Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-10 / 85. szám
1987. április 10. Kelet-Magyaromig 3 r----------------------------------------------------------------------------------------------------------TELEX Hamburgból------------------------------------------------------------Nem — sajnálattal AZ OZLETI TITOK hallgatásra kényszerít ugyan, de maga az a tény, vajon hogyan vagyunk felkészülve egy gyors, igényes világszínvonalú rendelés kielégítésére, tanulság levonására is ösztönöz. Egy bizonyos Miss — s elégedjenek meg a kedves olvasók ennyi közléssel — adta fel a telexet Hamburgban az egyik nyíregyházi vállalat igazgatójának a nevére. Sürgősen választ kért arra, érdekli-e egy bizonyos „magas színvonalú” termék gyártása. Ha igen, akkor közelebbit, s bővebbet személyesen óhajt megbeszélni. Ott volt előttem a tárgyalóasztalon a szóban forgó telex jelentés. Figyeltem az igazgató arcát. Láttam, legszívesebben azonnal azt válaszolta volna, természetes, hogy érdekli az üzlet, hiszen ebből él a vállalat is, a dolgozók is, s nem mellékes a deviza az államnak sem. Kis szünet után így fordult hozzám: „mégsem vállalhatom, mert jelenleg minden kapacitást lekötöttünk, s nem rendelkezünk olyan részleggel, amely vállalhatná e magas színvonalú termék rizikómentes gyártását”. Leégni pedig nem akar. És ez érthető, hiszen ezzel a korábbi presztízsét vinné a vásárra. AZ IGAZGATÓ GONDOLATAI azonban a telex kapcsán tovább szárnyaltak. Elárulta: kilátásban van egy olyan újabb ’termelő részleg indítása, amellyel lehetővé válik, hogy bővítse tőkés exporttermelését a vállalat, hiszen kiválóan képzett munkásokhoz jut. Erről jutott eszembe az a manapság oly sokat emlegetett ominózus kérdés: mi lesz a munkaerővel? Hová vándorol a munkaerő? Munkaerő-felesleg van?! így ez túl általános, s talán nem is teljesen igaz. Legalábbis esetünkben nem. Mert ebben a gyárban „munkaerőhiányról” beszélnek. Csakhogy nem általában munkaerőről, hanem kiváló szerelőről, gépmesterről, szabóról, lakatosról, esztergályosról, programozóról kell beszélnünk, ha szóba kerül a munkaerőhelyzet. Így' már helyes, így már pontos. Bár lenne most ebben a-gyárban annyi képzett munkás, amellyel ennek a telexen jelentkezett, tőkés cégnek is ki tudnák elégíteni az igényét. Valamivel gazdagabban zárhatná az első fél évet a vállalat és hozna a népgazdaság konyhájára is egy kis plusz devizát. S ENNEK ISMERETÉBEN és tudatában mit válaszolhatott „Érdekli-e Önöket ez az üzlet?" kérdésre a vállalat igazgatója? Egyelőre azt, hogy nem. Bármennyire sajnálta is. (farkas) V _____________________________________________J VERSENYZŐ SZAKMUNKÁSJELÖLTEK. A Szakma Királó Tanulója verseny országos döntőjét a nőiruha-készítő szakmában Fehérgyarmaton rendezték. A Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetben varrták a résztvevők a vizsgamunkákat. Képünkön Bihari Tímea, aki megyénk szakmunkástanulóit képviselte a versenyen. (Molnár Károly felvétele) Spat Elmozdulás a mélypontról Hasznos a szakemberek támogatása Ritkán unatkozhatnak a Nyíregyházi 110-es számú Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet kollégiumának diákjai. Klubok, programok tucatjai várják őket. Természetesen tanulás után. Délután fél öt előtt néhány perccel kollégisták sietnek a klubhelyiség felé. Énekkari próba lesz. Feltűnő a diákok jókedve. Sebestyén Lajos elsőéves szakmunkástanulótól érdeklődöm a lelkesedés okáról, hiszen az énekkar ri próba nem mindenütt taf- tozik a legkellemesebb időtöltés közé. — Az éneklés remek mulatság, szeretünk ide járni. Fehér Cttóné, a karnagyunk mindig változatossá teszi a próbákat. Az sem utolsó dolog, hogy sokat utazhatunk. Az idén jártunk már Siófokon, Karcagon pedig a középiskolások országos versenyén arany oklevelei szereztünk. Az énekkar mellett néptánc (ide legénycsalogatóként kerekkedelmis lányok is járnak), fotó-, és barkács-, matek-, számítástechnikai szakkör, filmklub, ifjúgárdisták klubja, diákszínpad, citera- együttes és ifjúsági klub várja a diákokat. Minden este van valami program. Az intézménynek két mozija is van, hétfő a vetítések napja. (Nem is csodálkozom, hogy a legújabb filmeket játsszák, a héten például a Banánhéjke- ringőt.) Ám a fő attrakció az, hogy a kollégiumnak saját vi- deolánca, azaz házi televíziója van. A kollégium igazgatójának, Tokár Jánosnak először egy nem túl barátságos kérdést teszek fel. A-minap az egyik kulturális lapban arról olvashattunk, hogy az elsős kollégistáknak milyen válogatott tortúrákat, „szoktatásokat” kell elviselniük a felsősöktől. A kollégiumigazgató megnyugtat. A múltkorában tájékozódtak, megkértek minden elsőst, hogy névtelenül írják meg, nem zaklatják-e őket a nagyobbak. A válaszokból semmi ilyesmi nem derült ki. A diákoknak nem is nagyon jut idejük ilyesmire — mondja —, hiszen a.szabadidejüket másféleképpen is éltöl t- hetik. Az iskola és a kollégium környéke például valóságos kis város. Aki a klubokban, vagy' a tévé előtt nem találja meg a helyét, az a sportpályákon és a tornatermekben vezetheti le fölös energiáját. Nem is akárhogyan. Sok sportágban szerepelnek eredményesen a szakmunkástanulók. (bodnár) Végre rászolgált a nevére, valóbán egyetértés uralkodik a vezetők, az irányítás és a tagság között ököritófülpö- sön, a Szamosmenti Egyetértés Termelőszövetkezetben. Több éves veszteséges gazdálkodás után most mondhatták el először, hogy pozitív előjel került a zárszámadási mérleg végére. — Ha ötmilliós veszteséggel zárunk, még azt is elfogadták volna tőlünk, de helyette 748 ezer forintos volt a nyereségünk — mondja Varga Béla főagrpnómus, aki májustól dolgozik ebben a beosztásban. — Borzasztó nagy számnak tűnt az a 94 millió forintos adósság, amit összegyűjtött a szövetkezet — említi a köz- gazdasági elnökhelyettes, Kolozsvári Gusztáv. — Ha nem jönnek Béláék, akkor én sem vállalom ezt a posztot —.int a mellette ülő' főagronómus- ra. Amikor néhány évvel ezelőtt süllyedni kezdett a termelőszövetkezet hajója, bizony legelőször a szakemberek menekültek el, azok, akik máshonnan jöttek, nem érezték sajátjuknak a szövetkezet bajait. Alig maradtak néhányan, akik bíztak abban, hogy nem kell felszámolni a több adósságot, mint vagyont felmutató gazdaságot. Az akkor odakerült elnök, Oláh László volt, aki szívós kitartással ragaszkodott az „életben maradáshoz". — Aki másképp akarta a szekeret tolni, hamar észrevette, hogy nem sok keresnivalója van — teszi hozzá az elnök, indokolva más szakvezetők eltávozását. Majdnem az a helyzet állt elő, hogy a tagság maradt, akart dolgozni, de nem akadt megfelelő irányító. így jól jött a megyei segítség, szakembercsapatot szerveztek egy évvel ezelőtt a szövetkezet felvirágoztatására. Olyanokat hívtak, akik a meg- maradottakkal vállvetve bizonyítani akarnak. A Varga házaspár Rakamazról érkezett, Kolozsvári Gusztáv a TESZÖV revizori állását cserélte fel. összesen nyolc vezető kap jövedelemkiegészítést azért, hogy vállalja a szövetkezetben az igényesebb munkát. ’— Ez egyirányú utca — vélekedik Varga Béláné, aki a főkönyvelői posztra került. — Nem lehet visszafordulni, mert akkor a magunk becsülését is elvesztjük. Eljöttünk egy jó szövetkezetből, azt a stílust, vállalatvezetési gyakorlatot szeretnénk itt is látni. Reméljük, az út nem lesz olyan göröngyös, mint az elején tapasztaljuk. Nem nyolcórás munkát vállaltak, akik változtatni akarnak. Az elnök megelégedéssel sorolhatja az eddigi eredményeket. A gazdaság legjobban jövedelmező ágalátva, hogy itt az üzletét rontják. — E? magának nyers? Nézze meg, még a bőr is lejött az, ujjamról ahogy fontam, a körmöm meg tel- 1 jesen behasadt. I — Mert rosszul fogja a I vesszőt — mondta a vevő \ nyugodtan. Az előbbi 'asz- J szonyság arca is teljesen el- ( bizonytalanodott. Az erős \ kezekben a kosár keserve- J sen nyekeregve hajlado- I zott. — Hogy adja? — l hangzott a tárgyra térő ] kérdés. I 4 zt száznyolcvanért — mondta a körmét fájlaló minden meggyőződés nélkül. Mikor látta, hogy talán sok, magyarázkodni kezdett. — Tudja, mennyi munkám van nekem ezzel? Fél napig is eltart egy-egy . .. Nagyon kell erre ügyelni. — Ha a kosarát akarja ] eladni, ne magát dicsérje I — fordult sarkon körmön- [ font kosárfonónk vevője. A \ ,.fiatalasszony” pedig ekkor I már fakanalakat gusztálga- tott két lépéssel odébb egy cigányasszony előtt. Esik Sándor zmtB lett a fonoda, ahol három műszakban 2Í0-en dolgoznak. (Ezzel nincsének különösebb foglalkoztatási gondok az öt falu határában gazdálkodó szövetkezetben.) A csak veszteséget hozó lápi szántók helyett 300 hektáron erdőt telepítenek, másik négyszázon gyep lesz. A takarmány szükséges az állat- tenyésztéshez. amely a tavalyi 4290 literes fejési átlagával már nyereségessé vált. — Öriási lehetőségeink vannak a takarmánytermesztés színvonalának emelésében — jegyzi meg Varga Béla. Nagy ugrás volt a hektáronkénti 53 mázsás kukoricatermelés abban gazdaságban, ahol az előző öt év átlaga mindössze 23 mázsát mutatott. Ugyanígy sokat számított a sikeres almatermelés, ahol most a gyümölcsöst a tagoknak adták ki művelésre. A gépészetben pedig új érdekeltségi rendszert vezettek be. — Nálunk azok maradtak, akik kitartottak a nehéz időkben is — mondja Ványi Zsigmond műszaki vezető. — A műszaki színvonal évről évre romlott, a gyenge javítóbázison most változtatunk. És én is azt tartom helyesnek, hogy akkor kapjuk meg az állami támogatást, ha teljesítjük a termelési tervet. Ugyanígy szerepel a teljesítmény és a minőség a gépészetben. Amikor mélyponton volt a szövetkezet, a bizalom is megcsappant. Azóta viszont jelentősen leapadt az adósságállomány, elkészítették azt a pályázatot amely éppen az eladósodott szövetkezetek helyzetének rendezésére szolgál. — Most már akárhová megyünk, szívesen fogadnak bennünket — jellemzi a változott helyzetet a közgazda- sági elnökhelyettes. — Nagy szó. hogy hitel nélkül gazdálkodunk. A korábbi terhek nyomasztó árnyéka ugyan kísért, de a vezetők megítélése szerint átlagos fejlettségi szintre sikerült felhozni a gazdaságot. Ennek alapján pályázhattak ők is jövedelemkiegészítésre, ahol három kemény év sikereit kell majd felmutatniuk. — Értékelnünk kell azt a segítséget, amit a szövetkezet kapott a talpraálláshoz — összegzi Farkas András, a pártvezetőség titkára. — Olyan szakembereket, akik idejöttek, egyedül nem tudtunk volna felkutatni. Erről így vélekedik Varga Béla: — Talán egy kicsit a hiúságunkat is felkeltették, amikor idejöttünk. Olyan feladatot váílaltunk, amely szakmai' sikert jelent. S ebben a dolgozókra egyértelműen lehet számítani. Lányi Botond 4 * vásár legnépszerűbb figurája volt az I öreg. A korához leg( inkább közel lévő asszony- \ ságok csodálták hatalmas, J tömött bajszát, amely ugyan I meglehetősen sárga volt a \ dohánytól, pederni azonban ] hatalmasakat lehetett raj- I ta. Fején barna kalap, mak- l kos fityegővei, vállán pe- I dig kissé viharvert, vastag I vászonból való esőmentes I kabát. A szemerkélő eső í kissé elvette ugyan a soka- I dalom hangulatát, az öreg / azonban kifogyhatatlan jó- \ kedvvel kommendálta a J körültöte lévő vesszökosa- I rakat. V — Vigyék asszonyok, vi- ) gyék ... Fogja csak meg, I fogja! Ilyen keményet úgy- I is régen fogott már. Ez el- 1 tart a halála napjáig fiatal- I asszony! [ A fiatalasszony lehetett \ vagy hatvanéves, de a vilá- I gért sem igazította volna ki / a vén gavallért. Nemigen V kosarat venni jött a vásár- ) ba, de percek óta gusztálProgramvezérlésű boszorkányok Sepruüzem Tiszaszalkái A seprű és a nő fogalma együtt ugyancsak cjalafinta képzetet kelt. Mondhatnék úgy: a boszorkány jut az eszünkbe. Nos, ha boszorkányos ügyességet tételezünk fel, akkor talán igaz is lehet mindez Tiszaszalkán, ahol a termelőszövetkezet seprűkötő műhelyt indított. Hasonlóan Tiszavidhez, itt is helyileg termelt cirkot használnak fel. Jelenleg 30 nőnek nyújt munkaalkalmat ez a hagyományos iparág, amely jócskán a régitől eltérő technológiával működik. A cirok a régi, az asszonykéz is, de a varrógép már programvezérlésű, és olasz gyártmány. A tervek szerint egy esztendő alatt 200 ezer seprűt dobnak piacra. Először a hazai igényeket elégítik ki, de terveik szerint és a piackutatás jelzéseit figyelembe véve exportra is lehetőség kínálkozik. Ha az üzem a betanulás után teljes kapacitással működik majd, akkor Tiszaszal- ka és Tiszavid negyedmillió seprűvel gyarapítja a kínálatot. Ajándék a múzeumnak Jósa András karosszékei Kevés múzeum dicsekedhet azzal, hogy alapítójával, vagy annak közvetlen leszármazottjával kapcsolatot tarthat, hiszen kevesen élnek már közülük. Múzeumunk szerencsés helyzetben van, mert Jósa András unokája, özvegy Herczegh Zsig- mondné Budapesten él. ^4 beszélgetések során az 6 életének fontos állomásaival is megismerkedhettünk, többek között a Bécsben töltött diákévekről hallhattunk sok érdekességet (a Collegium Hungaricum diákja volt). Másrészt, a gyerekkori emlékeket felelevenítve, nemcsak a múzeumalapító tudóst' ismerhettük meg jobban, hanem a magánembert is. Ajándékaként került a múzeumba két karosszék, mely Jósa András tulajdona volt. A székek nagyon kényelmesek, fáradság nélkül ülhetünk bennük sokáig. A faelemek szépen kidolgozottak, jót összeillesztettek, tartósak. A bőrhuzat, melyet rézszegekkel erősítettek fel, cserére, javításra szorul, nagyon elkopott. Ezeknek a munkáknak az elvégzése után a múzeum- látogató közönség is megtekintheti a két széket. (r. z.) _________________J gáttá a kisebbeket is, meg a nagyobbakat. Szemmel láthatóan közeledett ahhoz a ponthoz, amikor ráébred: nem mehet haza egy kosár nélkül. Ám ekkor új fordulatot vettek az események. Beállt a körbe, egy öreg, akinek szintén hatalmas tömött bajusza volt, amelyet a dohány sárgára cserzett. Kalapja makkos fityegős, a kabátja pedig zöld, kissé vihar vert esőmentes. Ez az ember kosarat jött venni. Megnézték egymást. Mintha tükörben álltak volna. Kosaras emberünk folytatta g. már említett „fiatalasszony” puhítását, de lopva hasonmására pil- lantgatott. Az pedig kezébe vette az egyik kosarat, vastag körmével pattintgatni kezdte a vesszőkről a barkát. — Ez a fiefa nyers volt — mondta, és megvetően visszatette a többi közé. A kezébe vett egy másikat. A tulajdonos kissé megijedt, Körmönfont Minősített kollégisták Házi tévé diákoknak Nyíregyháza: Megszépülő terek Tavaly ősszel nagy felújítást végzett a "nyíregyházi közterület-fenntartó vállalat Nyíregyháza két, patinás parkja, a Bessenyei és a Benczúr tér felújításával. A díszburkolatok, a padok mellett újjászületőben vannak a parkok is, amelyekbe félszáz- nyi luc- és kínai selyemfenyőt, tiszafacsemetéket és különböző díszcserjéket ültettek. örvendetes, hogy a csemeték többsége jól bírta a kemény hideget, átvészelték a szeszélyes márciust is, néhány csemetét azonban elloptak, azokat most pótolják. Április közepéig befejezik a két park felújítását, melyre 2 millió forintot költöttek,
