Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

1987. május 26.

Kelet-Magyarország

3

Bérek és leépítések

PEVA TÉRZSALUELEMEKET GYÁRTANAK a DÉLÉP megrendelésére a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárában. Molnár Lajos és Neuzer József a zsaluelemeket minősíti gyártás közben. (Császár Csaba felvétele)

Vizeink védelme a jövő megóvása

AMIRE ÉVEKEN ÁT NEM

— VAGY CSAK ALIG —

VOLT PÉLDA, arról most i'gyre-másra érkeznek a hírek: ez, !az és amaz a vállalat is vagy már csökkentette, vagy csökkenteni tervezi munkavállalóinak számát. Voltaik ez ügyben már parázs sajtóviták, voltak nem éppen a jelenséget üdvözlő hivatalos megnyilatkozások, vagy éppenséggel aggodalmaskodó kijelentések, és vannak változatlanul a remények: talán végre megindul az egyes munkahelyeken egészségtelenül nagyra duzzadt létszám csökkentése, de legalábbis belső átcsoportosítása. S változatlan a remény — no meg az emiatti aggodalmaskodás

— az ügyiben is, hogy tán végre a nagy nehezen racionalizálódó munkaerő-gazdálkodás az olyannyira áhított szerkezetátalakítási törekvéseinket is szolgálja.

Nem szolgálja. Legalábbis olyan mértékben nem, mint amennyire szeretnénk. E létszámmozgatásoknak — fogalmazzunk magyarul: csökkentéseknek, elbocsátásoknak

— nem annyira a szerkezet- átalakítás a vezérlő elve, hanem inkább a bérezési gyakorlat diktálta megfontolások.

Mostanság éppen olyan keresetszabályozási előírások érvényesülnek, amelyek értelmében érdemes a létszámot csökkenteni, mert ily módon, minden különösebb teljesítménynövekmény nélkül is növelhetők a bérek. Hogy miért? S egyáltalán: hogy miként képzelhető el a teljesítménynövekmény elmaradása, ha egyszer ugyanazon a munkahelyen mától kezdve kevesebben dolgoznak? Egyszerűen csak úgy — illetve azért —,‘mert nálunk változatlanul jól ismert gyakorlat az a bizonyos és sokat emlegetett kapun belüli munkanélküliség. És e kifejezés jelentéstartalmát tessék szó szerint venni. Vállalataink nagy többségétől, szépen, lassanként tucatjával bocsáthatók el olyan emberek, akik egyszerűen nem hiányoznak. Vagy tucatjával nem pótlan- dók olyan nyugállományba kerülők, aMk szintén csak nem pótlandók. Ugyanis nem volt érdemleges munkájuk, s igazából évek óta nem volt rájuk szükség. Ha most mennek — így vagy úgy — senki nem hiányolja őket.

NO DE AKKOR MIÉRT VOLTAK OTT? Miért volt a munkakönyves munkahelyük? Sok oka van ennek, s e rövid jegyzetben a .kialakult helyzet aprólékos elemzésére sem vállalkozhatunk, igy aztán legyen elég csak annyi, hogy a munkáltatók, nem minden és nem éppen szelíd kényszer nélkül, vállalták, mert vállalniuk kellett

a teljes foglalkoztatás államilag — no és persze politikailag is — rájuk testált tennivalóit.

Aztán volt ugye ez a bizonyos kvázi „bérstop”, amely alól április elsejével felszabadultak a vállalatok. Többségüknél rögvest emelni kezdték az alapbéreket, már csak azért is, hogy valamennyire ellensúlyozzák az áprilisi — és meglehetősen drasztikus

— fogyasztói áremeléseket. Igaz: a kasszát, a jelek szerint nem ürítik ki, de egyelőre nincs sok foganatja az egész évi teljesítményekben való gondolkodásra intő második — és hagyományos módon, agitációsan bizony nagyon rosszul hangszerelt

— kormányajánlásnak; mint ahogy úgyszólván nyoma sincs a teljesítményekhez kötött differenciálásnak sem.

A SZAKEMBEREK PILLANATNYILAG ÜGY VÉLIK, hogy a május végéig várható — jórészt az áremelések által indukált — bérkiáramlás júniustól megtorpan, s aztán egy hármas út kereszteződéséhez érkeznek a vállalatok. Ha növelhetik a hozzáadott értéket — vagyis a tulajdonképpeni teljesítményt —, akkor persze emelhetik a béreket is. Ha nem növekszik a teljesítmény, de különböző megfontolások miatt mégis emelendő a bér, akkor ott — a manapság egyre kedveltebb — létszám- csökkentés lehetősége, hogy legalább a kulcsemberek kapjanak a teljesítményeiknek megfelelő bért. S ha egyik módszer sem megy, akkor marad az adózott béremelés lehetősége, ha egyáltalán van annyi pénz a kasszában, hogy az adó fizethető. S mert ez a harmadik út csak nehezen járható, a nyereség növelése pedig időbe telik, a legkézenfekvőbb megoldásnak a hirtelen történt létszámcsökkentés látszik.

Igaz: ilyen indítékokból

végrehajtva nem sokra visz. Néhány embernek, s nyilván a leggyengébbeknek felmondanak — velük ugyan mások mit kezdjenek? — s maradnak a többiek, esetleg a reménytelenül gazdaságtalan műhelyekben, részlegekben, gyáregységekben. Sokkal messzebbre vinne, ha e veszteséges üzemrészeket felszámolnák, ha nemcsak a leggyengébbeket, de a leghasz- navehetőbb embereket is mozdulásra késztetnék.

Csak hát ehhez az is kellene, hogy végre a vállalatokon belül is következetesen érvényesüljön a teljesítményelvű gazdálkodás, és a teljesítményekhez igazodó bérezés. És ezt ne csak munkáltatókon — pontosabban: ne

csak a vállalatok és szövetkezetek vezetőin — kérjük számon.

Ki tagadhatná: az ipari és mezőgazdasági szennyvízkibocsátás sokakat érdeklő és érintő kérdés. Sajnos, az esetek többségében a közvélemény egyértelműen elítélő, ami annak a következménye, hogy egy-egy szennyezés igazán nagy publicitást kap, méltán. Annál kevesebb szó esik viszont arról, hogy a vízügyi igazgatóság erőfeszítései nyomán mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemek magatartásában lényeges változás következett be.

Ii és rassz példák

A felszíni és talajvizek tisztasága nagymértékben függ attól, hogy a hatalmas mennyiségű szennyvíz hogyan hagyja el az üzemeket. Ha mondjuk valaki ezt a számot hallja, hogy a tiszavas- vári Alkaloida egy nap alatt négymillió-egyszázezer liter szennyvizet bocsát ki, megdöbben. De milyen másként hat mindez, ha tudjuk: a tisztítás hatásfoka itt 86 százalékos, ami igencsak jónak mondható. De példás a nyír- bogdányi TIFÓ is, ahol 93,7 százalékos, a demecseri keményítőgyár, ahonnan 97,4 százalékos tisztítási hatásfokkal távozik el a víz. Aligha hangsúlyozandó, hogy mindkét üzem sokat áldozott ezért a sikerért. A MOM Mátészalkán ugyanakkor csak 16,9, a tyukodi konzervgyár 43,5 százalékos tisztaságú szennyvizet bocsát ki. Az ELEKTER- FÉM-röl jobb nem szólni, ők mind nyíregyházi, mind kál- lósemjéni teLepükön a nagy szennyezők közé tartoznak.

Kisebb mennyiségű vizeket használnak a termelőszövetkezetek, a sertéstelepek, de nem veszélytelen az, amit kibocsátanak. Különösen régen botránykő a fehérgyarmati SERKŐV, a húsipar trágyatava, a naményi SERKÖV. de kemény bírálatok érték a Ságvári Tsz-t Nyíregyházán, a jármi Alkotmányt, a Számos-menti Állami Tangazdaságot, a csengeri sertéstelepet. Tegyük hozzá: eddig alig volt olyan megoldás, ami ígéretesnek bizonyult volna, hiszen próbálkozni mindenki próbálkozott. Most viszont rendkívüli sikert ígér az a módszer, melyet Fehér László vízügyi mérnök a sertéstelepi hígtrágya mezőgazdasági elhelyezésének megoldására dolgozott ki. Évtizedes gond végére tehet pontot ez. Ma még vitáznak róla, hamarosan azonban, remélhetően éppen Fehérgyarmaton már üzemi próbák is igazolhatják a teória helyességét.

Egy tamilnányról

Nemcsak szakberkekben, de a környezetvédők táborában is nagy érdeklődést keltett az a tanulmány, melynek szerzői Erdelics Barnabás. Iván György és Szlávtk Lajos, a Felsö-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Éz kifejti: az ötvenes években a megyében a vízminőségi problémák 90 százalékát három középüzem okozta: a demecseri keményítőgyár, a HIM és a nyírbátori mosószergyár. Az 1960-as évek elejétől 1985-ig a területünkön képződő szennyvizek meny- nyisége tízszeresére nőtt, és elérte a naponkénti 65—70 ezer köbmétert, melyből 18— 20 ezer köbméter szennyvíz a talajvízbe jut szikkasztás, elszivárgás és más nem kívánatos elhelyezési mód révén. Ez a tudományos munka is erőteljesen hangsúlyozza: a megoldandó problémák a jövő védelmét célozzák. így sürgető a tyukodi konzervgyár vizének tisztítása, éppen a Holt-Számos védelme érdekében; meg kell oldani, mint égető gondot a fehér- gyarmati SERKÖV, a tisza- berceli tsz, az ecsedi termelőszövetkezet, a mátészalkai Kraszna-menlti tsz hígtrágyáinak ártalommentes elhelyezését. Mint fontos körülményt sürgeti a tanulmány az ipari vizek gyors, hatékony tisztítását is.

Célok 2000-ig

Az ipari és mezőgazdasági szennyvízkibocsátás az ezredfordulóig ütemesen nő. Eléri a napi 100 ezer köbmétert. Ugyanakkor derűs kilátást ígér az, hogy erre az időre a kezelt víz és az összes szennyvíz mennyiségét jelző trend összeér, vagyis nem kerül tisztítatlan víz ki az üzemekből. Mindez azonban csak úgy érhető el, ha következetesen végrehajtják azt az

1983-as minisztertanácsi rendelkezést, mely előírja: egyetlen új üzem sem épülhet megfelelő tisztítóberendezés nélkül. Világos, hogy emellett a folyamatos ellenőrzés is hatékony tényező, s jóllehet nem a bírság a cél, ezt se lehet mellőzni a javíthatatlanoknál. Mellékesen többen foglalkoznak azzal, hogy a szennyvizekből kinyerhető hasznos hulladékot is felhasználják.

Érezhető, hogy a vizek tisztasága, a talajban és a felszín alatt, a folyókban és a tározókban létkérdés, hiszen a felgyülemlő mérgező anyag, a nem bomló fémek nem egyszeri és nem egyetlen időszakra ható veszélyforrások. Szerencsére ezt a gazdálkodó szervek is mind jobban értik, s ha kevés is a pénz, a jó törekvések így elismerendők. Nem hiú remény az, hogy 2000-re elérjük; se talajunkat, se vizeinket nem szeny- nyezik többé se gyárak, se gazdaságok.

Bürget Lajos

VÁLOGATÁS A KSH MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK JELENTÉSÉBŐL

Tudja-e,

hogy

... 1987. I. negyedévben a munkanapok száma kettővel több volt, mint egy évvel korábban.

... Szabolcs-Szatmár megye szocialista iparában a termelési volumen az előző éveket és az országost meghaladó ütemben, 4,9 százalékkal emelkedett. A megfigyelt 93 ipari gazdálkodó fele magasabb, egyharmada alacsonyabb termelést ért el, mint 1986.

I. negyedévében. Dinamikusan nőtt a nehézipar, csökkent a könnyűipar termelése.

... az ipari termelési érték 49 százalékát a nehézipar, 29 százalékát az élelmiszeripar és 21 százalékát a könnyűipar állította elő.

... az iparban foglalkoztatottak létszáma a korábbi stagnálás után kissé bővült. az átlagos állományi létszám 56 ezer fő volt.

... a termelékenység a termelési tényezők hatására az előző éveknél nagyobb ütemben javult, az iparvállalatoké 3,7 százalékkal, az ipari szövetkezeteké pedig 8,1 százalékkal.

... a megyei székhelyű ipar értékesítése folyóáron 5,6 százalékkal, összehasonlító áron 1,9 százalékkal magasabb az előző évinél. Nőtt az állami iparvállalatok és szövetkezetek, csökkent a külföldi vevők részére történő értékesítés.

... a külkereskedelemben csökkent a rubelelszámolású értékesítés, míg a tőkés exportot mérsékelt növekedés jellemzi.

... az ipari szövetkezetek másfélszeresére növelték a lakossági eladásokat.

... a kivitelező építőipari szervezetekhez folyóáron 11 százalékkal több építési igény érkezett március végéig. Az ez évre előirányzott építési-szerelési tevékenység értékének kétharmadát szerződésekkel lekötötték.

... az I. negyedévi építési- szerelési tevékenység volumene — a foglalkoztatottak számának további csökkenése mellett — az előző év első negyedévének szintjén alakult, ami az éves előirányzat 13 százalékos teljesülésének felel meg.

... a foglalkoztatottak átlagkeresete 6 százalékkal nőtt. A kemény tél miatt az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaiak teljesített munkaóráinak száma az egy évvel korábbinak mindössze négyötöde.

... az év elején az építőipari szervezetek kivitelezésében összesen 1031 lakás építése volt folyamatban a megyében.

... 1986-ban a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek termelése az országosnál kedvezőbben alakult. A termelési érték növekedése 20 százalékos volt, meghaladta a költségekét.

... a mérleg szerinti nyereség 89 százalékkal több, a veszteség 43 százalékkal kevesebb.

... a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ágazatban 1987. I. negyedévben az összes foglalkoztatottak száma 3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.

Vértes Csaba

4 hogy vénülök, s kopik agyam szürkeállománya, olyként vesz erőt rajtam a gyermekkori tulajdonság. Nekem újabban minden technikai mütyür megtetszik. Megtetszik? Kell! Akarom!

Amikor például az állami és maszek kereskedelemben megjelentek a muzsikáló kvarcórák, nem nyugodtam, míg nem vettem. Az órással reggel fél hatra állíttattam az ébresztőt. Mondanom sem kell, még nem is derengett, felébredtem magamtól: izgatottan füleltem, mikor szólal meg az órába rejtett skót dudás.

A muzsika oly igen tetszett, hogy napjában többször is hallani akartam. Nyomogatni kezdtem a gombokat. S annak árán, hogy a számlapról eltűnt az óra, a dátum, a nap — végre megszólalt a skót dudás.

Egyszer azonban mi történt? Jelen voltam egy szűk körű fontos értekezleten, amikor váratlanul megszólalt a dudás. Elhallgattatni nem tudtam, zavaromban a kezeimmel hadonásztam, mintha magam volnék a dirigens ... Ott nyomban elhatároztam, hogy visz- szatérek jó öreg, de diszkréten hallgatag Doxámhoz és soha többé nem veszek ilyen és hasonló marhaságot.

Csakhogy ... Karácsony előtt megjelent a maszek és állami kereskedelem jóvoltából egy japán (!) csodabogár, egy füttyre füttyel válaszoló slusszkulcstartó, amelyik még az órát is mutatja. Mit mondjak? Megtetszett... Nekem kell egy ilyen! Akarom!

A nejem elől azonban egyelőre eldugtam, jól tudván, hogy nem állhatja a családi életszínvonalat csökkentő pazarlást. Eldugtam, aztán napokra meg is feledkeztem róla. Egészen tegnapig. Egyedül voltam otthon, unatkoztam, hát látni és hallani akartam. De hová is dugtam?! Hová is? ... Jaj, de buta vagyok! Hiszen csak fütty en- tenem kell és jelentkezik! Füttyentet- tem. Csend. Még egyet. Válasz sehol. Fütyültem lágyan és mérgesen, fütyültem a Csárdáskirálynőt, Puccini Tos- cájából a Levéláriát, a Rákóczi-indulót és az Add már uram az esőt! Mindhiába ...

Hát ha nem válaszolsz, ott egyen meg a fene! Elég volt belőled is, meg a többi technikai marhaságból! Slussz!

Reggel hallom a rádióban, hogy két amerikai feltalálta az ugató műkutyát.

A hír izgalomba hozott. Vajon milyen? Agár, puli, foxterrier, netán tacskó? Ami azt illeti, jobb a komondor, mert annak az ugatása is komondor s a hétvégi telken halálra rémül tőle a cseresznyetolvaj. Ez az ugató műkutya — a maszek és állami kereskedelem révén — bizonyára rövidesen hozzánk is eljut végtére is igy szokott lenni. Az amerikai kormány feltehetően nem tiltja meg az exportját. Hiszen a személyi és vagyonbiztonság nem kizárólag kapitalista érdek. Lesz nálunk is. és akkor majd ...

m ázba jöttem és jókedvem tá- M madt. Terveket szőttem. Közben eszembe jutott a valaha dzsessz- orgonán hallott Füttyös és kutyája című fülbemászó melódia. Fütyülni kezdtem. S ekkor mi történt? Ahhoz a részhez érkezvén, amikor a füttyös háromszor jelez kutyájának, hogy azután magához csalogatva jól eltángálja az engedetlen dögöt — megszólalt a japán import mütyür! A könyvespolcon. Makkai Sándor Táltoskirálya mögül...

Nem másztam a plafonra a gyönyörtől. Leveszem rólad a kulcsokat, te ál- nok vacakság! Sokkal nagyobb a fantázia egy ugató műkutyában. Nekem kell egy olyan! Akarom!

Csala László

Felszín alatt méreg

Rendkívüli sikert ígér az a módszer, melyet Fehér László vízügyi mérnök a sertéstelepi hígtrágya mezőgazdasági elhelyezésének megoldására dolgozott ki. Évtizedes gond végére tehet pontot, hiszen vizeink védelme a jövő megóvása.