Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27. Kelet-Magyarország 7 23 mp: aranyérem Vasárnap a Nemzeti Sport­csarnokban Befejeződtek a City Taxi Kupáért kiírt 64. országos felnőtt egyéni ökölvívó-bajnok­ság küzdelmei. A címvédők kö­zül heten megvédték első helyü­ket, öt új bajnokot avattak. Az 51 kg-ban az EB-re készülő vá­logatott Váradi 23 másodperc után távozhatott a ringből — el­lenfele feladta a küzdelmet —, vagyis úgy nyert bajnokságot, hogy öszesen alig fél percet tar­tózkodott a kötelek között. CSí Ötletes játék — két pont NYVSSC—Bp. Spartacus 26:18 (10:9), Nyíregyháza, városi stadion, 500 néző, v.: Gyúró, Rózsa (miskolciak). NYVSSC: Szabó — Lakatos (4), Dobi (2), Bőd (4), Bácsi (1), Kiss S. (1), Márton 4). Csere: Lórik (2), Bede (4), Hanufer (—), Jeszenszlki (4). Oláh (kapus). Edző: Rácz Sándor. Bp. Spartacus: Ha­dár — Roczó (4), Saliga (—), Hellinger (—), Éles (1), Sáf­rány (2), Wentzel (2). Cse­re: Paulivits (—), Tarjányi (4), Győrffi (1), Dudás (4), Ihász (—). Edző: Adorján János. Jó iramban kezdődött a mérkőzés. Márton hétméte­resből szerzett vezetést, de Márton (14-es számmal) négy góllal járult hozzá csapata szép győzelméhez. (Elek Emil felvé­tele) a vendégek hamar egyenlí­tettek. 3:l-es hazai előny­nél, Szabó a nyíregyháziak még ifjúsági kapuvédője, több remek labdát hárított, góloktól mentette meg a kaput. Javított az ellen­fél, 3:3-ra módosult az ál­lás. Kettős kiállítás történt a Bp. Spartacus soraiban, Dobi ezt kihasználta, szép „bevetődéses” góllal növel­te a hazai előnyt, (7:5). Üj- ra a mieink . következték: Bede két, „csípőből-tüzelt” góllal mutatkozott be, majd a hórihorgas Kiss S. ta­lált a budapesti csapat háló­jába. A vendégek is elhe­lyeztek két felsősarkos ta­lálatot, így, egygólos hazai előnnyel tértek pihenőre a csapatok. „Hajrá Szpari!” — hang­zott a biztatás a nézőtériről, természetes, hogy a hazai csapatra gondoltak a né­zők. A fővárosiak egy gól­jára a nyírségiek kettővel válaszoltak, az újonnan be­állt Jeszenszki, többször is a kapuba talált. Néhány el­adott labda, pontatlan ha­zai próbálkozás után a ju­goszláviai Bede növelte az előnyt (16:14). Kemény, küzdelmes játék folyt. A hajrá következett. A hazaiak ügyesen tartották a labdát, a vendégek pedig nem tudtak mit kezdeni az igen jól védekező nyíregy­házi csapattal szemben. Sőt! A végén újabb gól született, ezzel biztosan nyert a Nyír­egyházi VSSC. Jók: Szabó, Bőd, Bede, Kiss S. Jeszensz­ki, Márton, ill. Roczó, Tar­jám, Dudás. Rácz Sándor a nyíregy­házi csapat edzője: — Ügy gondolom, jó mérkőzésen arattunk biztos győzelmet, amely számunkra fontos időszakban született. Gra­tulálok a fiúknak az ötletes játékért! Váratlan — de sikeres váltás Abban semmi furcsaság nincs, ha valaki labdarúgó- játékosból később játékveze­tővé lesz, megmaradva a bőrlabda és a zöld gyep bű­völetében. Ám ha ez a va­laki, nem kis irányzékváltás- sal sportlövő, majd később edző lesz, és tanítványai or­szágos bajnoki címeket sze­reznek, ez már nem hétköz­Edzés közben napi dolog. Márpedig Járme- zei Tamás a Nyíregyházi Épí­tők Városi Lövész Klub ed­zője, a 10-es iskola tanára ilyen valaki. Labdarúgással kapcsolatos pályafutásának képlete szok­ványos. A nyíregyházi Kos­suth gimnázium diákja a su­li után a helyi Dózsa csapa­tában rúgta a bőrt. Főisko­lásként a városi kispályás bajnokságban, később egy évig, Borsodban egy járási csapatban játszott. Ismét Nyíregyháza következett, a pedagógus-szakszervezet gár­dájában olyan társakkal ját­szott, mint Hargitai Lg jós és János, Hajdú József, Elemes Sándor, Molnár Pál. Még el­sőéves kossuthosként meg­szerezte a játékvezetői képe­sítést, a főiskolán pedig a segédedzőit. Évekig fújta a sípot járási, majd megyei bajnokságban. Aztán jött a váratlan váltás. — Mint fiatal, sportkedve­lő pedagógus, én lettem az iskola honvédelmi felelőse — kezdi az elején. Akkortájt még nagy presztízse volt az iskolák közötti honvédelmi versenyeknek, és a 10-es is­kola a legjobbak közé tarto­zott. Tulajdonképpen a vélet­len műve volt, hogy sportlö­vő lettem. Egyre gyakrabban vettem kezembe a fegyvert és jól ment a célzás. Aztán az amatőrből úgy­mond profi versenyző lett, le­igazolt a Nyíregyházi Építők Városi Lövész Klubjába. En­nek meg volt az oka, hiszen egyszer, úgy beugróként — nem volt ki a csapat — meg­nyerte a városi, majd a me­gyei versenyt. A legkisebb fegyverrel, a pisztollyal. Iga­zolt versenyzőként területi bajnokságot nyert, háromszor ért el I. osztályú eredményt. Legnagyobb sikerét hadifegy­verrel érte el, hadseregbaj­noki címet lőtt pisztolyával. Az utóbbi hat esztendőben húsz országos bajnoki érmet nyertek a 10-es iskola tanu­lói, köztük négy egyéni ara­nyat. Ez kitűnő munka, sike­res edzői tevékenység bizo­nyítványa. Mi lehet a titka? — Elsődleges, hogy a gye­rek belső motivációja talál­kozzon az én edzői célkitűzé­semmel — vallja. Ez vezet­het hasznos munkához. Az­tán jön a sok gyakorlás, az iskola által biztosított heti egy órához még a klubnál hozzájön nyolc. A lövöldö­zéshez könnyű, a céltudatos, kitartó munkához már nehe­zebb megnyerni a gyereke­ket. És gyakran a szülők is saját gyerekük ellen vannak, nem segítik elő kibontakozá­sukat. Ezt a negyvenesztendős, halk szavú pedagógust az ál­landó tenniakarás belső kényszere fűti. Éjszakába nyúló estéket töltött az isko­lában, és Hudivák Róbert se­gítségével olyan fizika szak- tantermet alakított ki, amely a város szaktanárainak cso­dálatát is kiváltotta. A tante­remben ott a számítógép, ta­nulóinak programokat készít. Más híján ugyanitt van he­tente kétszer az edzés, három délután pedig a klub lőterén. Tanítványai pedig a verse­nyeken bizonyítják, az után­pótlás kiváló bázisa a 10-es iskola. Sikereik jelentik az edzői fáradozás fizetségét. Mán László e Ezúttal azt vizsgáljuk, hogy melyik versenyző volt az, akinek egymás után a leg­többször sikerült pontot érő helyre hoznia járművét, il­letve ki szerzett pontot és hány egymásutáni versenyen. Ez 1950 és 1959 között azt jelentette, hogy az első öt között kellett végeznie, a verseny leggyorsabb körét kellett teljesítenie a pilótá­nak, hogy pontot kapjon. 1957-ig megengedték, hogy egy kocsit több versenyző is vezessen, s ha így volt, a pontszerző kocsi pontjait el­osztották az azzal verseny­zők között. 1960-tól az első hat kapott világbajnoki pon­tot. Abban az évben az első nyolc, a második hat, a har­madik négy, a negyedik há­rom, az ötödik kettő, és a hatodik egy pontot szerzett, 1961-től pedig az első díja kilenc pont, a többi változat­lan. Nézzük hát, hogy kiknek sikerült egyhuzamban pon­tokat szállítaniuk csapatuk­nak! A legtöbbször egymás után az argentin Carlos Reute- mann futott be az első hat közé, mégpedig 1980-ban és 1981-ben. S éppen tizenöt egymást követő versenyben. A rekordszéria 1980. május 4-én kezdődött a Belga Grand Prix-n egy harmadik hellyel. A győzelmet a francia Didié Pironi szerezte meg Ligier Forddal. A következő verse­nyen, a Monaco Grand Prix-n már első helyre hoz­ta Williams-Fordját az ar­gentin. A sorozat végül is több mint egy évig tartott, s 1981. május 17-én győzelem­mel fejeződött be. Hogy hol? Természetesen Belgiumban, ahol elkezdődött. A történet pikantériája, hogy Carlos barátunk, az indián, e két év­ben hiába volt a legmegbíz­hatóbb, előbb csak harmadik, majd második lett a vb-ösz- szesítésben, s neve nem sze­repel a világbajnokok listá­ján. Tizennégyszer végzett egy­más után pontot érő helyen Reutemann honfitársa, Juan Manuel Fangio, az ötszörös világbajnok, akinek minden rekordlistára örökös bérlete van. A ritka sorozatot 1953, 195 és 1955-ös esztendőkben produkálta. Franciaországban kezdte, és Argentínában, sa­ját hazájában fejezte be. RÖPLABDA NB I Gyízelem 46 perc alatt NYVSSC—ÁLBA VOLÁN 3:0 (8, 2, 6), Nyíregyháza, sta­dion csarnok, 200 néző, v.: Korim, Varga. NYVSSC: Var­ga, Batai, Lóczi, Kánya, Pré- kopa, Szikszai. Csere: Stre­zeneczki. Edző; Járosi János. Álba Volán: Pöcze, Katona, Szabó, Lakatos, Vajda, Győ­rök. Csere: Sárai. Az első játszmában nagy technikai fölényben játszott a hazai csapat, jók voltak a nyitások, pontos a sáncmun­ka, az ütések pedig rendre „ültek” az,ellenfél oldalán. A folytatásban 10:2 után kissé kiengedett a szabolcsi gárda, de így is a hazaiaké lett a játszmagyőzelem. (15:8). A második játszmában to­vább folytatódott a nyírségi lendület, a vendégcsapat szét­esni látszott, játékosai sokat hibáztak. Rövid időn belül újabb találatok kerültek az ellenfél térfelére, az ered­ményjelző táblán pedig ez állt: NYVSSC—Álba Volán 15:2! Látványos Kánya—Batai közös sánclabda vezette be a harmadik játszmát. Ha­marosan 3:0, majd 10:6 lett az eredmény a Nyíregyháza javára. Az ellenfél edzője időt kért, de ez sem segített. A „harmad” derekán r ’id időre még feltámadt a Vo­lán, de a jókor szerzett Szik- szad-pont, majd egy Préko- pa-ismétlés a hazaiakat hoz­ta lendületbe, akik meg sem álltak a játszagyőzelemig (15:6). Csupán 46 percre volt ah ^ hoz szükség, hogy megszerez ze győzelmét az NB I-es * ficsapat. A vártnál is ko. nyebben nyert az NYVSSC, az egykor szebb napokat lá­tott fehérváriakkal szemben. Az igazsághoz tartozik: a vendégek ezúttal mérsékelt teljesítménnyel rukkoltak elő, de nem csökkenti a hazai győzelem értékét. Láthatóan javuló formában van a nyír­ségi csapat, pontos, célratö­rő játékuk bizonyította ké­pesek lesznek jobb ellenfelek legyőzésére is. Jók: Batai, Kánya, Szikszai, ill. Győrök. Járosi János edző: — Nem volt egy súlycsoportban a két társaság. A mieink et­től függetlenül jól odafigyel­tek, komolyan vették a mér­kőzést. (K. Gy.) A BUJTOSOIV TANULT Az örökös „Maxi” A Maxi becenév alapján egy kettéfűrészelt óriásra, vagy egy égimeszelőre számítottam, nem egy középmagas férfira. A név gazdája, Kelemen András vilá­gosított fel, hogy a Maxi még a hőskorból való. Akkor a Sípos- testvérek vaskereskedésében dol­gozott eladóként. Büszkén húzta ki magát a pult mögött, amikor vevő érkezett. Csak akkor volt bajban, amikor a bolt végében levő árut kellett elhoznia. Ilyenkor le kellett szállnia a „magas lóról”, a szenesládáról és akkor derült ki, hogy valójá­ban alig látszik ki a pult mögül. Azóta az András csak a személyi igazolványában létezik, gazdája az örökös Maxi név birtokosa lett. Az inas elég gyorsan lépke­dett felfelé a ranglétrán, hiszen a háború után, 17 évesen a vas- kereskedés boltvezetője volt. Mi­kor délután lehúzta a rolót, ba­rátaival indult a Bujtosra. Ott egyszerűen lehetett megtanulni úszni. Az idősebbek az újonco­kat bedobták a vízbe. Aki elles­te a mozdulatokat és kiúszott, az jól járt, aki nem ... — azért beugrottak. Harmadik a sorban a le­gendás skót, Jim Clark, ti­zenkét pontszerzéssel, az 1963-as belgiumi versenytől az 1964-es Belga Grand Prix- igí Tizenegyszeres Ascari, Gra­ham Hill és Lauda, kilenc­szeres Graham Hill és Prost, nyolcszoros de Angelis — kétszer is — McLaren, Hűi­mé, Cevert, Scheckter és Mansell, hétszer Lauda — két ízben is — Fangio, Brab­ham és Piquet végzett pontot hozó helyen egyhuzamban. A hatszorosok listája pe­dig a követ Fittipaldi, Scheckter -tszer), Farina, Fanzi , Gur­ney, Iskx, Ml. . ute­mann, Jones Pic...... i.jsberg és Arnoux. (Az azonos ered­ményt elérőket nem alfabe­tikus sorrendbe szedtük, ha­nem sikerük időrendjében szerepelnek.) Egy májusi felvonuláson Kele­men „Maxi” (balról) és ^VJler József. Egyre többször ottragadt az edzéseken, végül Heringh Tibor mondta, hogy belőled fiam, még kiváló mellúszó lehet. Azután reggel 6-tól a délutáni zárásig a Dózsa György úti bútorbolt (a vaskereskedésből ,,igazolt át”) ügyeit intézte, majd spilrizott ki. a Bujtosra. A mellúszás lett a kedvence. 1946-ban Szentesre lóhúsból készült fasirttal indultak Mitró Györggyel, az országos pont­szerző versenyre. Mitró a gyors-. Maxi a mellszámokban gyűjtötte az első helyeket, olyannyira, hogy ketten nyerték a pontver­senyt. Az ünneplés sem mr el utána. A magukkal vitt j . sót becserélték egy sült libára, abból lakmároztak fejedelmi módon. 1948-ban már megkapta az elsőosztályú minősítést. Éve­ken keresztül a Kelet-Magyaror­szág és az országos vidékbajnok­ság mellúszó számainak arany­érmese. A magyar bajnokságon — sajnos — egyszer sem tudott a dobogó tetejére állni, meg kel­lett elégednie két második és egy harmadik helyezéssel. Az or­szágos Fáklya-bajnokságon, Egerben hiába csapott elsőnek célba, majdnem kizárták a ver­senyből. Ugyanis társa, Izsák Imre, aki szintén döntős volt, a finálé közben leállt a medencé­ben és onnan bíztatta Maxit. És amire a legbüszkébb: két világcsúcs. Egyik a medencében született, a másik a bútorbolt­ban. Szegeden 100 m mellen a kínai világcsúcstartóval egyszer­re értek célba l:17-tel, de haj­szállal az ázsiai fiúnak ítélték oda az aranyérmet. A bútorbolt­ban munkatársaival, a forgási sebességet 13 napra szorították le. A Vasút vízilabdacsapatával, amelynek zömét rajta kívül szin tén úszók (Ajler. Papp, két H ringh, Hegedűs, Mosolygó, K vács) alkották, már az első osz­tályba jutásért kiírt osztályozóra készültek, amikor az egyesület anyagi okokra hivatkozva visz- szalépett, és így a csapat is megszűnt. Mindenki visszatért az eredeti sportághoz, az úszáshoz. 1970-ben, 45 évesen még utoljá­ra rajtkőre lépett a megyei úszó­bajnokságon. És ha már elindult, győzelemmel szeretett volna bú­csúzni, ami sikerült is. A fecs­kenadrág azóta csonttá száradt, gazdája egy darabig még segítet­te a megyei úszószövetség mun­káját, majd nyugdíjasként visz- szavonult. Máthé Csaba Focistából sportlövő A legjobb pontgyűjtők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents