Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
1987. április 25. Kelet-Magyarország 3 Konyhánk mostohája Elfogy a termőföld a burgonya alól önvizsgálat után Á túlélés nem elég A megyei építők útkeresése a kibontakozásra A múlt év derekán 70 millió forintos veszteség árnyékában döbbent meg a vállalati közvélemény, keletkezett riadalom a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat berkeiben, partnerei között. Az év zárásakor viszont sikerről, 16 milliós eredményről adhattak számot. RÉGEN MEGÍRTAM MÁR a tuzséri igazgató tanító véleményét, miszerint azért volt a faluban annyi pókhasú gyermek, mert szakmánybán ették a krumplit. Hiszen mit is tehetett volna a szegény ember felesége, ha nyolc-tíz éhes száj követelte az ételt. Főzött egy nagy fazék krumplit és egész nap mint a jó kútra, úgy jártak rá a pulyák. A krumpli volt itt a szegényember kenyere. A krumplira mondják, hogy burgonya és a lexikonok úgy tartják nyilván, mint az egyik legfontosabb emberi táplálékot. Ezenkívül kiváló takarmány és keményítő tartalma miatt a szesziparnak is nélkülözhetetlen nyersanyaga. Mondják azt is, a burgonya a háztartásban változatosan elkészíthető étek, könnyen emészthető, nagyon egészséges. Az sem babona, hogy a közismert növény táplálkozás-élettani hatása kiváló, ízes, jelentős mennyiségű B;—Bz és C-vitamint tartalmaz. Jósolták egykor, hogy a burgonya (szabolcsiasan krumpli) az emberi táplálkozásban, továbbra is jelentős szerepet fog betölteni. A jövendőmondók odáig is elmerészkedtek, hogy a nagy világ konyháját hittel rakták tele konyhakész és félkész termékekkel, gyorsfagyasztott hasábburgonyával, pürépor- ral és egyebekkel. Mindezek- után nekem most van egy olyan érzésem, hogy a krumpli lett a konyhánk mostohája. Nincs vagy alig van már kultusza a krumplis ételeknek. Ügy tűnik, sok vele a baj, a pepecselő munka, tárolni kell és romlandó, hámozni kell és ez időrabló, aztán az ára is olyan, hogy egy marék rizs, tarhonya, vagy galuska a húsételek körítéséhez, talán kifizetődőbb. DE MIÉRT JOBB A RIZS, vagy a tarhonya körítésnek? Erre senki sem tudna értékálló választ adni azonkívül, hogy nem kell hámozni. Vendéglátóhelyek, üzemi konyhák, munkaerőt és munkaidőt takarítanak meg azzal, hogy a főzést több mázsa burgonya helyett néhány kilogramm rizsre egyszerűsítik. Ez persze nem zárja ki, hogy a vendégnek óhaja és kívánsága legyen. Azt kívánhat, amit akar, de azt eszik amit kap. Törtkrumplit, hasáb, vagy szalmaburgonyát csak ritkán vagy soha. És mégin- kább így lesz. A krumpli lassan, de biztosan kimegy a divatból. Erre utal egy friss információ. Szabolcs-Szatmárban idén 1000 hektárral csökken a burgonya vetésterülete. Ez nem lenne sok, ha a burgonyát mint régen, tízezer hektárnál is nagyobb területen termesztenék, de a burgonya vetésterülete már tavaly is (a nagyüzemekben) csak 6 ezer hektár körül volt. Ügy mondják, a termelők elkedvetlenedtek. Üj vonása ez a termesztésnek. Gondot itt Haszon hulladékból Két szocialista brigád — a Vasvári Pál és a Vörös Csillag — szervezi a hasznos papír- és fémhulladékgyűjtést a Szabolcsi Húsipari Vállalatnál. A Hazafias Népfront és a vállalat megállapodása alapján ugyanis a húsipari dolgozók részt vesznek a hasznos hulladékok gyűjtésének akciójában. Az ellenértéket a MÉH vállalat fizeti be a HNF városi elnökségének számlájára. A hulladék- gyűjtésből származó pénz 85 százaléka" a vállalaté lesz, a fennmaradó összeggel pedig a két szocialista brigád gazdálkodhat majd. korábban inkább csak a vírusos megbetegedés, aztán a tárolóhiány, a gépesítés okozott, meg az, hogy a termesztett fajták termőképessége nem volt megfelelő. Sok mindent megoldottak, megoldottunk. Hoztak be import vetőgumót, épültek tárolók, vetésnél, betakarításnál dolgoznak a drága gépsorok. A termésátlagok is szépen növekedtek. Már nem csak a hektáronkénti 20 tonnát tudjuk megtermelni, de a 25—30 tonnát is, vagy még többet. Csak egyet nem tudunk. Kikeveredni az örök árproblémából. A termelők azt mondják, a termelési költség már olyan magas, hogy azt a felvásárlási ár nem egalizálja. Nemhogy nyereségük, de veszteségük keletkezik. A mindenkori piaci helyzet a termelők álláspontját látszik igazolni, még akkor is, ha volt olyan év, hogy a burgonyára a nagykereskedelmi szervek is csúnyán ráfizettek. A TERMELŐ A PIACOT NÉZI. A budapesti, a miskolci, az ózdi, a debreceni árakat figyelik és megjegyzik: az étkezési burgonya ára hét és 14 forint között váltakozik. Ök viszont jó ha átlagosan négy forintot kaszí- roztak az árujukért. Az ilyen összehasonlítás sántít valahol, és nem ebben van az igazság magja. Az igazság az, hogy a tavaszi burgonyaárak nem szolgálhatnak összehasonlítási alapul az őszi felvásárlási, termelői árakhoz. Szükség lenne viszont a termelési biztonságra és egy mindenkoron jövedelmet adó felvásárlási árra. Most például még a termelési biztonság is hiányzik. 4960 hektáron ültetnek burgonyát az üzemek és ennek egy része még nincs lekötve szerződéssel. Ha terem a megyében 100 ezer tonna étkezési burgonya, nem biztos, hogy lesz vevő a teljes termésre. Pillanatnyilag ez a gond, az árkérdés csak ezután jön. VISSZATÉRVE A KEZDŐ KÖRHÖZ, a burgonya, avagy a krumpli a megye mezőgazdasági termelésében akár tonnában, akár forintban mérjük töredékérték, de nem annyira, hogy végképp elhanyagoljuk. Ugyan így a krumplis ételek ma már nem meghatározói az étkezési kultúránknak, de indokolatlan és egészségtelen is, hogy a burgonyafogyasztás tovább csökkenjen. Valahogyan összhangba kellene hozni a termelés, a kereskedés és a fogyasztás követelményét és igényét. De korántsem azért, hogy ismét a krumpli legyen a szegényember kenyere, inkább, hogy legyen a burgonyának némi becsülete. Kellettek a belső erőfeszítések, de jól jött olyan gyors tranzakció is, mint a Vasgyár utcai épületek eladása az OTP-nek, 15 millió forintért. Az összegzés: a vállalat átvészelte a korábbi igazgatóválság nehéz hónapjait, keresi az utat a kibontakozásra. Hosszú távra — A vállalatnak önvizsgálatot kellett végezni, ez adhat alapot a változtatásra — magyarázza Nemes Sándor, a pártbizottság titkára. Rendhagyó módon nem a vállalat tevékenységének egészét, hanem a kibontakozáshoz szükséges vállalati hosszú távú stratégiát elemezte a közelmúltban az előbbi tények ismeretében a megyei pártvégrehajtó bizottság is, hiszen a megye szempontjából sok tekintetben meghatározó vállalat sorsa nem lehet közömbös senkinek sem. — A talponmaradáshoz komoly intézkedések kellettek. Vállaltunk olyan fájdalmas lépést is, hogy a tervezett 9 százalékos béremelés helyett alig valósult meg 1,2 százalék, miközben jóval többet követeltünk dolgozóinktól — jellemzi a helyzetet Seres Antal igazgató. •— Véleményt kértünk az emberektől, a brigádoktól, társadalmi megmozdulásokra is számíthattunk. így végeredményében elfogadhatóan zártuk az évet. A gazdálkodás bajait megkeresve már a múlt év derekán lépni kellett. Gyökeres belső átalakításokat határoztak el, melyek kidolgozása után jó partnernek bizonyult a vállalati tanács, amely szentesítette az intézkedéseket. — Mindez nem ment magától — folytatja a pártbizottság titkára. — Munkásgyűlésekkel kezdtük, igyekeztünk mindenkiben tudatosítani a tennivalókat. Nem maradt el a példamutatás sem, hiszen amikor sürgetett a határidő, a nyíregyházi buszpályaudvar betonozásánál lapátot fogtak a vezetők is. A hangulatra pedig jellemző volt, hogy elmondták a munkások a nekik nem tetsző dolgokat is. Nem leépülés Ennyit arról a közelmúltról, amely alapját adja a jelennek és jövőnek. A továbblépéshez a belső és külső feltételeket kellett áttekinteni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat felkészültségéhez, gépesítettségéhez képest nincs elég munka a megyében. Változás, hogyha jövedelmező, akkor akár az egy-két milliós kis munkákat, felújításokat is elvállalják, másrészt keresik megyén kívül a kapacitás lekötését. Hajdúban, a fővárosban vállalnak építést, külföldi megbízatástól sem riadnak vissza. Közben az évek óta vegetáló sátoraljaújhelyi építésvezetőséget megszüntették, más racioná- lási lépéseket — mint a Vasgyár utcai épületek eladása — is tettek. — Ezek szokatlan jelenségek a vállalat életében — jellemzi az igazgató. — Meg kellett házon belül is értetni, hogy nem leépülésről van szó, hanem megfelelő átcsoportosításról. Külső szervezési intézetet is bevontak a tevékenység átvizsgálásába, de maguktól is rájöttek, hogy más vállalkozói stratégia, kivitelezői magatartás szükséges. A belső önállóság, önelszámolás erősítésével főüzemeket hoztak létre, felrúgták a hagyományos — és mégmerevedett. a lakásépítésnél már veszteséget hozó — főépítésvezetőségi rendszert, s ott is főüzemet hoztak létre. Nagyobbak a lehetőségek — A személyi kérdésekben való döntés sohasem egyszerű, de éreztetni kellett, hogy senkinek sincs nyugdíjas állása — indokolja azt a pályázati rendszert Nemes Sándor, amivel a főüzemek vezetőit kiválasztották, legfeljebb ötéves időtartamra megbízták. Ennek gyakorlati megvalósításáról Batta Ferenc, az ipari főüzem vezetője beszél: — Már korábban is kaptam önálló vállalkozási jogot, az a feladatom, hogy a vállalati igényeken túl kihasználjam a rendelkezésre álló gépeket,, az emberek szaktudását. Úgy érzem, nagyobbak a lehetőségek, még ha a számonkérés is keményebb lehet. A példa a napokban született: ózdi megrendelésre 20 millió forint értékű acélszer- kezet gyártását vállalták el. De jól haladnak a Ganz- MÁVAG megrendelte 60 milliós munkával, a Gagarin hőerőmű rekonstrukciójához szükséges acélszerkezettel is. Az ipari főüzem előtt új feladatként áll egy újfajta tetőszerkezet meghonosítása. Az építők különféle új eljárások, házépítő rendszerek bevezetésén fáradoznak. Mindez azért, hogy az idén elérjék az 1,3 milliárd forint értékű termelés mellett a tervezett 30 millió forintos nyereséget, átadjanak 732 lakást. Gyors és jó minőségű munka — Célunk, hogy a gazdálkodási arculatukat erősítsék a termelő szervezetek — fogalmazza meg az igazgató. Mindehhez hozzá lehet venni, ami a megyei pártfórumon is elhangzott: kikeli használni a tartalékokat a költségek elemzésénél, követelmény marad a gyors és jó minőségű munka, az emberek hangulatát befolyásolják a lakások árai. Tavaly országosan az úgynevezett válságágazatok közé sorolták az építőipart. Mindez nem jelent mentséget, inkább azt igényli, hogy a SZÁÉV-nél is összeforrott közösség igyekezzen tenni a sikerekért. A mostani javulás még nem adhat önelégültségre okot, de bizakodásra mindenképpen, hogy megvan a vezetés egysége, a belső erő, amely jó távlati elképzelésekkel párosulva sokkal eredményesebb esztendőket hozhat. Lányi Botond Címképünkön: Tuzsér térségében a SZÁÉV fővállalkozásában épül a műtrágyatároló. A 4 ezer négyzetméteres csarnok tetőbefedését a napokban kezdik meg. Seres Ernő — Te tisztára megörültél! — ordítottam rá a fiamra. Képzeljék el: az egyetlen fiam, a vérem, az osztály esze a fejébe vette, hogy színész lesz. Össze is szedte a papírokat és beadta a főiskolára. Csak amikor a feleségem könyörögve rám. pillantott, akkor enyhültem meg egy kicsit. — Jó, meghívjuk Olda bácsit! A családban egyedül Olda, a feleségem bátyja konyított a művészethez — villanyszerelő volt a színháznál. Mikor megmagyaráztuk neki, miről is van szó, így szólt Tomashoz: — A helyzetgyakorlatra készülj fel, öcskös! Ez a lényeg a vizsgán. Remélem, van fantáziád? Tomas egyetértése jeléül megrázta fésületlen, már-már csim- bókos bozontját, a bácsi pedig folytatta: — Akkor képzeld, el, hogy tv-riporter vagy, nagymamád pedig az Aranyhoris nagyszerűen megbirkózott a rockegyüttes kacér csillagának szerepével. Mit mondjak — felrengtünk a röhögéstől ... — Jól van, legény! Ami a tehetséged ilVladimir Kubelka A helyzetgyakorlat gony rockfesztivál győztese, s neked interjút kell csinálnod vele. Tomas kiment a szobából s öt perc múlva egy törlőronggyal tért vissza, amelyről egy darab spárga csüngött le. Ezzel a rögtönzött mikrofonnal remekül megjátszotta a tv-ri- portert. Meg kell hagyni, a nagymama leti, kiköpött bácsikád vagy — dicsérte meg Olda, miután magunkhoz tértünk. — Most próbálj meg némajátékkal alakítani, mondjuk ... egy bankrablót! Miután Tomas ezen a feladaton is sikeresen túljutott, a család általános megelégedésére magam is megenyhültem: — Isten neki, fakereszt! Ha már csakugyan művészi tehetséggel vagy megáldva, nem állok a boldogulásod útjába ... Egy hónap múlva Tomas elindult az első vizsgájára. Tűkön ültünk egész nap. — Na, hogy ment? — kérdeztem, amikor estefelé hazaállított. — Meghúztak — motyogta alig hallhatóan. Egy percre nyomasztó csönd telepedett a szobára. — De hát min hasaltál el? — tudakoltam lehangoltan. — A helyzetgyakorlaton. Egy fodrászt kellett volna alakítanom munka közben. S nem bírtam visszaemlékezni, hogy néz ki és mit csinál. Antal Miklós fordítása
