Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
Fából faragott eszközök Natnényban Tulipános motívumokkal díszített, faragott használati I eszközökkel gyarapodott a vásárosnaményi Beregi Múze- I utn gyűjteménye. Képeinkkel ezekből adunk ízelítőt. Borotválkozótükör és borotvatartók. Ouzsalytalpok. (Császár Csaba felvételei). A legősibb viszálykodás Csókolgatta a lehullt fejet... Krucsay lelkiismeretfurdalása Mi az igazság? — ez minden bíráskodás alapkérdése. A vizsgálat — a perben, haragban állók bizonyítékait mérlegelve —, hol az egyik, hol a. másik félnek ad igazat. Az igazság és a jogszolgáltatás az emberiség múltjában csak közelítette, vagy legalábbis szándéka szerint ezt vallotta, egymást. A legősibb viszálykodást a nő és férfi kapcsolatában kereshetjük. Az egyes korszakokban a hűtlenségüket más-más megtorlás követte, és ha akadt is néhány rövid korszak, amikor a nők nem voltak eleve vesztesek, a legtöbbször nekik rótták fel megbocsáthatatlanul a hűtlenséget. Krokodilokra bízták A megtorlás jog szerinti módja azt bizonyítja, változott az idők folyamán ez is. Volt mikor a krokodilokra bízták, hogy eldöntse, hűtlen volt-e a feleség. Ha megette a Nílusba dobott asszonyt, akkor megcsalta az urát, ha nem, akkor ártatlansága beigazolódott. Nem voltak sokkal megbízhatóbbak a középkori tűzpróbák sem, de a legborzalmasabb a pallosjog alkalmazhatósága ilyen esetekben. Itt a biztos halált még a szerencse sem változtathatta meg, Szabolcsban a hóhér utoljára éppen ilyen ügyben végezte dolgát. Krucsay Jánosné, Tol- vay Borbálát férje panaszára állították bíróság elé. Tény, hogy volt mit ellene felhozni, hűtlenségét maga is el’smerte, de azt mégsem gondolta, hogy 1727-ben úgy döntenek, hogy ezért halál jár. A pocsaji hóhér pallosa azonban visszavonhatatlanul megtorolta vétkét. A híradást kiegészíthetnénk azzal, hogy a férj sokáig csókolgatta a lehullott fejet, majd külön temettette el. Néhány évvel később, már második feleségével közösen egy csodálatos oltárt építtetett Nyírbátorban, amit ma iS megtekinthetnek az érdeklődők, olvashatják szörnyű történetét és művészi értékelését. Az esemény később írót ihletett, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a Bátori adventét sokáig a műsorán szerepeltette, a televízió is közvetítette. Ugyancsak a közelmúltban tette közzé Korok- nay Gyula Tolvay Borbála hűtlenségének hiteles történetét a Kelet-Magyarországban. Ez igen nagy feltűnést keltett. A korabeli források idézetei meglephették még azokat is, akik tudták, hogy a középkorban nem csak visszahúzódó, urától-parancsolójától _ .rettegő, a lovagok védelmére vágyó illedelmes asszonyok éltek. A peranyagból, a vallomásokból kiderül, hogy egy szenvedélyes, csapongó, szerelmes természetű, férjét csak kevéssé félő, bár a maga módján tisztelő asszony volt, aki a szerelemben a nő önálló voltát éppúgy hangoztatta, mint a férfiak, és a tanúk szerint erről bizonyságot is tett. Kereste az égiek kegyét Akkor hát miért volt Krucsay Jánosnak lelkiismeretfurdalása? Miért akarta a „jog szerinti” kivégzést a maga belső parancsára a gyilkosság látszatától is elválasztani? Miért kereste az égiek kegyét, mint aki vétkezett? Egy biztos, nem azért, mert rádöbbent, a pallosjog alkalmazása elavult. Könnyű lenne azt mondani, hogy pipogya férj lehetett, és szégyellte ugyan az asszonya hűtlenségét, amelyről mindenki* tudott, de rabja volt asszonyának. Meglehet, hogy nem volt olyan heves, szenvedélyes, mint a nála sokkal fiatalabb Tolvay Borbála, de Krucsay- ról azt is tudjuk, hogy Rákóczi hadnagyaként bátorságáról hitet tett, hogy még idős korában iS tisztelték. A vallási megnyugvás, a bűntudat felébredése sem lenne elégséges, mivel a tények igazak voltak, és a megbocsátásra még az asszony idejében kellett volna gondolni egy jó kereszténynek. Igaz persze, hogy az egyház vigaszát kereste, de ennek más indítékai is lehettek. Nézzük például. hogyan éltek a korabeli asszonyok! Egyedül Krucsayné mert ilyen szabadon dönteni szerelmi vonzalmáról? Elhagyta bosszúvágya miatt Az irodalom feljegyzett néhány különös sorsú asszonyt. Kezdhetnénk a sort a harctéren rendet teremtő Kanizsav Dorottyával, folytathatnánk a politikában asszonyosan diplomatikus Lórántffy Zsuzsannával, vagy a fegyverforgatásban is jeleskedő Zrínyi Ilonával. Csakhogy az ő sorsuk eltért a szegénylegények, a török és német martalócok zaklatásainak kitett vidéki nemes asszonyok életétől. Különösen a végeken, ahová Szabolcs is sorolható volt nem sokkal a fenti ítéletvégrehajtás előtt is, gyakran az asszonyok igazgatták a családi birtokot, mivel a férjek előbb a török, majd a labanc ellen fogtak fegyvert. Az ilyen egyszerre gazdaasz- szony és földesúr, egyszerre feleség és bajtársasszonyok köEz a tiszaszentmártoni eset tulajdonképpen 1661 áprilisában történt, de az előkészítő formaságok eléggé elhúzódtak. A tárgyalásra így csak 1663. március 10-én került sor Nagyhalászon. Az ügy azonban megjárta Nádasdy Ferenc országbíró (különben Báthory Erzsébet unokája) kancelláriáját, aki egyik írnokát, ma azt mondanák: titkárját küldte Szentmár- tonba, Eperjeskére, Zsurkrat ' a tanúvallomások felvételére. Az ügy tehát nem mindennapos eset volt, lévén az áldozat a kisvárdai és káliói harmincadosnak, Fodor Jánosnak nemes szolgája és írnoka: Imbrikovics aliter Horváth György diák. Tiszaszentmártonban a folyó egy kanyarjában még állott a Forgáchok vára, mely Losonczy Annáról származott a férjére, Forgách Zsig- mond nádor és szabolcsi főispánra, majd utódaira. Történetünk első képei nem világosak. Azon a bizonyos áprilisi napon valami hevesebb * jelenet játszódott le a várban a Forgách-birtok udvar- bírái s a harmincados diákja közt, két puskalövés is dörr ént a vár előtt, a harmincados diák kardját is elvették s a várárokba dobták, s heves veszekedés közben két lovas, az üldözött s üldözője kaptatott fel a falu utcájára. Boroviceni Sámuel diák egyfolytában rútul szidta a harmincados diákot, míg zött az élet szélsőségeihez vonzódó egyéniségek könnyen felfedezhetők. Tudjuk például, hogy Tegzes Borbála, ki néhány évtizeddel korábban halt meg, és Kisvárda környékén volt birtokos, halállal torolta meg az őt kikosarazó férfit. Noha a kiszemelt fiatalember soha nem telt neki ígéretet, másnak udvarolt és vett nőül, ezt nem bocsátotta'meg a birtokaira és nevére pályázó Tegzes Borbála. Időközben ő is férjhez ment egy katonaemberhez, és társát arra vette rá, hogy egy éjjel Bornemisszát, az ellenálló férfit, saját házában meggyilkolja. A birtokait elfoglalta, a felesége halála után annak ruháit hordta, és a bírósággal magát felmentette. Nem bánta, hogy a várdai vásárban elfordulnak tőle az emberek, hogy férje elhagyta féktelen bosszúvágya miatt, és mert gyötörte vétke. Nem akarom azt mondani, hogy általános volt az ilyen jelenség, csupán arra hívja fel figyelmünket ez a két eset, hogy az állandó háborúzásban, melyben az akkori időkben éltek, több nemzedéket neveltek fel csatazaj közelében, megváltoztatta az erkölcsi normát. Az egyik napról a másikra élés, a mindennap utolsó lehet, az embereket arra biztatta, hogy vágyaiknak engedelmeskedjenek. Igaz Tolvay Borbála már békében hűt- tenkedett, de így is Madách szavai juthatnak eszünkbe, aki Az ember tragédiájában azzal menti Évát, hogy bűne a koré, mely szülte őt. Meglehet Krucsay János is hasonlóan vélekedett később, hogy a fájdalma csillapodván, tisztábban látott, másokat is észrevett maga körül. elhaladva a templom alatt a falu szélére nem értek. Ott Sámuel diák a komájával, ki közben utolérte a menekülőt, le akarták a lóról rángatni, ami nem sikerült, csak az inget tépték le róla. Ügy látszik, a harmincados diáknak sikerült magát kiszabadítania s mikor nyargalt tovább, Sámuel diák „puskát rántott és hozzálött Fodor János uram diákjához, de az fordulásban . .. az- mint lőtt, az alatta való lónak az füle tövében találván lőni, mindjárast mind lovastul együtt az földre dűl, azon helyben még is holt az lova.” A földre rogyott Sámuel diák a dühtől elvakultan a másikat okolta: „Ahá, besitze lélek kurva fia, már két(?) lovamat ölted meg, de meg kell halnod érettek,” s leszedte másik puskáját a nyeregből, hátba lőtte a harmincados diákját. A lövés vagy nem talált, vagy nqjn volt súlyos, a menekülő visz- szafordult, minthogy a másik mindkét puskáját kilőtte, leszállt a lóról, „ö is nekimen- vén Sámuel diáknak vágott hozzá két vagy három ízben.” Az hátrált s közben elesett és csak Szakmári János mentette meg, aki „neki nyargalt mondván néki: Hagyj békén az komának, mert bizony általlölek.” A harmincados diák, aki már ellenfelétől a kardját is elvette, hátrálni kezdett, Boroviceni pedig feltápászkoLáczay Magdolna Az szentmártoni kastélbul Viadal a vár alatt Az életről 80 éve szü Dsida Jenő az erdélyi és a mindenkori magyar költészet messzire fénylő csillagai közül való. 1907-ben született Szatmáron gyenge, beteg szívvel. Szüntelen bizonytalanságban, a halállal állandóan szembenézve, mindössze harmincegy évet élt —, kevesebbet, mint a nagy poétakijövén... dott , „fut megholt lovához, kivonván az hegyes tőrét, megint Fodor János uram diákjának megyen s az maga kardját kéri. Neki hajítván az kardját Sámuel diáknak, ö azonban általüti az ágyékát az hegyes tőrrel, azontúl két vagy három lépésnyire menvén eldül és mind ja: Jaj, elrontottál engemet." Szakmári visszament a várba, „aláhítta az udvarbírót, Tar Mihályt az draban- tokkal együtt, megkötöztet- vén Fodor János uram diákját, visszavitette az kastélyban és tömlőében tétette Tar Mihály uram.” Mikor már megkötözve vitték, Boroviceni Sámuel akkor is kínozta s mikor panaszkodott, azt a választ kapta: „'No eblelkű, odavan az sárga ló, de még ma az töröknél is kegyetle- nebbül bánok veled.” Itt a film elszakad, de tudjuk, hogy Imbrikovics aliter Horváth György diák, a kisvárdai és kállói harmincados írnoka „az életet a halállal felcserélte.” És tudjuk azt is, hogy Lipót császár 1665 tavaszán Boroviceni Sámuelt kegyelemben részesítette. Egyébként nemességet csak két évvel az események előtt, 1659-ben kapott s a felesége Krucsay Anna révén Krucsay Márton sógora volt. (SzSzmLt jelzete IV A 1 Prot XIII f 17—23, 62 latin és magyar nyelvű szöveg alapján.) Koroknay Gyula KH|1 HÉTVÉGI MELLÉKLET
