Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

2 Kelét-Magyarország 1987. április 7. Torna terheseknek A tisztább településekért Tanuljunk szülni Községszépítés összefogással Tornateremnek is beillik a művelődési ház egyik terme a nyíregyházi Honvéd utcán. Kecses, finom mozdulatok helyett azonban itt a célsze­rűségre törekednek a részt­vevők. Kizárólag nők, hiszen speciális tanfolyamot hirdet­tek a terhes asszonyoknak. Arra vállalkoztak, hogy a szülést könnyebbé, elviselhe­tőbbé, mi több: természete­sebbé tegyék. Ehhez hívták segítségül a tornát. Hagy viseljük a vajúdást Szerda este kinn hideg eső permetezett, a művelődési házba kevesebben érkeztek, mint általában. Balkányiné Sarvai Ildikó a második gye­rekét várja hamarosan. — A mi családunkban nem volt „divat” a mozgás, ám a férjem több sportágat űzött, és esküvő után gyakran tú­ráztunk. Nagy szorgalommal csinálom a tornagyakorlato­kat, és bizonyára ennek kö­szönhető, hogy ma is dolgo­zom. — Az első gyerekemet na­gyon nehezen szültem — me­séli saját történetét Csalami- né Győri Éva. — Most pedig öt hónapig kellett feküdnöm. Mint a szalmaszálba, úgy ka­paszkodtam ebbe a lehető­ségbe, talán így könnyebb lesz a szülés. A kismamák­nál szokásos hát- és derék­fájást ritkábban érzem, mió­ta rendszeresen tornázom. Nagyné Pálmai Ildikó a terhestanácsadáson, Molnár Attiláné a nyíregyházi rádió műsorában hallott a torná­ról. Kosztyu Györgyné örült tálán a legjobban ennek a le­hetőségnek. Feszültség, félelem — öt évig táncoltam a Nyírség együttesben és el­borzadtam a gondolatra, hogy nekem hónapokon ke­resztül szinte kezem-lábam meg lesz kötve. Sok légző- és nyújtógyakorlat segít ben­nünket a szülés különböző fázisainak átélésében. S mindezt úgy, hogy tudjuk, az adott esetben hogyan vi­selkedjünk leghelyesebben a vajúdásnál. Gázveszély?! S árga, gázveszély feliratú szalaggal kerítették el a gödröket április negye­dikén az Oszőlő utca 97. számú ház előtt. Az emberek joggal érdeklődtek, mi több, izgultak. Mert ha felássák a közterületet, kiveszik az élő, szép fát, elvágják a régiek gyökerét, betemetik a cseme­tét, és rendületlenül ásnak, ott bajnak kell lenni. Baj viszont nem volt. A TIGAZ nagyon gyorsan és udvariasan tájé­koztatott: ők semmit itt nem csináltak, ők nem ástak, ve­szély nincs, mi több, gázveze­ték sincs az inkriminált göd­rökben. De hát akkor ki ásott? Kinek van Gázveszély feliratú nylonszalagja? Ki az, aki kíméletlenül kiveszi a fá­kat, melyek így halálra is vannak ítélve? Ezt nem sike­rült kideríteni. Kár. Talán a városi tanács műszaki osztá­lyának sikerül. Nekik ehhez van lehetőségük, de joguk ar­ra is, hogy büntessék azt, aki az élő természetet káro­sítja. A félrevezetésért, a pá­nikkeltésért pedig külön is felelőssé lehet tenni a göd­rösöket. Mert a TIGÁZ jog­gal nem vállalja más tetteit. Am feleljen az, aki valóban ludas a dologban, (bürget) A nyújtógyakorlatoknak a szülés előkészítésében van nagy jelentősége. (A szerző felvétele.) A terhestornát Gincsainé Erdélyi Zsuzsa irányította másfél évig. Anyai örömök elé néz, ezért Magyar Mária gyógytornász vezeti most a foglalkozásokat. — Szerte az országban vannak próbálkozások: mi­ként lehetne a szülés folya­matába aktívan és célszerű­en bekapcsolódni a leendő anyukának. Mi itt Nyíregy­házán elkezdtünk valamit, és mint a tanfolyamot végzett közel kétszáz kismama iga­zolja: várakozáson felüli si­kerrel. — Szülni meg kell tanítani az asszonyokat! — állítja dr. Papp Károly, a megyei kór­ház szülész-nőgyógyász szak­orvosa, aki 1985 őszén indí­totta el a terhestorna gondo­latát. — Bár ősidőktől fogva szülnek a nők, mégsem egy­formán tevékenyek a kisma­mák ebben a folyamatban. Feszültség, félelem, fájdálom nehezíti élete legszebb per­ceit. Arra törekszünk, hogy a természetes gyógymódok alkalmazásával pozitív él­ményként élje meg a nő a szülést. Ehhez nemcsak .a terhestorna áll rendelkezé­sünkre, hanem a jövőben lel­ki előkészítéssel és a terhes­séggel, szüléssel kapcsolatos ismeretanyaggal is felvértez­nénk a kismamát. A természet segítsége — Mi azt nem állítjuk, hogy teljesen fájdalommen­tes lesz a szülés. Azt viszont nagy valószínűséggel mond­juk, hogy a szülési fájások nagy részét kiküszöbölhet­jük a terhestornán megta­nult és begyakorolt izomlazí­tással, légzési technikával. Maga az a tény, hogy a kis­mama nem elszenvedi, ha­nem aktív résztvevője a szülésnek, pótolhatatlan él­ménnyel, örömmel gazdagít­ja. Miután semmilyen esz­közt, műszert nem igényel ez a módszer, hanem a ter­mészetet hívja segítségül, így minél szélesebb körben len­ne érdemes alkalmazni. Nemrég még arra töreked­tek az orvosok, hogy a szél­től is óvják a kismamát. Az egyébként indokolatlanul pi­henésre, fekvésre kárhozta­tott nő akár hónapokig nem jött le a lakásból. így aztán a 6-8 órás vajúdás kemény fizikai munkáját képtelen volt saját erejéből végigcsi­nálni. Általában 3-4 hónapig járnak az asszonyok, kapnak „házi feladatot” és otthon is gyakorolnak. A helyes élet­mód kialakításában, az elhí­zás elleni küzdelemben is fontos szerep jut a terhes­tornának. Tóth Kornélia Dombrád több, mint ötezer lakosú nagyközség, s bizony ilyen lélekszám mellett már nem kevés gondot jelent a köztisztaság. A községbe ér­ve a művelődési ház előtti árokban a tél szemétmaradé­kai, másutt a vendégmarasz­taló sár tűnik szembe (de persze, ez ellen sokat nem tehetnek a dombrádiak). Hová tegyék? Az viszont szemet gyönyör­ködtet: már-már igazán ta- vaszias napsütésben sokan szorgoskodtak a házuk előtt — rendbe tették az árokpar­tot, a növénnyel beültetett részeket gondozták. — Mindezzel nincs is túl­ságosan sok bajunk — mond­ja Solymosi László tanácsel­nök. — Inkább a háztartá­sokban keletkező hulladék elhelyezése jelent gondot. Már többször terveztük, hogy szervezett formában oldjuk meg a szemétgyűjtést, hiszen van kijelölt lerakóhelyünk. Ezidáig a lakosság nem na­gyon pártolta tervünket — de most újra nekifutunk. A költségvetési üzemünk azt tervezi: áprilistól műanyag zsákokat bocsát az igénylők rendelkezésére, s azokat — ha megteltek hulladékkal — havonta néhány alkalommal elszállítja megfelelő díj elle­nében. Reméljük: nem ful­lad kudarcba a kísérletünk — márcsak azért is. mert 1990-re azt tervezzük, hogy vásárolunk egy hulladék- gyűjtő gépkocsit is. Addig jó lenne, ha megszokná lakos­ságunk: már nem egy apró faluban, hanem egy fejlődő nagyközségben él — s ehhez a szervezett hulladékgyűjtés is hozzátartozik ... (t. gy.) „Tedd szebbé..." Mintha még mindig nem döntöttek volna az égiek: te­ret engednek a kikeletnek, vagy hagyják uralkodgatni a hideget? A föld emberei azonban nem várnak to­vább. Geszteréden, ebben a két és fél ezres szabolcsi fa­luban a házak előtt szépen felgereblyézték a területet, ha lehetne, már a virágokat is kiültették volna. Felüdü­lés a falu látványa a sokkal rosszabbhoz szokott szemnek. A rendezett porták sorában csak néhol éktelenkedik egy- egy elhanyagoltabb, az út szélén csupán a szeméttelep közelében, a község balká- nyi végén csúfolkodik hulla­dékkupac — valaki nem volt képes ötszáz méterrel odébb­vinni ... A tanácselnököt, Bujdosó Mihályt kérdeztük, hogy mi A tárgyalóteremből Megharapta az elnököt A 27 éves Szilágyi György 1987. március 28-án több em­bernek okozott kellemetlen­séget, s ezért újabb büntetést érdemelt ki. Lengyel salak- motorosok tartózkodtak Nyír­egyházán ebben az időpont­ban. Autóbusszal érkeztek, amely úgy volt kiképezve, hogy abból farostlemezzel le­választottak egy részt a mo­torok elhelyezésére. A busz- szal kora délután értek a sós­tói Volán-üdülő elé. Miután a buszból kiszálltak — sajnos — csak az egyik ajtaját zár­ták be kulccsal. Ennek az lett a következménye, ami­kor 19 óra körüli időpontban vacsorázni indultak, a bu­szon már volt valaki. Szilágyi aznap fél liter vod­kát fogyasztott el, megvacso­rázott, s úgy tervezte, hogy bejön Nyíregyházára. A rab­lásért, súlyos testi sértésért, lopásért már nem egy ízben büntetett vádlott észrevette, hogy a busz ajtaja kissé nyit­va van. Fellépett a járműre, benyomta a farostlemezt, s az utastérben a buszvezető és hét sportoló holmijait egy ta­karóba rakta. Már éppen tá­vozni akart, amikor rajta­kapták a lopáson. Akkor már hagyott volna csapot-papot, de nem engedték menekülni. Küzdött kézzel-lábbal, fog­gal-körömmel. Olyannyira, hogy Sz. Ferenc sértettnek, a Volán-Dózsa Sportkör elnö­kének kezét meg is harapta. Sz. Ferenc az ujján 8 napon belül gyógyuló sérülést szen­vedett el. Az alkoholista Szilágyit még aznap őrizetbe vette a rendőrség. Az ügyészség őri­zetét meghosszabbította, s Szilágyi Györgyöt az elköve­tést követő' ötödik napon gyorsított eljárással bíróság elé állította. Ennek során a Nyíregyházi Városi Bíróság a vádlott bűnösségét egy rend­beli lopás bűntettében, hét rendbeli lopás vétségében és egy rendbeli könnyű testi sér­tés vétségében állapította meg. A valamennyi bűncselek­ményben különös visszaeső vádlottal szemben halmazati főbüntetésül 10 hó szabad­ságvesztést, mellékbüntetésül pedig 1 év közügyektől eltil­tást szabott ki, s elrendelte kényszergyógyítását. Azt, hogy nem kapott súlyosabb büntetést Szilágyi, beismerő, megbánó magatartása, a kár teljes megtérülése mellett a róla adott kedvező munka­helyi véleménynek köszön­hette. Az ítélet jogerős, így útja a rendőrségi fogdából a bí­róságon át egyenesen a bün­tetésvégrehajtási intézetbe vezetett. Dr. Szabó Pál ügyész Most, hogy a hó elolvadt, bizony nem valami szépen fest némelyik utca, árokpart vagy tér — a tavalyi szemét­ből is elő-előbukkan, néhol nem is kevés. A települések tisztasága, rendezettsége régi, ám mégse elégszer hangozta­tott téma — ezért tértünk most vissza rá a tavasz bekö- szöntével. Munkatársaink néhány kisebb és nagyobb sza­bolcsi faluban néztek körül — miképp is fest a településtisz­taság 1987 tavaszán? a titka ennek , a rendezett­ségnek. Megtudtuk, hogy (természetesen a geszterédiek alapvető igényessége mellett) a község intézményei is szív­ügyüknek érzik a település tisztaságát. Sokat segít pél­dául az ezen a területen ér­dekelt nagy káliói Nyírség Téesz, amelyik a szeméttele­pet gondozza. A tanácstagok, népfrontaktivák is sokat tesznek, az úttörők, kisdo­bosok rajai vállalták egy- egy közintézmény környéké­nek a rendbentartását, az is­kola gyakorlókertjében ne­velt virágpalántákkal ellát­ják az egész falut. Ha szük­séges, a bírságolástól sem riadnak vissza (tavaly né­hány esetben került sor er­re, mert rossz helyre rakták a szemetet), fontosabbnak tartják viszont a nevelés, a jó példák erejét. Geszteréd egyébként már kétszer vég­zett dobogós helyen a tele­püléstisztasági versengésben, néhány évvel ezelőtt innen indult ki a „Tedd szebbé községedet!" akció, s az sem véletlen, hogy a házak je­lentős részén ott díszlik a falon a „Tiszta udvar — ren­des ház" elismerő táblácská­ja. (p. d.) Levél a szemétben „Csak ott söpör, ahol a pap is látja" — ez a mondás jel­lemző — tisztelet a kivétel­nek — a nagyhalásziakra. A falun átutazók ugyanis azt látják, hogy a főutca tiszta, az árkokat kitakarították, az út menti gömbakácokat már megmetszették. A mellékut­cákon viszont korántsem ilyen rózsás a helyzet. Főleg nem a személlerakóhelyhez vezető úton. Ha valaki oda akar eljutni, meg se kér­dezze, hogy merre van, csak menjen nyugodtan az elhul- lajtott hulladékok nyomában — így egész biztosan ráakad. A falu lakói közül sokan fegyelmezetlenek — hallot­tam a tanácson. Sokan még arra sem képesek, hogy a hulladékot, amit már elvittek a szeméttelepig, a kerítésen belül öntsék ki, inkább ott­hagyják az út szélén. Van­nak, akik az MHSZ lőterét is szemétlerakónak nézik. Fel­jelentések ugyan szép szám­mal érkeznek, de az elköve­tőket nem nevezik meg ben­nük. Senki nem akar a szom­szédjával haragba lenni! Ta­valy két embert sikerült csak megbírságolni, az egyik ki­létére úgy derült fény, hogy a tiltott helyen lerakott hul­ladékban volt egy neki cím­zett levél is ... A megoldás még várat ma­gára: 1990-re tervezik, hogy a szemetet kukáskocsi szedi majd össze. Bár egyesek sze­rint ez sem az igazi, mert a szemetes csak a papírt és a konyhai hulladékot viszi el — de az előbbit el lehet égetni, az utóbbit pedig megeszik a jószágok is. És mi lesz akkor á salakkal és a visszaváltha- tatlan üvegekkel? (b. a.) Facsemete májusfának? Kemecsén a legtöbb ház előtt már elgereblyézték, felseperték a portához tarto­zó utcarészt. — Ha valóban itt lesz a jó idő, az előttük álló fákat is megmetszik az emberek — mondja Lutter Sándor, a Ke- mecsei Nagyközségi Tanács elnöke. A lakosság részéről megoldott a szemétszállítás, mindenki rendben tartja az udvarát és az előtte lévő út­szakaszt. Nagyon sok ház falán ott látható a „Tiszta udvar — rendes ház” tábla, és a je­lenlegi állapotok sem hazud­tolják meg az elért ered­ményt. — A nyáron fogjuk újra értékelni a házak tisztaságát. Akik elérik a száz pontot, megkaphatják az elismerő táblát. Van kijelölt szemétte­lep, ahol az égethető hulla­dékot a mezőőr égeti. Elő­fordul, hogy illegális szemét- lerakókat is találunk, de akiket tetten érünk, azokat kötelezzük a szemét elszállí­tására és a terület rendbeté­telére — folytatja Lutter Sándor. — Nem a büntetést, hanem a megelőzést tartjuk a legfontosabbnak. Évekkel ezelőtt gyakran előfordult, hogy fiatal facsemetéket vágtak ki májusfának. A tet­teseket kézrekerítettük és megbüntettük. Azóta az ön­kéntes rendőrök segítségével vigyázzuk a parkokat május előestéjén, és már évek óta sértetlenek facsemetéink. Van olyan hely a község­ben, ahol egyébként is irtást kell végeznünk. Megértjük, hogy kell a májusfa, vágják ki onnan azokat, A parkja­ink, közterületeink rendben tartásáért az úttörők és a KISZ-esek is rengeteget dol­goznak. A községbe érkező idegenek már megemlítették, hogy milyen rendezettek ut­cáink, de mi azt szeretnénk, hogyha egyszer mi magunk mondhatnánk, nálunk min­den a legnagyobb rendben van. (k. s.) A rendszeretetre hivatkoznak Birin rendszerint átutaznak az emberek. Nagykálló és Balkány között elég nagy a forgalom, de az út végállo­mása csak ritkán ez a ked­ves nyírségi falu. Hétfőn ko­ra reggel az idős asszony a kispadot porolta. Akár jel­képesnek is vehetnénk, hisz hosszú hónapok óta vágynak egy kis tereferére, a langyos napsugarak simogatására. Az első igazi tavaszi nap­sugarak kicsalogatták az embereket. Lázban ég a fa­lu, dolgos asszonyok csino­sítják a portákat, előkerült a vödör, az ablaktisztító. Mennyit elárul az életmód­ról, ha azt nézzük: tiszta víz és újságpapír helyett ma sprayvel és Vileda-kendövel tisztítják az ablakot. A bát­rabbak, akik bíznak az idő­járásban, már kiültették a virágok közül az erősebbeket a ház elé. A kanyargós fő­úton csak egyetlen helyen látni gazt és limlomot, sajnos, éppen a bolt és a kocsma mellett. A házak előtt már rendbe tették a kertet, szé­pen felgeréblyézték a tágas udvarokat. Minél kisebb egy telepü­lés, annál tisztább — ezt lá­tom több mint tíz éve a me­gyében. így van ez Biriben is, hiszen az itt élők magu­kénak érzik a falut. Ki más­nak csinosítanák hát. Talán ezért van, hogy a törvény szigora helyett elég a józan észre, a rendszeretetre apel­lálni, s nem a büntetéstől való félelem ösztönzi nagytakarí­tásra az embereket... (t. k.)

Next

/
Thumbnails
Contents