Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. május 23. 45 éves, 25 éve van a könyvszakmában, tizedik éve a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél dolgozik. Pá­lyáját a győri antikváriumban kezdte gya­kornokként, majd annak vezetőjeként közel másfél évtizedig csak régi könyvekkel fog­lalkozott. Közben elvégezte az ELTE ma­gyar—könyvtár szakát. Emlékezetes győri évei után dolgozott a Művelődési Miniszté­rium Kiadói Főigazgatóságán. Röviden: ed-v digi élete során sehol másutt, mint a könyv­szakmában — legalulról kezdte. Hobbija az. ami a munkája, hivatása, hogy méltó legyen a hagyományokhoz, s szolgálja a jövőt, s azt a picinyke történelmet, amivel majd életünk végén elszámolni tartozunk. Vázolná röviden, hogy mi az egyesülés feladata, tevékenység köre? — A Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének elődjét, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületét 1978-ban alapították — harma­dikként vagy negyedikként Európában. Gazdag hagyományokkal rendelkezik: az egyesülés a Magyarországon működő kiadók és könyvterjesztő vállalatok önkéntes tár­sulásából alakult újjá — két évtizeddel az 1949-es kényszerű feloszlatás után. Célunk az érdekképviselet, érdekegyeztetés, a szak­ma különböző irányú és célú feladatainak ellátása; mindaz, amit külön-külön nem vol­na érdemes, sem gazdaságos elvégezni. Mit emelne ki a tennivalók közül? — Tevékenységi körünk sokirányú. Egyi­ke a legfontosabbaknak: a központi propa­ganda és reklám. A tv- és rádióhirdetések vagy egyéb műsorok sponzorálását a tag­vállalatok megbízásából végezzük, a kultúr­politikai „elvárások", a közönség igényei­nek egyeztetésével. Szervezzük a könyvnép- szerűsí'tő akciókat: ünnepi könyvhét, téli könyvvásár, mezőgazdasági, műszaki és köz- gazdasági könyvhónap . .. Rendezzük, illet­ve fogadjuk a hazai és külföldi könyvkiál­lításokat: főként az államközi kulturális egyezményben foglaltakat, de saját kezde­ményezésből megvalósultak könyvkiállítások Dunaszerdahelyen, Ungváro-tt, Lend várt. Eszéken, Alsóőrött és másutt, a határainkon kívül élő magyarok lalkta területeken. Há­rom lapot adunk ki: havonta a Könyvvilá­got (50—55 ezer példányban), negyedévente az idegen nyelvű könyvszemlét — angolul, németül és franciául — a külföldi szakem­berek, fordítók, illetve a magyar kultúra iránt érdeklődök részére. Ez évben jelent meg 12 évnyi kényszerű szünet után ,.A könyv" című szakmai folyóiratunk. ^ Milyen szolgáltatásokat végeznek? v — Könyvkereskedői és fordítási bibliog­ráfiákat adunk ki meghatározott rendszeres­séggel, illetve összegző kötetekben, s kibo­csátják évente a magyar könyvkiadás sta­tisztikai adatait tartalmazó összeállítást. Pi­ackutató csoportunk olvasásszociológiai, könyvfogyásütem-vizsgálatokat végez, illet­ve a szakma igényei szerint megvizsgálja egy-egy kiadási ágazat, sorozat vagy éppen egy jelentősebb kiadói vállalkozás vásárlói fogadtatását. Nemzetközi kapcsolataink eléggé kiterjedtek: a szovjet, NDK-beli, len­gyel , osztrák, NSZK-beli,- finn, holland, skandináv, francia és amerikai egyesülések­kel van kapcsolatunk. Eredményességük változó, de a magyar könyv külföldi pro­pagandája nemcsak feladatunk, de köteles­ségünk is. Ennyit nagyon röviden arról, mit is kell csinálnunk, s arról még nem is be­széltem, mi minden teendő várna még ránk. ha idővel, energiával és persze pénzzel győznénk ... A kiadói tervek egyeztetését is az egye­sülés végzi? — Nem, az a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának jogköre, miként a dotáció felosztása is az egyes kiadók közt — A A kiadói profilok manapság — úgy tű- ^ nik — nem olyan szigorúan meghatá­rozottak, mint mondjuk 10—15 évvel ezelőtt... — A kiadói profilokat ma már valóban nem „zsinórmértékkel" mérik, az alapvető profilok azonban nem változtak. A Magve­tő feladata a kortárs magyar irodalom meg­jelentetése, az Európáé a 'külföldi irodalom, a Gondolat Kiadóé az ismeretterjesztés és természetesen a szakkönyvkiadók között is van munkamegosztás. Ügy vélem, hogy az ésszerű szakosodás feltétlenül színvonalat emelő tényező, sőt feLtétel, de nem látok semmi kivetendőt abban, hogy a Magvető szépen gondozza például a Világkönyvtár sorozatot, az Európa a magyar művelődés­történet értékeit, a Gondolat pedig életraj­zi regényeket is kiad. ^ És a magánkiadások? — Ez az úgynevezett nem hivatásos könyvkiadásnak egy kicsinyke területe, mennyiségileg szinte elhanyagolható. Ma­gyarországon évente átlagosan 8 ezer könyv jelenik meg, összesen mintegy 100 millió példányban. Ebből a szerzői kiadásók száma nem éri el a százat, példányszáma a 2 milli­ót! A hivatásos könyvkiadási szektor évente megközelítőleg 4 ezernél valamivel többet, de az utóbbi összpéldányszáma 10—12 mil­lió körül mozog. A nem hivatásos könyvki­adásra szükség van, vagyis azokra az alkal­mi vagy rendszeres könyvkibocsátó intézmé­nyekre, amelyek speciális, viszonylag szűk kört érintő igényeket elégítenek ki — könyv­tárak. iskolák, levéltárak, múzeumok, egy­házak, különböző egyesületek. Biztos, hogy ezekre szükség van, de mellettük, sokszor talán helyettük jó néhány olyan kiadvánnyal is találkoz­hatunk, melyek kiadásának szükséges­ségéről enyhén szólva nem vagyok meg­győződve. Nem gondolja, hogy hígul a magyar könyvpiac? — Ezt a veszélyt én is reálisnak és saj­nos, egyre növekvőnek látom. Az új sajtó- törvény lényegileg minden jogi személy számára lehetővé tette a könyvkiadást, vagyis demókratikusabbá tette ennek lehe­tőségeit. Van a könyvkiadásnak egy olyan területe, amit én „vállalkozói könyvkiadás­nak" szoktam nevezni, vagyis a kibocsátó célja csupán a haszonszerzés, semmi más. Mivel az anyagi haszon nagyjából azonos a magas példányszámökkal, oly „táblák közé vont, nem üres lapokat egybefogó könyv- testekkel” jelennék meg a piacon ezek a vállalkozók, amelyek a legszélesebb tömeg­igényt elégítik ki. Mint tudjuk, a tömeg­igény nem mindig a legmagasabb kultúra felé fordul, s nagyon kedveli a szenzációt, az extremitást, az álleleplezés mázát, s minden áltudományt, amiben hinni nem kell, de lehet. Sorolhatnám még a sébtiiben összerángatott meghatározásokat. Tagadha­tatlan, hogy ezen kiadványok száma no.----------------------------------------------------------. Hétvégi interjú Zöld Ferenc igazgatóval könyvkiadásról, ilvasásról A Elmozdult valamennyire a vidéki ~ könyvkiadók alapításának ügye? — Magas politikai fórum foglalt állást jó néhány éve a vidéki könyvkiadók alapí­tásának szüksógesssóge mellett. Voltaik kez­deti lépésék, de hogy a tényleges megvaló­sulás hogyan áll — sajnos, nem tudom pon­tosan. Én, személy szerint feltétlenül szük­ségesnek és egyre kevésbé elodázható kér­désnek tartom! A Az On által vállalkozói könyvkiadás- w nak nevezett szektor könyvei — úgy tűnik — általában elfogynak. A hivatá­sos könyvkiadók kiadványaiból viszont jó néhány raktáron marad. Miért van ez így? — Nem tagadható, hogy vannak könyvek, amelyékből marad raktárkészlet, ez azon­ban korántsem olyan mértékű, mennyiségű, mint a korábbi években. Én egyáltalán nem tartom tragikusnak, sőt bizonyos kiadvány­fajták esetében kívánatosnak, hogy egyes könyvekből legyen raktárkészlet. A kérdés kulcsa a helyes példányszám-megállapitás. Bizonyos, nem túl nagy számú könyvök ki­vételével ez nem túl könnyű. Erre sajnos még az etőzetes piacfelmérés sem ad biztos választ. Évekkel ezelőtt voltak ilyen jellegű kutatásaink, s az előzetes igény a tényleges vásárlástól 22 százalékkal tért el. Ennyit a mi kiadói és kereskedelmi szakembereink is ..tudnak" tévedni. A helyes példányszám- megállapitás egyetlen módja a gyors, hang­súlyozom: gyors utánnyomás. Erre azonban viszonylag ritkán van példa: ehhez rugal­masabb papír- és nyomdaipari háttér, jobb anyagellátás szükséges. ^ Könyveink — s nem csak a „sikerköny- vek" — egyre drágábbak lesznek. Ez mivel indokolható? — A könyvek fogyasztói árának általános emelkedése az előállítási árak állandó emel­kedésével magyarázható egyértelműen, ugyanakkor a dotáció mértéke nem növek­szik. Természetesen vannak Olyan kiadvá­nyok, amelyeket kiadóink önköltségi áron vagy ahhoz közel hoznak forgalomba. Ilye­nek a különleges igényt kielégítő bibliofil jellegű könyvek, bestsellerek, lektűrök — — azért, hogy a művelődéspolitikailag fontos könyvek árát viszonylag olcsó szinten tart­hassák. A fogyasztói árindex egyébként 1985-höz képest mintegy 10 százalékkal nőtt a hivatásos kiadói szektorban. Mérik, hogy melyek az olvasói érdek­lődés iránvai ma? — Ügy tűnik, a mai magyar 'társadalom könyvvásártól, olvasói érdeklődése egyre in­kább polarizálódik. Vannak, akik csupán a könnyen emészthető, olvasmányos könyve­ket vásárolják és olvassák, míg mások fő­ként tanulmányaikhoz, tudásuk gyarapításá­hoz szükséges ismereteiket gyarapítják. Ál­talánosnak mondható jelenség, hogy csökken az érdeklődés a szépirodalom iránt, s egyre fokozottabban nő az ismeretközlő és tudo­mányos könyvek iránti kereslet. Sokian a közvetlen, gyakorlati „haszonnal" járó kiad­ványokat, a mindennapi életben felhasznál­ható könyveket keresik, s ezalatt nemcsak a „hogyan kertészkedjünk” típusúakat ér­tem, hanem a kifejezetten magas színvona­lú szákkönyveket is. Elárulom: beszélgetésünk ötletét az is adta, hogy az ünnepi könyvhét ez évi országos megnyitója — május 29-én — Nyíregyházán lesz. Miért esett épp er­re a városra a. választás? — A város vezetői kérték a rendezést — már három éve. Akkor ezt további el- ígérkezéseink miatt nem tudtuk teljesíteni, de most ennek igen nagy örömmel tettünk eleget. Nemcsak a személyes, jó baráti kap­csolatok okán, de azért is, mert jó néhány közös rendezvényünk volt Nyíregyházán és Ungvárott. s a tapasztalatok adták biztosí­tékot arra, hogy e rangos megmozdulásnak Nyíregyháza méltó gazdája, lelkes, hozzáér­tő istápolója lesz. Ez a magam részéről — a közelgő esemény előtt — nem csupán re­mény, hanem az előkészítés során tapaszta­lataim szerint egyértelmű biztosíték is. Ugyanakkor gazdagodik véle a város, a könyvet szerető nyíregyházi közönség. Végezetül két személyes kérdés. Zöld Ferencnek milyen magánkönyvtár» van? — Nem túl nagy. nekem azonban kedves, s valahogy benne van az egész életem is. A klasszikus és modern magyar irodalom al­kotásai, irodalomtörténeti művek erősen ki­szorították a világirodalmat. Történelmi, művelődéstörténeti érdeklődésem talán so­hasem sikerült kielégítenem. Valamikor úgymond bibliofil könyvekéi is polcaimra helyeztem (első kiadások, számozott köny­vek stb.), ezt már abbahagytam. Elfogadha­tónak mondható szakmai könyvtáram, már­mint a magyar kiadással, s egyáltalán a szakmával foglalkozó könyvek, folyóiratok, aprónyomtatványok gyűjteménye. Speciális érdeklődési területem a térképtörténet,, s ez hazai viszonylatban talán nem rossz, bár én elégedetlen vagyok vele. Mintegy öt-hat ezerre tehető könyveim között jelentős he­lyet foglalnak el a határon túli irodalmait reprezentáló kötetek, tehát az erdélyi, cseh­szlovákiai, vajdasági művek. Sajnos nagyon elfoglalt ember vagyok és életem Legna­gyobb hiányérzetét az olvasásra fordítható kevés idő okozza. Most nem az igazgatót, hanem az olva­só embert kérdezem: a könyvhét új­donságai közül melyik művet, vagy műveket ajánlaná? — Mivél az ez évi könyvhét választéka meglehetősen sokrétű, nehéz a választás. De levonatban olvastam John Paget: Magyar- ország és Erdély című — a reformkori két hazáról írt — művét, érdekes, bűbájos, él­vezetes. Kíváncsian várom Temesi Ferenc regényének befejező részét, Spiró György, Jókai Anna, Sükösd Mihály, Schwajda György új kötetét, — anélkül, hogy a többi szerző műve ne érdekelne. Van új Ball- és új Párái—Csoóri-kötet, s néprajzi, nemze­tiségek története iránti érdeklődésemet is kielégíthetem Salamon Ildikó: Gyiimesi csángó mondák. Hoppál—Szepes: Erosz a folklórban és Gáli Ernő: Kelet-európai írás­tudók és a nemzeti-nemzetiségi törekvések most megjelenő köteteivel. Hosszú lenne a felsorolás, igy hát két történeti munkát ajánlhatok végezetül azoknak, akik a múlt és a közelmúlt kérdéseit óhajtják tisztáb­ban látni. Ezek Kosáry Domokos: A törté­nelem veszedelmei és Berend T. Iván: Vál­ságos évtizedek. ^ Köszönöm a válaszait! Páll Géza ... bármennyire észbon­tónak tűnik ismerősöm ja­vaslata, valahol nem is kis igazság fedezhető fel ben­ne. A minap azzal állt elő, hogy belőlünk, magyarok­ból kihalt az üzleti érzék. Látván meghökkenésemet, az égő lápról kezdett be­szélni. Mint mondta, ami­kor kigyulladt az Ecsedi- lápon egy darabka föld, csaknem pánikba estünk, mintha legalábbis egy tűz­hányó pusztításától kellene tartanunk. Holott — s e2t nagyon sokan tudják — a láptőzeg világában ez a je­lenség csaknem természe­tes, s mint egy-két híradás­ból kiderült, az ilyen terü­leten, a tűz kihívását kö­vető néhány év múlva bő­séggel fizet <a föld. De mi köze mindennek az üzleti érzékhez? — fag­gattam. mire azt válaszol­ta: ebből a természeti je­lenségből mi pénzt gyárt­hatnánk, ehelyett — nem kis sandasággal — valami­féle ideológiát gyártunk, esetlen hasonlattal kaján- kódunk. hogy ég a talpunk alatt a talaj. Ö — mármint az ismerősöm — nem tart­ja lázálomnak az ötletet: amikor kigyullad a láp, szervezzünk oda kiránduló­csoportokat, például úgy, hogy „Irodalmi utazás Se­regben. az égő láp megte­kintésével Nagyecseden, lápi tűzben sült burgonya tálalva este a Sárvár étte­remben ...” Miért ne? — kérdezett vissza, hiszen ha az amerikaiak pénzért mutogatják a Niagara víz­esést, meg a gejzíreket, ak­kori miért ne tehetnénk mi is, miért ne fordíthat­nánk a saját hasznunkra ezt a ritka jelenséget. „Mu­tass nekem Európában egy másik helyet, ahol ég a föld. Lehetne ide utaztatni iskolás csoportokat, nyugati turistákat, kuriózumra vá­gyókat. Mondok neked va­lamit: én tsz-melléküzem- ágat alapítanék az égő láp­ra és jól megélnék belőle." Mondanom sem kell, egy kicsit engem is sokkolt az ötlet, bár nem voltak láz­álmaim, azért rendkívül szokatlannak éreztem. Az­tán megpróbáltam úgy kö­zelíteni ehhez a képzelgés­hez: hátha van benne va­lami. (Azt már csak sut­togva merem megemlíteni, hogy ismerősöm azt sem tartja lehetetlennek, hogy ha maga gyújtana fel egy kis darabkát, s ez még kü­lön beruházást sem igényel, elég hozzá egy szál gyufa, legfeljebb körülárkolná előzőleg, hogy ne terjed­jen a tűz.) Miért éppen most jut az eszembe? Azért, mert a hé­ten a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága kitele­pült a Tisza-parti városba, Vásárosnaményba. hogy testközelből tapasztalja meg az itteni foglalkoztatási gondokat, továpbá azt, mi­lyen ezen a még nyugodtan romlatlannal^ nevezhető tá­jon az idegenforgalom. Be­számolt a ■ megállapítások­ról az újsáp. ,A megyei ta­nács elnökének egy monda­ta azonban még mindig visz- szacseng az emlékezetem­ben. Azt mondta: „Változik a világ, változnak a körül­mények. Eddig jócskán köl­töttük a milliókat azért, hogy idecsalogassuk az ide­gent, hogy megmutassuk nekik, mi mindenünk van. Itt az ideje, hogy az ide­genforgalmat is jövedel­mező ágazattá tegyük, nem csak azért, mert fogytán az elkölthető pénzünk, hanem, mert ha szolgáltatunk, azért ellenszolgáltatás jár." Elhangzott ezen az ülésen az is, hogy tőkeszegény ko­runkban Bereg meg az Er­dőhát sem tud százmilliók­kal teljes összkomfortot teremteni az idegenforga­lom fellendítésére. (Sok he­lyütt még egy szerényebb kemping kialakítására is hiányzik a fedezet.) De rendelkezünk a legnagyobb kinccsel: a civilizációs ár­talmaktól még mentes, a tiszta forráshoz hasonlító gyönyörű tájjal, jó levegő­vel, csenddel, fürdésre, na­pozásra avagy vadászatra jó alkalmat nyújtó terüle­tekkel, festői Tisza-parttal. Aztán éppen ezen a tájon lelhetők fel a távoli közsé­gekben — kiváltképp Tor­pan — a gyönyörű műem­lék jellegű parasztházak, melyek szinte felkínálják az alkalmat a falusi turiz­musra. Közel jár az igaz­sághoz, aki feltételezi, hogy az atomkorszak turistái kö­zül mind többen vágynak a nomád életre, a manipu- lálatlan természetre — s ebben a mi megyénk, kö­zelebbről Bereg, sportnyel­ven szólva verhetetlen. Csak éppen nincs ben­nünk még elég üzleti érzék. Csak még nem tudjuk az összefüggést a Túr-bukó és a Niagara között, s amíg a nyugati határvidéken egyet­len éjszakára kemény szá­zasokat kérnek egy ágyért az idegentől, hogy megpi­henjen, addig nálunk sok helyütt nemcsak hogy pénzt szégyellnek tőle kérni, de még ingyenvacsorával is megkínálják. Persze, hogy meg kell őriznünk a szat­mári emberre jellemző szí­vélyes, igazi vendégszere­tetet — azért nem árt, ha tudjuk, hogy sokszor a pénzét sem sajnálja a tu­rista, hogy maradandó él­ményhez jusson. Ezt is, mint oly sok min­dent, még meg kell tanul­nunk ...

Next

/
Thumbnails
Contents