Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
1987. május 14. Kelet-Magyarország 3 Nem törődnek a fiatalokkal? Felmondtak egy lánynak Felmondtak egy fiatal lánynak a nyíregyházi Nyírség Ruházati Szövetkezetben. Az ilyesmi — manapság kiváltképpen — nem olyan ritkaság. A lány édesanyjának véleménye szerint viszont ezúttal másról, többről van szó. Ügy gondolja, az eset jellemző a szövetkezetre, ahol „nem törőd- Munkásnők a Nyírség szalag nek” a fiatalokkal. Valóban így lenne? jánál. U gy éreztem a napokban, mintha egy darab Szabolcs kelt volna életre a fővárosban, a Benczúr utcában, ahol a szabolcsi öregdiákok klubja •tartja fehér asztal melletti összejöveteleit. (Másik „székhelyük” a Thököly úton van.) Több mint száz egykori szabolcsi — nemcsak olyanok, akik itt születtek, hanem tartósabban itt éltek a megyében — jött össze a május eleji találkozóra: arra is kíváncsiak voltak, mi újság az újságnál, a Kelet-Magyarországinál. » Mentegetőzve mondták: ilyen „kevesen” még nem voltak egy-egy összejövetelen, de hiába a ballagások erre a napra estek. Olyan találkozójuk is volt, amelyen kétszázan voltak jelen. Miközben a gondosan vezetett — meghívókkal, újságkivágásokkal is felöltöztetett vendégkönyvet lapozgattam — az járt a fejemben, mi tartja össze ezt a közönséget. Annyiszor halljuk — nem alap nélkül —, hogy alig lehet húsz-harminc embert olykor össze-' toborozni, hát még együtt tartani. Sok a formális, névleges klub, brigád- és egyéb összejövetel, kevés a valóban élő, egymásra figyelő közösség... Hamar kiderül, hogy a szabolcsi „társaság” igen tarka képet mutat. Vannak, akik harminc-negyven, vagy tán ötven éve költöztek a fővárosba, mások alig néhány éve. vagy hónapja. Egy részüket a szakma, a hivatás gyakorlása, folytatása vitte Budapestre, másokat a családi szálak kötöttek ide, itt élnek a gyermekek, az unokák, a rokonok. Jócskán akad közöttük olyan is. aki valami módon — barátai révén — csöppent a szabolcsi öregdiákok közé. mégis eliár minden kötetlen és kötött találkozóra. Sőt, néhány nyíregyházi arcot is felismertem, ök nem Pesten laknak, de amikor fent járnak és éppen akkor van valami az öregdiákok klubjában, ők V ________________ beülnek a fehér asztalok mellé... Érzelegni lehetne arról, hogy lám a szülőföld, vagy a lakóhely energiája milyen erős, ez tartja össze a szabolcsi öregdiákok klubját és nem is tévednénk nagyot. Mégsem ez lehet a teljes igazság. Nem csak nosztalgiáznak a klub tagjai, hiszen amikor az említett találkozáson részt vettem, nagyon is mai és időszerű kérdésekben igyekeztek néhányan Szabolcs kerekét lendíteni, fejlődését elősegíteni. A gödöllői tanszékvezető, kandidátus a megyei tanács egyik elnökhelyettesével történt beszélgetését hozta szóba, amelynek lényege hogyan lehetne tőkeerős, hasznos együttműködésre lépni a jelentősebb szabolcsi mezőgazdasági nagyüzemeknek a fejlett nyugati mezőgazdasági üzemekkel, cégekkel. Ennek valós lehetőségeit vázolta a megyéből elszármazott egyetemi tanár. De a nyugdíjas tévérendező is szóba hozta a tervét, szívesen készítene filmet a megyeszékhelyről, érdekli a közelmúltban megjelent népszerű Margócsy-könyv. Számon tartják azt is, hogy a napokban a fővárosban vendégszerepeit a nyíregyházi színház, melynek előadásaira máris többen jelentkeztek. T udnak minden fontos eseményről, ami a megyében zajlik. Legutóbb az emlékezetes Kodály-hangversenyre többen hazajöttek ... úgy maradtak szabolcsiak, hogy fővárosiakká lettek, azaz úgy váltak pestivé, hogy megőrizték szabolcsi mivoltukat. A nagyváros soksok elidegenítő hatása ellen is hasznos szövetkezés e közösséghez tartozni. Mert itt megnyílnak az ajkak és nem csak rutinból hangzik el a kérdés, „hogy vagy". A válasz is érdekli a kérdezőt ... Páll Géza Fásítás Nyíregyházán Az öregekre költik Félmilliós jutalom ■■ __~ r I A gyügyeiek a kisközségek kategóriájában a legjobb társadalmi munkásoknak bizonyultak. Megszületett a döntés arról, hogy miként hasznosítják a félmilliós adományt. Kiss Károly, a községi Hazafias Népfront bizottság elnöke éveken át fogta ősz - sze, irányította a társadalmi munkát. Terveik már készen vannak a jövőre is. — A község elöljárója, a párt- és gazdasági vezetők egyértelműen úgy vélekedtek; épüljön öregek napközije az alig 300 lakosú községünkben. Mivel évek óta üresen áll a közművesített egykori általános iskola, így csak átalakításra lesz szükség. Az eddigi felmérés szerint az anyagot a jutalomösszegből meg tudjuk vásárolni, a lakosság pedig segít társadalmi munkában. A kisiparosok is felajánlották szaktudásukat. Ezzel párhuzamosan befejezzük a Rápoltd utca kövezését. A tsz gépi munkában most is segít. Kihordjuk a követ, a terítést pedig a lakosság elvégzi. Nem felejtkezünk el a már megépült utak, járdák és más létesítmények állandó karbantartásáról sem. Kevés olyan község van, mint Gyügye, ahol mindenütt járda, pormentes út, vízvezeték és szép lakóházak mutatják első látásra: dolgos, a rendet szerető emberek élnek itt. Az elmúlt évben már arra is futotta, hogy teniszpályát építsenek a sporttelepen. Szinte minden közös ösz- szejövetelen szóba került az idősekről való gondoskodás. Negyedszáznyian várnak arra, hogy napjaikat majd itt tölthessék el. Ebédet várhatóan a eégénydányádi napköziből hozzák; itt csak tálalót alakítanak ki. A terveket is társadalmi munkában készítik. Kiss Imre kőműves és féltucatnyi szakember kisiparostársa segítségére is ugyanúgy számíthatnak, mint a korábbi években. (molnár) Tizenhárom éve dolgozik a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetnél Antal Istvánná ru- habcadó. Jó munkájáért a közelmúltban kitüntetésben is részesült, (elek) Az első, amit a szövetkezetben megtudok: Manner Ildikónak végül mégsem kellett elmennie. A munkaügyi döntőbizottság úgy határozott, kapjon még egy esélyt, hiszen nagyon fiatal — csak tavaly szabadult fel. Rz iramot bírni kell A délelőttös műszak nagyobbik része ebédel, a többiek már — vagy még? — a varrógépnél ülnek. — Ott van Ildikó — mutat a sötét hajú, munkája fölé hajló lányra kísérőm, Tóth Sándorné. — Áttettük ebbe a műszakba. — Most hogy érzed magad? — kérdem. — Itt jól. Megmutatom, hogy engem nem lehet csak úgy kitenni. Látszik, komolyan gondolja, amit mond, a választ árnyalatnyi mosoly sem kíséri. — Ti is úgy gondoljátok, hogy innen „csak úgy kiteszik” a fiatalokat? — tudakolom a hasonló korú Barati Éva véleményét. — Mi inkább csak Ildikóért álltunk ki. Az ő szalagvezetője elég nehezen találta meg a hangot a fiatalokkal, Ildikónak olyan javítanivalót is adott, amit nem is ő rontott el. Különben szerintem is előfordul, hogy a jól fizető munkákat inkább az idősebbeknek adják. — Tényleg sok múlik a szalagvezetőn — csatlakozik az iméntiekhez Budai Erika, a szövetkezet KlSZ-titkára, aki maga is legfeljebb húszéves lehet. — De azt is el kell ismerni, hogy a fiatalok egy része valóban gyakran kiszaladgál a munka mellől, így nem lehet bírni az iramot. Pedig nagyok a követelmények, én például harmadik éve vagyok a szalagon, de ez idő alatt is szigorodtak. Elsí a szakma A felmondás szerint Ildikó magatartása több kívánnivalót hagyott maga után, ezért akart tőle megválni a szövetkezet. Ö (és édesanyja) azonban úgy érezte, itt nem ragaszkodnak a fiatalokhoz, alacsony a fizetésük, kevés a munkájuk, rossz szemmel nézik, ha valaki tovább akár tanulni. Ágházi Gyula, a Nyírség elnöke- őszinte: — Nézze, valóban nem tapsolunk, amikor egy fiatal szakmunkásunk olyan iskolában akar továbbtanulni, ami szakmai szempontból közömbös, vagy pedig már eleve számítani lehet rá, hogy nem fogja végigcsinálni. Képzelheti. nem lelkesedem, amikor gimnáziumba iratkozik az, aki épp csak átcsúszott a szakmunkásvizsgán, vagy amikor kiderül, hogy a továbbtanuló a műszakból elmegy ugyan, de nem az iskolába ... Ettől függetlenül bárki tanulhat, a törvény adta keretek között. Manner Ildikó felmondásának sem volt köze a továbbtanulásához. — Akiről magunk is úgy látjuk, hogy érdemes tanulnia, azt egyenesen támogatjuk — egészíti ki az eddig hallottakat a személyzeti vezető, Tóth Sándorné. — Most van egy haamadéves szakközépiskolásunk, három másodikos és egy elsős gimnazistánk. Sajnos, mindig nagy a lemorzsolódás. A szövetkezet számára természetesen a szakmunkástanulók a legfontosabbak. A legjobbakkal tanulmányi szerződést kötnek, az idén 16 harmadévessel és 16 másodévessel van ilyen szerződésük. Ha a fiatalok levizsgáznak, és a szövetkezetben maradnak, akkor hat hónapig bérkiegészítést kapnak, ami az első hónapban fizetésük 30 százaléka, majd havonta 5 százalékkal csökken. Megfelelni a mércének A tények a továbbiakban is önmagukért szólnak. Ebben a nyíregyházi szövetkezetben — amely finomkonfekciót készít bérmunkában, rendkívül igényes tőkés partnerek számára — 30 százalék körül van a fiatalok aránya. A végzett szakmunkástanulók több mint fele náluk marad (bár többen is maradnának), de aztán jön a férjhezmenés, a gyed, a gyes, mások lakóhelyükhöz közelebbi munkahelyet találnak — gondoskodni kell a helyükbe lépőkről. — De nem mindenáron — szögezi le Ágházi Gyula. — Csak azokhoz az emberekhez ragaszkodunk, akik meg tudnak felelni a valóban igen magas mércének. A minőségi és mennyiségi követelmények teljesítésére ösztönöz a január elsején bevezetett új érdekeltségi rendszer is, oly módon, hogy száz- százalékos teljesítmény után minden további egy százalékra másfél százalékos bért fizetnek, a hibátlan munkáért pedig prémium jár, a bér 10 százaléka. — Elképzelhetetlen, hogy valakinek ne legyen munkája, vagy hogy „csakazértis”, úgy ne mondjam, „kitolásból" rosszul fizető munkát adjanak neki, hiszen ezzel romlik a szalag teljesítménye, márpedig így a szalag- vezető fizetése is csökken. De az tény, hogy a hibás munkát ki kell javítani. Másrészt a fiataloknak is meg kell tanulni a munka minden fázisát, azaz minden reszortot, saját érdekükben. És minél előbb, annál jobb, annál könnyebben boldogulhatnák. — Valóban előfordulnak kirívóan alacsony keresetek? — Ha előfordul is, az illető csak magát okolhatja érte. Sajnos, akadnak olyan fiatalok is, akik a hatórai munkakezdés után félórával már kint vannak cigarettázni... Különben győződjön meg a keresetekről a saját szemével. A bérlistán a legalacsonyabb átlagkeresetek kétezer- néhány száz forint körül vannak, de többen jóval hatezer fölött keresnek — Nagy Gusztávné neve mellett például 6690 forint szerepel, pedig ő is fiatal, mint megtudom, két éve szabadult fel. Ildikó havi átlaga 3271 forint. Rajta múlik, lesz-e több is. Gönczi Mária Sikeres akció fejeződött be ezekben a napokban a megyeszékhelyen. A Hazafias Népfront, a városi tanács, az erdőfelügyelőség és a közterület-fenntartó vállalat múlt óv őszén kezdett fásítási akcióját fejezték be nemrégiben. A lakosság társadalmi munkában 1770 fát, 10 ezer 300 cserjét és 100 örökzöldet ültetett el. Együttes értékük mintegy 230 ezer forint. A körzetek igényeit figyelembe véve. azok a területek kapták a több fát. cserjét, amelyeket eddig még kevésbé parkosítottak. Így a nyíregyházi Ságvári kertváros, a Jósaváros most épülő része és az örökösföldi lakótelep gazdagodhatott. A gyermekintézmények is kaptak fákat, cserjéket. Nagy volt az ültetési kedv — állapították meg a szervezők — s abban reménykednek, hogy a lakosság a továbbiakban is gondját viseli majd az akció során elültetett fáknak. 4 PADLÁS K örnyezetünk színterei közül életünk során leginkább a padlásról változik meg a véleményünk. Gyermekkorunkban a padlás a titkos felfedezések helye. Felnőtt korunkban az unalom és a por fészke. Kiskorában mindenkinek van valahol egy padlása. A szerencsés falusi gyermeknek otthon, a lakótelepi városinak a nagyszülőknél. A padláson — vagy ahogy az öregek mondják, a pádon — titkok rejtőznek. Égy odavetett zsákban, egy furcsa alakú bödönben vagy csak úgy hetykén a jzögre akasztva. De elsősorban egy ruháskosárban. Kincsek, egy régen elsüllyedt világ kellékei alusszák esipkeró- zsika-álmukat bennük. Egy bársonyszalag például, amely csak az elbeszélésekből ismert szépmama grand toalettjéhez tartozott, vagy maga a bodros-fodros nefelejcskék báliruha, amit akkor viseltek, mikor még a csárdás, keringő, polka vagy négyes változott a táncrendben. Egy áimélko- dásra késztető okuláré, amellyel hajdan a nagypapa olvasta a hintaszékben a Pesti Hírlapot. A ruháskosárban megfakult tintával rótt, ákom- bákom betűk kusza sorait őrző papírlapok is lapulnak. Régi iratok, furcsa bizonyítványok, újságok vagy tábori levelezőlapok. Eleink hajdan volt örömeinek vagy éppenséggel keserveinek néhány bizonyítéka. Egy régi könyv sárguló lapjai között felejtett, lepréselt virág. Eltűnődünk. Vajon kinek és miféle titkát rejtheti? Szépanyáink, szépapáink gondosan elrejtett emlékei, titkai, üzenetük. Lát- tukra néhány pillanatra közbeveszett világuk halvány fénye dereng fel. Mikor kézbe vesszük tárgyaikat, visszajönnek közénk, hogy láthatatlanul megérintsenek, megsimogassák a kései utódok fejét. A padláson, a homály, a keresetlen rendetlenség újszerű, az időt is magába foglaló dimenziót villant fel. A padlásról egyébként messzire el lehet látni. Messzebbre a szomszéd házánál, de még a templomnál is. Belátni a fél falut, egészen az alvégig. Innen lestük ki titokban, mit csinál a szomszéd néni a kerítésen túl, vagy hogyan dörmög bajsza alatt a postás, mikor azt hiszi, hogy senki sem látja. És a padláson mindent el lehetett játszani. Királyt, vásári bohócot, vagy stukkeres betyárt. Felnőtt korunkra a padlás ócska lomtárrá, a por és unalom fészkévé változott. Már csak akkor í gyünk oda, ha nagyon r.._ száj. Mert a gyerek és a felnőtt a padlást is egészen másnak látja. És ebben rejlik a dolgok lényege. A felnőtt csak fehéret és feketét lát. Elveszti színéraé- kenységét és fantáziáját. A napsugarat se tudja felbontani a szivárvány színeire, hát még a tenyérnyi ablakon beszüremlő fényt a padláson. A gyerek viszont egyetlen pántlikából egész mesét képes kibontani. A padlás kacataibói színes világot épít fel magának. Képes meglátni a múltat és a jövőt, színekét festeni, ahogy csak a festők vagy a költők tudnak. A felnőtt egyetlen reménye, hogy a gyermekkor eredendően tiszta állapota örökre szóló birtoka marad. Jó annak, aki néha- néha még visszatalál oda. Bodnár István Env darab Szabolcs
