Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-23 / 95. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. április 23. Várostörténet Egykori újságok A nyíregyházi sajtó története szempontjából is alapvető dátum 1837; a városfejlődés új, nagy fordulópontja. Az akkorra már 17 ezer lakost számláló város fejlődésének új feltételeit V. Ferdinánd király biztosítja abban a privilégium-levélben, amellyel Nyíregyházát a kiváltságolt városok sorába emeli. A 150 éve keltezett királyi kiváltságlevél szerint az uralkodó ettől azt reméli, hogy a nyíregyháziak „a mesterséget és az ipart mindinkább gyarapítani, leginkább ezen élet nemére adván magukat, minden mesterembereket és míveseket kebelökbe befogadni, gyermekeiket is a mesterségekre és művészetekre nevelni, s az ezekben megkívántató tudományokban oktatni kívánják”. Bár a királyi levél természetesen nem említi a városfejlődés új feltételeinek sorában, mégis el kell hinnünk, hogy rendkívül nagy szerepet játszott a nyíregyházi sajtó, amelynek első „fecskéje” még pontosan 30 esztendőt váratott magára. Ennek nyilván több oka volt. Talán az okok között az első, hogy ez időben nem volt vállalkozó szellemű kezdeményező, akinek a lapalapításhoz pénze is lett volna, de még inkább kísért az a fel- tételezés, hogy egy magyar nyelven abban az időszakban megjelenő lapnak ebben a városban nem lett volna elég olvasója. Mint Lukács Ödön, a város jelentős történetírója is szól róla: néhányan ez időben abba a gyanúba keveredtek, hogy a magyar nyelvet a nép között nem terjesztik, inkább a tót párthoz szítanak. Ahhoz tehát, hogy a magyar nyelvű újságokat olvassák, a magyarosodás fokozatos végbemenetelére van szükség. Az 1933-ban magyarul is megtartott konfirmációra még csak 27 gyermek jelentkezett. Három évvel később kezdték először magyar nyelven felolvasni az evangélikus templom előtt a városi hirdetéseket, s mivel valószínű, hogy azt nem sokan értették, aztán magyarázták meg a népnek szlovák nyelven is. Mint az 1931-ben megjelent nyíregyházi monográfia is szóvá teszi; a magyar nyelven elmondott hirdetéseket a lakosság először zúgolódva és megbotránkozva fogadta, később lassanként hozzászokott. Az első újság megjelenéséhez járul a szabadságharc előkészítése, lefolyása, majd leverése idején a város magyarságösztönének feltámadása. Mindenképpen ezt mutatja, hogy a lakosság a Bach-önkényuralom legsúlyosabb korszakában, 1856-ban határozza el: az evangélikus templomban bevezeti a magyar nyelvű istentiszteletet. Ennek idején épül a Tisza-vidéki vasút, fut be 1858. szeptember elején az első vonat Nyíregyházára, élénkül a mezőgazdaság, az ipar, s a kereskedelmi forgalom is. A pénz- és hitelintézetek sorában elsőnek a Nyíregyházi Takarék- pénztár alakul meg most 125 éve. 1867-ben izgalmas harc után a nagykállói megyegyűlés elhatározza székhelyének Nyíregyházára helyezését. Ekkor a város 22 ezer lakosával már Szabolcs vármegye legnagyobb községe. Vasútvonalai hatfelé ágaznak, hatosztályú gimnáziuma, 32 elemi iskolája és színháza, kórháza, árvaháza, fürdője is van. A megyei élet erős felbuzdulását hozta magával az 1867-es kiegyezés, ezzel is együtt járt az önálló nyíregyházi sajtó megjelenése. Városunkban 1867. október elseje fontos történeti dátum is: ekkor indult útjára a NYÍR, Nyíregyháza legrégibb sajtóorgánuma. Hetenként egyszer jelent meg egy kis íven és előfizetése 6 forint_ volt egy esztendőre. Mint Barna János tanulmányából kitűnik: a lap gazdasági, ipari, kereskedelmi és közművelődési kérdésekkel foglalkozott. Az élénk szellemű kis lapocskát gyors egymásutánban követték a különböző hetilapok, majd a politika is bevonul a helyi újságok hasábjaira. Jó nevet vívott ki magának a NYÍRVIDÉK, amely lBSlh-ban indult el útjára, s amely 1944 októberében jelent meg utoljára. A közel hat és fél évtizedet megélt újság mondhatta magáénak a nyíregyházi sajtótörténet legszebb karrierjét, a többi lap közel sem élt ennyi időt. Volt olyan újság, mint például a Szabolcs Világa, amely 1931. január hó 12-én jelent meg először s utoljára, mert a rendőrség három nap múlva már el is kobozta. A „Nyíregyházi Városi Polgári és Kisgazdapárt” által kiadott ellenzéki lap nem az egyedüli, amelynek sora viszonylag rövid időn belül bevégeztetett. A NYÍR című vegyes tartalmú hetilap — amely jolitikával nem foglalkozott — 15 hónapot élt meg. Az ezt követő Tiszavidék a NYlE folytatásaként született 1869 januárjában, és megszűnt 1872. első felében. Csak felsorolásképpen szólunk a Nyíregyházán kiadott más lapokról, kronológiai sorrendben. A Nyíri Közlöny című hetilap a társadalmi élet, a gazdászat, az ipar és kereskedelem köréből vette a témáit. A Szabolcs című újság vegyes tartalmú hetilap volt, s 3 szerkesztőcsérével sem lehetett megállítani négy év után bekövetkezett elmúlását. A Szabolcsmegyei és Hajdúkerületi Közlöny társadalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és közgazdasági hetilap alcímet viselte. Pontosan egy évet bírt ki, 1874. január 1-től december 31-ig. Két évet élt meg a Szabolcsi Lapok, nyolcat a Szabolcsmegyei Közlöny. Hat hónapig jelent meg mindössze a Nyíregyháza című vegyes tartalmú hetilap, amely fejléce szerint Szabolcs megye és Nyíregyháza város érdekeit képviselte. Nem élt sokkal tovább a Szabolcsi Hírlap, s a Nyírvidék Értesítője című lap sem. Ókét követte a Szabolcsi Szabadsajtó, a Nyíregyházi Hírlap, a Nyíregyháza, a Szabolcsi Hírlap, a Szabolcs, Szabolcs Vármegye Hivatalos Lapja, a Nyíregyházi Friss Újság, a Szabolcsvárme- gye, a Szabolcsi Hírlap, a Nyíregyházi Déli Újság,'Szabolcs Népe, a Tiszavidék. A Nyíregyházán kiadott gazdasági, orvos- tudományi, hitbuzgalmi és humoros jellegű sajtótermékek közül említésre méltó a Természet Gyógyász, amely az ésszerű élet- és gyógymód közleménye volt. Az Egyleti Értesítő a Szabolcs—Hajdú kerületi orvosgyógyszerészek közlönye alcímet viselte. Izé címen vicclap is megjelent, ez pedig a Nyíregyházi Bajusz Kör közleménye volt, de a negyedik számmal kimondta megszűnését. A Sürgöny című heti közlöny a harci hírek, az országos, megyei és helyhatósági rendeletek közlését vállalta magára, a Gazdasági Értesítő a nevében is benne foglaló célt szolgálta. A Szabolcsi Híradó társadalmi és szépirodalmi hetilap volt, a Békeharang és Szentharc az izraelita egyház havi lapja. Volt aztán Színházi Újság, tanügyi szaklap Szabolcsi Tanító címmel, két évig jelent meg a Nyíregyházi Iparosok Lapja, ennyit élt meg a Szabolcsi Szabók Lapja, s a Szabolcsi Kézműiparos. A Reménysugár című diákifjúsági lapot a felsőkereskedelmi iskola (ma közgazdasági szakközépiskola) önképző köre, a Diákélet című lapot a katolikus fiúgimnázium önképző köre jelentette meg. Volt ezután még lap Forrás címmel, amely ellenzéki szerepet vállalt, s ezzel együtt sanyarú sorsot. Nyíregyházán 1944. november 8-án — a felszabadult országrészben az elsők között — jelent meg az első demokratikus nyíregyházi napilap, a Magyar Nép, amely a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült koalíciós pártok lapja volt. E mellett jelent meg a Szociáldemokrata Párt égisze alatt előállított Nyírség című hetilap 1946- ban, s az ugyancsak Nyíregyházán kiadott Szabolcsi Kis Újság, amely a kisgazdapárt szóvivője volt. 1948 után már csak egy napilap, a kommunista párt napilapja jelent meg városunkban, amely Szabolcs-Szatmári Néplap, később Szabolcs-Szatmár Népe, s a hatvanas évek elejétől a Kelet-Magyarország címet viselte. Szólni kell mindenképpen a Szabolcsi Szemléről, amely a felszabadulás előtt s után látott napvilágot. Nem mehetünk el szó nélkül a számos, Nyíregyházán megjelent, illetve megjelenő időszaki üzemi lap mellett, hiszen például a Nyírségi Konzerv, a Szabolcsi Húsipar, a MEZŐGÉP, a Ságvári Híradó, a SZAVICSAV, a Dohány- fermentáló, a KEMÉV, SZÁÉV havonta megjelenő üzemi lapjai ugyancsak fontos szerepet töltenek be a munkahelyi kollektívák életében. De ide tartozik a Szabolcsi Ifjúság, a KISZ megyei bizottságánák lapja, a Tanítani, amely a tanárképző főiskoláé, de ma is lapja van az Építő- és Vízügyi Szakközép- iskolának, s ha nem is nyomdai úton, jó néhány lapot állítanak még elő nyíregyházi iskolák. Az első nyíregyházi sajtótermék megjelenése óta eltelt 120 év gyökeres változást hozott mind a tartalomban, mind a külsőben. A ma megjelenő napi-, illetve havilapok, illetve folyóiratok — mint a Szabolcs-Szatmári Szemle, vagy a Pedagógiai Műhely — már egy modern kor korszerű termékei. (K. J.) „Minr'-központ jMj Vajda-bokor bizakodik A város nyugati fertályán egy-másfél kilométeres távolságban sorakoznak a tanyabokrok. Egyikük-másikuk a kövesút mellett — ahogy ma is hívják a Tiszavasvárd felé vezető utat —, de legtöbbjük kissé beljebb, ám újabban már nemcsak villannyal, hanem rendes úttal, autóbuszjárattal is kapcsolódva a városi vérkeringéshez. Ezeknek a bokroknak — melyekből 19 sorjázik a városszéli Salaimon-bokortól a túlsó végen található Súlyán- és Bedő-bokrokig — S az itt élő közel hétszáz család 2300 lakosának természetes központja lenne Vajdabokor. A tiszavasvárd út felől virítanak az új porták, egykori kukoricaföldön futó villanyhálózat mutatja: kínálják a megtelepedést azoknak, akik a távolabbi részekről beljebb, de mégsem a városba húzódnának. Miért a feltételes mód? Mert a sok évvel ezelőtt továbbfejlesztésre kijelölt tanyaközpontok közül éppen Vajda-bokor mutatta a legkisebb hajlandóságot arra, hogy igazán fejlődjön. Igazából , ma sincs több két és fél utcájánál, 45 lakóháznál, pedig itt található a környéket ellátó vegyesbolt, a szórakozni, művelődni vágyók nemcsak a kocsmáiba térhetnek be, hanem a sok szép rendezvényt felmutató művelődési házba is. A tanácsi kirendeltségen intézheti bárki hivatalos ügyeit, de nem marad el az orvosi, gyermekorvosi rendelés sem. — Sokat gondolkodtam azon, miért nem ragaszkodnak annyira a környékhez az itt élők, ahogy például Mandánál tapasztalni — említi a körzet tanácstagja, Babicz Ist- vánné. — Mintha innen könnyebben beköltöztek volna a városba, a Ságvári-telepre. Ha már indult valaki, az nem Vajda-bokorban kötött ki. — De már tapasztalható az ellentét is — szól Molnár Bertalan, a tanácsi kirendeltség vezetője ellenvetése. Pál Mihályt említi, aki eladta az örökösföldi lakást, hogy itt építkezzen, mert a kertes családi ház adta életforma sokkal jobban megfelel neki. Meglehet, anyagilag is kifizetődőbb lesz, mégha többet is kell dolgozni a kertben, a ház körül. Vajda-bokor központszerepe 25—30 évvel ezelőtt fogalmazódott meg. Valóságos „mini” tanácsház épült akkor. Az egyéni gazdálkodók idején, majd a szakszövetkezeti termelés mellett szükség volt az adóügyektől az anyakönyv vezetéséig közvetlen kapcsolatot tartani a .tanyavilággal, amelynek lakói inkább csak vásári napokon jártak a városba. Ám a megváltozott közlekedés, leginkább a megváltozott életforma, amikor egy-egy családból már mindig van valaki, aki a város iparában dolgozik, magával hozta a könnyebb mozgást is. Lassanként bezártak a kis iskolák — Benkő- és Sala- mon-bokorban tartja a „frontot” az összevont alsó tagozat — így még a gyerekek is buszra szállnak mindennap. Napjaink ellentmondásai talán még szembetűnőbbek a tanyavilágban, mint másutt. Egyrészt ott fenyeget az elnéptelenedés, különösen az úttól is távol eső Mohos- és Ist- ván-bokrokban lassacskán csak az öregek maradnak, másrészt az életfeltételek javulása, a közlekedés változása azt hozta, hogy igen sokan átépítik a szülőktől örökölt vályogfalú, nádtetős házakat, hogy a helyükbe komfortos épületek kerüljenek. Változott a lakosság úgy is, hogy vannak olyan tanyák, ahol egy-két renitens cigánycsalád keseríti az ott élők mindennapjait, míg másutt a becsületes beilleszkedés élő példaképeiként lehet őket tekinteni. Ha azt mondtuk, hogy Vajda-bokorban negyedszázada számítottak a pezsgésre, s utána mintha megállt volna az élet, akkor az utóbbi esztendők, de főleg napjaink krónikája már megint más képet rajzol. Megélénkült az építési kedv, csak a tavaszon hét új ház építését kezdik el javarészt a tanácstól igényelt területen. Várják a módosított rendezési tervet, hogy végre igazi utcákat mérjenek ki, rendezettebb képet kapjon a település. A közlekedésről külön szólni kell. Amilyen örömmel bontogatta a tanácstag a reklamálására érkezett vaskos levelet a megyei tanácstól, annyira elkeseredett, amikor ismételten elutasító választ kapott. Ugyanis az új autóbusz-pályaudvar átadásával a felüljáró után rögtön elkanyarodnak a buszok a konzervgyár irányába, így rengeteg családnak szereztek kellemetlenséget. Nem is több a kérésük két buszjáratnál: azoknál, amelyeken az iskolás gyerekeket viszik, szeretnék, ha vagy a Búza téren, vagy a színház előtt megállnának, mert így külön idegesség, hogy az óvodás kicsinyek, az önállóan közlekedni alig tudók hogyan jutnak balesetmentesen iskolába. Bár igen sokan dolgoznak a városban, jó néhányan vannak, akiknek továbbra is a mezőgazdaság adja a kenyeret. A Ságvári Termelőszövetkezethez tartozik a terület, megmaradt a tsz-üzemegység, nem kell külön utazniuk azoknak, akik a környező földek megművelésében vesznek részt. Azok pedig, akik a szövetkezet központjában dolgoznak, ménetrendszerint tsz-busszal utazhatnák reggel, este. Az idős embereknek, a helyben dolgozóknak különösen fontos, hogy ne kelljen minden apróságért a buszköltséggel megnövelt utazással hozzájutni Az alapvető élelmiszerek, iparcikkek ellátására szolgál a vegyesbolt, amelyiknél már olyan kérés fut: állítsanak be még egy hűtőpultot, hogy kimért, előrecsomagolt húst is lehessen venni. A szolgáltatásokkal tulajdonképpen elégedettek lehetnek a Vajda-bokorban — vagy az út végén lévő Kazár-bokorban élők. Néhány szatmári falu is irigykedhetne, hogy itt ügyes kezű mester reparálja az autókat, a felesége fodrászatába szívesen betérnek a szépítkezni vágyók. A háztartási gépeket a Modul-szerviz javítja, amelyik hetente kijár. Valaha volt fiókposta is a tanácsi kirendeltségen, azonban az autós tanyasi kézbesítés megszervezése után nem lett rá szükség, hiszen a postásnál — akinek meghatározott ideje van egy-egy levelesládánál, kézbesítési csomópontnál — nemcsak a küldeményeket lehet átvenni, a nyugdíjakat kézhez kapni, hanem levelet, pénzt feladni, értékcikkeket vásárolni. Egyedül a telefonnál van „faramuci” helyzet. Mert Nyíregyháza szerves részét Nagycserkeszen' át lehet megkapni. A Viajda-bokor környéki részen ma is azok élnek, akik a tirpák honfoglalók leszármazottai. A nevekből, az evangélikus vallásból is erre lehet következtetni, de legjobban a hagyományőrzés mutatja, hogy nem felejtették el apáik, nagyszüleik eredetét. A húsz éve épített kultúrház — amelyet nagy megbízhatósággal, a könyvtárt is kezelve a szomszédos Benkő-bokori tanító, Oláh Pál vezet — otthont ad a sok szépet felmutató Vajda-bokori népdalkörnek. Még Nagycserkeszről is van, aki átjár a próbákra. Legutóbb — alig tíz napja — Tiszavasváriban a körzeti bemutatkozáson szerepeltek sikerrel Iváncsó Dénes vezetésével. A népdalkor egyfajta közösséget is jelent, így érthető, hogy együtt énekel a fiatal a már nyolcvanhoz közeledő idős parasztemberrel Számtalan oklevél, külföldi fellépés bizonyítja, hogyan lehet az önmaguk, szűkebfo környezetük gyönyörködtetésére való égyütténefclés mellett mások előtt is elismerést szerezni. Hetente jár az orvos, illetve a.gyermekorvos a Vajda-bokori rendelőbe. A tsz-ben pedig üzemorvosi rendeléssel vigyáznak a,z itt élők egészségére. S az egészséget jelenti az a szervezkedés, amely most folyik: vezetékes vizet szeretnének, mégpedig úgy, hogy Nyíregyházáról indulva sorra fűznék a vezetékre a tanyabokrokat. A társuláshoz szükséges pénzt biztosan megszavaznák, mint ahogy más közösségi célokra is adakoznak az itt élők. Mert boldogság, hogy tavaly utat kapott Antal-bokor, de még nagyobb szó: Sulyán-bokorba úgy jutott el a kövesút, hogy előbb a lakosság adott össze négyszázezer forintot. Lányi Botond .Békés egymás mellett élés” a Vajda-bokorban. Egy a régi nyíregyházi újságok közül. Alighogy megjelent, máris betiltották.
