Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
1987. április 8. Kelet-Magyarország 3 Tartalékunk: a tudás Pénz vagy tartalom? a szatmári föld se Fehérgyarmaton, se a város körzetéhez tartozó 48 faluban nem egykönnyen adja meg magát, öröklöttek a hátrányok, kedvezőtlenek az ökológiai és közgazdasági sajátosságok, merev a termelési szerkezet. Mindehhez sajnos alacsony az üzemek vezetési színvonala, csekély a rendelkezésre álló szellemi tőke. Az említett területen húsz mezőgazdasági és egy halászati termelőszövetkezet működik. Ez utóbbi és tizenhat mezőgazdasági alacsony hatékonysággal. Mindezekből adódik az, hogy a rendelkezésre álló eszközöknek az eddigiektől látványosabb felhasználásával, a tartalékok igyekvőbb feltárásával, és a semmiképpen nem nélkülözhető segítséggel el kell érni, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek megkezdjék, és sikeresen folytassák is .adottságaik, lehetőségeik kedvezővé alakítását. A realitások érzékeltetésére álljon itt néhány adat. A VI. ötéves terv időszakában tsz-einkben 42 százalékkal nőtt a termelési érték. Ez így önmagában jó eredmény. A hatékonyság kedvezőtlen alakulását bizonyítja viszont, hogy mindehhez a költségek 54 százalékos növekedése kellett. A termelés mennyiségi növekedése ellenére a nyereség az öt év alatt — a megyei 12 százalékkal szemben — 43 százalékkal csökkent. A párt megyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban kérte számon tőlünk a nagyüzemekben folyó kádermunkát. Olyan időszakban, amikor már azzal is segített, hogy helyzetünk átgondolására késztetett bennünket. A városi pártbizottság és az általa irányított pártszervek és szervezetek rendszeresen foglalkoznak a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásának helyzetével. Munkánkat több központi, megyei, városi és helyi határozat alapján végezzük. Ezek a határozatok ugyanakkor lassan valósulnak meg, aminek vannak személyi, vezetési, sok esetben szemléletbeli okai, melyek a kádergondokra is visz- szavezethetők. A vezetők munkája, a káderhelyzet kedvező alakítása az a pont tehát, ahol a gyorsabb haladás egyik fontos feltétele megtalálható. Itt nincsenek objektív tényezők, melyek az előrehaladást gátolják, itt többnyire tőlünk függ a fejlődés. A TSZ-ELNÖKÖK SORÁBAN az elmúlt két-három évben jelentős átrendeződés kezdődött, a most folyamatban lévőkkel együtt kilenc gazdaság élére került új vezető. Az elnökök többsége, 88 százaléka már itt is diplomás szakember, s ezt tekinthetjük akár kiindulópontnak is a további fejlődéshez. Az a felelősségük ugyanis elsősorban hány szakember számára teremtenek anyagi, emberi feltételeket ahhoz, hogy hosszú távon maradjanak itt. Ezt a felelősséget pártbizottságunk hangsúlyozza is, mégpedig abból kiindulva, hogy elsőszámú tsz-vezetőink többségét alkalmasnak ítéljük arra, hogy megfeleljenek a növekvő feladatoknak. Rajtuk múlik, hogy olyan vezetőtársakat találjanak maguk mellé, akikre bízvást támaszkodhatnak. A helyzet valós megítéléséhez szükséges, hogy ezt a területet külön vizsgáljuk. A fő- agronómusok fele kevesebb mint öt éve van a helyén, viszonylag fiatalok. Négy tsz-ben ez az állás nincsen betöltve. Szakmai felkészültségük általában jó, de a tapasztalat kevés, így intézkedéseik gyakori korrekcióra szorulnak. Társadalmi aktivitásuk nem kielégítő, igen kevesen vannak köztük párttagok. Rendkívüli gondok forrása a tsz főkönyvelők, a közgazdasági szakemberek alacsony képzettségiJoka. Mindössze egynegyedük diplomás, kétharmaduk középfokú, a maradék általános iskolai végzettségű, mérlegképes könyvelői képesítéssel. Egy főkönyvelői állás betöltetlen. Így érthető, hogy nem kielégítő a közgazdasági elemzőmunka, baj van a bizonylati fegyelemmel, de ném naprakész néhány helyen a könyvelés se. Tetézi a gondot, hogy hét gazdaságban nincs üzemgazdász. A kép teljességéhez tartozik: kevés a jogász, a növényvédő szakember, sok esetben nagy a szakadék a felső-, a közép- és a munkahelyi vezetés színvonala között. A felsőbb szintű vezetők így elaprózódnak, sok az irányítási átfedés. A szakmunkások aránya se kielégítő, ami a növénytermesztésben a gépesítés miatt nem jelent nagy problémát, annál komolyabban gondszülő az állattenyésztésben, a kertészetben, a növényvédelemnél. A termelőszövetkezeteket irányító PÁRTSZERVEZETEINK FELELŐSSÉGE, hogy a hatáskörükbe tartozó területen érvényesüljenek a káderpolitikai elvek. Ez a pártirányítás talán kissé bonyolultan szervezett, három tsz-ben, a városi, tízben a nagyközségi pártbizottság által irányított alapszervezet, további nyolcban pártvezetőség látja el a kádermunka közvetlen irányítását. A testületek rendszeresen értékelik az üzemek káderhelyzetét, élnek hatásköri, véleményezési jogkörükkel. Viszont a felsőbb pártszervek határozatait nem igazítják a helyi körülményekhez, lehetőségekhez. Megállapításaik általánosságban jók, de az emberek egyedi megítélése esetén előfordul az elbizonytalanodás, igénylik a felsőbb segítséget. Gyakorta merül fel így a kérdés: „tud-e a párttitkár partnere lenni a gazdasági vezetésnek?” Sok tennivaló van még addig, míg erre egyértelmű igen választ adhatunk. Az viszont tény, hogy ebben a kérdésben látjuk a városi és helyi pártirányításnak a kádermunkát végző és irányító tevékenységében a legfontosabb feladatot. Határozottan megfogalmaztuk a követelményeket, elhatározott szándékunk következetesen, példamutató módon számon kérni azok megvalósulását, a párt példamutatása ugyanis e területen is nélkülözhetetlen. Másképpen nem tehetünk, hiszen csak így érhetjük el azt, hogy egy beidegződés, egy szemlélet átalakuljon. Van ugyanis egy nézet, mely szerint a mi térségünkben a gazdálkodás kizárólag az időjárás függvénye. Kétségtelen, vannak objektív adottságok, s az is igaz, ezeken változtatni nem tudunk. De éppen ezért az emberi tényező rejti magában a tartalékokat. Ez alatt érthető természetesen a vezetés színvonala éppúgy, mint a szervezettség foka. A politikai vezetés dolga, hogy az objektív körülményekre hivatkozó, leszerelő érvelést csökkentsük, és erősítsünk minden olyan körülményt, ami a hatékonyabb munkát segíti. Nem vitatjuk: megyénkben ez a vidék sajátos helyzetű, de az erre hivatkozás elrettentővé válhat, ahelyett, hogy éppen a felkínált feladatok révén megmozgatná a kreatív embereket. NEM VITÁS, az embert hívó és megtartó munka a fejlődés ellenére sem kielégítő. Jobban kell élni az ösztöndíjakkal, s jobban építeni azokra a fiatalokra, akik a mi szép vidékünk szülöttei. Jobban kell becsülni az itt dolgozókat is. A tsz-elnökök fizetése az elmúlt évben elfogadható mértékben nőtt, de még mindig nem fejezi ki az itt végzett vezetői munka nehezebb voltát. Jelentős a szakemberek számára biztosított állami támogatás is, bár a biztosított 102-es keretszámból még csak 79 szakember kapta meg ezt a fizetéskiegészítést. Szövetkezeteink káderhelyzete az elmúlt egy-két évben került a figyelem középpontjába. Ügy vélem, a 86-os év eredményei már mutatják a kedvező hatását. Rekordtermésünk volt almából, kukoricából. A nyereség a tervezett 49 millióval szemben 82 millió forint volt, a 85. évinek több mint háromszorosa. A tsz-ek történetében először nem került sor szanálási eljárásra e térségben, az egyetlen, eredménytelen tsz saját alapjaiból rendezni tudta veszteségeit. Mindez azonban arra is sarkall, hogy az eredményeket reálisan szemléljük! MERT HOGY MINDEZ MENNYIBEN KÖSZÖNHETŐ a jobb szakmai, vezetési tevékenységnek, a káderhelyzet javulásának, s mennyiben az időjárásnak, arra végleges választ csak az idei eredmények adják meg. A párt- és gazdasági vezetők sokat tehetnek annak érdekében, . hogy ez a válasz rájuk nézve kedvező megállapításokat tartalmazhasson. Dr. László Béla, a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára Zöld út az értékeknek — a tisztes bevételnek Naponta kétezer ember fordul meg — egy hiteles becslés szerint — a nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban. Igazi kulturális „nagyüzemmé” vált az intézmény, ahol csaknem 130 különböző szakkör, klub, tanfolyam stb. között válogathatnak az érdeklődők. Kevesen tudják azonban, hogy az intézmény fenntartása, a különböző kulturális szolgáltatások, rendezvények finanszírozása évente több mint 34 millió forintba kerül. Forintok — Természetesen az éves költségvetés jó részét a bérek viszik el, hiszen a hozzánk tartozó 11 kisebb művelődési házzal, klubbal együtt 145 dolgozója van az intézménynek, akik közül 48 a szakalkalmazott, 46 a technikai, 23 a műszaki és 27 az ügyvitelt ellátó munkatársunk. Az idei béralapunk 13.3 millió forint, 3 milliót költünk megbízási díjakra, belföldi kiküldetésekre, egyéb személyi kiadásokra, 6,6 milliót tesz ki a tüzelőanyag, irodaszer, szakmai anyag, fogyóeszköz, fenntartási anyagköltség, több mint 10 milliót az épület fenntartása, távhő, gáz, villamos energia, közműdíj, takarítás stb. Vida János igazgató kérésünkre sorolja fel a legnagyobb tételeket, hogy érzékelhessük, mi mindenre kell pénz egy ilyen jelentős intézmény fenntartásához. Hozzáteszi: eddig minden évben gond nélkül tervezhették az éves programokat, a költség- vetés a növekvő árak mellett is lehetővé tette a folyamatos fenntartást, a műsorkínálatot, a kis közösségek megfelelő ellátását. A tavalyi költségvetésből az is kiderül, 1986-ban a 6,9 milliós bevételi előirányzatukat 8,8 millióra teljesítették, s ebből 4,6 millió forintot az úgynevezett fő profilon felüli kulturális szolgáltatások hoztak. Szabadtérire — Hair — Ésszerűen és gazdaságosan kell megtervezni a programokat, elkölteni a rendelkezésre álló pénzeket. A pénz szűke ellenére sem kezdtünk semmilyen, a művelődéstől távoleső jövedelemszerzési vállalkozásokba — folytatja Roma Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes. — Természetesen mi is fiSzép számú érdeklődőt vonzottak a művészeti hetek rendezvényei. gyeljük, milyen régebbi szolgáltatások iránt csökken az érdeklődés és milyen új ismeretek iránt nőnek meg az igények. így az idén is komolyan számítunk — éppen a meglévő érdeklődés alapján — a tánctanfolyam, a balett, a nyelvtanfolyam, a számí- tástecnikai tanfolyamok és a Grafik nyomda üzemeltetéséből is várható bevételeinkre. A tartalmi munkára — állandó együttesek, csoportok, kis közösségek, zenekarok, a Bessenyei színkör, a kilenc körzeti intézmény műsoros előadásokra, költségeire 2 millió forint körüli ösz- szeg jut, ami elegendő is. A pódiumműsorokra épp úgy megvan a pénzük, mint az ismeretterjesztő előadásokra, de az is igaz, minden forintot igyekeznek megfogni. így például, amikor az intézmény busza szabad, bérbe adják és ez is hoz valamennyit a konyhára. A házi nyomda is gyarapítja a bevételt, mert a saját kiadványok mellett a társintézményeknek is vállal munkát. — Ki tudjuk gazdálkodni az esetleges nagyobb kiadásokat — véli az igazgató — és nem akarjuk a látogatókra hárítani a többletköltségeket. Ezért nem tervezünk jegyáremelést, bár közismert, hogy egy-egy^ színvonalasabb műsor ára igén magas. Mégis úgy tervezzük, hogy a hozzánk tartozó szabadtéri színpadot megkíséreljük ismét a megyeszékhely közönségével megkedvelteim, két nyári produkció már biztosnak tűnik a szegediekkel, a „Hegedűs a háztetőn” és h „Hair” előadása, úgy gondolom, jó szórakozást csak az idő kegyes... ígérnek majd, legyen hozzánk Stefánia Grodzienska: Posta és szerelem A nő Krakkóban lakik, a férfi Varsóban. A férfi szombaton táviratozik: „Vasárnap érkezem. Szeretlek. Staszek”. Vasárnap megérkezik, a nő nincs a pályaudvaron. A lakásán sem találja. Sehol semmilyen üzenet vagy értesítés. Kétségbeesetten tér vissza Varsóba. Ott egy ideig súlyos belső küzdelmet folytat önmagával, majd ezt a táviratot küldi el: „Mindennek vége. Stanislaw”. A nő csütörtökön kapja meg a szombaton feladott táviratot: „Vasárnap érkezem. Szeretlek. Stanek". Ellenőrzi a dátumot, kétségbeesik a félreértés miatt. Varsóba utazik, ahol megmagyarázza, hogy nem érkezett meg hozzá idejében a távirat. Ezután kibékülnek. Miután a nő hazatér Krakkóba, megkapja a másik táviratot, amely szintén néhány napig utazott: „Mindennek vége. Stanislaw". Hirtelen felindulásában ezt táv- iratozza vissza: „Örökre búcsúzom. Halina." Eközben a férfi újra feladott neki egy táviratot: „Vasárnap érkezem, Szeretlek. Staszek”. A férfi meg is érkezik vasárnap, de a nő nincs a pályaudvaron. A lakásán sem találja. Visz- szatér Varsóba. Küzd magával, majd ezt a táviratot küldi a nőnek: „Mindennek vége. Stanislaw". A nő csütörtökön kapja meg a táviratot, amelyet a férfi szombaton feladott: „Vasárnap érkezem.” stb. A félreértés miatt kétségbeesve utazik Varsóba, de a férfi, aki közben már megkapta a táviratot: „Ötökre búcsúzom. Halina’’, azt hitte, ez a válasz arra a táviratra, hogy „Vasárnap érkezem” stb, nem tudta, hogy ez valójában még arra a táviratra válasz, hogy „Mindennek vége", stb. A kimagyarázkodás után azonban kibékülnek. Ám amikor a nő visszatér Krakkóba, megkapja ezt a táviratot: „Mindennek vége”, amire válaszul ismét azt táviratozza, hogy „Búcsúzom örökre” stb. Eközben a férfi újra feladott egy táviratot: „Vasárnap érkezem" stb., valóban meg is érkezik vasárnap, de ... stb. É s ez így ment volna a végtelenségig tovább, amíg a boldogtalan szerelmespár végleg el nem vált volna egymástól. Ám szerencsére a legutolsó áremelés után a táviratok kezdtek gyorsabban utazni, igazi távirati sebességgel, így teljesítik feladatukat, és talán elvezetik hőseinket a happy endig. Valódi Icávóház — Változtatni szeretnénk a klubkávéházunk jellegén is — folytatta a gazdasági igazgatóhelyettes — az eddigi szerződéses üzemelést megszüntetjük. Saját kezelésbe vesszük azt és valóban kávéházzá kívánjuk fejleszteni ezt a kellemes helyiséget, ahol ne a konyak miatt üljenek le a vendégek. Azt szeretnénk, ha egy kávé, üdítő mellett esetleg meghallgatnának egy verset, egy zeneszámot és elbeszélgetnének ismerőseikkel... Ügy tűnik, hogy az általános pénztelenség a Váci Mihály művelődési központban — a megyei költségvetési támogatás, a gondos felhasználás és tisztes bevételre is ügyelő programszervezés jóvoltából — nem fenyegeti a tartalmat. A kérdés nem az: pénz vagy tartalom, hanem: pénz és tartalom egészséges összhangja kap itt terepet — valamennyiünk épülésére. Páll Géza Vad ötlet A mama töpreng, aztán csendre inti za- jongó gyerekeit — eszébe jutott valami. A tavaszi szünet programján törte a fejét, s most kitalálta: holnap szépen felültök gyerekek az autóbuszra, kimentek a Sóstóra, és megnézitek a vadasparkban az állatokat, jó?! A két gyerek már elégedetten bólogat — régen jártak már a vadaspárk- ban, tényleg jó lesz, el- tölthetik akár az egész délelőttöt is. Este anyjuk lehangoltan és egyben felháborodottan közli: semmi se lesz a tervezett kiruccanásból, hacsak ki nem nevezik magukat ketten egy csoportnak. Ugyanis telefonon — a biztonság kedvéért — felhívta a vadasparkot, s kiderült: hét közben nincs látogatás (csak előre bejelentett csoportoknak), majd csak a hét végén. Hét vége pedig akármikor van, ahhoz nem kell tavaszi szünet. Mint ahogy ahhoz se kellett volna sok találékonyság, hogy a sóstói intézmény gazdái rájöjjenek: szünidő idején talán akadna egy-két gyerek, aki kíváncsi lenne — hét közben is! — az állatokra ... Nem is olyan vad ötlet, ugye? (tgy)
