Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

1987. május 20. Kelet-Magyarország 3 Hány úton Fehértóra? Hízzon kövérre a dohány Most, fél évtized- múltán elmondhatjuk, semmiféle egetverő újdonságot nem ve­zetett be az új vezérkar sem. Csak éppen megszigorították a munkafegyelmet, a koráb­biaknál ösztönzőbb bérezési rendszert vezettek be, kiala­kítottak egy viszonylag egy­szerű, de annál jövedelme­zőbb termelési szerkezetet, s meghonosították a faluban az ipari termelést, mely nem­csak tisztes nyereséget pro­dukál, de munkát ad csak­nem száz helybelinek. Melegítőt vannak Az egyik ilyen kis „mel­léküzem” irodájában beszél­getünk mi is, mert a szövet­kezet irodaházát éppen csi­Geszten Péterné nosítják, kiszorult onnan az elnök, s a főmezőgazdász is. A csinos, három éve épített varrodában harmincötén dol­goznak, a nyírbátori ruhaipa­ri szövetkezet megbízásából most éppen melegítőgarnitú­rákat varrnak az asszonyok, de korábban például a kül­földön is keresett tolldzseki- ket állították össze. Nem messze innen, a cipőüzemük­ben negyvenen, a lakatos­üzemben pedig tizenöten dol­goznak. —' Bérmunkát vállalunk, s tisztes nyereséget érünk el vele évente, — mondja az el­nök, Boldizsár József. — Jól jön persze a forint is, de nekünk az jelenti az igazi nyereséget, hogy a betakarí­táskor bizton számíthatunk az itteniek közreműködésére. Ha öt évvel ezelőtt az ófehértóiaknak azt mond­ja valaki, hogy termelőszövetkezetük 1987-ben kitün­tetést kap eredményes gazdálkodásáért, alighanem kör- bekacagják. Hogyne, mikor nyolc és fél millió forintos veszteséggel zárták a nyolcvanegyes esztendőt, s hóna­pokig fiit nyakukon a szanáló bizottság. Túlságosan derűlátók tehát eleve nem lehettek, legfeljebb abban bízhattak, hogy az új vezetők kitalálnak valami újat. hértói szövetkezet létét. A múlt esztendőben például a tizenegy és fél millió forin­dotta meg a természet, a tá­jat pedig rengeteg szépség­gel. Meredek dombok vált­ni — egyenesíti ki derekát Kocsordiné. — De a legjobb azért a dohány válogatása ... már a fizetség miatt is. Az imént izzadtunk, most meg a homokot nyeljük; Hi­ába a téesz erdőtelepítési igyekezete, több mint ötszáz hektár nyárfával, akáccal bír­nak, a dombhátakon bizony szabadon nyargal a szél, hordja vígan a homokot. A dohánypalántázókat viszont ez cseppet sem zavarja. Nyolc asszony ül fent a ba­kon, sebesen rakják a gép torkába a frissen szedett pa­lántákat, s hiába fúj a szél, száll a por, ők énekelnek. „Fehértóra két úton kell be­menni ...” — Megkéstünk ugyan, de nincs okunk a kesergésre — mondja a tábla szélén állva tos nyereségükből az alma hét és fél, a dohány pedig kétmilliót hozott. A kapa aem vonzó — Tudtuk, ha nem gon­doskodunk az utánpótlásról, a tagság nagyon hamar el- -öregszik —• veszi át a szót Szabó János főmezőgazdász. — Azzal is tisztában vol­tunk, hogy a kapa ma már nem vonzza a fiatalabbakat. Ezért honosítottuk meg az ipart, ahol az év kilenc hó­napjában dolgoznak az asz- szonyok, az őszi időszakban pedig a betakarításban se­gédkeznek. Annak idején mindketten visszatértek ide. Az elnök a hetvenes években sokáig fő- agronómus volt itt, a mosta­ni főmezőgazdász pedig a diákévek után gyakornokos- kodott Fehértón, majd más tájékra keveredtek innen. A tagság azonban emlékezett rájuk, nyolcvankettő elején hazahívták őket. S jöttek szívesen. A fehér­tói ember, vagy a szép tá­jék vonzotta őket? Talán mindkettő. Mert a fehértói embert igen meleg szívvel ál­ják egymást árnyas erdők­kel, a hajlatokban égerfa nő, a dombtetőkön meg szőlőso­rok futnak. Itt könnyen szalad a Vol­ga is, nincs szükség terepjá­róra. Ahol véget érnek a kertek, s kezdődik a szép nyírségi határ, fóliasátrak magasodnak. Nem látni sen­kit, de a hangok árulkod­nak. A dohánypalántákat gyűjti csokorba a népes asz- szonysereg. — No, itt a segítség! — ne­vetnek jöttünkön. Nyolc asszooy a bakon Geszten Péterné és Kocsor- di Györgyné hajladozik az első ágyásnál, mióta csak az eszüket tudják — hasonlóan a többiekhez — mindig a dohány jelentette nekik a legtöbbet. — Ebben nőttünk fel.apá- mék is ebből éltek — mond­ja Gesztenné, s nevet az ide­geneken, hogy pár perc múl­tán már törlik á homloku­kat. Párás, fullasztó a meleg itt a sátrak alatt, elég lehet megszokni. — Még mindig jobb, mint a hóban az almafát metsze­Kocsordi Györgyné a dohánytermesztési ágazat vezetője, Tóth Sándor. — A sátrak alatt gyönyörű palán­ta nőtt, megered majd mind­egyik. • — Pláne, ha egy kis eső lenne — néz végig a friss szántáson Hegedűs Mihály, s bekattintja bicskáját. Most evett meg nyolc tojást, meg egy fél kiló sonkát, már ki­bírja estig a traktor nyergé­ben. Tulajdonképpen szánt, de mégsem. Inkább csak át­forgatja újból a földet, hogy könnyebben verjen gyökeret a dohány, hogy hízzon minél kövérebbre a dohány. Hogy tisztességgel tudjon fizetni a téesz a tisztességes munká­ért. Balogh Géza KÖNYVESPOLC AZ ABC-BEN VALAMIKOR AZ ARU- KAPCSOLÄS szónak rossz mellékíze, gyanús tartalma volt Nem kelendő áru elsó- zásának módszere karikatú- raszerűen valahogy így ala­kult: nyakkendőt csak divat­jamúlt nyakkendőtűvel, dé­ligyümölcsöt csak lejárt sza­vatosságú spenót konzerwel adott el a „jó” kereskedő. És most ott van az élelmiszer­boltokban a könyv! Polcon sorakozik a szépirodalom, szakirodalom színe-java. Amikor az ABC-áruházban látjuk a könyvespolcot, eszünkbe sem juthat ez az ízetlen árukapcsolási mód­szer, hiszen ma semmihez sem kötelező könyvet venni, sőt még a pult alól sem vesz elő a kereskedő valamilyen keresett cikket csak azért, mert a törzsvásárló megvett egy verskötetet is. Egyszerűen ott van a kul­túra kínálata is az élelmi­szerboltban, és amint a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat nyíregyházi adatai iga­zolják, havonta átlagosan jó tízezer forintért kerül könyv is egy-egy ABC-áruházban a bevásárlótáskákba. Nem új­donság ez, az elmúlt majd­nem tíz esztendőben meg­szokhattuk a könyvespolc látványát, sőt rá is szokhat­tunk a böngészésre az ABC- ben. Ma az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat 5 nyír­egyházi áruházában kapható könyv, de nem hiányzik az olvasnivaló a ZÖLDÉRT Család Áruházából és a szö­vetkezeti szektor boltjaiból AMINT A JÓS A VÁROSI VÁCI MIHÁLY KÖNYVES­BOLT. A BIZOMÁNYOS HÁLÓZATOT ellátó üzlet szakemberei mondják, hogy az ABC-k vezetői, dolgozói szívesen fogadták a könyvet, a polcok feltöltésére pedig a könyvterjesztés munkatársai különös gondot fordítanak. A heti két alkalommal hozzá­juk érkező újdonságokat he­ti egy alkalommal ki is szál­lítják az élelmiszerboltokba is. Valamikor, talán még' az ötvenes években hangzott el a „könyv a munkapadhoz” jelszava, annak a korszaknak a sajátos stílusában, de igen értékes tartalommal. Hányán kóstoltak bele az olvasás, az irodalom gyönyörűségébe úgy, hogy a gyári könyvter­jesztőtől (először talán csak illendőségből) vettek egy könyvet? Ma Nyíregyházán, legalábbis a Művelt Nép ada­tai szerint bizományos for­galomban a könyvek fele fogy, a másik fele a bolti — szaknyelven: passzázs — forgalomban kel el. A Bessenyei könyvesbolt vezetője arról tájékoztat, hogy 1982 óta, amióta „a te­repen szabad a gazda”, tehát a könyvterjesztő vállalatok között nincs kötelező érdek­szféra-felosztás, létrejött a konkurencia, tehát ahol partnerre akadnak, ott te­remtenek együttműködést a könyv árusítása, terjesztése érdekében. JÓ DOLOG EZ, s az ABC- áruházak könyvespolcaira is nagy-nagy szükség van — különösen ha egy megyeszék­helyhez illő igazi könyvesbolt hiányát régóta érzi Nyíregy­háza kultúraszerető közönsé­ge. Szilágyi Szabolcs Munkahely 120 embernek Bátoralkatrész Csekéröl A megye termelőszövetke­zeteinek vezetői is megmond­hatói annak, milyen szeren­csés helyzetben vannak azok a mezőgazdasági nagyüze­mek, mélyek több lábon áll­nak. Nincsenek úgy toiszol- gáltattva az időjárásnak, a külső körülményeknek, sok­kal biztonságosabban gazdál­kodnak, minit a túlságosan is szűk térben mozgó társak. Különösen igaz ez a beregi és a szatmári Tiszaháton dolgozó kollektívákra. A szatmárcsekei Haladás téesz- ben is erre törekednek, ezért vágták nemrég nagy fába a Hegedűs Mihály öt évvel ezelőtt, mikor az új vezetés átvette az irányí­tást, első dolguk volt, hogy átnézzék mindenkinek a sze­mélyi lapját. Láthatták, ha nem lépnek időben, néhány esztendő múltán alig lesznek olyanok, akikkel be lehet ta­karítani a dohányt, akik le­szedik az almát. Márpedig ezek határozzák meg a fe­Alci mindig kever... jr Izek mestere Kapin András ízlését és keverési mesterségét is ki­tüntették, ámfkor a Sza­bolcsi Húsipari Vállalat virslijét, párizsiját, szajü- ládéját és krinolinját kivá­lóra minősítette az a szak- zsűri, amelyik Kiváló Áruk Fóruma embléma vi­selésére jogosította ezeket a termékeket. Ránézésre e szép szál, jól megtermett, alig harmincon túli fiatal­emberről alig hinné el az ember, hogy a szakma egyik legkiválóbb keverő- mestere. Különösen akkor kételkedne a kíváncsiskodó, ha András elárulná, hogy legkedvesebb étele a lap- csánka, melyet a világon semmiféle finom kolbásszal fel nem cserélne. Nyírkárászból úgy került Nyíregyházára, hogy kollé­giumi elhelyezést kapott, amikor felvették az akkor még Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Intézetbe. — Mi voltunk az első fecskék a húsipari szak­munkások között, akik már Nyíregyházán végeztek. Az elődöknek Debrecenbe kel­lett járniuk. A legelső ösztöndíjain volt a vállalatnak. — Havonta 600 forint tár­sadalmi ösztöndíjat kap­tam, plusz 450-et a tanul­mányi eredmény után. Két esztendeig. Jól jött. A har­madik évben már 9,50 fo­rint volt az órabérem, s ez valamit könnyített, mert a szüleim sem álltak valami jól. Kapin András olyan egyé­niség, aki gyorsan feltalál­ja magát, könnyen beillesz­kedik a társaságba. Ezt bi­zonyította gyakorlati mun­kája során tanulóként, s azóta is. Tiszteletnek ör­vend. KlSZ-titkárként dol­gozott sokáig, most sem vált meg a szervezettől. Volt szakszervezeti sportfe­lelős, s immár a második ciklusban főbizalmija há­romszáz dolgozónak. És egyáltalán nem mellesleg: munkásőr is! A vállalat egyik legkivá­lóbb húsipari szakmunkása, akire mindig lehet számí­tani. Reggel 4-kor kezd, s este 6—7 órakor végez. Mint csoportvezető a vál­lalat keverómestere, az ízek mestere is. E szakmából is mestervizsgát tett. Naponta legalább húszféle töltelék­árut kever, köztük a KÁF- te-miékeket, kolbászféléket, felvágottakSí. — Mely termékéksi a legnehezebb keverni? — A kolbászféléket, mert többféle húsból állítjuk össze a receptúrák szerint, s a megfelelő arányokat kell „kihozni” belőlük, hogy az ízeket megkapjuk. — Hogyan biztosítják az azonos ízeket? — A megkevert masszá­kat többször megkóstolom nyersen is, de főleg akkor sűrűbben, amikor elősózott húsokból dolgozunk. Na­gyon vigyázni kell, hogy el ne sózza az ember, hogy él­vezhető legyen. Különös gonddal készülnek a KÁF- termékek, a virsli, párizsi, és a többiek, hogy azonos, kiváló minőségüket őriz­hessük. Ennek a fiatal íz- és ke­verőmesternek is köszönhe­tő, hogy ilyen sikert értek el a szabolcsi termékek. És tartják országos jó hírüket! Köztük található a Nyírsé­gi felvágott is. Erre azért is büszke, mert Szász János mellett egyik újítója volt. Ezért kapta a Kiváló Űjító kitüntetés bronz fokozatát. — Jól járt vele a válla­lat is, meg mi is, mert igen csak népszerű termék. Kü­lönösen vidéken kedvelik. Elárulom, hogy sok helyen ÉZZSl töltik meg S. káposz­tát, meri kellemes, fok­hagymás. A Nyírségi felvá­gottat ledarálják, s ebből készítik a rizses tölteléket. Íme a Kapin-recept há­ziasszonyoknak. S ennyi mindenért iga­zán megérdemelte ez a ki­váló húsipari szakmunkás, hogy április 4-én a Munka Érdemrend bronz fokozatá­val ismerjék el keverési mesterségét. Farkas Kálmán fejszéjüket: húszmillió fo­rintos költséggel egy új fa­ipari üzemet hoznak létre. A Tisza menti községben mű­ködik ugyan most is egy ki­sebb, hasonló jellegű üzem, de az csak néhány embernek ad munkát, ám a tervezett beruházás százhúsz hely- és környékbelinek teremt majd kenyérkereseti lehetőséget, ami komoly eredmény, is­merve e táj adottságait. Az új üzem munkásai Pé­csett és Budapesten sajátít­ják el leendő szakmájuk alapjait, s visszatérve komp­lett bútoralkatrészeket’ gyár­tanak majd, évente mintegy hatvanmillió forintos érték­ben. Csodálkozással olvastam ä Kelet-Magyarország május 15-1 számának 5. oldalán: „A nedves ültön megcsúszott és áttért a menetirány sze­rinti bal oldalra egy Wart­burgot vezető nő tegnap dél­ben a 471-es úton Nyírbogát közelében. Összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő autóval. A karam­bolnál a Wartburg vezetője nyolc napon belül gyógyuló, könnyebb sérülést szenve­dett ...” Valószínűnek tartom — bár az esetet nem láttam —, hogy nem a nő csúszott meg, hanem az a Wartburg gép­kocsi, amelyet ő vezetett és még az is valószínű, hogy nem ő, hanem az általa ve­zetett Wartburg ütközött össze a szabályosan közleke­dő autóval. Egy olvasójuk Ültetik a palántákat. (A szerző felv.) IVISSZMVM Fogalmazás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents