Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

A felszabadulásának negyedszázados évfordulóját ünneplő Algéria fővárosának egyik büszkesége: a Kultúrpalota. A XX. századi építészei eme remekműve ad otthont a Művelődési Minisztériumnak, valamint egy 500 személyes színházteremnek, egy 100 ezer kötetesre tervezett könyvtárnak, moziknak, kiállítótermeknek, éttermeknek, iparművészeti boltoknak.

Változó Algéria

A jelen és a múlt kettőssége nem csupán a fővárost jellemzi, hanem sokkal inkább a távolabbi vidékeket. A modern civilizáció a Szaharában is megkezdte térhódítását. A gan- durába, a naptól-széltől óvó hagyományos öltözékbe bújt tuaregek ugyanolyan otthonosan mozognak a legújabb japán kocsik volánja mögött, mint a teve hátán. A hagyományos életforma mellett megjelenik az új: az algériai kormány nagy figyelmet szentel a sivatagi területek fejlesztésére.

A „Fehér Algír" kapuja: a kikötő a világítótoronnyal. A hófehér falak szikráznak a mediterrán napsütésben. Apró bárkák ringanak a móló mentén: halászok szerszámaikat javítják vagy a zsákmányt osztályozzák.

Egy kép a múltból: a híres tamanrasseti tevepiac. A sivatagi körülményeket jól tűrő kétpupúakat ma sem helyettesíthetik teljes egészében a modern technika csodái. Árúk sem csekély: magyar pénzre átszámítva 30—60 ezer forintot is elkérnek egy-egy izmos állatért.

Kép: Balogh P. László Szöveg: Öze Katalin

„Finom ez a kóró, de kár, hogy ilyen kevés van belőle!"

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1987. május 23. ' |