Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

4 Kelet-Magyarorsiág 1987. április 27 Egy az Óriás Fifin A jókedv árusai Újságok és egyesületek Agyonütni az időt Műemlékmentés Nagygécen Régészeti építőtábor megyénkhen Egyszer már akartam írni róluk. Azután, hogy néhány hete, valamelyik vasárnap befizettem egy menetre az Óriás Fifin. Egyébként nem vagyok úgy oda az ilyen ringlispilszerű masináktól, csak akkor valahogy elkapott a vurstli hangulata ... A közelmúltban két érdekes könyv jutott a kezembe, mind­kettőt úgy fél évszázaddal ez­előtt adták ki. Egyiknek a cí­me : A magyar sajtó évkönyve, a másiké: A magyarországi egye­sületek címtára. Külsőre igény­telen könyvek, elolvasásuk azon­ban rendkívül izgalmas; kortör- ténelem arról, hogy a sajtó ál­arca alatt megbújva, hogyan le­hetett élni, sőt jól élni, továb­bá arról, mi mindennel töltötték az emberek szabad idejüket. Lássuk először a lapokat. Ab­ban az időben mindenki adha­tott ki sajtóterméket, ha meg­kapta hozzá a lapengedélyt. Ha nem volt engedélye, évente tíz­szeri mgjelenéssel kiadhatta azo­nos névvel. Ezekből kerültek ki azok a lapok, amelyeknek gaz­dái a meg nem jelent cikkek busás „honoráriumából” éltek urasan éő rendszerint szállodá­ban laktak. Egy kis botrány va­lahol, valamely üzemben, család­ban? A „szerkesztő” úr máris jelentkezett a megírt cikkel és vagy fizettek, Vagy ... És rend­szerint fizettek, nem is keveset. De most ne ezekről a „revolver- újságokról“ szóljunk, . nézzük azokat, amelyeknek gazdája, ki­adója mindenáron újságíró akart lenni és inkább sajat pénzén rá­fizetéssel- adta ki lapocskáját, amelyet tálán senki sem olva­sott. íme: Álláspont; Béliparosok Lapja; Ébresztő;. A főnök lapja; Hadvi­selt Vasutas,; Hőmérő; Áz író beleszól; Kegyelet; Kő és Műkő; Közérdekű Levél; Magyar Fut- balbírák Lapja; A munka vilá­ga; Nagyothallók; Nemzeti Ház- felügyelő; Segédmunkás; Sertés és Marha; Sirius Időjós; Szabad Hegyvidék; Tisztes Ipar; Tűzvo- nal; Vándormadár; Védjegyes Áru. A továbbiakban az egyesületek címtárából idéznék nagyon rövi­den. Természetesen a közismert, vagy köztiszteletben álló egyesü­leteket nem említem, hiszen azoknak tradíciója volt és leg­többször kitűzött célja, ha poli­tikai szempontból nem is mindig\ voltak makulátlanok. Azokat hadd hozzam elő inkább, ame­lyeknek még az említése is mo­solyt csal az ember ajkára. Nos: Absztinens Tanítók és Tanárok Egyesülete; Betegápolók és Für- dősök Egyesülete; Első Budapes­ti Saskor; Gőzkazánvizsgáló Egyesület; Hústenyésztők Orszá­gos Egyesülete; Magyar Kalap­kereskedők Egyesülete; Magyar Ürmök és Urak Egyesülete; Ma­gyarországi Mutatványosok és Érdektársaik Országos Egyesüle­te; Mangalipatenyésztők Orszá­gos Egyesülete; Magyar Dober- manosok Egyesülete; Országos Néptanulmán.yi Egyesület; Orszá­gos Vizsla Klub; Ószeresek Tár­sulata; Színezövegyészek Egyesü­lete. Mi tagadás, volt ezek egyiké- ben-másikában valami érdekvé- delmiszerüség, a legtöbbje azon­ban csak az idő agyonütögeté- sére volt jó. O. Sz. Országos hírüek a szatmá­ri építészeti emlékek, kivált a régi, több évszázados temp­lomok miatt messzi földről is elzarándokolnak hozzánk a látogatók. A főváros XIII. kerületi KISZ-bizottságán is felfigyeltek értékeinkre, így kezdődött meg az első régé­szeti építőtábor megszerve­zése. Két alkalommal jártak már a megyében a Bolyai szak- középiskola diákjai. Különö­sen jól sikerült a tavalyi épí­tőtábor, amelyet Nagygécen rendeztek, s célja a középko­ri templom feltárása volt. A tábor vezetője, Árkus Péter arról számolt be, hogy vára­kozáson felüli nagy segítsé­get kaptak Csenger nagyköz­ség tanácsától, a helyi KISZ- esektől, az úttörőtábortól, a cipőgyártól, a művelődési háztól, mindenki igyekezett munkájukat támogatni. Ezért jönnek most sokan vissza azok közül, akik tavaly ked­vet kaptak a régészeti kuta­tómunkához. Egy másik tábort is szer­vez Árkus Péter, abban hát­rányos helyzetű állami gon­dozott fiatalok vesznek részt, akik kőműves szakmát ta­nulnak, és szakismereteiket a tábor munkájában jól tudják felhasználni, ök Csengerben fognak lakni július elején, és szakmai gyakorlatra naponta utaznak Nagygécre. Egyhetes táborozásuk végén érkeznek az amatőr régészek, július 11-től augusztus 8-ig laknak Nagygécen, szakács is jön ve­lük, ellátásukról maguk gon­doskodnak. Óriási az érdek­lődés a tábor iránt, tavaly 20 helyre 400-an jelentkeztek. Idén 2-szer 35 diák' jöhet, és azokat részesítik előnyben, akik már tavaly is itt voltak. Együttműködve a Szabolcs- Szatmári Múzeumok megyei igazgatóságával, folytatják a templom feltárását, azzal a végső céllal, hogy az épület majdan eredeti állapotában átkerüljön a Sóstói Múzeum­faluba, ahol fennmaradása, megőrzése biztosítottabb, mint az elnéptelenedő falu­ban. Szóval, mikor félelmeimből ol­dódva kiszálltam a különös szer­kezetből, megszületett a fenti el­határozás. Csakhogy hiába akar­tam valóra váltani néhány nap múlva, a Korányi Frigyes és a Garibaldi utca sarkán fekvő te­ret üresen találtam . . . Ám legnagyobb meglepetésem­re a minap újra megjelent a vándor-vidámpark. — Átruccantunk egy kicsit Haj­dúnánásra — hagyja abba a Fi- fi, tisztességes nevén a keringő körhinta karbantartását Dohány Dezső mutatványos. — Itt nem kedvezett az időjárás nekünk, hát felpakoltunk . . . Most _visz- szajöttünk, de csak erre ít hét­végére, hétfőn már elköltözünk. — Legalább nem érhet az a vád, hogy reklámot csinálok a cégnek — mosolygok. — Mint ahogy nem is áll szándékomban. Inkább az érdekelne, hogyan él­nek a mutatványosok? — Amit itt lát — mutat körbe —, négy mutatványos tulajdona, igaz. mindannyian rokonok va­gyunk. Március közepétől no­vemberig járjuk az országot, úgy 15 helyen fordulunk meg *egy szezonban. — És jól megy az üzlet? — Nem mondom, hogy nem lehet megélni belőle, de egyre nehezebb. Adót, SZTK-t, hely­pénzt kell fizetnünk stb.. stb. És akkor még nem beszéltem a nem ritkán napi 14 órás munká­ról. Délelőtt javítgatások, ha köl­tözünk, szétszerelés, összeszere­lés; délután, este üzemeltetés. No meg ez a mostani gazdasági h-elyzet sem kedvez nekünk. Az embereknek nincs pénzük az ilyesmire, hiába sírnak a gyere­kek . . . Mutatványosnak lenni életfor­ma. Mégpedig különös, az átlag­ember által sokszor fenntartá­sokkal kezelt életforma. — Nem mindenki tudja ezt csi­nálni — folytatja Dohány Dezső. — Az utcáról nem nagyon jön­nek ebbe a szakmába. Ebbe a Magyarországon működő 450 mu­tatványos túLnyomó többsége be­leszületett, már a szüleik is mu­tatványosok voltak, mint nekem. Az alkalmazottak is megszöknek tőlünk általaiban egy-két hónap után. — Szóval nem gazdagodnak meg a mutatványosok? Legyint: — Sokuknak állandó lakása sincs, lakókocsikban élnek. Igaz, nincs is igényük a közfelfogás szerinti kényelemre. Nekem is csak tíz éve van lakásom Buda­pesten — Ott nem nagyobbak az üz­leti lehetőségek? — Talán . . . De a vidékiek ál­talában Pestre mennek, kell len­ni valakinek vidéken is . . . Délután megkezdődik a ven­dégcsalogatás: zene csendül, fé­nyek gyulladnak. A környékbeli házakból gyerekek és kamaszok jönnek. Legtöbbjük inkább csak kíváncsiságból, mint a szórako­zás szándékával. A kicsik kerge- tőznek, a nagyobbak sétálnak, beszélgetnek. Sokáig kell várni, míg akad annyi vállalkozó, hogy indulhasson egy-egy menet. — Már kipróbáltunk mindent — vihog egy csitri lány, mikor megkérdezem, nem ülnek-e fel valamire. — Meg hát pénzünk se nagyon van . . . Egyébként az UFO a legjobb, mert azt lehet szabályozni, milyen magasra menjen. — Persze a Fifi se rossz — mondja a barátnője —, állítólag ez az egy van belőle az ország­ban. A gyerekek a leglelkesebbek. — Anya, hadd menjek még egyet! — kérleli mamáját egy öt­éves forma fiúcska, leszállva a gyermekkörhintáról. — Vacsorázni kell már — kap­ja a választ, s hiába sír, el kell mennie. Am jönnek újak, forognak a körhinták, mennek a kis dod- dzsem autók. Van valami vará­zsa ennek ilyenkor, hétköznap is, de a hét vége az igazi . . . Czine Gáspár Mérnök úr a Ludasnál Siker, siker, siker.. Bemutatjuk Balázs-Piri Balázst A rajztudás csak egyik, no­ha lényeges feltétele a kari­katúra-készítésnek. A legfon­tosabb a problémaérzékeny­ség, áz a képesség, hogy a karikaturista állandóan fi­gyelemmel tudja kísérni az eseményeket, észrevegye a fonákságokat, és megtalálja a humorfogásokat. Egy-egy alkalommal nagyon sok raj­zoló képes ragyogó ötletet csodálatosan megrajzolni. De ettől még nem lesz karikatu­rista. Nagyon sok laphoz ke­rülnek ígéretes rajzolók, akikről egy fél év, egy év ptán kiderül, hogy kiégtek, ennyi tellett tőlük, és ezek után már csak önmagukat is­métlik. Ezeket a gondolatokat szánta űtravalóul Kecskemé­ten a VI. országos karika­túra-pályázat részevevőinek Balázs-Piri Balázs, a Ludas Matyi karikaturistája. Ho­gyan vélekedik életútjától, szakmájáról? — Az én pályafutásom is pályázattal indult. Elsőéves villámosmérnök hallgató vol­tam a Budapesti Műszaki Egyetemen, amikor a Jövő mérnöke című egyetemi lap Logar Gabi című humoros rovata pályázatot hirdetett a megüresedett helyekre. Ezt a 200 forintos díjat én nyertem, és négy évig voltam ott ro- vatvezető. Ezek csodálatos évek voltak. Az sem zavart bennünket, amikor egy-egy professzor meghúzott a vizs­gán a róla készült karikatú­rák miatt. — Az egyetem vége felé már sok lapban jelentek meg rajzaim. A Ludas Matyiba 1958-ban kerültem be elő­ször ... De régen is volt — sóhajtott fel. Akkor már el­határoztam, nem leszek mér­nök, de szüleim kedvéért azért még befejeztem az egyetemet. Utána néhány évig szabadúszó .voltam. Ren­geteget rajzoltam, a legkü­lönfélébb lapokban jelentek meg karikatúráim. 1964-ben kerültem a Ludas Matyihoz. Ez bizony elég régen volt. Amikor elért eredményei, sikerei kerültek szóba, egy picit elbizonytalanodott, gon­dolkodott, majd elnevette magát. — Ezt most nem tudnám pontosan összeszámolni, hány kiállításon, versenyen vol­tam ott. Részt vettem min­den hazai közös bemutatón a Műcsarnokban, az Ernst Mú­zeumban, meg a jó ég tudja, hol... Szegedtől Gyöngyösig, Budapestig ... Voltam NSZK- ban, Szovjetunióban, Auszt­riában, Jugoszláviában, csak ami hirtelen az eszembe jut... A nemzetközi verse­nyek közül a legrangosabb a montreali, ahol ötezer dol­lár a nagydíj. Itt voltam már első és negyedik helyezett is, és voltam nagydíjas is. Ta­valy Tokióban nyertem nagy­díjat, szerepeltem Isztambul­ban is. Beszélgetésünk végén egy rajzot kértem lapunk olva­sóinak. Miniinterjú Vincze Lillával Mátészalkán a megyei diákna­pok megnyitója után a Napoleon Boulevard adott sikeres koncer­tet. A fellépés után a zenekar énekesnője válaszolt a kérdése­imre. — Az 1986-os Interpop fesztivál után alig fél évvel Vincze Lilla az év énekesnője, a Napoleon Boulevard az év harmadik leg­jobb együttese, az év ígérete ka­tegóriában pedig második helye­zett lett, Hogyan sikerült eljut­ni eddig ilyen rövid idő alatt? — Az együttes életében az In­terpop fesztivál jelentett nagy mérföldkövet a sillerhez vezető úton. Ezen a versenyen úgy in­dultunk, hogy nem tudtuk, mi­lyenek az esélyeink. Végül is a szakma és a közönség ízlése egybeesett, és — nagy meglepe­tésünkre — mi nyertük meg a nagydíjat. Ez mindent felgyorsí­tott. Októberben elkészítettük el­ső nagylemezünket, november­ben egy országjáró turnén vet­tünk részt. Most is rengeteget koncertezünk. Azt hiszem, hogy ennél többet nem kívánhatunk.* — Dalaitok szövegében általá­ban valamilyen mélyebb, talán kissé filozofikus tartalom is van ... — Szeretünk olyan dolgokról énekelni, ami probléma, ami ko­molyabb. A zene egyébként is adja azt a dallamvilágot, ami­hez direkt jó is a kicsit súlyo­sabb szöveg. Az az igazság, hogy ezek a dalok nem is direkt mó­don születtek, hanem ez így adódott magától, ilyen gondola­tok jutottak eszünkbe. — A szakmai zsűri a Pop­meccsen az Év énekesnője díjat Katona Klárinak ítélte oda. A popvilágban a szakma, vagy a közönség dija jelent többet? — Ez egy elég súlyos kérdés. Az ember azt mondja, bogy a közönség véleménye nagyon döntő, mert végül is mi a közön­ségnek játszunk. Aki színpadra lép,' az nyilván ezt vállalja. A szakma véleménye is fontos, ar­ra is figyelni kell, mert ők a hozzáférhetők, egy kicsit job­ban odaáll a fülük. £n inkább a közönségnek játszom, mert ezt vállaltam. — Miért Napoleon Boulevard az együttes neve? összefügg ez azzal, hogy beszélsz franciául? Nem, semmi összefüggés nincs a kettő között1. Egyszerű­en a hasunkra ütöttünk, és így jött a név. Dajka Béla ELEFÁNT A BOLTBAN. Flóra, a kiselefánt többszöri sétát tett a Ramovill Ener golux Áruházban. Végigsétált a pultok mellett, válogatott, és bizony egyszer tört is. Elefántéknál megesik az ilyesmi, különösen, ha az még kicsi is... (MTI- fotó Kiss. G. Péter felvétele) HALLGASSUNK LuÜJU NÉZZÜNK MEG U 1987. április 27., hétfő 3. MŰSOR . KOSSUTH RÁDIÓ 4.30— 7,59: Jó reggelt! — 8,15: Mai programok. — 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: Wagner: Lohengrin. — 9,30: A hét köl­tője: Gyurkovics Tibori — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Népi muzsika Afga­nisztánból. — 10,46: A Stúdió 11 felvételeiből. — 11,00: Piave. 1918. — 11,20: Kórusművek. — 11,30: Öriástök. 3. rész. — 12,30: Ki nyer ma? — 12,45: A Falu­rádió műsora. — 13,00: Klasszi­kusok délidőben. — 14,10: Kóruspódium. — 14,41: Cseres Tibor novellája. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Az If­júsági Rádió műsora. — 15,30: Afganisztán nemzeti ünnepén. — 16,05: Játékteremtő. — 16,40: Illik? — Nem illik? — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Találkozás Ferencsik Jánossal. — 17,54: Filmzene. — 18,15: Hol volt, hol nem volt. — 18.25: Könyvújdonságok. — 18.30: Es­ti magazin. — 19,15: Dokumen­tumműsor. — 20,00: Népi zene. 20,35'-* Aranylemezek. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Kattogó kabaré. 9. rész. — 23,30: Bach: 42. kantáta. — 0,15—4,20: Éjfél után. PETŐFI RADIO 4.30— 7,59: Reggeli zenés mű­sor. — 8,05: Nóták. — 9,05: Napközben. — 12,10: Fúvósze­ne. — 12,30: Népdalkörök éne­kelnek. — 13,05: Slágermúze­um. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Népzenei felvételek. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Zeneközeiben. — 19.30: Sport­világ. — 20,05: Show, ami show. — 23,20: Könnyűzene. — 0,15—4,20: Éjfél után. 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Zenekari muzsika. — 9,00: Régi magyar táncmuzsi­ka. — 9,30: Kamarazene. — 10,40: Puccini: A Nyugat lá­nya. — 11,41: Luganoi feszti­vál. — 13,05: Ládafia. — 13,34: Fúvószene. — 14,50: Fuvolaze­ne. — 15,20: Flotow Alessandro Stradella. — 17,00: Diákfélóra. — 17,30: Dzsesszfelvételek. — 17,45: Vonósnégyes-ritkaságok. — 18,20: Wagner: Lohengrin. — 19,05: Beke Manó professzor. — 19,35: Hangverseny. — Köz­ben : kb. 20,20: Zsebrádiószín­ház. — kb. 20,41: A hangver­seny-közvetítés folytatása. — kb. 21,20: Kórusmuzsika. —. 21,35: Beethoven-hangverseny. 23,00: Polgár László énekel. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. (A reggeli adás szerkesztője: Horvát Péter) — 17,30: Hírek — Sportösszefoglaló — Program- ajánlat — Minifórum az ünne­pi előkészületekről. — 18,00— 18,30: Észak-tiszántúli krónika — Lapszemle — Műsorelőze­tes. (Az esti adás szerkesztője: Ágoston István.) NYÍREGYHÁZI VÁROSI TELEVÍZIÓ 19,30: Műsorismertetés — Me­se — Zöldsarok (Látogatás a ka ktuszgyüj tőnél) — Telekví­zió (Üj zöldborsó és zöldbab fajták) — Üdülőközpont Ha­rangodon — Kulturális prog­ramajánlat — Hrabari őfensé­ge pincére voltam (Vendégren­dező a Móricz Zsigmond Szín­házban) — Közúti ellenőrzésen — Beszélgetés Pécsi Ildikóval — Sport (Amerikai kosara­sok Nyíregyházán) — Nyuszi­futás — NYVSSC—Szekszárd NB Il-es bajnoki labdarúgó­mérkőzés összefoglalója — Fekete Lajos-emléktorna — NYVSSC—MTK-VM teniszmér­kőzés. SZLOVÁK TV 16,20: Megéri gondolkodni. — — 17,00: Katonák műsora. — 17,50: Bizalmas levelek. — 18,20—18.30: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,00: Csehszlová­kia—USA jégkorong VB. — 21,50: Még nem hull a hó. Fel­iratos szovjet film. 2. MŰSOR 15,30: Műsorajánlat. — 15,50: Tévéállatkert. — 16,15: Termé­szetfilm. — 16,45: Nyitott stú­dió. — 17,25: Légiposta. Francia tévésorozat. 1. rész. — 18,30: A hét eseményei magyar nyelven. 19,00: Tévétorna. — 19,10: Esti mese. — 19,25: Csehszlovákia— USA jégkorong VB. — 20,00: Homokkévék. Tévéfilm. — 21,00: Szovjet dokumentumfilm. — 21,30: Híradó. — 22,00: Vi­lághíradó. — 22,15: Irodalmi magazin. SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,10: Doku­mentumfilm. — 15,00: Az orosz beszéd. — 15,30: Hírek. — 15.35: Gyermektáncegyüttes műsora. — 16,05: Filmműsor Afganisz­tánról. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Gyorsítás. — 17,30: Hí­rek. — 17,35: Kispolgárok. Szín­mű. Közben 19,00: Híradó. — 20,50: Világhíradó. — 21,05: Hangverseny műsoron kívül. — 22,00: Rókavadászat. Film. — 23,32: Hírek. — 23,37: Balett­film. — 0,02: Hangverseny. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: BECÉZŐ SZA­VAK. Béke mozi: de.: ÉDEN AK­CIÓ. DU.: TÜTORONY. Móricz mozi: AGYÜGOLYÖ FUTAM. A KARATÉZÓ COBRA VISSZATÉR. Kertész Sándor H **S**fc a#?*® v s m •> r:,<■ -r rv *■*»<** *•: *•'. « * - * - ■*»**«* * ­SE] iE 0 i)|EfKf EISI

Next

/
Thumbnails
Contents