Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. május 19. Kelet-Magyarország 3 A ma kára a holnap gondja Veszélyben a környezel MEGHÖKKENTŐ volt az az előadás, melyet Csen- gerben tartott dr. Kiss Győző, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal főelőadója. Kiderült ebből, hogy a környezetkár évente a nemzeti jövedelem 4,5—5 százaléka, de a nemzeti jövedelem 1—1,5 százalékának felhasználásával már elkerülhető lenne. Megtudhattuk, hogy a környezetvédelemre fordított összegek nem jelennek meg az árban, így a termelők érdekeltsége kicsi. Még mindig nem mindenütt végeznek környezetvédelmi hatásfokvizsgálatot egy-egy beruházás előtt, így aztán későn derülnek ki gyakorta visszafordíthatatlan fo-> lyamatok, s' költséggel nem követhető károk. De megtudhattuk azt is: a levegőkárok évente több mint 15 milliárdnyi kiadást eredményeznek, ez megjelenik az egészségügynél, de jószerével minden tárcánál. Vannak közlekedési csomópontok, ahol a légszennyezés a megengedett százszorosa. De mind több veszélyt rejt a vastag műanyag bél. melybe húsárut töltenek, mert a zsír a műanyagból káros anyagot old ki; lassan lejár a farostlemezek ideje, mert a ragasztóanyagok káros volta be bizonyosodott. De veszélyes az^ avarégetés is, hiszen ebbe az avarba ma már műanyagok is kerülnek, s a pöliuretán égéskor ciánt bocsát ki, ami rákkeltő. Hasonlóan veszélyes a szemét égetése is. főleg lakott területen . . . Mint látható, ma a környezetvédelem kérdései mindenkit érintenek. Éppen ezért új fogalom is párosul a védelemhez: a környezet- gazdálkodás. Mert gazdálkodni kell a meglévő nyersanyaggal. de gazdasági kérdés az is, hogy a jövőre nézve ne idézzünk elő jóvátehetetlen és horribilis pénzeket követelő károkat. Jogos tehát az az igény, hogy a társadalom legyen aktív, rendelkezzék olyan szemlélettel, mely képes súlyával és felelősségével halni. Az előadó és a vitában szólók ezt követően arról szóltak: a sok nagy és globális gond mellett természetesen megfelelő súlyúak a helyi problémák is. Képletesen szólva: míg a hajó nagy vitorlájának kifeszítésével van elfoglalva a kapitány, addig se szabad hagyni, hogy a hajótesten lévő apró lyukakon befolyjék a víz. mert mire felhúzzák a vitorlát, nem lesz hajó. MEGOLDANDÓ GOND Nyíregyházán és Kállósem- jénben az ELEKTERFÉM szennyezésének megszüntetése: döntésre vár az a társulás is, mely 19 ipari és 22 mezőgazdasági egységet tömörít a veszélyes hulladékok átmeneti tájolására. De probléma a sertéstelepek hígtrágyájának ügye, a nehézfémszennyezés, a sószennyezés, a felszín alatti vizeket veszélyeztető csatornázatlanság, a fehér- gyarmati KÉV aszfalttelepe, az ALKALOIDA mérgező hulladékainak tökéletes megsemmisítése. Szóltak a vitában a tsz-ek vegyszereinek helyzetéről, a vegyszeres fóliák megsemmisítéséről is. Csupán jelzések ezek. lényegesen több a baj, jóllehet Szabolcs-Szatmár még a relatíve tiszta megyék közé tartozik. De meddig? — tették fel a kérdést. A megyei tanács elnökhelyettese azt szögezte le: egyetlen olyan üzem letelepedését sem engedélyezik, mely olyan technológiát hozna, ami veszélyt jelent! SAJNOS, AZ OKTH EDDIG a megyéből beadott pályázatokra nem válaszolt, holott ez olyan pénzeket jelenthet, melyek alapul szolgálhatnak a hatékony környezetvédelemhez. tgéret hangzott el az OKTH főosztályvezetője részéről: a megye nem marad ki, felelősen gondol a hivatal az itteni problémákra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem marad tennivaló bőven. Az ipari üzemek, tsz-ek és a magánosok részére változatlanul feladat, hogy saját világukat óvják, hiszen a ma kára a holnap hatványozottan jelentkező konfliktusait rejti magában. Bürget Lajos Nyereményük: honismereti tábor — Nagyon becsülöm ezeket a fiúkat — mondja szemtől szembe a dicséretet Gazda Sándor tanár a nyíregyházi 110-es intézetben. — Rendkívüli a küzdőképességük. Az utolsó pillanatig foggal-körömmel „harcoltak”, nem adták fel nehéz helyzetben sem . . . Természetes szemérmességgel, de azért a jogos büszkeségtől átfényesedett tekintettel fogadják a minősítést a fiúk, akik megszerezték az első helyet a szak- középiskolák és szakmunkás- tanulók megyei honismereti vetélkedőjén a szakmunkás- tanuló kategóriában: Csikós Sándor, Móré Sándor és Varga István. (A másik kategóriában harmadik helyen végzett a 110-es szakközépiskola csapata: Gurzó Miklós, Kis László, Lengyel György — felkészítő tanáruk Tuza Pál- né.) Nyilván az első kérdések között vetődik fel: hogyan kerültek ilyen szoros kapcsolatba a történelemmel, hely- történettel, hiszen leendő szakmájukhoz egyik témakörnek sincs sok köze. Móré és Varga bádogosnak tanul, Csikós vízműkezelőnek. — Mi Varga Istvánnal padtársak vagyunk — magyarázza Móré Sándor. — Úgy vagyunk, mint két testvér. Mindketten hoztuk a történelem iránti érdeklődést az általános iskolából, jól megértjük egymást, és már korábban is vettünk részt vetélkedőn. Tavaly Kisvárdán a megyei második helyet értük el .. Az általános történelmi érdeklődés mindhármuk egyik jellemző tulajdonsága, amellett kíváncsiak a szűkebb haza történetére, az itt élF és élő emberek életkörülményeire. sorsára. Varga István hangos meditációjával százezer esztendőket átívelő folyamatokat tesz meg. azt kutatva, vajon milyen is lesz a múltunkra felépülő elképzelt jövő? — Sokszor gondolkodom erről — fejti ki véleményét. — Ahogy nekünk megalapozták az őseink a jelent, úgy alapozzuk meg mi a jövőt. Szerintem nélkülözhetetlen, hogy megismerjük szűkebb környezetünk múltját, történetét. És azon is gondolkodom, milyen korban élnék a legszívesebben? Arra a következtetésre jutottam: ez az időpont, a mostani éppen megfelel... Árad szavaiból az erő. a lendület, a mindent megismerés vágya. Ez adta az ihletet ahhoz, hogy belevágjanak ebbe a vetélkedőbe, elmélyülve megyénk múltjában, történetében. Könyveken rágták magukat keresztül, forH lapcsánkától Krúdyig avagy mit kell tudni a bádogosnak a szűkebb hazáról Móré Sándor gatták szorgalmasan a szak- irodalmat, és a felkészülés közben újabb és újabb élményekben, meglepetésekben volt részük. Móré Sándor például arra bukkant egy könyvben, hogy a Sóstót nem mindig hívták így, azelőtt lg-, rice volt a neve, amit sóstói létére ő sem tudott eddig. Varga István a régi tirpákok életében talált különös. megT lepő szokásokat, amelyeket eddig kevésbé ismert. Például a téli—nyári szállásukról. Csikós Sándornak a pártszékház statikai-szerkezeti építészeti megoldása szerzett meglepetést, ahogyan a felsőbb szintek az alsóbbakat „tartják". Csikós Sándor E néhány példa is illusztrálja. milyen sokszínű, sokoldalú ismereteket kértek tőlük számon a megyei versenyen, ahol videoprogram, dia. film, versrészletek felolvasása váltakozott. Egy feladat arra biztatta őket, hogy idegenvezetőként kalauzoljanak egy képzeletbeli csoportot. Még a konyhaművészeti jártasságukat is próbára tették, jelképesen él kellett készíteniük két tájjellegű ételt, lapcsánkát sütni és gombódás paszulyt főzni. Az irodalmi sétán Bessenyei Györgytől Kölcseyn, Móriczön, Krúdyn át napjainkig követték nagyjaink életművét, közben-köz- ben bemutatva Tiszacsécse, Szabolcs stb. nevezetes helyeit. — És tudjátok, mikor ér- zitek majd meg igazán ezeknek az ismereteknek a hasznát? — teszi fel a kérdést a fiúknak Gazda Sándor tanár. — Ha majd viszitek a gyereketeket a nyakatokban, és ti mutathatjátok meg ezeket a „búvó örökségeket” ... Mindhárman most tesznek szakmunkásvizsgát, nyáron egyhetes honismereti táborozáson vesznek részt — ezt nyerték az eiső díjként — és azt tervezik, hogy nem hagyják abba a tanulást, mindhárman nagy terveket dédelgetnek. Baraksó Erzsébet Forinton vett milliók Tetté érik a jé gondolat Még csak születőben van, de már van neve a gyermeknek. TAGE. Mire meghonosodik a mindennapi szóhasználatban, mindenki tudja majd, hogy a Tisza-menti Agrár Gazdaságok Egyesületéről van szó. A Tiszántúlon nem ez az első fecske. Közeli szomszédságban több mint öt éve létezik az ÉME, az Észak-Hajdúsági Mezőgazdasági Egyesület és dél-békési DÉTE is ehhez hasonló. Hogy mi a funkciójuk és mit csinálnak, arról Morovszki Györggyel, a tiszavasvári Munka Tsz elnökével beszélgettünk. A gazdasági egyesületek célja és feladata, hogy egy térségben az üzemek kooperációja szervezettebb és hatékonyabb legyen. Ez megvalósulhat az anyagi és szellemi erők koncentrációjával. Régen érlelődő gondolat ez a Tisza-könyök térségében, de mielőtt léptek volna, jártak tapasztalatcserén a már említett két egyesületnél. Amit láttak és hallottak az meggyőzően hatott. Ha Hajdúban és Békésben eredményes a A halász a meggyfák alatt bujkál, ássa a kiskertet. Az udvaron mindenütt javításra váró varsák, szákok, hálók, varsakarók. Kilenc körül jár az idő, nem csoda hát, ha Stefán Ferenc türelmetlen. Ilyenkor már javában hazafelé tart, de most, hogy üzentünk neki, csak később indul a vízre. — Na, csak hogy itt vagytok! — támasztja az ásót az egyik meggyfának. Hosszú bőrkötényt csap a hóna alá, meg egy jó erős evezőt. — Mehetünk. Innen, a tímári dombokról mesz- szire látni. Távol, nyugaton a Zempléni-hegyek kéklenek, idébb meg a Bodrogköz öreg fái. A dombok alatt, szinte a lábunk előtt pedig a csodákat rejtő folyó... a TISZA. Így, csupa nagy betűvel. Stefán Feri itt született, itt nőtt fel a partján, ez adja a kenyerét, még sem tud betelni vele negyvennégy év múltán se. Mindennap látnia kell. Hány éve is, hogy ismerjük egymást? Húsz, vagy annál is több talán ...? E sorok írója még süvölvény volt, mikor apja vendéget hozott egyszer. Magas, szőke, jó kötésű legényt, Stefán Ferit. Gépkezelő volt az építőbrigádban. Hatalmas betonoszlopokat emlegetett daruskocsijával, s alig várta, hogy esteledjen. Előszedte végtelen hosszú véghorgait, intett nekem, a vízhordónak, s irány a Tisza, a Szamos, mikor melyik mellé vezényelték a brigádot. Nem volt ott csónak ... maga úszott be horgaival. Hajnalban csak össze kellett szedni a sok márnát, süllőt, kecsegét. — Itt vagyunk, ez a tanyám — állunk meg egy kis nyárfaerdő szélén tot, szabályos távolságokban tisztások. Most a meredek, zempléni oldalon sorakozik a varsák többsége, de ha nagy a viz, csak nálunk lehet letűzni őket. Ezért tisztította ki a halász a hazai partot, hiszen a bokrok közé lehetetlen betenni a szerszámot __________________________________________________________ ba nézzük, üres, legfeljebb néhány dévér vergődik benne. Lapos part következik, átevezünk hát a másik oldalra. Innen lopták el a múltkor hét varsáját, máig se tudja, hogy kik voltak. Magas, szakadt part, vízbe csúszott fűzfák, lassú, tétova viz. _r— Itt lesz hal — mondja Feri. Gyönyörű, kék farkú süllőt emel ki a hálóból, s visszacsusszantja a vízbe. — Ne sajnáld — nevet —. majd a nyáron ... Tudom persze, hogy tilalom van most rá, de hol van még a nyár .. . s mikor jön az én horgomra? Elhúzták már a delet, kint a parton, a tanya előtt nézzük a zsákmányt. Néhány ponty, három csuka, rengeteg keszeg, kárász. Délután már a rakamazi, nyíregyházi boltokban lesznek. A túloldalt megszólal egy fülemüle, egy kidőlt fűzfán ülve hallgatjuk. Csendesen mondja a halász: — Hajnalban, ha hallanád ... Ezért nem adnám én a halászatot semmiért. L ábunk alatt ficánkolnak a halak, pihenünk még egy darabig. Szellőrózsa meg borbálafű nyit a fák alatt, dongók repkednek fölöttük. És a halász már a holnap hajnalra gondol. Mikor vízre szállhat újból, mikor köszöntik őt megint a fülemülék. Balogh Géza kooperációnak ez az új módja. Szabolcsban is az lehet. Az előkészítő munka április 8-án érkezett ahhoz a fázishoz, hogy nyolc gazdaság már az együttműködés konkrét alapjairól és a lehetőségekről tárgyalt. A TAGE-nak nyolc tagja lesz: a tiszavasvári három tsz, a tiszalöki tsz és állami gazdaság, továbbá a tiszaeszlári, a tisza- dadai, tiszadobi termelőszövetkezetek. Elvi megállapodás sok mindenben történt. Megegyeztek például a vagyoni hozzájárulásban. Az egyesületi tagok évente a szántóként hasznosított területük után (gyümölcsös is) hektáronként 250 forintot fizetnek majd a közös alapba. A közös alap jövedelmező és célszerű felhasználásának tág tere lesz. Megoldhatják egy-egy gazdaság állattenyésztéssel kapcsolatos gondját, de vásárolhatnak olyan gépeket, eszközöket is, amelyre mindenkinek szüksége van, viszont az a mód, hogy külön-külön mindenki megvegye a gépet, már pazarlás. Az együttműködésben gyorsabbá válik az információ- csere, állandósulhat a gép- kölcsönzés, más szóval sok szálból fonódik az egyre erősebb kötelék. A megállapodás megtörtént, hátra vannak az elismertetéssel járó formalitások és 1988-tól működik a szervezet. Milyen eredményeket várnak? Morovszki György példával él, arról beszél, ami remélhető. — Közel azonos termelőalapokkal rendelkeznek a térség gazdaságai, de nem azonosak, az eredmények. A differenciákat nehéz és hosz- szadalmas munka megszüntetni, de ha közelítenek egymáshoz az eredmények, növekszik a jövedelmezőség, a nyereség. Az elmúlt évben 50 millió volt a nyolc gazdaság nyeresége. Valamivel több, mint 6 millió forintos átlag. Tízmillió forintos átlag indokolt és elérhető. .Ha ez megvalósul -az együttműködéssel, és miért ne valósulna meg, akkor a TAGE létrehozása nem volt hiábavaló. Seres Ernő Varga István Hosszu, szürkére vénült csónakot iimbál a víz, kint a parton javítás- ■a váró halászszerszámok. A csónak- notort még nem gyújtjuk be, tőlünk túsz méternyire is van egy varsa, idáig felevezünk. Megnézhetnénk )isszajövet is, de a vadászláz ... Feri tihúzza az egyik karót, felemeli a ,versét". No hiszen, kezdhettük >olna az elején is ... mert az bizony ires, mint a koldus tarisznyája. Nem is vacakolunk tovább, felbőg i motor, megyünk szemben a folyásul. Majd lefelé csorogván nézzük el a varsákot. Lesz vele dolgunk, tiszen félszáznyi bújik meg a bok- ■ek mellett, a meredek partok alatt jelőlük, úgy számoljuk, négy óra núlva érünk vissza. A nagy berregésben nemigen halam egymás hangját, jobbára nézelődünk. Az innenső, szabolcsi olda- ön sűrű bokrok szegélyezik a parMár Szabolcs alatt járunk, a kis falu házai fent ■ csücsülnek a nagy dombokon. Kanyarodik a csónak, elhallgat a motor. Eddig tart a mi birodalmunk. — Innentől már a vöm felségterülete következik — int Balsa felé Feri, s szégyenkezem, hogy csak most tudom meg, nemcsak veje, de unokája is van már. — Én beszéltem rá i fiút, hogy jöjjön a Tiszára. Annyit keres majd, mint gépészként. Látod, én is otthagytam a gépkezelőséget... bár hamarabb tettem volna. Az első varsa meghozza a kedvünket, gyönyörű, jó háromkilós nyur- japonty les belőle ránk, meg tucatnyi pohos kárász. Visszaszúrjuk a karókat, nézzük sorra a többit. Űjabb ponty, igaz, kisebb az előbbinél, kárászok, keszegek. Sebaj, lesz vevő arra is. Jó kedvünk akkor sem csökken, mikor a tizedik varsát is hiá-
