Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

1987. április 24. Kelet-Magyarország 3 Versenytárgyalás — ami van is, nincs is „Párhuzamosan folyik a Korona szálloda tervpályá­zata. Amikor ezt is Alpár nyeri el, nagy a felzúdulás: ezentúl már, nem is érdemes pályázni, mert minden na­gyobb építkezés tervezését Alpár és irodája kapja meg. A kivitelezési versenytárgya­lás előkészületekor „közéle­tünk egyik kiváló egyénisé­ge” keményhangú belső ve­zércikket ír a Nyírvidék 1893. szept. 24-i számában. Quo usque tandem címmel. Tele vádaskodással, hogy most meg ezt az építkezést is Voj- tovitsék fogják elhalászni a többiek elől... 1894 márciu­sában kötik meg a vállalási szerződéseket: a kőműves munkákat itt is ez a társas­cég végzi el, közmegelége­désre.” Az idézet Margócsy József Utcák, terek, emléktáblák cí­mű várostörténeti könyvé­ből (II. kötet) való. Hogy miért idéztük? Száz évvel ezelőtt egy-egy nagyobb munka tervezését, vagy épí­tését versenytárgyaláson le­hetett elnyerni. Ma egyálta­lán nem így van, sőt néhány beruházó nem átallja azt mondani: ismeretlen, nem elterjedt ez a módszer, így nem is sok értelme van. Fáziscsúszás Ez volt az oka, hogy népi ellenőrök indultak el nem­rég és tizenhárom, tervezé­sekkel, beruházásokkal, ki­vitelezésekkel foglalkozó vállalatnál, intézménynél és szervezetnél szereztek ta­pasztalatokat: hogyan funk­cionál a gyakorlatban a ver­senytárgyalások meghirde­tésének és a pályázatok el­bírálásának rendszerei Lét­rejöttek-e a gazdasági élet­ben a versenyeztetés feltéte­lei ? Hatékonyabbá váltak-e a kivitelezések attól, hogy versenytárgyalásokkal nye­rik el a munkát a vállalatok? Az előírások szerint csak a kétmillió forint értékhatárt meghaladó vállalkozási szer­ződéseket kell versenytárgya­lás útján megkötni, de azt is csak akkor, ha a pénzt az állam adja, vagy tanácsi fej­lesztési alapból származik. Az AGROBER például az elmúlt két évben a megye területén lévő mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari beruhá­zásoknak csupán 4—9 száza­lékára hirdetett' versenytár­gyalást és tulajdonképpen el­fogadható indokaik is van­nak az áldatlan helyzet meg- okolására. Mert míg nincs kínálati piac az építőipari kapacitásban, addig nem ér­vényesülhet igazán a ver­seny árlejto "szerepe sem. És van még valami. Amikor el­határoznak egy mezőgazda­sági beruházást, például egy «rieliorációt, még nem lehet versenyt hirdetni, amikor pedig megkapják az állami támogatási, olyan rövid az előkészítési idő, hogy a ver­seny kiírására sem elegendő. « Nem versenyeztet az OTP sem, m< áldván: házgyári technológiával építtetnek, al­kalmazására pedig csak egy szervezet képes, vagy ha hir­dettek, akkui- sem lett jobb a minőség, aztán pedig úgy­sem a vállalkozási, hanem az értékesítési ár az irány­adó. Milyen az ajánlat? „ A versenytárgyalásos rend­szer működésének problé­máit jelzi, hogy a lefolytatott versenytárgyalások 10—40 százaléka eredménytelen. Előfordul, hogy nem érkezik megfelelő számú és minősé­gű pályázat, az eredményte­lenül zárult tárgyalásoknál pedig a Vállalási ár, illetve a vállalkozó technológiai aján­lata nem elfogadható. Milyenek az ajánlatok? Sajnos, nem eléggé kidolgo­zottak, mert kevés rá az idő. Még a 2 millió forint alatti beruházásokhoz ele­gendőnek is látszik a 3—35 nap (ennyi volt a vizsgált kivitelezőknél az ajánlatok elkészítési ideje), viszont a nagyobb értékű (pl. 100 mil­lió forint feletti) beruházá­sok esetében semmiképp sem elegendő ennyi idő. Ront a helyzeten, hogy a tárgyalá­sokra sein mindig felkészült szakembeu k érkeznek, s az is, hogy ; kivitelező vállala­tok nem i ndelkeznek olyan szervezel i gységekkel. ame­Üj lakásszövetkezeti házak Nyíregyházán, a Soltész Mi­hály utcán. (Elek Emil felvétele) lyek képesek a piaci infor­mációkat fogadni és feldol­gozni. Egy jellemző példa: a NYÍRBER versenytárgyalást hirdetett Gulács—Tivadar ivóvízellátásának kivitele­zésére. Hat pályázó volt, köz­tük a legalacsonyabb ár­ajánlatot a Beregi Vízgaz­dálkodási Társulat tette. A NYÍRBER elmondta a beru­házónak — a tarpai tanács­nak —, hogy a vízgazdálko­dási társulat felkészültsége nem garancia a munkák el­végzésére, a tanács ennek ellenére ezt a pályázatot fo­gadta el. A beruházás nem készült el az eredetileg ter­vezett határidőre, nyolc hó­nappal később adhatták át rendeltetésének .. . A legtöbb ajánlat a viz­es közműves beruházások há­lózatépítéseire érkezik. Ezt annak tulajdonították a né­pi ellenőrök, hogy viszony­lag egyszerű és több nyere­séget tartalmazó munkáról van szó, amelyek elvégzésé­re kisebb létszámú szerveze­tek, alacsonyabb technikai felkészültségű vállalkozók is képesek. De élénk a verseny azoknak az építési és szere­lési feladatok esetében is, ahol a piaci igényekhez job­ban igazodó, rugalmasabban alkalmazkodó kisebb szerve­zetek is jelentkezhetnek. Lejt vagy nem lejt A vállalkozási szerződések elnyerésének bevezetésivel az volt a cél, hogy elősegítse a vállalási árak csökkentését, a határidők lerövidülését. E kettős követelménynek a vállalkozások csak részben feleltek meg. A mélyépítési munkák esetében a Felső- Tisza-vidéki Vízgazdálko­dási Társulatok Egyesülésé­nél megállapították, hogy 1983-ban és 1984-ben a ver­senytárgyalásoknak kifeje­zetten árcsökkentő hatása volt. Egy évvel később már igencsak megközelítették a maximált árat, tavaly pedig már inkább árnövelő hatása volt a versenytárgyalások­nak. Versenyt hirdettek pél­dául a kálmánházi vízmű építésére. Négy ajánlat ér­kezett, mindegyik több volt, mint amennyi pénze erre a kálmánháziaknak lett volna, ám egyik kivitelező sem volt hajlandó engedni az árból, így a tárgyalás eredményte­lenül zárult. Fontos szerepe lenne a versenynek a minő­ség javításában is, ám ez sem mindig igazolódik a gyakorlatban. A szerződése­ket természetesen mindig el­ső osztályú minőség vállalá­sával kötik, .aztán nem tud­nak vállalásuknak maradék­talanul eleget tenni. A gazdasági verseny ki- bontatkozását azonban je­lentősen gátolja, hogy a na­gyobb beruházások megvaló­sítására felkészült kivitele­zők nem kényszerülnek ver­senytárgyalások útján leköt­ni kapacitásukat; hogy még mindig nincs egyensúly a beruházói piacon és kevés­nek tűnik a kivitelezők ver­senyeztetése, ha nincs ver­seny az építőanyag-ipar­ban is. Balogh József' Háztáji föld Sok munka kockázattal M ezőgazdasági üze­meinkben a háztáji, vagy illetményföld a tavaszi szántóterület 20— 25 százaléka, összességében ez több mint 50 ezer hek­tár. Éppen ezért nem mind­egy, hogy a jogosultak ho­gyan hasznosítják. Homokon gazdálkodó ter­melőszövetkezet vezetőinek véleménye '■ kukoricával nem kifizetődő a háztájit bevetni. Kukorica itt nem sok terem, ha valaki jöve­delmet akar, termeljen zöldséget, dohányt és job­ban jár, ha a kukoricát az üzletben veszi meg. A véletlen műve, hogy az említett tsz-vezetők véle­ményét mint kivételes sza­bályt erősíti egy panaszos levele. A Kemecsei Állami Gazdaság dolgozója írta, hogy kétezer négyzetméter illetményföldön termett ku­korica után mindössze 600 forintot kapott. Nem érti, hogy lehet ez, amikor ku­koricából rekordtermés volt. A kemecsei földeken ta­valy hektáronként durván 6 tonna kukorica termett. Ebből, ha termelési és egyéb költségeket nem szá­mítanának, a 2000 négyzet- méter illetményre jogosul­tat 1,2 tonna kukorica il­letné meg. A termelési és más költségeket azonban számítani kell, ez viszont nem kevés, 80—90 százalék, így a kukorica tiszta jöve­delme az illetményre nem több az említett 600 forint­nál. A számítás pontos, a panasz — még ha kevésnek tűnik is a 600 forint — alaptalan. Természetesen mint a legtöbb helyen, úgy a Ke­mecsei Állami Gazdaság­ban is az illetmény hasz­nosításának több változatát kínálták és kínálják. Lehe­tőség van például a zöldség­és gyümölcstermesztésre. Készült egy kimutatás ar­ról is, hogy a kukoricával szemben egyes növények milyen jövedelmet adtak. Húszán termesztettek ubor­kát, jövedelmük 1000 négy­zetméterenként 10 ezer 198 forint volt. A 16 fő paradi­csomtermesztő ezer négy­zetméterenként 5626 forin­tot kaszírozott. A háztáji és illetmény- föld hasznosítása itt Sza- bolcs-Szatmárban sokirá­nyú. A tájjellegű kultúrák­nak megfelelően a burgo­nyától a mákon át a mag­kenderig a 80 ezernél több háztájira és illetményföldre jogosult szükség szerint sok mindennel foglalkozik. Hogy ki miként hasznosít­ja területét, az szuverén jo­ga, de aki árutermelő és jó jövedelmet akar elérni, az legyen tekintettel a piac igényére. Zöldségfélékből, csonthéjas és bogyós gyü­mölcsökből a kereslet min­dig nagy. Természetesen az említett termesztési módok sok munkát és nem kevés kockázatot tartalmaznak. Az viszont soha sem lesz, hogy mint a kukoricánál, az 1000 négyzetméterenkénti jövedelem csak 300—400 fo­rint. A háztáji és illet­ményföldek kiméré­se és hasznosításuk­nak a megkezdése ezekben a napokban, hetekben ese­dékes. Eltekintve azoktól, akik valamilyen oknál fog­va — idősek, katonák, gye­sen lévők — nem tudják vállalni a kézi munkát, az lenne jó, ha a földhasznosí­tás munkaigényes és jöve­delmező növények termesz­tésével történne. A feldol­gozó üzemek és a fogyasz­tók is ezt igénylik. Seres Ernő Tévéjegyzet Lakás, per, Nemieti... Túlságosan nem kényezte­tett el bennünket a szerda esti tévéműsor. Áz 1-es csa­tornán a várható film, tévé­játék, vagy hasonló műsor helyett a szellemi árverést közvetítették, majd korunk pestiséről, az AIDS-ről sugá­roztak tájékoztató műsort. A kettesen sem igen akadt szó­rakoztató program. A műsor egyik íegvillózóbb része volt az, amely a lakás­perekről szólt, amikoris min­denki mindenkit perel a rossz minőségű, dohos, penészes Bőrdíszmű Nyírparas? iyáról A nyírparasznyai vegyesipari üzem hr''? :.öt asszonynak- lánynak ad munkalehetőséget. Egy műszakban dolgoznak, bőröndöket, pénztárcákat t ; egyéb búi di>/.inű terméket gyártanak. Képünkön: irattartók készüli. ’ házgyári lakások miatt. Több javaslat is elhangzott a mű­sorban arról, hogyan lehetne gyorsítani a hibák kijavítá­sát, a lakók idegeinek védel­mét. Módfelett elgondolkoztató — epizód volt a Nemzeti Színház felépítéséről, illetve a már előkészített terep visz- >zarendezéséről szóló riport, amelyből megtudhattuk: egyelőre tulajdonképpen le­vették a napirendről az ille­tékesek a Nemzeti Színház építésének ügyét, mert az or­szág teherbíróképessége nem teszi lehetővé a nagyszabású tervek megvalósítását. A nyilatkozó illetékes szerint 1990-ig szó sincs az építke­zés megkezdéséről. Sőt. A Dózsa György úton, a Vá­rosligetben már szabaddá tett — fákat, díszcserjéket, köz­műveket eltüntető munkát a visszájára fordítják, újra parkosítják a területet és Visszahozzák a közműveket. Az már bizonyos, ha épül is majdan a Nemzeti Színház, nem itt fog megépülni. Meg­lepő. A terep szabaddá téte­le, a nyilatkozó szakember szerint több mint 3 millió fo­rintba került. Arról még sen­ki nem tudott összeget mon­dani — mennyibe fog ke­rülni az eredeti állapot visz- szaállítása. Ügy tűnik, máris több mil­lióba került a fel nem épülő színház, nem is beszélve az erkölcsi kárról. Talán mind­kettőt meg lehetett volna ta­karítani, ha meg tudnánk szabadulni a beidegződéstől, a rögtönzéstől, amiért mindig nagy árat kell fizetni. P. G. Senki kevesebbért? Háborog egy atyc húsvét után. — Hétfőn délelőtti fiaim azzal kezdték c napot, hogy előszed­ték a rádió-tévé új ságot, böngészn kezdték. Aztán elém álltak: úgy kell idő zíteni a locsolkodá. rendjét, hogy ekko\ meg ekkor legyünl Pista bácsiéknál, ot színes tévé van. Min denképpen meg akar­ták ugyanis nézni a; akkor vetített ame rikai rajzfilmet. Há most mondjátok meg miféle gyerek a; ilyen, hogy még hús vét hétfőn is csak a: az átkozott tévé ér­dekli. De nem is e: a legrosszabb. Hanen az: mi az ördögnél tesznek ilyen műsor ekkorra? Loholtunk KA mint az őrültek, hogy pót kéne ifetiteni. időre odaérjünk. El- nem rajzfilmeket, mondták sietősen a A harmadik férfiú verset,, ?locsolkodtak, mélán pislog, majd c aztán puff, le a tévé is hozzáfűzi a magá- elé... ét. lista, amit összeállí­tott. Nem tudtam nyugodtan végig­nézni azt a jó kis rajzfilmet — kábé három részletben lát-' tam. három különbö­ző helyen. Aztán a negyedik felteszi a pontot az i- re. — Én a fiaimmal mindössze három he­lyen voltam. Többre nem futotta az idő­ből. A harmadik ház­nál ugyanis be volt kapcsolva a képmag­nó, és éppen egy jó kis bunyósfilm ment. Azt néztük ... Lehet, hogy igazatok van a tévé-műsorszerkesz- tőket megszólva. De kit szidjak én?! (tgy) — Lényegében iga­zatok van, rossz volt az időpont. Én pél­dául rengeteget mér­gelődtem, amikor a fiam, akit más se ér­dekelt, mint, hogy minél több hímes to­jást meg pénzt szed­jen össze a locsolko- dáson, állandóan rán­cigáit, hogy menjünk már, hosszú még a A másik atya — lányai vannak! —rá- tromfol. — Az én két lá­nyom szidta a rajz­film idején érkező­ket, mint a bokrot, mert hogy ők is néz­ni akarták. Csak ül­tek a tévé előtt, nem törődve a vendégek­kel ... Ilyenkor sze­rintem a monoszkó­' , ' , , ' . '■í ~ A ' =■% - v, ' KS SS ^ Összefüggések : . .......

Next

/
Thumbnails
Contents