Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

1987. április 4. Eszter startja a Starttal Nyírségi nemesítő sikere az USA-ban A TULAJDONOSI TUDAT A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS NÉLKÜLÖZHE­TETLEN FELTÉTELE. EZ AZONBAN NEM AZONOS A MAGÁNTULAJ­DONOSI TUDATTAL. A TULAJDONOSI VOLT NEM EGYSZERŰEN BIRTOKLÁS; SOKKAL INKÁBB FELELŐSSÉG, HELYES ÉRDEKELT­SÉGI VISZONYON ALAPULÓ KÖTŐDÉS A GYARAPÍTANDÓ KÖZÖS VAGYONHOZ; AZ ÉRDEKEK TÉNYLEGES PLURALIZMUSA FIGYE­LEMBE VESZI A BONYOLULT ÉRDEKTAGOLTSÁGOT ÉS A KÖZÖS CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁT. GAZDÁNAK LENNI ínyencek esküdnek rá, hogy a híres Jókai-bableves felséges ízét együtt alkotja a bab, a tejföl és a füstölt csü­lök. Bizonyára így van. Va­jon mi köze ehhez dr. Ne­meskéri Eszternek? . Hát a bab! — A Start gyöngybabot én nemesítettem. — mondja a fiatal kutató, a Vetőmag Vál­lalat Nyírségi Kutató Köz­pontjának dolgozója, amikor picinyke szobájában asztal mellé telepszünk. Tíz éve él a növénynemesítők különös világának bűvöletében. — A furcsa, hogy én nem szeretem a babot. A csalá­dom, férjem viszont imádja, megkóstolták, nagyon ízlett nekik. Készítettem belőle fő­zeléket és finom babsalálát. A családom volt az első zsű­ri. Férje agrármérnök a kuta­tóintézetben szaktanácsadó. Az új nemesítésű vetőmagok termesztésének menedzsere. Eszter Start-babja 1985-ben kapott állami minősítést, vagyis fajtaként ismerték el. Ez védettséget jelent. A vető­magtermeltető vállalaton ke­resztül szaporítják, forgal­mazzák. így kerül a konzerv­iparba és a kereskedelembe. Nemeskéri Eszter többszö­rös pályamódosítással lett nö­vénynemesítő. Kisvárdán, a Bessenyei Gimnáziumban a tanára „fertőzte” meg a bio­lógiával. Valójában mégis az állattan vonzotta. Ennek el­lenére a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen Debrecen­ben biológia—kémia szakos tanári diplomát szerzett. Az lett volna a logikus, ha ezután tanít. Annál is in­kább, mert Róbert, a gyer­meke, csupán háromhónapos volt. Azóta még kettő szüle­tett: Viktor és Szilvia. — Nem így történt. Kis ke­rülővel az intézetbe jöttem. Izgultam, vajon egy tanárnő mihez is kezdhet itt? Sok töprengésre nem volt lehető­ül ügyvezető igazgatót ne­veztek ki a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház veze­tőségébe az év elején: Hor­váth István színművészt, akit jól ismer a közönség, hiszen alapító tagja színházunknak és számos darabban láthat­tuk. Ebben a „szerepköré­ben” számos olyan ötletről, kezdeményezésről adott tájé­koztatást, melyektől változá­sok várhatók nemcsak a színházban, hanem Nyíregy­háza és a megye kulturális­művészeti életében is. Az operettől az abszurdig Amit jelenleg a legfonto­sabb feladatának tekint, a színpadi munka, az előadá­sok nyugodt és biztonságos hátterének megteremtése, az lényegében „belügy”, de egy ponton mégis érinti a nagy- közönséget. Ügy látszik, feszí­tett a jelenlegi tempó, több a bemutató, mint ami egy ilyen erősségű társulattól elvárha­tó. összehasonlítva például a pécsi színház műsortervével a miénket: ott 5 tagozat tart 16—17 bemutatót egy szezon­ban, nálunk az egyetlen ta­gozat vállalkozik 11—13 be­mutatóra egy évadban, rá­adásul úgy, hogy a repertoár­ban az operettől a drámán át az abszurdig minden meg­található. Az új ügyvezető igazgató legfőbb tervei közé tartozik a művészeti és a műszaki te­rület gondjainak lehetséges orvoslása. Szebb, jobb műsor­füzeteket szeretnének megje­lentetni az ezután következő produkciókról, tartalmában és formájában egyaránt kór­ság, mert akkor kezdődött a babnemesítés és jelentkeztek a termesztésében az első gon­dok. Csökkent az akkori faj­ták ellenállóképessége. Ezt nemcsak meg kellett állítani, de új fajtákat is kinemesíte­ni — említi. Szerencsés kézzel, makacs kitartással, ötletekkel látott munkához. Évente félszáznyi babot vett vizsgálat alá. Kí­váncsi volt agronómiái tulaj­donságaikra, ellenálló-képes­ségükre, termésük minőségé­re, nézte viselkedésüket labo-' ratóriumban, kisparcellákon, szántóföldön, s ki tudja, mi mindent ellenőrzött még. — így született az első si­ker, a Rovet zöldbab, öt év munkájának a gyümölcse. Holland—magyar együttmű­ködés eredménye. Ez volt az első fajta, ahol társnemesítő­ként jegyezték a nevem — mondja Eszter. A Rovet karriert futott be a hazai piacon és exportáljuk a KGST-országokba. Céljuk az volt, hogy a zöldbab el­lenálló-képességét növeljék. Erre képes is a Rovet, mert hüvelyei kiváló minőségűek és a paszulyvész ellenálló-ké­szerűbbet. Üj kezdeménye­zés: a színházban eddig be­mutatott művek eredeti pél­dányait, könyvet, műsorfüze­tet stb. a közönség megvásá­rolhatja. Szokni kell még a színház előterében ezt az „al­kalmi könyvesboltot”, de re­mélhetően a közönség azt fogja igazolni, hogy jó ötlet volt létrehozni. Reklám, videóra hangszerelve Űj távlatokat nyit a szín­házi előadások népszerűsíté­sében a videózás, és a szín­ház vezetői szeretnék ezt a lehetőséget maximálisan ki­használni. Hamarosan meg­keresik azokat a vállalatokat, intézményeket, áruházakat, ahol videoreklám készítését tervezik, a színészek vállal­ják ezekben a közreműkö­dést, és ahol lehetőség van rá, felhasználják az alkalmat a színház produkcióinak rek­lámozására is. A gyakorlat­ban ez azt jelenti: bevásá­rolunk X áruházban, az elő­térben a tv-képernyőn lát­juk, melyik osztályra milyen friss áru érkezett, és közben egy-egy rövid részletet is megnézhetünk a színházban éppen futó darabból. Minden újdonság között feltehetően a művészpresszó megújulása váltja majd ki a legnagyobb érdeklődést és visszhangot. A színház a mű­vészpresszó jelenlegi üzemel­tetési módjával nem ért egyet, elhatározták, hogy me­nedzselik ezt az intézményt, hogy végre az legyen a mű­vészpresszó, aminek szánták, és aminek a közönség remél­te. Létrehoznak mindenek­előtt egy baráti kört, amely­pessége is jó. A siker még nagyobb lendületet adott szá­mára, arra késztette, hogy újat alkosson. Erre ismét négy kemény esztendő munkájával tette rá a koronát a mező- gazdasági kiállításon nyert III. díj, amelyet a Hungoid (Magyar arany) a Buvet, a Rovet és a Linda zöldbabfaj­ta jelöltjeivel nyert. Nemeskéri Eszternek az utóbbi két esztendő hozta meg az igazi sikert. A nyíregyházi nemesítőt meghívták az USA-ba. Két hetet töltött ott az egyik in­tézetben. Előadást tartott munkájáról, s bemutatta a nyírségi intézetet. Franciaor­szágban két ízben is megfor­dult. Francia nemesítőkkel kooperációban zöldbabkuta­táson dolgoznak. Ha ma Magyarországon va­lahol a bab nemesítése ügyé­ben tudományos tanácskozást rendeznek, a meghívottak kö­zött mi sem természetesebb, ő is szerepel. A bab hivatása fő célja lett. Ebből védte dok­tori disszertációját is. Most levelező aspiráns. nek magánszemély és intéz­mény egyaránt tagja lehet, és a programot a tagság igénye szerint szervezik kurrens dolgokból. Klub falceretes újságlapozóval Ha az elképzelések meg­valósulnak, itt lesz Nyíregy­házának egy olyan értelmi­ségi klubja, amire több év­tized óta vágyunk: vonzó, megjelenésével a régi kávé­házi hangulatot idézi fel, teá- zóval, fakeretes újságlapo- zókkal, meghitt bútorokkal. A klub életre hívásában közre­működik a népfrontbizottság is, így az érdekes művészeti előadások, viták, estek mel­lett aktuális politikai kérdé­sekről is lesznek beszélgeté­sek. Ha véget ér ez az évad, a társulat tagjai a nyári pro­dukciókra készülnek. Kis­várdán a várszínházban a ta­valy bemutatott Rákóczi-kori műhöz hasonlóan most is a nagyságos fejedelem kora elevenedik meg. Szigligeti Edétől, a Liliomfi írójától játsszák a II. Rákóczi Ferenc fogsága című színművet, jú­lius elején. Nagy vállalkozás lesz ele­get tenni egy másik feladat­nak: Budapesten, a Városma­jori színpadon vendégszere­pei a társulat az Irma, te édes című zenés komédiával, amelynek a premierje május 3-án lesz a nyíregyházi szín­házban. Az Irmából öt elő­adást kértek a Városmajori színház vezetői, augusztus közepére. Baraksó Erzsébet Egy bankrészvényessel ülök szemben, igaz, csupán két­millióval részel az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 5,8 milliárdos vagyoná­ban, de tulajdonosa, lega­lábbis részben. Nem egyedül­álló, hiszen a buji tsz-en kí­vül, ahol Szulics Imrével be­szélgetek, sok megyei tsz, ipari üzem, bank résztulajdo­nos még. — Ügy gondoltuk, hogy ez a pénz itt nagyon jó helyen van. Működik ez a tőkerész, számunkra hasznot hoz, ami között nem alábecsülendő az, hogy hitelek esetén, mint részvényesek, prioritást élve­zünk. Ahhoz, hogy ez így le­gyen, kellett a pénzügyi sta­bilitás, az a bonitás, ami el­fogadhatóvá tett — magya­rázza az elnök. Beleszólá­sunk van a bank munkájába, egyáltalán nem mindegy, mi­ként működik. Ez az osztalé­kot is befolyásolja. Ugyanak­kor minket is szorít, hiszen csak addig vagyunk megbíz­hatóak, amíg gazdasági ered­ményeink ezt visszaigazol­ják. A világos program után rá kell kérdezni: mit szól ehhez a tsz tagsága? Érdekli-e? A tulajdonos felelősségével fi­gyeli, hogy a szövetkezet va­lahol másutt szintén tulajdo­nos? — A termelőszövetkezetek­ben, s ez nemcsak nálunk van így, az a fajta tulajdono­si szemlélet, ami az alapítók­nál még megvolt, nem léte­zik. Néhány tucat öreg mond­ja még, ez volt az én földem, ez a másik szomszédé és így tovább. Ma a szövetkezetben dolgozó lényegében munka­erő, akinek az a fontos, hogy minden napra legyen munka, jó legyen a bér, s eredmény szülessen az év végére. A tu­lajdonosi szemléletet ma az eredmény határozza meg. Ha jól gazdálkodunk, akkor a „mi szövetkezetünk” kifeje­zés uralkodik. Az, hogy rész­vényesei vagyunk a Hitel­banknak, tetszést aratott. Büszkeséggel tölti el az em­bereket, s egyben szervező, fegyelmező. Értik: presztí­zsünk múlik azon, hogy jó gazdálkodással méltó partne­rek legyünk a banknál. Vilá­gos, ez az érdekeltségi szö­vevény ez esetben jó. Tulaj­donképpen az egyénnek is, de a szövetkezetnek is, végső soron a bank se jár rosszul. A SZEMÉLYI TULAJ­DON, AZ ÍGY FELHAL­MOZÓDOTT VAGYON EGY RÉSZE KERÜLJÖN TÁRSADALMI HASZNO­SÍTÁSRA. A beszélgetés folytatására Dombrádon került sor, a fo­gyasztási szövetkezetnél. Egy olyan helyen, ahol az egyko­ri fmsz-alapítók saját forint­jaikkal váltak tulajdonossá. Valamikor a kis falvak szö­vetkezetei önkormányzatuk révén, a tagsági döntések alapján voltak a tényleges gazdák. És ma? Dankó Fe­renc, az igazgatóság elnöke: — Hét községben, 19 ezer ember ellátása a feladatunk, tagságunk létszáma 4600. Ilyen körülmények között el­halványult az egykori tulaj­donosi érzés és felelősség. Egy ilyen nagy gazdálkodó egység lényegében a tagnak áttekinthetetlen. A befizetett részjegyek 1,2 milliós összege jelkép, tulajdonképpen sem­mi nagy érdekeltség nem rej­lik mögötte. Az áfész tagja ma ott méri a munkát, hogy milyen az ellátás, illetve mi­lyen kedvezményeket kap, mint tag. A testületeken ke­resztül érvényesül az infor­málás, a döntéshozatalok is­mertetése. De a gazdálkodás egészének korábbi demokra­tizmusa változott. Logikus a kérdés: demok­rácia ez egyáltalán? Nem il- lúzió-e arról beszélni, hogy a tag tulajdonos? Egyáltalán mivel tehető érdekeltté vala­ki abban, hogy aktív alakító­ja, részvevője legyen a mai falusi fogyasztási szövetkeze­ti mozgalomnak? — Az kiderült, hogy min­den olyan esetben, amikor valaki tagsági kölcsönt nyújt, vagy nagyobb összegben cél­részjegyet vásárol, azonnal a gazda szemével figyeli a munkát. Nekünk például most nagyon kellene 3,5—4 millió forint olyan célrész­jegyből, amivel a forgóalapot növelhetnénk. Van is pénz, ezt kell megmozdítani. Lé­nyegében már a kamattal is érdekelt az, aki ilyet befizet, hiszen a kondíció jobb, mint a banki. A másik haszon: a javuló ellátás, a nagyobb vá­laszték. Igaz, mi is részvé­nyesek vagyunk a Konzum- invesztnél; tény, a takarék- szövetkezet is finanszírozhat sok mindent. De ahhoz, hogy jól funkcionáljunk, a tagság megtakarított pénze lenne az igazi. Minket is szorítana, minden kereskedőt, felvá­sárlót, minden testületi em­bert és vezetőt jobban kény­szerítene az eredményesebb munkára. Ma is vannak más területen is problémáink. Fontolgatjuk, hogy mennyi­vel maradjunk a Keletszöv- ker tagjai, mi az érdekünk, hogyan lehet a pénzt ered­ményesebben, társadalmilag hasznosabban forgatni. De mennyivel másabb lenne, ha a tagság, az érdekelt tagság gazdaszerepe erősödne! Illú­zióim nincsenek. De egy ré­szük aktivizálódására számí­tunk. GONDOLKODNI KELL A MUNKAVALLALOI TULAJDONOSI VA- GYONÉRDEKELTSÉG ERŐSÍTÉSÉNEK lehe­tőségein, PÉLDÁUL AZON, HOGY ÉRDEMES VOLNA-E VALAMIFÉLE TULAJDONOSI RÉSZ­JEGYRENDSZERT TE­REMTENI Á llami vállalatok, az Ál­lami TULAJDON KÖ­RÉBEN. Idézem a fenti, szegedi Be- recz-meditáció gondolatát Kisvárdán, a Vulkánban. Az igazgató, Kovács Zoltán fel­sóhajt: — Bár csak lenne ebből valami! Ha az ezer­egyszáz emberből csak 3—400 lenne részvényesünk, akkor egy csapásra megoldódna a munkafegyelem, a hatékony­ság, a termelékenység, a ta­karékosság problémája. A vezető szervezhetne, vállal­kozhatna, hiszen az, aki pénz­zel van a cégben, aligha tűr­né, hogy olyanok legyenek, akik lazsálnak. — És senkinek nem kell félnie attól, hogy ez valami­féle reprivatizálás lenne. Ez nem a francia módszer len­ne, amivel próbálkoznak, de még a nyugatnémet népi részvényre se hasonlít, hi­szen a részvénytöbbség a magyar államé, a befizetett részvény ára a magyar ál­lam vagyonát gyarapítja — folytatja a gondolatot Csehi István gazdasági igazgatóhe­lyettes. A részvényes mun­kás — nevezzük így — ilyen­formán valóban gazda lenne, s ez a jövő. Megmozgatható anyagi erő van bőven, ezt mutatta az is, hogy a 80 mil­liós kötvényünk mind elkelt, rövid idő alatt. A kötvény, szemben a részvénnyel, vagy részjeggyel, mindegy miként nevezzük, viszont nem jelent tulajdonosi kötődést, éppen azért, mert tulajdonosa csak a saját hasznában érdekelt, de azért tenni nem tud, nem is akar, hiszen többségében kívülálló. — Az egésznek értelme vi­szont csak akkor van — veszi vissza a szót az igazgató, Ko­vács Zoltán —, ha egyene­sen, világosan beszélünk a garanciákról. Mert kétségte­len, létre kell jönnie egy rész­vénypiacnak; biztosíték kell az adózásra vonatkozóan, hi­szen ha a jövedelemadó sújt­ja a részt, akkor gyári mun­kás kétszer adózik munkája és haszna után. Szóval sok jogi szabályozás szükséges, de ez nem lehet akadálya an­nak, hogy a gyárakban valódi tulajdonosi érzés alakuljon ki. Ma a munkás egyszerűen eladja a munkaerejét. Azt nem tudnám elképzelni, hogy mindenki részvényes legyen, hiszen ez újra a középszer felé hatna. Erre nincsen szükség. A húzóemberekre számítanánk, hiszen nekik van pénzük, tőlük várható jó magatartás. A párttitkár, Krámos Lász­ló is körünkben van. Nem vitás, a pártmunkás számára nem kis feladatot jelentene az új fogalmak értelmezése, a változó kor változó körül­ményeinek megértetése. — Ne gondolja, hogy ez olyan nehéz, mint ahogyan látszik. A munkás világosan megérti: két kérdés van, az egyik: népszerűek akarunk lenni? A másik: lépni aka­runk? Én úgy érzem, hogy a munkás megérti, hogy mit je­lent igazán tulajdonossá vál­ni, hiszen o régi szlogen, hogy tiéd a gyár, az egysze­rűen zavaros. Mert az vilá­gos: az állami tulajdont sen­ki nem osztja fel, sőt, erősíti azt. Sokkal jobban félek az okoskodó értelmiségitől, aki képes lesz annyit nyavalyog­ni, hogy végül összezavarja azt is, ami világos. Én úgy hiszem, hogy minden ami élénkíti a munkát, jobb kere­setet biztosít, az önigazgatás felé hat, az érdekeltséget vi­lágosan kifejezi, az nem üt­közik értelmes munkás el­lenállásába. ★ A körkép, mely természe­tesen nem törekedhetett a teljességre, felvillantotta szo­cializmusunk útkereső, fele­lős előremozdításának sok­színű lehetőségeit. Minden törekvés, szándék, elképzelés mögött ott találjuk a felelős­séget, az ember szerepe nö­velésének igényét, a tevőle­ges hozzájárulást ahhoz, hogy a közös tulajdon erő­södése minél hatékonyabban hasson vissza az egyén éle­tére. A gazdasági fejlődés a feltétele annak, hogy érzé­kelhető mértékben emelked­hessen a nép életszínvonala, növekedhessen fogyasztása, bővülhessen az áruellátás. Ezáltal javulhatnak az élet- körülmények és jobban ér­vényesülhet a társadalmi igazságosság. Ehhez nélkü­lözhetetlen, hogy gazdák le­gyünk, hiszen ez a jövő. Bürget Lajos Farkas Kálmán Kávéházi művészpresszó, videoreklám az áruházban Színházi újdonságok KdU ÜNNEPI MELLÉKLET o

Next

/
Thumbnails
Contents