Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
Éljen a munka ünnepe! MÁJUSI PÁNTLIKÁK B oldog szenvedés! Talán ez illik legjobban annak érzékeltetésére, miként találkoztam életemben először az igazi -munkával. Akkor forró nyár volt, konok hőség és az óriás feketebogár — egy hatalmas szénporrakás a viilanytelep udvarán — füstölni kezdett Begyulladt legbelül és azt mondták a felnőtték, ezt csak át kell lapátolni, „kiszellőztetni”, és nem parázslik el a halom, lesz mivel áramot fejleszteni. Suhanc srácokra — a villanytelepi dolgozók gyermekeire — bízták ezt a munkát, mondhatnám, akkoriban igen tisztes fizetésért. Nekigyűrköztünik, s esténként úgy. néztünk ki, mint a koromba hempergett kis ördögök. Jót zuhanyoztunk az erőmű fürdőjében, otthon tejet ittunk, és hétalvóikként pihentük át az éjszakákat, erőt gyűjtve az újabb szénporcsatára ... Rettenetesen elfáradtunk mindennap, szakadt rólunk a verejték, sajgott a karunk, a combunk, kiszáradt a torkunk, és mindig alig vártuk, hogy vége legyen a nyújtott műszaknak... Meglehet, ünneprontásnak tűnik mindezekkel előhozakodni éppen a munka ünnepén, de hát mi ott nem hősi tettnek. hanem megszenvedett valóságnak éreztük a munkát, aminek persze így is örültünk, mert kellett a pénz odahaza, ; s reméltük, nekünk is kijár majd utána ! egy szép ihg, egy új nadrág, amiben fe- \ szíthetünk a lányok előtt. így volt, s amikor ez a remény is valóra vált, mi már régen túl voltunk a nehéz órák okozta keserűségen. Valami boldog zsibbadás, könnyű öröm körített hatalmába valamennyiünket: ez azért mégiscsak férfias dolog volt! Aztán más nyáron vasbetongerendákat öntöttünk télefonpóznának, majd tömött zsákok alá álltunk cséplőgép-ellenőr korunkban, amikor „a banda” zsákosai a porig leitták magukat. Ugyancsak diákként pakoltunk vagonokat, voltunk mérnökök mellett figuránsok, és a Kr aszna-töltésen öntöttük az ürgéket, nehogy átrágják az egyébként is gyenge gátat... Nosztalgia? Az. Miként az egykorvolt szép sörillatú majáldsok rúdmászással, lepényevéssel, a ringl'ispil boldogságköreivel. Messziről nézvést talán már meg is mosolyognánk azt a szegényes forgatagot a vásártereken, a falusi futballpá- lyákon, de akik ott voltunk, a nap felé kitárt szívvel örültünk a nyárson sült szalonna illatának, a fehérbetétes félcipőnek, az orgona illatnak, s a szépszavú szónoknak a kidekorált faemelvónyen. Szegényebben is boldogok voltunk, hogy megúszták a háború borzalmát, hogy sorba állhattunk kenyérért vagy hogy kockacukrot rejthettünk karácsonykor a sztaniolpapírba, s úgy ülhettük körül a fenyőfát. Volt, elmúlt, más idők, új szokások jöttek. A májusfát — vagy ahogy mifelénk gyakorta mondták: a hajnalfát — is mind ritkábban tűzik a lányos ház kapujába. Már az, orgona helyett is új divat a celofánba csomagolt szegfű, a ká'ia, meg a gerbera. (Sebaj! A lényeg, hogy boldog, aki adja és örül, aki kapja.) Most már másfajta munkát tisztelünk meg május elsején' a jobban szervezett. a piacképes, a kifogástalanabb minőségű munkát szeretnénk szépen fel- pántlikázni. És ez így van rendjén! Új idők, másféle követelmények szorítanák bonyolultabb munkám valamennyiünket. S bár meglehet, hogy mostanság kevesebb a verejték, megkíméltebb az izomcsomó is, de a végeredmény nem változott. Úgy dolgozni többet és jobban, hogy utána emelt fővel, kellemes bizsergéssel mehessünk ki a főútra, s lépteinket a névtelenek megtisztelő pillantása kövesse. Más időket élünk, másfajta a kor parancsa is. Már tudjuk, hogy a munka — a magasabb szintű munka — nem csupán becsület és dicsőség, hanem elsősorban hozzáértés dolga. Azt is tudjuk, hogy sem látszatmunká va 1, sem puszta ügyeskedéssel nem lehet többet tenni az asztalra. Alamképkergető évek után mindinkább kénytelenék vagyunk felismerni: nem lehet több ünnepünk, mint amennyi a győzelmünk, s hogy a vulgáris értelemben megénekelt munka manapság rettenetesen kevés a nemzeti üdvösséghez. Értelmes, túlfűtött érzelmektől mentes munkálkodásra van szükség. Meg arra, hogy ha kell, május elsején is rontsuk el annak az ünnepét, aki nem a keze erejével, gondolatai mérhető gazdaságával, hanem megtévesztő ügyeskedéssel, munka nélkül ösz- szeharáesolt vagyonnal kérkedik, aki kihasználva a nehéz időket, átgázol a tisztesség felgereblyézett vonalain. Arra is szükségünk van, hogy éppen a munka, a munkásnemzetköziség ünnepén nyújtsunk reményt a kishitűeknek, a gondok láttán pánikba esőknek: rajtunk, csákis magunkon múlik, meddig uralkodnak felettünk a gazdasági viharok. Mert, ha rendet teszünk az igazi és az álértékek között, ha a munka mindenütt az egyedüli mércévé magasul, akkor kéficsfk léceink leküzdeni az új körülmények okozta bajokat, megszelídíteni új feszültségeinket. Két év híján száz esztendeje, hogy Párizsban a II. Internacionálé alakuló kongresszusán a munkásszolidaritás erősítése sarkallta arra a jelenlévőket; május első napját a munka és a munkás ünnepévé avassák a nyolcórás munkanap jelszavával. Ma más célokért küzdünk: kivívott tisztes életszínvonalunk megőrzéséért egy új gondolkodásmódot igénylő, bonyolultabb gazdasági pályán. Itt már a verejtéknek is más az íze. Angyal Sándor Megindult a termelés az áj nyíregyházi húsüzemben Már az üzemszerű terme- * lést indították a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új, nyíregyházi húsüzemében, amelyet ünnepélyes 'körülmények között csütörtökön délelőtt avattak fel. Az eseményen részt vett Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára, Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint a 'beruházásban részes és azt támogató szervek vezetői. A munka ünnepével kapcsolatos megemlékezéssel együtt Tamás Imre igazgató vázolta azt az új .helyzetet, amely a húsüzem termelésbe vonásával bekövetkezett. A mintegy 350 millió forintos beruházással bíztató lehetőségek nyíltak meg a vállalat előtt a hatékony, exportnövelő termeléshez, mivel olyan gépeket, berendezéseket szereltek be, melyekkel magas higiéniai követelményeket kielégítve minőségi gyártást 'folytathatnak. A megye számára kedvező, hogy az egy műszakban évi hatezer tonna kapacitású húsüzemmel mind mennyiségben, mind minőségben és választékban ki tudják elégíteni az igényeket, a kistelepülésekre is eljutnak a hús- készítmények. Új, eddig hiánycikknek számító száraz- és füstöltáruk gyártására térhetnek át. A húsüzemben ebben az évben nyújtott műszakokkal hétezer tonna feldolgozásra készülnek, ebbő'l ezer tonnát a fővárosban értékesítenek. A különböző hűtőberendezések, automata töltőgépek és mérlegek lehetővé teszik a hibamentes munkát. Az ünnepségen vette ét a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést Zilahi László igazgatóhelyettes. A vállalat mátészalkai kirendeltségének Petőfi szocialista brigádja elnyerte a Szakma kiváló brigádja címet. Az új üzem hideg géptermében világszínvonalon működő gépekkel készítik a töltelékárut. (E. E. felv.) XUV. évfolyam, 102. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1987. május 1., péntek (Elek Emil felvétele)
