Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. április 29. tiszbvbsvBribbn Zártláncú televíziós rendszert hoztak létre 900 ezer forintos beruházással a Vasvári Pál Szakközép- iskolában és Szakmunkás- képző Intézetben. A rend­szert elsősorban az okta­tásban használják fel: al­kalmas különböző számí­tógépek csatlakoztatására, ipari kamerák segítségé­vel kísérletek, tanórák rögzítésére. Élő adás és szerkesztett műsor egy­aránt közvetíthető. A stú­dió ad otthont a video- és a számítógépes szak­körnek is. Képünkön: Kopka Anita videoanya- got állít össze. (Farkas Zoltán felvétele) Látogatás a kastélyban Nem tudtam, hogy az itt élők többsége súlyos, jórészt fekvőbeteg. Azok kerülnek ide, akik már nem tudnak magukról gondoskodni és nincs családjuk, vagy hozzá­tartozóik nem vállalták ápo­lásukat. Időskorúak szociális otthona — hivatalosan így hívják, azonban nemcsak öre­gek laknak benne. A legfia­talabb gondozott most har­minchat éves. Ide kerülnek azok is, akik túlkorossá vál­nak a gyermekotthonokban. Volt már tizennyolc éves be­tegük is. a friss újságokat is mindig elkérik. Mivel a templomba nem tudnak elmenni, évente háromszor kijön hozzájuk egy pap és úrvacsorát ad. Ahogy haladunk végig a hogy türelmetlenek legyenek. Nagyon szeretném, ha egy kicsit itthon éreznék magu­kat. Boldoggá én úgysem te­hetem őket, egy képeslap a szeretteiktől többet jelent, Újra tanul járni Az ellátásért a gondozott­nak fizetnie kell. Ebben kü­lönbözik a baktai „elfekvő­től”. A nyugdíj 80 százaléka, de legfeljebb havi 2070 forint egy ágy, napi háromszori ét­kezés és az orvosi ellátás. Ru­hát is kap, aki igényli, de legtöbben inkább a sajátju­kat hordják — egy darab a múltjukból. Még egy kis munkára is van lehetőség: aki bírja, öltöztethet babákat vagy a kertben dolgozgathat. Az épületben a gondnoknő, Csorna József né vezetett kö­rül. Mutatta, hogy kis átala­kításokkal mennyire megfe­lel a célnak a hajdanvolt kas­tély. Igaz, a legtöbb szoba sokágyas, de sikerült néhány házaspári szobát is kialakíta­ni. Magyarázta, hogy egy új gondozottat milyen elgondo­lás alapján helyeznek el. Ha nem súlyos beteg, a „fennjá- rók” között kap helyet. Ha­talmas terem, bevetett ágyak­kal, melyeken piros műszőr­me takaró és hímzett párna bontja meg a kórházi egy­hangúságot. Van néhány né­ni, aki gyönyörűen hímez — jól telik vele az idő. Ebben a szobában lakik A. is, aki­ről senki nem tudja, hány éves, kik a szülei. Gyermek- otthonból hozták ide, papír­jai nem voltak. Ö maga csak arra emlékszik, hogy „nagyon lövöldöztek”. A többiek féltő gonddal veszik körül, mert nemrég combnyaktörése volt és most tanul újra járni. Megbékéltek a sorssal A súlyos betegek szobájá­ban a nővéreknek mindig sok dolguk akad. Felszerelése kórházéhoz hasonlít, de ez nem jelenti azt, hogy innen nem lehet kórházba kerülni. Aztán egy olyan szoba is van, amelyben hívők laknak. A Bibliát olvasgatják vagy ma­gukban, vagy egymásnak; a: éjjeliszekrényeken kis feszü­letek. ök megbékéltek a sors­sal, az időt olvasással, beszél­getéssel töltik. A könyvtár­ból vesznek ki könyveket, és mint az én kedveskedésem. Csak reménykedhetek, hogy jönnek majd látogatók, sok levél, csomag. Hogy nem fe­lejtették még el őket...” Bartha Andrea Kirnyezetvédelmi napok Sokan és sokszor leírták már, hogy városunk az átlagosnál jó­val többet tesz a természetvéde­lemért. Üjabb bizonyítéka ennek a Váci Mihály Gimnázium szak­körének rendezvénysorozata, a környezetvédelmi napok. A hét elején, hétfőn Káposztássyné Be- recz Emília megyei környezetvé­delmi titkár és Legény András természetvédelmi felügyelő tar­tott előadást Szabolcs-Szatmár környez,tvédelmi helyezetéről, il­letve természetvédelméről. Ked­den délután fórumon válaszoltak a település környezetvédelmét érintő kérdésekre Tiszavasvári vezetői, az országgyűlési képvi­selő, az Alkaloida felelős veze­tője és mások. Május 4-én, hétfőn délután há­rom órakor a gimnázium termé­szetvédelmi szakkörének bemu­tatkozásával folytatódik a ren­dezvénysorozat; Gazdag Beáta, Mezei Gabriella, Balogh Péter, Demeter Tamás, Varga Kornél és Tárnái Zoltán tart kiselőadást. Kedden délután, szintén három órától pedig „Anyag — energia — élet” címmel diaporáma-vetí- tésre kerül sor a Váci Mihály Gimnáziumban. A környezetvé­delmi napok ideje alatt az órák közötti szünetben diafilmeket mutatnak be. A rendezvény ter­mészetesen nyitott, bárkit szíve­sen látnak a természetvédő diá­kok és vezetőik. Az oldalt összeállította: Papp Dénes Azt beszélik a városbai... . .. hogy nem kellett volna félbehagyni a Bocskai utca ki­kövezését. A vicc-sablonnal: van egy jó és egy rossz hírünk. A jó, hogy természetesen megkapja a szilárd burko­latot ez az utca is. A rossz, hogy minderre csak később kerül majd sor. A nagyobb forgalmú Krúdy Gyula ut­cáé ugyanis az elsőbbség — idén ott építik meg az utat. Az építkezések kezdetekor oda lerakott makad árnál a p már teljesen tönkrement. Lassan felépülnek az utolsó házak is, így esedékessé vált az út burkolása. A kettőre együtt nincsen lehe­tőség, s a Krúdy utca ka­pott elsőbbséget. A Bocskai utcára valószínűleg 1988- ban vonulnak fel ismét a gépek.----hogy a vízvezetékek meg­hibásodásakor gyakran kizár­ják — a javítás idejére — az egész várost a vízszolgáltatás­ból, holott az utcák végén lé­vő szakaszolót kellene csak el­zárni. Ráadásul nem is tájé­koztatják erről a lakosságot. Megtudtuk, hogy’ az egész várost csak akkor zárják ki a szolgáltatásból, amikor a fővonalon észlelnek hibát. Ha egy-egy kisebb, szaka­szolható részen hibásodik meg a vezeték, akkor csak azt zárják el. Ami pedig a tájékoztatást illeti: 'ha nem váratlan zavarról van szó, akkor a SZAVICSAV — amint ezt éppen a hónap elején is megtette — lapun­kon keresztül tájékoztatja a lakókat. ... hogy a kéményseprők nem nagyon sepernek. Inkább csak akkor jelennek meg, ami­kor a dijat kell befizetni. A Kommunális Szolgálta­tó Vállalattól kapott tájé­koztatás szerint az érvény­ben lévő szabályok alapján évente kétszer (ebből egy­szer fűtési idényben) kell úgynevezett sorseprést vé­gezniük. Ez általában egy­beesik a díjbeszedéssel. Vagyis, ha jönnek a díjért, akkor kötelesek seperni is a kéményseprők. . .. hogy ha adna virágföldet a tanács, akkor a lakók bizo­nyára szívesen parkosítanák a porta elejét az utca felöl is. A föld — megfelelő meg­munkálás után — a legtöbb helyen alkalmas az ültetés­re. Ha valahol mégis ter­mőföldre (és nem virágföld­re, mert az nagyon drága) lenne szükség, és jelzik a tanácsnak — például a ta­nácstag útján — akkor szállítanak annyit, amennyi kell. ... hogy elkelne egy vasúti megállóhely Szorgalmatosnál is. Többször felvetődött már ez az igény, de a MÁV vá­lasza általában az. hogy — figyelembe véve :a várható utaslétszámot — c/?t nem tartja indokoltnak. A szor- galmatosiak tehát minden bizonnyal továbbra is az Egyházerdőnél ülhetnek vo­natra. Az odautazást meg­könnyíti az autóbusz. Térzene, sportversenyek Május elsejei ajánlat Már a cím sem pontos, hi­szen városunkban ezúttal nemcsak a munka ünnepén, hanem előtte és utána is ta­lálhat magának szórakoztató programot az érdeklődő. Ma, szerda délután település kö­rüli futóversenyt rendez a Vasvári Pál Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet — a rajt öt órakor lesz. Csü­törtökön délután fél három­tól a Kabay iskola ad otthont a kis sakkozóknak, akik az úttörő-olimpia területi döntő­jén mérik össze tudásukat. Május elsején a város több pontján zenés ébresztő kö­szönti a napot, majd a mű­velődési központ előtt térze­nére kerül sor. Kilenc órától a művelődési házba várják az amatőr sakkozókat, azo­kat, akik kedvet éreznek egy schnell-versenyre. Ugyanezen a helyszínen — elsősorban a fiatalabbakra gondolva — dé­lig videovetítést tartanak; rajz- és ifjúsági filmeket néz­hetnek meg a vendégek. Az Alkaloida-lakótelepen te­niszversenyre várják a pá­rosokat, a Lombik sporttele­pen pedig kispályás fociban versenghetnek a csapatok a Május 1. Kupáért. Utána a három tsz legjobb futballistái vetélkednek egymással. A kisdobosok sport- és szellemi vetélkedőjének is a Lombik-pálya ad otthont dél­előtt tíz órától. Május 2-án folytatódik a párosok teniszversenye, a Kabay János iskolában pe­dig — délelőtt kilenctől — rendezik meg az úttörő-olim­pia területi döntőjét az atlé­tikai számokban. Vasárnap a Lombik pályáján a terület legjobb focistái döntik el, ki vehet részt közülük az úttö­rő-olimpia megyei versenyén. A várostörténet lapjairól Pünkösdi kézfogás 4 hasuragazdálkodás hí­vei, a tiszaladányi pa­rasztok hívták meg a népi írókat, a szomszédos községek képviselőit, a sá­rospataki főiskolásokat úr­ra a találkozóra, melyen a mezőgazdálkodás korszerű­sítésén túl sok szó esett a nép és a nép felé induló ér­telmiség viszonyáról. Az 1942. május 10-i eseményt két évvel korábban már megelőzte egy hasonló, ak­kor Veres Péter, Darvas Jó­zsef és Somogyi Imre tár­saságában Móricz Zsigmond is megfordult a faluban, nyolc szomszédos falu gaz­dáinak körében. A 45 évvel ezelőtti máso­dik találkozó a folyamat kibontakozására utal. Fel­idézésével Tiszavasvári tör­ténetének olyan lapjához érkeztünk, melynek nem minden sora olvasható jól. Az idősebb városlakók em­lékeik felfrissítésével sokat segíthetnének az író—pa­raszttalálkozók politikai ha­tásának megítélésében. Je­lenleg csak közvetett uta­lások vannak arra, hogy a büdszentmihályiak is szem­tanúi lehettek a hasuragaz- dálkodás kísérletének, a né­pi írók és a parasztság kéz­fogásának. A népnevelő, szakíró Somogyi Imre pró­bálta széles körben elter­jeszteni a zsúpból, gyékény­ből, nádból font hasurát, ami a kertészetek meleg­ágyainak fedésére, hőszige­telésére alkalmas. Kertma- gyarország felé című mun­kájában nemcsak az inten­zívebb gazdálkodás előnyeit foglalta össze, hanem a fal­vak népének ősi vágyát is szavakba tömörítette, mikor azt írta, hogy „a magyar földet azoknak a kezébe kell adnunk, akik azon csakugyan dolgoznak is ...” Az ilyen és hasonló gon­dolatok befogadókra talál­tak Büdszentmihályon is. A politikai mozgalmak balol­dali áramlataival nem az 1940-es pünkösdi vagy az 1942-es májusi találkozón kerültek először kapcsolat­ba. A pünkösdi kézfogás csak amolyan betetőzése volt a korábbi ellenzéki szervezkedéseknek, meg­mozdulásoknak. A nyíri Me­zőség falvaiban is a nagy gazdasági világválság esz­tendeiben kapott újabb len­dületet a baloldali mozga­lom. A Magyar Szociálde­mokrata Párt ekkor nyitott ismét a vidék felé. A leg­nagyobb szociáldemokrata pártszervezetek Polgáron, Büdszentmihályon, Tisza- lökön, Ibrányban, Rakama- zon és Nyíregyházán vol­tak. A tömegbázist elsősor­ban a parasztság nincstelen, agrár-félproletár elemei ad­ták, de a kisgazdák közül is léptek be. A dadai alsó járás főszol- gabírája 1931 őszén azt je­lentette, hogy továbbra is nagy apparátussal szervezik a pártot Büdszentmihályon. „ ... nem tapasztalom, hogy a feleket terror útján kény­szerítenék a pártba való belépésre, de tény az is, hogy kisgazdák közül is töb­ben tagjai niár a pártnak.” Főleg azok, akik az évek óta tartó elemi csapások, vagy értékesítési nehézsé­gek miatt tönkrementek. A munkások sem a régi buz­galommal látnak munkához, elvétve akad a cselédek kö­zött is fegyelmezetlenség. £ *rkeztek agitátorok Nyíregyházáról és Bu­dapestről is. Szeder Ferenc országgyűlési képvi­selő megfordult Büdszentmi­hályon, és próbálta lehűteni az izzó kedélyeket. Óvato­sabb, leszerelő hangot ütött meg, ami visszatetszést szült a gyors változásban remény­kedő tagságban. A szociál­demokrata pártvezetés meg­ijedt a radikalizálódástól, a kibontakozó kormányter­ror meggyorsította a falusi szervezetek elvesztését. A harmincas évek végén foko­zódott a politikai és rend­őrségi nyomás. Ebben a vál­ságos időszakban, 1940-ben, majd 1942-ben találtak egy­másra a népi írók és a Ti- szaladányban összegyűlt gazdák. (rg) Hová lett a család? Szeretem az idős embereket. Szeretem életbölcsességüket, kedves humorukat, ráncos arcukat. Örömmel vállaltam, hogy írok róluk, hogy meglátogatom őket Tiszavasváriban, i szociális otthonban. Nem tudtam, mire vállalkozom. szobákon, az arcok sorra de­rülnek fel. Mindenhol leültet­nek, marasztalnak bennün­ket. Látszik, hogy a betegek na­gyon szeretik. Egy ágyból gyenge kéz nyúl utána: „Gondnok néni! Húsvétra sem jött el a fiam!” Ez a legnagyobb gond. Be­hozzák ide a beteget, aztán — tisztelet a kivételnek — felé sem néznek többet. Pedig még látogatási idő sincs, bár­ki akkor jöhet, amikor akar. Csak jönnének!... A maguk­ra hagyottság érzésétől az itt- lakóknak nemcsak a testük, hanem lassan a lelkűk is be­teg lesz. Egyik nap éppúgy telik el, mint a másik. Gyógyszerezés, reggeli, vizs­gálat, gyógyszerezés, ebéd ... A húsvéthétfő egyébként Csománénak sok munkát ho­zott, akarta, hogy mindenki jól érezze magát. Nem könnyű munka az övé és néhány hónap híján már harminc éve csinálja. Szívvel-lélekkel. Egy betegtől hallottam, hogy ha valaki szeretné meglátogatni egy ro­konát, vagy megnézni a há­zát, kimenni a temetőbe, ő beülteti a saját Trabantjába, és elfurikázza a kívánt hely­re. Kimondhatatlan örömet tud ezzel szerezni. „Pedig sosem készültem ilyen pályá­ra — meséli. Csak nem volt más munkahely, a pénz meg kellett, hát nem volt más vá­lasztásom. Eleinte féltem a betegektől, mindig készültem el máshová, aztán egyszer csak azon vettem észre ma­gam, hogy megszerettem őket. Nem tűröm, hogy a nő­vérek kiabáljanak velük,

Next

/
Thumbnails
Contents