Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

Az autóbusz-pályaudvar átadásának percei

Megkezdődtek megyénkben a felszabadulási ünnepségek

Pénteken megkezdődtek megyénkben a hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek, megemlékezések. Mátészalkán délután megkoszorúzták a hősi emlékművet, majd az Esze Tamás középiskolában díszünnepséget tartottak, melyen részt vettek a városba érkezett munkácsi tanácsi delegáció tagjai is. Vásárosnaményban a beregszászi kulturális és politikai delegáció volt az ünnep vendége. Kisvárdán, a TungsHámori Csaba ünnepi köszöntője

Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára pénteken, az ünnep előestéjén köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban.

ramban tartották az ünnepi megemlékezést, Nyírbátorban pedig a növényolajgyár adott otthont az ünnepségnek. Fehérgyarmaton a művelődési központban a helyi amatőr művészeti csoportok műsora színesítette a városi ünnepséget, Tiszavas- váriban pedig lezárult a „Vasvári ifjúsági napok” eseménysorozat, s ma koszorúz- zák meg a felszabadítók emlékművét.

Nyíregyházán tegnap kitüntetések átadására került sor a megyei pártbizottságon és a megyei tanácson (a kitüntetettek névsorát lapunk 15. oladalán közöljük). A megyeszékhelyen három nagyüzemben tartottak ünnepi megemlékezést. A papírgyárban a Szovjetunióból, a Taurusban a Lengyelországból, a konzervgyárban pedig a Romániából érkezett delegáció vett részt a felszabadulási ünnepségen. (Erről lapunk 4. oldalán számolunk be.)

Ma délelőtt Nyíregyházán megkoszorúzzák a Felszabadulás téri szovjet, majd a Marx téri román hősi emlékművet. Utána — 11 órától — a Váci Mihály művelődési központban rendeznek díszünnepséget, ahol a megemlékezés után a Szabolcsi szimfonikusok és a Nyíregyházi vegyes kar tagjai adnak műsort.

Alapító oklevél MSZBT-tagcsoportoknak

Három új MSZBT-tagcso- port alakult a megyében. Április 3-án adták át az alapító oklevelet a megyei távhő- szolgáltató vállalatnak, a nyíregyházi 6-os iskolának és

NAPONTA TÍZEZER UTAS RÉSZÉRE

Új autóbusz-pályaudvart kapott a megyeszékhely

Átadták rendeltetésének pénteken délután Nyíregyházán a Petőfi téri új autóbuszpályaudvart. Az avatáson jelen voltak a megye és Nyíregyháza város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, s a szép számú közönség előtt Erőss Károly, a Szabolcs Volán igazgatója ismertette a pályaudvar létrejöttének körülményeit. Elmondta: Nyíregyháza igen gyors tempóban növekedett az elmúlt esztendőkben, s a másfél évtizede átadott Jókai téri buszpályaudvart egy-kettőre „kinőtte”.

1982-ben jelölték ki ezt a •területet az új buszcentrum

építésére, 1985-ben elkészültek a tervek a NYÍRTERV- nél, s még abban az évben meg is kezdődött az építés. A SZÁÉV jó munkáját dicséri: a múlt év decemberére elkészült a létesítmény, s az átadásra a belső berendezés, a számítástechnikával támogatott irányítórendszer is megfelelően kiépült. Az új pályaudvar 50 millió forintba került — ebből a legnagyobb részt — 26 milliót — a Volán vállalt, 18 millió forinttal járult hozzá a városi tanács, és hatmilliót adott az Utasellátó Vállalat.

Naponta több, mint tízezer utas fordul meg holnaptól az

a Szamuely Tibor mezőgazdasági szakközépiskolának. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság új tagcsoportjai már önállóan szervezik az idei megemlékezéseket.

új pályaudvaron, ahonnan 24 állásról indulhatnak a buszok. Katona András, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője elmondta: ez ma az ország egyik legszebb és legnagyobb buszpályaudvara, méltó a növekedő nagyváros és környéke összesen mintegy kétszázezer lakosának kiszolgálására. Rövid köszöntője után a minisztérium nevében az építőktől átvette, illetve a nagyközönségnek átadta az új létesítményt, s ezt követően a Volán vezetői részletesen bemutatták a vendégeknek a megyeszékhely új autóbusz-pályaudvarát.

Jelképes dátum

A

z ünnep mindig emlékeztető. A vallási, nemzeti, mozgalmi emléknapok, amelyeket a naptárak piros betűkkel jeleznek, mindig egy-egy megtörtént vagy köztudat szerint megtörténtnek vélt eseményre hívják fel nyomatékkai — évről évre visszatérően — annak a közösségnek a figyelmét, amely okkal-joggal léte számára fontosnak tudja azt a múltbeli mozzanatot. Ezért az ünnepeknek erkölcsi jelentőségük van: olyan tudattartalmakat őriznek, amelyek állásfoglalásra, magatartásra ösztönöznek. Még akkor is, ha az ünnepi emlékezés tárgya egy hitbéli vagy politikai személy (a Megváltó, az államalapító) — akkor is egyszeri egyéniségükön túl mindaz az eszme, cselekedet, s az ezekből következő eseménysor készteti hitvallásra az emlékező utókort.

Minálunk — a magyar köztudatban — a nemzeti szabadság újkori fordulópontjainak emléknapjai (március 15., március 21. és április 4.) naptárilag oly közel esnek egymáshoz, hogy már a hivatalos intézkedések előtt maguk kapcsolódtak össze tavaszi ünnepsorozattá. Az igazán véletlen, de az ünnepi szertartásrend számára szerencsés véletlen, hogy naptári sorrendben egymás után következik az, ami a történelmi valóságban is egymás után volt: a három szabadságemlékeztető 1848-at, 1919-et és 1945-öt idézi. És a tavaszi idény is szerencsésen kapcsolódik a legősibb ünnepi szertartásokhoz: hajdani sok istent imádó pogányok és utánuk az egyis- tenhit vallásai egyaránt a tavaszi hetekben ülték a feltámadás ünnepnapjait. Már Jézus húsvéti feltámadása előtt évezredekkel a sumér Dumuzi, a sémita Tammuz, a görög Adonisz ezekben a napokban támadt fel. Ezek is felszabadulásünnepek voltak; kezdetben csak a természet feltámadása volt a téli halál bilincseiből, de az

evangéliumi feltámadás már politikai tartalmat kapott: a lélek szabadságának, a szegényeket megillető mennyek országának reményét. És ha véletlen is, mégis megragadóan jelképes, hogy a mi nemzeti „Nagyhetünk”, a március-áprilisi ünnepsorozat úgyszintén ezekre a feltámadásnapokra esik.

Az április emlékeztető a mi mostani életünk és életformánk kezdetének jelképes dátuma, mintegy befejezése, kiteljesülése mindannak a nemzeti törekvésnek, amely 1848-ban kezdődött (ennek jelképe március 15.), és 1919- ben politikai cél volt (aminek jelképe március 21.) — ezek vérbefulladtak. 1945-ben alakult úgy a világtör- történelem, hogy nemzeti történetünkben immár szakadatlan folyamatként induljon el az a fejlődés, amely megvalósíthatja 1848 szabadságeszményét és 1919 gyakorlati-politikai célkitűzését. És a fasizmus korszakának pokolbéli esztendei után, a nagy világküzdelem után az emlékezetes április 4-én kényszerült nyugat felé kihátrálni a végső német-náci és a magyar-nyilas csizma a magyar határvonalon.

Persze, hogy jelképes dátum ez: a fasizmus már előbb összeomlott, a háború még eltartott néhány hétig, mégis: Magyarország földje ekkor lett megint magyar ország. Ennek emlékezetével zárul a nemzeti szabadság misztériumjátéka. Ezt a misztériumot éljük át közös ünnepsorozatként évről évre a tavaszi szabadságünnepeken, ennek zárófelvonása az áprilisi emlékeztető.

Amit élünk, ami azóta folyton változva mégis ugyanaz — akkor kezdődött el. Ilyenkor kell magunkban is újra meg újra számot vetni a magunk számára és számot adni a nagyvilág felé, hogy milyen úton is járunk, és hol tartunk a nagy úton, mert csak így láthatjuk, merre is megyünk.

; XLIV. évfolyam, 80. szám ÄRA: 2,20 FORINT 1987. április 4., szombat