Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. április 9. Szálkái diákok Négy évtizede a felszaba­dulást követően Szatmárban élisőként Mátészalkán létesült középiskola. Nehéz feladatra vállalkozott akkor Kisgyörgy János igazgató: átmeneti megoldásként kétéves élőké-, szító tanfolyamot szervezett, hogy 1947-ben megindulhas­son az állami középiskolai oktató-nevelő munka. Az iskola rövid történeté­ben látványos előrelépés 1961- ben kezdődött, amikor a mai épületbe költöztek és nőtt a tanulók, nevelők létszáma, szakközépiskolai osztályokat indítottak. Az Esze Tamás gimnázium és egészségügyi szakközépis­kola 886 tanulója ma 28 osz­tályban jó feltételek között tanulhat. Ehhez jelentősen hozzájárult a megyei tanács támogatásával épült új nyolc tanterem is. A középiskola jelenlegi igazgatója, dr. Nagy László elmondja: kimagasló ered­ményeket érnek el diákjai a különböző tanulmányi verse­nyeken, a továbbtanulók fel­Gyakorlati foglalkozás közben az egészségügyi osztály ta­nulóinak egy csoportja. vételi aránya meghaladja a megyei átlagot. A nevelőtes­tület egyharmada valamikor tanulóként koptatta ennek az iskolának a padjait. Minderről a mai és öreg­diákok hazánk felszabadulá­sának évfordulóján díszün­nepségen emlékeztek meg az iskola sportcsarnokában. Elek Emil Az új nyolctantermes épület aulája. És a húszezer kötet könyv segíti a diákok szellemi fejlődését. Tévó/mgyzot Kisfalvak Talán az olvasó — a tévénéző — már unja is, hogy annyi szó esik mostanában a kistelepü­lésekről. S valóban: ha inkább csak szó esik, de tettek nem na­gyon követik azokat, lassan imamalommá szelidül a tenni- akarás. Márpedig tény, hogy a kisfalvakban nem kevesebb, mint 1,2 millió ember él. Min­den negyedik-ötödik ember ap­ró, vagy kis faluban él hazánk­ban . . . Van-e hát joga bárkinek is levenni a napirendről e nagy horderejű társadalmi, nemzeti kérdést. Aligha. Ezért is hallgat­tuk, néztük figyelemmel a tévé keddi 2-es csatornáján a Mutató című műsort, amely a kisközségek újratermelődő gondjairól szólt. Mintha csak megyénk egy-egy kistelepülésén jártak volna a tévé riporterei, falukutató szakembe­rei — a szerkesztő Gyökér And­rás irányításával — bár valójá­ban Borsod megyében vették nagyitó alá a fogyó kistelepü­léseket. De a diagnózis nagyon is általánosan hasznosítható, Szabolcs-Szatmár megyében is hasonlók, vagy ugyanazok az okok foglalkoztatják az ott élő­ket. Filmes szempontból talán a lí­rai képsorok — amint a falu idős lakói várják az ebédet hozó kis buszt és köszönik a gondos­kodást, vagy az aprócska gyer­mekek vallomásai fogták meg a nézőt. Igazában úgy gondolom, mégis inkább az értelemhez szólt a műsor, nem elég ugyanis csak érzelmileg támogatni a sok évig elhanyagolt, gazdátlanságra ítélt településeket. Többet keU hogy kapjanak, mint eddig — anya­giakat, töródést, figyelmet — s ez önös érdeke az egész társada­lomnak. Munkalehetőségek, utak, köz­lekedés, alapvető kulturális és egészségügyi ellátás szükséges mindenütt, ahol emberek élnek, akiknek kezükkel, eszükkel, aka­ratukkal épül ez a kis ország ... P. G. Elhangzott a falugyűlésen Megifjodó Fényeslitke Vajon Fényeslitkére bejár­nak dolgozni a környékbe­liek, vagy éppen a helybeliek ingáznak távoli munkahely­re? Többek közt erről beszél­gettek a falugyűlés előtt Fé- nyeslitkén a napokban. Örömmel állapíthatta meg az előadó — Kántor Józsefné ta­nácselnök —, hogy a munka­vállalók közel 90 százaléka a faluban vállalhat munkát. A MÄV rendező pályaudvar, a kőolajátvevő állomás és a Tiszagyöngye tsz foglalkoz­tatja a legtöbb dolgozót. Érződik a falu arculatán, hogy ide nemcsak aludni jár­nak haza az emberek. Kom­fortos életet teremtenek ma­guknak, sok esetben társa­dalmi munkával egészítik ki az egyre szerényebb tanácsi Késésben az entömíívelés Kéthónapos lemaradással kezdtek munkához az elmúlt héten a baktalórántházi Er­dészetnél. Az időjárás eddig nem tette lehetővé, hogy a talajmunkákat elvégezzék, pedig már be kellett volna fejezni a dugványozást és el kellett volna kezdeni a cse­meték kiemelését. Tavasszal 1 millió 700 ezer csemetét emelnek majd ki, 700 ezer nyárt és fűzt dugványoznak el. Lassan a gépek is a föl­dekre mehetnek és ha az idő engedi 45 hektáron kell majd a tuskókat kihúzgálni, és 122 hektár területet fognak beül­tetni. Ha nagyobb esőzés nem következik be, valószínűleg május elejére be tudják hoz­ni a lemaradást. beruházási alapokat. Elké­szült a vízvezeték, új transz­formátorokkal küszöbölik ki a feszültségingadozást. Üj is­kolát avattak, az építési tel­kek iránt pedig nagy a ke­reslet. Felújított épületbe költözött a könyvtár és az ifjúsági ház. Az idei esztendő is bőven ad tennivalót. Befejezik az úttörőpályát, kijavítják a jár­dákat, száz kisgyermeknek otthont adó óvodát alapoznak hamarosan, megnyitják a ra­vatalozót, gondozzák a teme­tőkertet és a szemétlerakóhe­lyet. A hozzászólók közt a környezetvédelmi hiányossá-, gokat említette Sohajda And­rás, a régi utcák rendbetéte­léről szólt idős Juhász László. Móré László a kör­nyezetszépítő, ízlésformáló köztéri műalkotások elhelye­zését szorgalmazta, (mártha) Olvasónk írja masabb 000 m ehet, hogy amiről írok, máshol már mindennapi do- M log, az én tapasztalatom szerint eddig még nem volt az. A pártoktatás egyik foglalkozásán — amelynek veze­tője vagyok — olyan gondolat született, hogy jó lenne ta­lálkozni olyan emberrel, aki hazánkban a legfelsőbb nép- képviseleti és államhatalmi szervnek tagja. írtunk, meg­hívtuk Szántó Sándor országgyűlési képviselőt egy kiscso­portos beszélgetésre. Kértük, hogy szóljon élményeiről, ta­pasztalatairól. Arról, hogy milyen események tettek rá legmaradandóbb hatást. Hogyan tudja képviselni az or­szággyűlésen e tájékot gondjaival együtt? Mi volt a leg­utóbbi ülésen? Mennyit fejlődött a demokratizmus mióta ő képviselő? Ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel előze­tesen. Jött a válasz. Igen, jön. Csakugyan jött. Pontosan a megjelölt időben. Egy kicsit kibővült a hallgatóság, mert eljött a termelőszövetkezet pártvezetősége, a HN és a po­litikai vitakör néhány tagja. Tény, harminckilenc ember várta a találkozást. Érdekes, figyelmet lekötő bevezető után még sok kérdés és rá felelet hangzott el. Bensőséges, barátságos, oldott hangulatú beszélgetés alakult ki. Amikor véget ért a beszélgetés, gazdagabbak lettünk: tudással, ismerettel, az őszinteség, nyíltság lelket is mele­gítő légkörével. Mennyivel másabb így, kiscsoportban ta­lálkozni az EMBERREL, mint a nagy tömeg árnyékában. Nem is tudom már, ki vetette fel először a meghívás gon­dolatát, de úgy érzem, nagyon jó ötlet volt. Földváry József ny. ált. isk. ig. Papos Mór három városban Hilti fíró kölesül Ha nem néznénk a naptár­ra, akkor is tudhatnánk, mi­lyen az időjárás, milyen év­szakban vagyunk. Nem kéne mást tennünk, csak bemenni az Építőipari Gépesítő Válla­lat Arany János utcai gép­kölcsönzőjébe, s megnézni, miből növekszik a forgalom, mit keresnek, mit visznek az emberek. Az első pillanatban láthat­nánk: télen slágercikk volt, ma már alig keresik a favá­gásra, fadöntésre alkalmas láncos fűrészeket, s egyre többen vannak azok, akik a falbontáshoz, építkezéshez szükséges gépeket veszik bér­be. Leáldozott a nagy telje­sítményű hölégbefúvóknak is. Amíg a nagy hidegben építkezésnél használták őket, ma egyre inkább a fólia alatt fagyoskodó növények melegí­tésére szolgálnak. Festékszóró, Honda szivattyú A naponta erősödő forga­lom bizonyítja: igazi fényko­ra az építkezéshez szükséges gépeknek van. Legtöbben a betonkeverőket keresik, eb­ből 12 darab várja felújítva az ügyfeleket. Slágercikknek számítanak az ütvefúrók és Hilti gépek is, amelyek a durvábbtól a finomabbakig minden mun­kában hasznosíthatók. A sa­rokköszörűket, körfűrészeket a tetőfedéshez használják. A francia festékszóró sokak kö­rében kedvelt. Nem is csoda: egyszerű a kezelése, kicsi a súlya, s vállra akasztva nagy felületek festésére is alkal­mas. A tavaszi nagytakarí­tások idején nem is fognak pihenni. Sokan keresik a 900—1000 literes teljesítmé­nyű Honda szivattyúkat, amelyek ezekben a napok­ban a talajvíz, belvíz elveze­tésére, később pedig a kertek locsolására alkalmasak. Javítják, cserélik... A készlet folyamatos gaz­dagítása mellett fontos szem­pont a biztonság is. A köl­csönzésre szánt gépeket ugyanis kéthavonta a belke­reskedelmi miniszter rende­leté értelmében műszaki, érintésvédelmi vizsgálatnak vetik alá, kölcsönzés előtt valamennyinél meggyőződnek arról, hogy ép, jól működő gépet visz el az ügyfél. Arra is akad példa, hogy működés közben romlik el valami. Ilyen esetekben nyomban ja­vítják vagy cserélik a gépet, s csak később tisztázzák a probléma okát, hogy az ügy­fél addig is boldoguljon. Jó hír az ügyfeleknek, hogy ezentúl nem csak Nyír­egyházán vehetők bérbe a bolt gépei. Egymilliós kész­lettel ugyanis március 13-án Fehérgyarmaton nyitottak új üzletet, s ha a tervek valóra válnak, az év második felé­ben Kisvárdán teszik ugyan­ezt. K. É. A tárgyalóteremből Rablás áldozata lett tavaly április 16-án a nyíregyházi Bessenyei téren B. András. A Búza téri presszóban ismer­kedett meg a fiatalkorú L. Róbert dombrádi lakossal és Rácz István nyíregyházi te­lefonkezelővel. Hármasban iddogáltak az éjszaka folyamán, és eköz­ben L. Róbert és Rácz észre­vették, hogy új ismerősüknél nagyobb összegű pénz van. Elhatározták, hogy „megko- pasztják”. Éhnek érdekében aztán — mikor kijöttek a presszóból — a néptelen Bes­senyei tér felé vették az irányt. Mikor odaértek, az áldozatot Rácz hátulról le­ütötte, biztonság kedvéért néhányszor bele is rúgott, társa pedig kézzel ütlegelte. Majd L. Róbert kivette a sér­tett zsebéből a 3300 forintot tartalmazó pénztárcát, és el­szaladtak a helyszínről. A pénzen később testvériesen megosztoztak. Két hónappal az eset előtt — február közepén — L. Ró­bert egy másik társával be­törte a dombrádi húsbolt ki­rakatüvegét. Míg ő az utcán falazott, társa a váltópénzt, egy zsebszámológépet és élel­miszereket szedett össze, megközelítőleg 1300 forint értékben. Márciusban ugyanezzel a társával Dombrádon bemász­tak egy ház udvarára, felfe­szítették a tyúkól ajtaját és elloptak nyolc tyúkot. Ezekért a bűncselekmé­nyekért L. Róbertét a nyír­egyházi bíróság egy eljárás­ban vonta felelősségre. Társ­tettesként elkövetett rablás bűntettében és két rendbeli lopás vétségében, részben mint társtettest találták bű­nösnek. Az ítélet 1 év és 6 hónapi szabadságvesztés. Rácz Istvánt rablás miatt, mint társtettest és visszaesőt 2 év és 6 hónapi szabadság- vesztésre ítélték. Az ítélet jogerős. B. A. HfRÜlIK RZ ORSZRűBRR v j A KALLÓI kettős A Népszabadság március 19-i számában tudósítást közöl a nagy leállói Kallux Cipőipart Sző-' vetkezetről, amely negyvenedik éve működik, s félmillió pár lábbelijének zöme az országha­táron kívül talál gazdára. Csak­hogy a Kallux-cipőknek nap mint nap újból ki kell járniuk maguknak a bizalmat. Például annak a 105 ezer pár meleg bé­léses csizmának, amit a Szovjet­unió rendelt meg. A tartósság mellé egyre inkább az eleganci­át is megrendeli a szovjet part­ner. úgyhogy aki például olasz cipőipart divatlapba szeretne be­lekukkantani, Nagykállóban biz­ton megteheti ezt. Ilyen minták nélkül aligha boldogulnának. De a munkás lelkiismerete, minősé­gi többletteljesítménye nélkül sem. A legizgalmasabb próba most az, hogy az idén először belföldre is termelnek. A mérce — állitják — ugyanaz, mint in­nét napnyugatra, hiszen a ma­gyar piacon is itt van már a ki­sebb órabérért, de irigylésre méltóan is jó minőségben meg­varrt kelet-ázsiai cipő. KORSZERŰ KÖLTSÉGGAZDÁLKODÁS A Nyíregyházi Dohányfermen­táló Vállalat új módszeréről a Dohányipar 1. száma emlékezik meg a „Kísérlet egy korszerű költséggazdálkodást rendszer ki­alakítására” című terjedelmes cikkében. Megismerjük a rend­szer kialakítását, működését és annak várható eredményeit. A költségek tervezését, alakulását, számbavételét a dolgozók széles köre figyeli, a terv betartásáért olyan személyek felelnek, akik megfelelő hatékony eszközökkel tudnak hatni a felhasználásra. Csak indokolt költségek merül­nek fel, ezzel lelassul az évi költségnövekedés üteme. A szé­les körben rendelkezésre álló in­formációk megalapozottabb ter­vek készítését teszik lehetővé, ami ugyancsak visszahat, ja­vítja a gazdálkodás hatékonysá­gát. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy hatékony előrelépés történt a. költséggazdálkodás tar­talmi, feladatvégzési és szerve­zeti korszerűsítése terén. A rendszer jól illeszkedik az inten­zív gazdálkodás már megkezdett intézkedéssorozatához, melyben a vállalati fő folyamatok kor­szerűsítése jelent „gördülő” fel­adatot a szakapparátus részére. A RÉTKÖZ MESSZE VAN? A Magyar Hírlap március 14-i számában a Rétköz négy évtize­des eredményeit és gondjait üsz- szegező cikkben olvashatjuk, hogy „Gávavencsellő, a Rétköz egyik nagyközsége — bizonyí­tandó, hogy noha sokat javultak az állapotok, van még gond bő­séggel. — A tanácselnök szobájá­ból az iskolát szeretnénk felhív­ni. Azaz telefonálni mint kide­rül: Gáváról — Vencsellőre. Igaz, a két rétközi falu már tíz esztendeje egyesült, igaz ezt — ha lassanként is — mindenki tu­domásul vette. Nem úgy a pos­ta! Ha (a régi) Gáváról hívják (a régi) Vencsellőt, az bizony interurbán hívás. A távolság a tanácstól az iskoláig kocsival alig két perc. Telefonon: kilenc forint. A Rétköz messze van ...” Megemlíti a cikk, hogy „Egész­ségház kellene. Lehetőleg egész­ségügyi laborral, hogy egy-két apró vizsgálatért he kelljen a városba oda-vissza utazva na­pot pazarolni. Fogászat. Nő­gyógyászat." A Rétköznek — a cipőgyártást, a csip-csup téesz- melléküzemágakat leszámítva — gyakorlatilag nincs ipara. Tár­gyaltak itt, tárgyaltak ott. Saj­nos, elvetélt az ötlet, hogy szal- macellulózgyárat építsenek itt. Aztán szóba jött a Taurus egy új részlegének idetelepítése. Nem sikerült. Fagy is randevú, (jávor) Ivócimbora — sok pénzzel

Next

/
Thumbnails
Contents