéz feladatok előtt állnak. Az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az érdekképviselet, az érdekvédelem. Ahol eddig netán formálisnak tartották a testületi munkát, a demokratikus fórumok működését, ott hamar rá kell döbbenni, a mai helyzetben ez nem engedhető meg. A Rába kontra Rába műsorban szereplő dolgozók egyik rendszeresen visszatérő mondandója az volt, hogy ők addig, amíg meg nem született az elbocsátásról szóló döntés, mindig azt hallották, hogy a rájuk bízott terveket tökéletesen teljesítették. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk például a SZOT elnökségének a szakszervezeti feladatokkal kapcsolatos határozatát, amely a felszámolásokkal és a létszámleépítésekkel kapcsolatos mozgalmi tevékenységre vonatkozik, nagyon fontos mozzanat, hogy a szakszervezeti alapszervezetek figyelmét nyomatékosan felhívja, hogy „a gazdasági vezetéstől következetesen és renSSieresen kérjenek tájékoztatást a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a gondokról és azok okairól”. A szakszervezetnek ugyanis pontosan kell tájékozódnia és pontosan tájékoztatni tagjait arról, hogy mi van, és arról is, hogy mi várható. Szintén a SZOT elnöksége fogalmazta meg azt is, hogy a mozgalom helyi tisztségviselői „követeljék meg, hogy a gazdasági vezetés a munkahelyi demokrácia fórumai segítségével időben és pontosan tájékoztassa a dolgozókat a gazdálkodás helyzetéről, a szükséges intézkedésekről és döntésekről”. Ezek a megfogalmazási módok is jól érzékeltetik, a megváltozott körülmények között változnia kell a szak- szervezeti magatartásnak, munkamódszernek is. A szak- szervezeti mozgalom úgy reagált a változásokra, hogy maga is érzi, a nehéz helyzetben a tagság többet vár tőle. A SZOT vezetői többször és nyomatékosan hangsúlyozták, átfogó komplex programmal lehet csak a gazdaság szerkezetében történő változásokat kezelni. Ennek a programnak tartalmaznia kell azokat a törekvéseket, hogy a felszabaduló dolgozók, alkalmazottak lehetőleg az adott régióban találják meg számításukat. Tartalmaznia kell gazdaságosan működtethető munkahelyek létrehozását is, s a jelenlegi helyzetben szorosan kapcsolódnia kell a munkaerő-közvetítés rendszere mellett egy hatásosan tevékenykedő átképzési szisztémához is. A LÉNYEG VILÁGOS ÉS EGYÉRTELMŰ. A lehető legemberségesebben kell végrehajtani a gazdaságilag elkerülhetetlen létszámleépítéseket, -átirányításokat. Megszépíti a valóságot, aki azt állítja, hogy könnyű teendő ez. Nehéz — gyakran igen nehéz — feladat marad a jövőben is, de vállalni kell. Nincs más választásunk. Sz. A. FÉRFIÖLTÖNY A RUBOLT-NAK. A Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárában ezer férfiöltöny csomagolását és szállítását kezdték meg a budapesti RUBOLT Nagykereskedelmi Vállalat részére. (Jávor László felvétele) A világ végén? Nemcsak múlt, jövő is A hordók katonás rendben sorakoznak Beregszászi Pál birodalmában. Tartalmuk csak a Tokaj hegyaljaihoz hasonlítható, pedig ez nem Furmint és nem Hárslevelű, de a hegy a tokaji testvére, vulkanikus eredetű és ez teszi utánozhatatlanná a rajta termett Király- leánykát. Nem volna könnyű szavakba foglalni a Kárpátok nyúlványán termett bor illatát, zamatát, megtermelni és megóvni azonban sokkal nehezebb. Ezt a barabásiak tudják igazán. A hegy oldala más éveikben ilyentájt már nemigen látszik, eltakarják a földet a szőlőlevelek. Most — sajnos — jól látszanak a teraszos művelés lépcsői, szinte még az autók rendszámai is leolvashatók, amelyekkel a ka- pálók érkeztek. Nemcsak azért hiányzik a lomb, mert alaposan megkésett a tavasz, hanem mert a tél nagy kárt tett. A völgyben és a hegy lábánál kifagyott minden, termésre csak azók számíthatnak, akiknek szőlője fent van a hegyen. Amit nem számolnak — Pedig nem rassz jövedelemkiegészítés, ha valaki szőlő-ben kéri ki a háztájiját — mondja Tóth József, a tsz üzemágvezetője. Nekünk tavaly 54 ezer forint bevételt jelentett és ez akkor is szép pénz, ha levonom belőle, amit vele dolgoztunk, vagy azoknak a vegyszereknek, •növényvédőszereknek: az árát, amit elhasználtunk. Az ember a slaiját munkáját ilyenkor nem számolja. Az idén biztos ráfizetünk, mert kifogyott szinte az egész. Míg a Batkáról a faluba érünk, a tsz-ről is váltunk H ogy az életben sokszor milyen kis dolgokon múlnak a nagy dolgok, azt barátom példájával tudom bizonyítani. A következő kis „lőve storyt” ő mesélte el nekem. — A közelünkben lévő ABC-boltba naponta jártam vásárolni úgy estefelé, munka után — meséli nekem. — A felvágottat mindig egy szőke, kék szemű, ívelt ajkú eladóleánytól kaptam. Amikor nem volt benn a boltban, akkor nekem gyönyörűséget okozott a hosszú sor, mert minél tovább vártam, annál tovább nézhettem, csodálhattam a lányt, akinek nem csak a foglalkozása volt eladó, de életkorából ítélve a családi állapota is. Az egyoldalú szerelem majdnem fél évig tartott, mert egyetlen dolog — enyhén szólva — gátlást Dobogó okozott nekem. Nevezetesen az, hogy a pult túlsó oldalán álló bájos teremtés legalább egy fejjel magasabb volt nálam. — És most jön a lényeg — mondta csillogó szemekkel a barátom. — A minap is szokásos bevásárlásomra indultam. Már majdnem a záróra előtt érkeztem a kedvenc boltomba. Szinte már ösztönösen a felvágottat árusító pulthoz vitt a lábam, és ott kellemes meglepetés ért: a leány a pult mögötti fából készült dobogó alól seperte az alá hullott papírt és szemetet. Akkor jöttem rá, hogy feleslegesek voltak addigi aggályaim, hiszen csak a dobogó állt boldogságunk közé. — Remélem, sejted a többit — nézett órájára barátom, láthatóan idegesen. — Ne haragudj, de most már rohanok. Randim van a kislánnyal — mondta és eltűnt az utca forgatagában. Császár Csaba néhány szót, amely munkát, megélhetést ad a barabásiakna k és a két társközség — Gelénes és Vámosatya — lakóinak. Nem is rossz most Tóth Józsefnek a tsz-ről beszélni, hiszen a közös gazdaság történetének legkiemelkedőbb eredményét érték el tavaly: 8 millió nyereségük volt. Ez különösen akkor látszik szépnek, ha tudjuk, hogy 1981-ben szanálni kellett a tsz-t, akkor 15 millió és 3 millió alaphiány volt. Az igazsághoz tartozik, hogy a növénytermesztés még most sem volt eredményes, de az idén már erre is van remény, olyan jól előkészítették a talajt és az őszi vetések is jól teleltek. A nyereséget a többi üzemág és a melléktevékenység hozta. Gyümölcsöst és szőlőt adtak ki bérbe, 45 boltja van a tsz-nek, ahol használt ruhákat értékesít, Pesten alkatrészgyártó részlegük működik, dehát kell is, hogy ezek jól gazdálkodjanak, mert a 10,5 aranykoronás föld csak akkor fizet, ha minden munkát optimális időben végeznek el. Különben ötször-hatszor annyi munkát kíván ez a beregi föld. Visszaáramlás A faluban sok a régi ház. Néhány még őrzi a nagyapák keze nyomát, még árulkodik azokról az időkről, amikqr nem kőporral, nem színes festékkel díszítették vagy óvták a homlokzatot, hanem törött cserepeket ragasztottak a sárba. Ezt verhette az eső, fújhatta a szél, a ház utcára néző része évtizedekig szép maradt. Egyik-másiknak már új gazdája akadt, így az ilyen ház már bontásra vár, de épül hat új is a faluban, s most arra is büszkék már, hogy ha 1980-hoz képest csökkent is Barabás lélekszámú, az utóbbi két évben ötvennel emelkedett. Mert a társközségekből ide települnek. Ha a térképre nézünk, Barabás tulajdonképpen „a világ végén” van. Bár három úton is megközelíthető, észak-keletről már ott a magyar—szovjet határ és azt a települést, amelynek nincs vasútja, s amelyiken nincs átmenőforgalom, mert az út nem vezet sehová, már kevés fiatal választja. Ezért is örülnék Barabáson az új családoknak, ezért is örül Oláh István tanácselnök, hogy az utóbbi három évben kilenc lakásra jelöltek ki vevőt Van olyan fiatal, aki Pesten dolgozik, mégis Barabáson épít, s ez azt jelzi, hogy ha ‘van is most itíz üres lakás, mégsem csökken tovább a falu lélekszáma. A lányoknak, asszonyoknak a tsz melléküzemága kínál munkát, a férfiak egy része TiszasZalkára, Vásárosnaményba járt. Lassan elérkezett az az idő is, amikor megkezdődött a visszaáramlás, mert több vállalat enged el dolgozókat. A tanácsházán meghívók készülnek. A dátum június 1., az esemény pedig a vízműtársulat alakuló ülése. Barabás sajnos csak most jutott el odáig, hogy jó ivóvizet ad magának. Fáj is az embereknek, hogy nekik már húszezerbe kerül, ami néhány éve még ö..-tízezer volt, de ma ennyi az ára. A vízügyi igazgatóság és a SZA- VXCSAV közös ajánlata volt a legkedvezőbb, ezért nyerték ők a versenytárgyalást. Barabásról a múzeumfaluba A tanácsháza mögött egy üres terület áll. Iskola volt itt korábban, most Sóstón a múzeumfaluban áll, Bereg múltjáról beszél .az érdeklődőknek, de a gyerekek nemigen sajnálják már. Az öt 'éve épült négytantermes iskola jól pótolja ezt. Tavaly azt is elérték, hogy nincs földút a községben, az idén 2 milliót fordítanak belvízrendezésre. Építettek 500 méter járdát, vállaltak 300 forint településfejlesztési hozzájárulást, mert bíznak abban, hogy Barabásnak nemcsak múltja, hanem jövője is van. Igaz a születettek száma most kevesebb, mint ahány embert ikikísérnek a temetőbe, de az iskolai ünnepségek mindig a Szózattal fejeződnek be, amelyben ott van az is, hogy „Itt élned, s halnod kell.” Balogh József II" ■ r Higiénia N incs pontos adat arra, hogy élelmi- szeripari és mező- gazdasági üzemeink naponta hány száz tonna fertőtlenítő- és tisztítószert használnak fel. Tény viszont, hogy a tejházakban, tej- és húsfeldolgozó üzemekben, baromfikeltetőkben és még számos helyen szigorúak a KÖJÁL- előírások, másrészt olyan helyeken, mint például a Hunniacoop kisvárdai baromfifeldolgozó üzemében, külföldi szakemberek is rendszeresen vizsgálják a higiéniai helyzetet. Ezt követeli az export. A partnerkapcsolatok fenntartásához időről időre szükség van a maximális tisztaság bizonyítására. A Hunniacoop a nyugat- európai állatorvosi szemlék alkalmával eddig még, mindig megállta a helyét, a szakemberek véleménye viszont az, hogy a követelményeket egyre magasabbra emelik és már nem elég a fertőtlenítésben, a gépek és épületek tisztán tartásában az eddig alkalmazott módszer és vegyszer. Ilyen vélemények alapján nemcsak érdekes, de tanulságos is volt a közelmúltban egy nyugatnémet cég vegyszer- és tisztítószer-bemutatója Kisvárdán, illetve Ramo- csaházán a tsz kacsakelte- tőjében. A nyugatnémet vegyészek különböző vegyszerekkel és felszerelésekkel érkeztek a helyszínre. Nemcsak elmondták, hanem a gyakorlatban is megmutatták, mit tudnak a Neomoscan-készítmé- nyek. Az egyes tisztítószerekről csak annyit, hogy szinte percek alatt feloldották a csempeburkolatról az évek óta lerakodott szennyező anyagokat. Egyébként a Neomascal- készítmények ma már nem teljesen ismeretlenek. A Debreceni Állattenyésztő Vállalat évekkel ezelőtt kötött szerződést a nyugatnémet céggel és most ha nem is korlátlanul, de a kapott gyártási eljárással elegendő mennyiségben állítják elő a lúgos és savas szereket. Itt a megyében a rakamazi tejgyér, a nyíregyházi Ságvá- ri Tsz sörpalackozója és még számos üzem használja már a szereket. A bemutató tehát jól sikerült és most nem is az új szerek hatására szükséges utalni, hanem arra, hogy bőven van még tennivalónk az élelmiszerfeldolgozás higiéniájának javításában. S. E.
