Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

í Várostörténet #y Őseink intelme Százötven esztendeje lesz idén, hogy Sza­bolcs megye urainak számtalan gáncsa elle­nére megszerezte a királyi privilégiumot az a város, amelynek lakói csak 1753-ban köl­töztek elsősorban Békés megyéből a Nyírség elnéptelenedett településére. A nagyszámú telepes között igen sok volt a szlovák pa­raszt. Végtelen életrevalóságukat az is di­cséri, hogy idetelepedésük után nemsokára kedvező szerződéseket kötnek a földesurak­kal, elkerülik az úrbérrendezést, s rendkívül gyorsan sort kerítenek az örökváltság meg­kötésére. 1803-ban a Dessewffy, 1824-ben a Károlyi grófoktól váltják meg földesúri tar­tozásaikat, gyakorlatilag megszerzik az ösz- szes földesúri jogokat. A város teljes önálló­ságára törekvő polgárai ^zután a megyei adózást is meg szeretnék .váltani, de azt a vármegyei nemesség nerr\ engedi meg. Ezt követi az 1837-ben aláírt királyi pri­vilégium, de a megyei felügyelet ezután is megmarad. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc idején megszületett városi törvények további szerény joggyarapodást hoztak Nyíregyházának, amely azonban ké­sőbb inkább jogvesztést jelentett. Nyíregy­háza város vezetése újra és újra megpró­bálta elhárítani a megyei felügyeletet és megszerezni az önálló helyhatósági jogot, de ezt a törekvést sem ekkor, sem később nem támogatta a kormányzat. A korszerű várostudat Hársfalvi Péter történész, a nyíregyházi tanárképző főiskola sajnálatosan korán el­hunyt tanára rendkívül behatóan foglalko­zott Nyíregyháza történetével, s ezen belül az önkormányzat kialakulásával a XVIII. és a XIX. században. Kandidátusi értekezését is e témakörből írta. Az Akadémiai Kiadó által 1982-ben megjelentetett hézagpótló munkájában tudományos részletességgel szól az önkormányzat kezdeteiről az örökváltság előtt, az örökváltságról a királyi privilégiu­mig terjedő időszakról, magáról a királyi privilégiumról, Nyíregyháza és 1848 kapcso­latáról, az önkormányzat válságáról, a tör­vényesség és a képviseleti rendszer vissza­állításáról, Nyíregyháza megyeszékhellyé vá­lásáról, s a törvényhatósági jogért folytatott küzdelemről. Mielőtt rátérnénk magára a királyi privilé­giumra — amelynek 150. évfordulójára készül méltóképpen megemlékezni a város —, szólni kell az előzményekről. Hársfalvi ezzel ve­zeti be könyvét: „ ... A mai Nyíregyháza hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő vá­rosa. Népessége az utóbbi két évtizedben megkétszereződött, s már meghaladja a száz­ezret. Lendületesen fejlődik ipara, egész gaz­dasága, és az egészséges országos terület- és településfejlesztési politika segítségével egy­re magasabb szinten tölti be felsőfokú köz­ponti szerepkörét az ország egyik legnagyobb megyéje élén. Ebben a légkörben szükség­képpen megnövekedik a városi kultúra funk­ciója is, amelynek része a város önmagáról alkotott véleménye, a városismeret, á város­tudat is. A korszerű várostúdatnak ugyan­akkor szerves része a várostörténet is. Nyír­egyháza felszabadulás’ előtti múltjában a legmozgalmasabb az a másfél évszázad volt, amelyik a XVIII. század közepétől a múlt század végéig tartott.. ." Tanulmánya a betelepüléstől, a földes­urakkal való szerződés megkötésétől követi nyomon a város történetét, azon belül is kü­lönösen a település igazgatásának, önkor­mányzatának alakulását. E nélkül az elem­zés nélkül aligha ismerhetjük meg alaposan városunk történeti fejlődését. Az önkormányzat és a városigazgatás rész­letesen szabályozta a bíráskodást és az igaz­gatást. Megállapította, hogy: „...a bírák esetenként criminális ügyeket is tárgyalhat­nak ugyan, de csakis holmi gyümölcs, fej­sze, kolomp s más féle aprólékos topókat és kóborló s katonákhoz magokat adó asszonyi személyek esetében ítélkezhetnek és pálcáz- tathatnak. De ezeket az eseteket is jelenteni kellett az úri széknek. Egyéb bűnök: házas­ságtörés, gyilkosság. 24 forint értéknél na­gyobb lopás — az úri szék elé tartoznak. A bíró és a jegyző az eljárásért mérsékelt saláriumot szedhet a peres felektől. A tár­gyalást az elöljárók durvaság nélkül vezes­sék, senki sértő szót ne használjon ..." A helység jogai A helység jogáról szóló rendelkezés a la­kosság kötelességeivel kapcsolatban is állást foglal. így hangsúlyozza: fogadjanak szót a bírónak, ha az az uraság, vagy a megye dol­gára utasítja őket. Akik kötelességüket aka­ratlanul vagy rosszul végzik, azokat meg kell büntetni. Nyíregyháza tehát az újratelepítés után lényegében mezővárosi jogokkal rendelke­zett, amit a földesúri tartozások pénzben történő fizetése, s a város igazgatásának a jobbágyfalvakétól magasabb, foka bizonyít. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a bírói és jegyzői tisztség mellett már az első években Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet 1987. május 21. Mentősök centenáriuma Százból hetvennégy Városalapító tirpák ősök kőbe vésett emléke a Kossuth téren is választottak esküdteket, hadnagyot, tize­deseket, kisbírókat és a kisebb királyi ha­szonvételek kezeléséhez inspektorokat, az adó beszerzéséhez perceptorokat. Az 1790- ben kötött urasógi szerződés az évi 4 orszá­gos és hetenkénti szombati vásárokból vár­ható haszon ügyében is rendelkezik. E szerint a vámok összegét az úri szék szabja meg, s inti a várost, a meghatározott vámoknál ne vessen ki többet, mert elriasztják a kereske­dőket, az árusokat. Vezessen a város min­denről pontos számadást. Ne engedjenek senkit se gyarapodni, gazdagodni a város kárára. Később is sokat foglalkozik az úriszék a város pénzügyeinek kezelésével. Inti a város­bírót, hogy az ne avassa be magát se a hadi, se a megyei pénztár dolgába, ügyeljen a vá­ros tartozásaira, kölcsöneire, adjon számot a közügyek, perek, becsük intézéséről, az adózás módjáról. Az ispánok felügyelete mellett állítsanak az árváknak gondviselő­ket, ügyeljenek, hogy az uraság és a megye rendelkezéseit gyakran és a kellő módon kö­zöljék a lakosokkal és azokat maradéktala­nul hajtsák végre. Emberségre, becsületre nevelni A rendtartás egyik utolsó pontja a/.t fej­tegeti — írja a továbbiakban Hársfalvi —, hogy mivel a helység faluból várossá lett, szükséges a falusi parasztságot „bárdolni", művelni, hogy azáltal is jó nevet szerezzen magának a város. Intse albíráit és szolgáit (tisztviselőit! emberségre, becsületre, így a város felől mindenki elmondhatja majd: „non in honorato séd in honorante honos". (Nem kötelező, megtiszteltetésből, hanem őszinte megbecsülésből, belső érzésből teszi a dolgát.) Máig érvényes és megfontolandó intelmek ezek, mint ahogy az is, amit a következő ajánlás tartalmaz. E szerint: „Ha valakit bí­róságra jelöl a földesúr, fogadja az el a je­lölést, s a bíró igyekezzen a város többi hi­vatalaival is minél alkalmasabb, becsülete­sebb embereket találni. Ne Csak földműve­lőket, hanem főleg mesterembereket és ke­reskedőket válasszanak. Aki nem akar hi­vatalt vállalni, azt zárják áristomba, fizes­sen 12 forint pénzbüntetést is. Ha valaki a bírót megsérti, engedetlen, azt majd az is­pán urak fogják megbüntetni/' A városigazgatás és önkormányzat alaku­lásáról Miskolczy Mátyás, a város első kró­nikása így ír: „Ami az elöljáróság szervezé­sét illeti, már kezdetben úgy intézkedtek, hogy először válasszák meg a főbírót, aztán a törvénybírót, utána tíz esküdtet, a lovas hadnagyot, két lovas tizedest, aztán a négy kisbírót. Mivel pedig a földesúrral kötött szerződés alapján az összes királyi haszon­vételeket a kommunitás kezelte, ezért más tisztségviselőket is kellett rendelni, mint pl. sörinspektort, székbírót, borbírót, maloFhbí- rót. Mivel pedig minden falunak szokás sze­rint van nótáriusa, ugyanúgy megválasztot­ták első jegyzőnek Heguly Sándort, aki az­előtt szarvasi leánytanító volt.” Hi is volt az „ősgyűlés"? Hogyan választottak abban az időben? — teszi fel a kérdést a tanulmány szerzője, aki arra a következtetésre jut, hogy minden bi­zonnyal gyakori volt az egész lakosság ösz- szehívása. Ezeken a gyűléseken a földesúr, majd a vármegye tisztségviselőinek jelenlé­tében választották meg a városi bírót. Ez az „ősgyűlés” választhatta meg a város további tisztségviselőit, illetve az úgynevezett vá­lasztott közönség tagjait is szótöbbséggel. Nem tudni, hogy a népgyűlés, vagy ez a vá­lasztott közönség gyakorolta-e a tanácstagok, a szenátus megválasztásának jogát. De min­denképpen érdekes az a gyakorlat, amely Nyíregyháza igazgatásában az újratelepítést követő első években kialakult. K. T. Nem tudom, van-e ember, akit közömbö­sen hagyna a mentők felzúgó szirénája. Ne­kem minden alkalommal végigfut a háta­mon a hideg. A magyar mentésügy a napokban ünne­pelte fennállásának századik évfordulóját. Száz év telt el a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület megalakulása óta. A centenári­umra méltó módon készült a szervezet. A Kongresszusi Központban százharminc elő­adás hangzott el, a társas programok is a résztvevők megelégedésére szolgáltak. . Bár az országos mentőszolgálat 100 esz­tendős, megyénkben még csak hetvennégy év telt el a megalakulás óta. Nyíregyházán hosszas előkészületek után 1913. október 1- jén kezdte meg munkáját a mentőegyesület. Addig azonban sok minden történt. Az ese­mények között legemlékezetesebb az ökóri- tófüipösi tűztragédia, amely 337 ember halá­lát követelte. •A mentőszolgálat szervezését a nyíregyhá­zi önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnok­sága kezdte el. Dr. Konthy Gyula, az egye­sület parancsnoka hosszú évekig küzdött azért, hogy a tűzoltósági intézmény kereté­ben mentőszolgálat is működjön. A terv megvalósítására azonban csak akkor került sor, amikor az egyesület a mentőszolgálati céloknak megfelelő körülmények közé köl­tözhetett. Az egyesület vezetősége Nyíregy­háza város vezetőinek támogatását is élvez­te. A költségvetés „3000 koronával történő megemelése” lehetővé tette a mentőszolgá­lat létrehozását. Az egyesületi választmány azonnal megkezdte a munkát. Kidolgozták a szabályokat, meghatározták a díjszabást, Bu­dapestre küldték a leendő mentősöket, akik a fővárosban sajátították el a szükséges is­mereteket. Pályázatot hirdettek egy mentő, illetve betegszállító kocsi elkészítésére is. Az egykori iratok tanúsága szerint a „be­tegszállító kocsit 3250, a mentőkocsit 1590 korona elfogadott ajánlati árakkal Köhler István budapesti gépgyárosnál” rendeltek meg, A Veres-Kereszt már akkor is — akár­csak mai utódja — méltó társnak bizonyult a betegek, rászorulók megsegítésében. Egy­ben fizette a mentőkocsi árát. Ök is jelen­tős részesei voltak tehát annak az örömteli eseménynek, amikor 1913 októberének első napján a megyei mentőszolgálat megkezdte a munkát. Épp jókor. Az 1914-es események kapcsán ugyanis bőven akadt teendőjük. A harctér­ről érkező sebesülteket nem is annyira tech­nikai színvonaluk, sokkal inkább lelkesedé­sük, emberséges hozzáállásuk , okán tudták segíteni. Az igénybevétel egyre nőtt, rövidesen a fejlesztés is szükségessé vált. A mentőszolgálat csak 1929 májusában vált le a tűzoltóságtól, s lett önállóvá. 1948-ban, az Országos Mentőszolgálat meg­alakulásával felgyorsultak az események, lát­ványosabb lett a fejlődés is. Nem volt ez másképp megyénkben sem. Mind több he­lyen létesült mentőállomás, közöttük az utolsót, a tizediket 1989-ben Kemecsén ad­ták át. .Jelenleg összesen 109 mentőautó van Sza- bolcs-Szatmárban. Közülük 72 futókocsi — állandóan az utakon — 20—25 tartalék. Az utóbbi mentős nyelven azt jelenti, hogy a tartalékok is teljes készenlétben állnak, s a riasztási terv is állandóan „forróra van ál­lítva”. A legtöbb kocsi — összesen húsz — a megyeszékhelyen található. A megye töb­bi városában általában 4—5, illétve 8—10 mentőautó található. A felszerelés valameny- nyi autóban egységes, nemcsak a megyében, az ország bármely pontján is. Ennek kö- szönhétő, hogyha egy nyíregyházi mentős beül mondjuk egy soproni mentőautóba, nem jöhet zavarba. Mindent ugyanott talál, min­den ugyanúgy működik. Nem is csoda. A magyar mentésügy kiválóan szervezett, sok ország tekinti mintának, példaképnek. Kö­szönhető ez egyebek mellett annak is, hogy felállását, munkáját központilag irányítják. Szakmai kollégium dönt a felszerelésről, új gyógyszerek, eljárások bevezetéséről. Meg­bízhatóságára jellemző, hogy a mégoly kor­szerű módszerek, kötszerek, eljárások beve­zetését is csak akkor rendeli el, ha annak folyamatos beszerzésére garanciát lát. Milyen Szabolcs-Saabmár mentésügyi hely­zete jelenleg? Vraukó Tamásnak, a megyei men'tőfőorvosnak véleménye szerint jónak mondható. Annak ellenére, hogy megyénkén megy keresztül a négyes főközlekedési út, mégis kevés a tömeges baleset. Hagyomá­nyai vannak a növénytermesztésnek, sze­rencsére mégis egyre kevesebb a véletlen mérgezés. Sajnos, annál több a szándékosan elkövetett. A mentőállomásokon nincs munkaerő­gond, -s nem is lesz egyhamar. Az állások teljes mértékben betöltötték és jelenleg kö­zel 100 kérvény hever a főorvos fiókjában. Ennyien szeretnének a mentőknél szolgálni. Főleg azóta nőtt az érdeklődés, amióta a nyíregyházi Kölcsey Egészségügyi Szakkö­zépiskolában fiúk is tanulhatnak. Az érett­ségizett, ápolói oklevéllel rendelkező fiatal­emberek számára biztos megélhetést jelent a mentőszolgálat. A gépkocsik száma, állapo­ta megfelel az országos átlagénak. A legkor­szerűbb technikával felszerelt két Mercedes rohamkocsi a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ember is, felszerelés is van tehát ahhoz, hogy mindnyájunk megelégedésére működ­jön a mentőszolgálat. Ha néha mégis fenn­akadás van, az előírtnál többet kell rájuk várni, annak nem ők az okai. Legnagyobb probléma az indokolatlan hívások számának folyamatos emelkedése. Bizony gyakran megesik, hogy az orvossal, legkorszerűbb technikával felszerelt rohamkocsi a lakóte­lepek labirintusában nem találja a beteget, s ha végre ráakad, van, hogy kiderül: nem volt értelme a rohanásnak. Néha az is meg­esik, hogy maga az „életveszélyben” lévő be­teg nyitja ki az ajtót. Arra is akad példa, hogy egyesek taxinak nézik a mentőt. Az indokolatlan hívások megfizettetése pedig szinte lehetetlen feladat. A mentők hívásának, kivonulásának rend­jét szigorú szabályok határozzák meg. Az azonnali hívásoktól a három hónappal elő­re megrendelhetőig terjed a skála, s a szállí­tásokat nemcsak megyeileg, országosan is pontosan koordinálják. A telefonba mon­dott adatokat — a gyorsaság érdekében azonnal'a menetlevélre rögzítik a szolgálat-' vezetők, akik arról is döntenek, ki és melyik autóval induljon a hívásra. A rádió-összeköttetés kifogástalan. Min­den megye mentőállomása más csatornán dolgozik, hogy véletlenül se zavarják egy­más munkáját. A rádiók használatára kü­lön szabályok érvényesek, betartásuk min­denkire nézve kötelező. Nemcsak a megye valamennyi mentőállomásával, hanem md£. megyékkel és az országos központtal is ál­landó a rádiókapcsolat. Mindezeknek KA1 szönhető, hogy az útnak indított mentőit)*, esi menet közben is kaphat feladatokat'. Persze csak akkor, ha nem azonnali szállí­tásra indult. Ilyenkor csak egyetlen beteg, ül­het az autóban. A mentősöknél a napszakuk beosztása is sajátos. Számukra reggel 6-tól este 10-ig tart a nappal, amikor is a hívástól számítva egy percen belül útnak kell indúlniuk. Speciális csengőjelzésekből tudják meg a mentősök, milyen feladathoz szólítják őket. Ha a hí­vás azonnali, a sofőr és az orvos az autóhoz, az ápoló egyenesen a szolgálatvezetőhöz ve­szi útját, ahol a pontos instrukciót is meg­kapja. Nem veszíthetnek másodperceket sem, mert az emberek életébe kerülhetne. Rész­letes és pontos a kiszállásról készített fel­jegyzés is, amély-a beteg állapotával kap­csolatos valamennyi információt pontosan rögzíti. A mentősök bajtársnak szólítják egymást. Nem véletlenül. A mentés csapatmunka, egy ember önmagában nem sokra jutna. Kovács Éva A mai életmentés minden fontos kellékével felszerelt Mercedes rohamkocsi őse 1927-ből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents