Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

1987. április 3. Kelet-Magyarország 3 Világ proletárjai, egyesüljetek! KÁRPÁTI IGAZ SZÚ Az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi bizottságának és a népképviselők területi tanácsának lapja OpraH 3aicapnaTCbKoro oŐKOMy KoMymcTMMMOí napTií YicpaÍHM i öőnacHoT Poa* mqpoahmx AenyTaTie EZT AZ OLDALT TESTVÉRLAPUNK, A SZOVJETUNIÓ KÁRPÁ- TONTŰLI TERÜLETÉN MEGJELENŐ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ MUNKATÁR­SAI ÁLLÍTOTTÁK ÖSZ- SZE HAZÁNK FELSZA­BADULÁSÁNAK ÉVFOR­DULÓJA ALKALMÁBÓL. ÚJSZERŰÉN, KEZDEMÉNYEZŐEN A gyorsítás parancsa Az elmúlt időszak komoly- próba elé állította kommu­nistáinkat, az egész kollektí­vát. Nemcsak arról van szó, hogy új szervezési keretek közt kellett fáradoznunk a főbb gazdasági-műszaki cé­lok teljesítéséért, hanem ar­ról is, hogy előirányzataink kellő megalapozásával lép­jünk a nagy október 70. év­fordulójának esztendejébe. Mint ismeretes, a 12. sz. üzem tekercselőinek brigád­ja kezdeményezéssel rukkolt ki, hogy a szavjetország szü­letését eredményező forrada­lom 70. évfordulójáig teljesíti kétévi tervét. A városi párt- bizottság vezetősége jóvá­hagyta ezt az indítványt, me­lyet nemcsak vállalatunknak, hanem Munkács összes gyá­rának és. üzemének dolgozói is helyeseltek. Teljes önelszámolási Törekvéseik megvalósítá­sát nagymértékben segíti elő ia párt- és gazdasági munka átépítése, melyről széles körű önbíráló hangvételű eszme­cserét folytattunk a múlt év decemberében megtartott vál­lalati pártgyűlésen is. Rámu­tattunk, hogy kommunistá­inkra fokozott teendők elvég­zése vár a tizenkettedik öt­éves tervidőszakban. A műszergyár áttért a tel­jes önelszámolásra és önfi­nanszírozásra. A megválto­zott gazdasági és szervezési viszonyok közt bonyolult ten­nivalókat kell majd megolda­nunk. 1990-ig például az áru­termelés volumenét 65 száza­lékkal kell növelnünk, a ter­melékenységet pedig 78 szá­zalékkal. Ügy döntöttünk, hogy az idén közel 6 száza* lékban újítjuk fel termékein­ket, melyek előállítását mik­roprocesszoros .alapon fogjuk biztosítani. Készítményeink 80 százalékának meg kell fe­lelnie a világszínvonalnak. _ Pártszervezetünk tagjai tisztában vannak azzal, hogy nem elegendő ehhez a lelke­sedés, a felülről jövő direk­tíva vagy a sokféle admi­nisztratív intézkedés. . Az sem elegendő, iha az új feladatok­ról és azok újszerű megköze­lítéséről csupán beszélünk a pártbizottsági üléseken, a pántszervezeti gyűléseken. Szükség van az irányítás gaz­dasági módszereinek fokozot­tabb érvényesítésére, a gaz­dálkodás mechanizmusának átszervezésére, a pótlólagos tartalékok felkutatására és kiaknázására. Ezért is tér­tünk rá az új év első napjá­tól valamennyi műszeripari vállalattal együtt a teljes gaz­dasági önelszámolásra és ön­finanszírozásra. Melléfogások reflektorfényben Maga az élet diktálta ezt. Megoldását azonban számos belső problémánk nehezíti meg, melyek közül megemlí­tenék néhányat. A termelésszervezésben pél­dául több melléfogásra derült fény. A számadatok tanúsága szerint dolgozóinknak mint­egy 80 százaléka tömörült brigádokba. Gyakorlatilag azonban legtöbbjükre még nem terjedt ki a brigádmód­szer. A gyár pártbizottsága is felelős ezért, mivel több fi­gyelmet kellett volna fordí­Pillanatkép a műszergyárból tania a termelési, üzemszer­vezési kérdésekre, a részle­ges önelszámolás tapasztala­tainak tanulmányozására, hasznosítására. Nem töreke­dünk következetesen arra, •hogy a munkások a berende­zések, a nyersanyag, az ener­gia tényleges gazdáivá válja­nak. Még egy lényeges problé­máról szeretnék említést ten­ni, amit kiemelten fogunk kezelni a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfor­dulójának esztendejében. El­sősorban a szerződéses szállí­tások tervének teljesítésére- gondolok, de emellett épp­olyan fontosnak tartom a be­rendezések, főként a nagy teljesítményű robotok, mani­pulátorok, programvezérlésű munkapadok, számítógépek terhelési együtthatójának fo­kozását, a munkaritmus biz­tosítását. Öt fokmérő Az ideológiai aktíva révén idejében tájékoztattuk a gyár munkásgárdáját arról, hogy gazdasági tevékenységünknek ezentúl öt fokmérője lesz: a szerződéses szállítások tervé­nek teljesítése, a jövedelme­zőség, a termelékenység nö­vekedése, a termékfelújítási együttható, valamint a ter­melési kapacitások és a szo­ciális-kulturális rendeltetésű objektumok üzembe helyezé­se. Nem könnyű számunkra az sem, hogy az októberi forra­dalom 70. jubileumának évé­ben (szintén január 1-től) dolgozóink legalább 45 száza­lékának át kell térnie a két- és háromműszakos munkára. Mégpedig azzal a céllal, hogy kiküszöböljük az üzemszerve­zési hiányosságokat, körülte­kintőbben hasznosítsuk ter­melési, kapacitásainkat. Itt is szükség volt Pfeipfauf Sán­dor, Gorzej Jurij, Bretus László, Fekete Péter, Sztan- kovics Teodor, Ivancov Nyi- kolaj és más élenjárók példa­adására és felvilágosító sza­vára, hogy a kollektíva meg­értse: az új év első napjától bevezetett korszerűbb üzem- szervezés valamennyiünk hasznára válik. A berendezé­sek teljes megterheléssel üze­melnek, az elavult gépeket kivonjuk a használatból, a felszabadult területet a ter­melés továbbfejlesztésére for­dítjuk; s így aztán a teljesít­mény növekedésével a kere­set is nagyobbodni fog. Lengyel Zoltán a Munkácsi Műszergyár pártbizottsági titkára „A mi doktorunk..." Kolléganőm mesélte: — Második, gyermekem születésekor komplikációk léptek fel, azonnal operálni kellett. Mint minden súlyos műtéthez, ehhez is elhívták a főorvost. Mivel állapotom már nem engedte meg, hogy narkózist alkalmazzanak, he­lyi érzéstelenítéssel végezték a műtétet, így végig tudatom­nál voltam. Azt, hogy élet­ben maradtam, Csajkovszkij Miroszlavnak köszönhetem. És nemcsak azért, mert mes­terien bánt a szikével, ha­nem mert a nehéz operáció alatt még arra is futotta az erejéből, hogy tartsa bennem a lelket. Elhittem neki, hogy a műtét sikerülni fog, s én meggyógyulok. „Meglátja, a következő újévkor már vígan ropja velem.a táncot” — biz­tatott. Merthogy akkor is új évet kezdtünk. Felépültem, s a véletlen, úgy hozta, hogy az esztendőt egy társaságban búcsúztattuk. Úgyhogy még ezt az ígéretét is megtartot­ta, alaposan megtáncoltatott. Egyébként a kerületben az enyém volt a második igen ritka, komplikált műtét (az­óta már volt egy harmadik is), s bár ilyen esetben na­gyon csekély az esély az élet­ben maradásra, a mi dokto­runk mindegyik betegét meg­mentette. A mi doktorunk... Vajon hányán nevezik így a kerü­letben? Hány asszony hálás a szülész-nőgyógyász orvos­nak azért, hogy egészséges gyermeknek adott életet, vagy hogy ő maga gyógyultan tért vissza családja körébe? Bár Csajkovszkij Miroszlav rend­szerető ember és mindenről pontos nyilvántartást vezet (több mint két évtizede visz- szamenőleg perceken belül előkeres bármilyen paran­csot, vagy a különböző fóru­mokon elhangzott felszólalá­sának szövegét), ezt nem tart­ja számon. Amit ő csinál — vélekedik —, abban nincs semmi rendkívüli, ez a köte­lessége. 1953-ban, az Uzshorodi Ál­lami Egyetem orvosi karának elvégzése után került Szval- javára. Szülész-nőgyógyász­nak. „Pedig minden vágyam az volt, hogy sebész legyek, s erre is készültem az egye­temen.” Szükség is volt rá, hiszen nyolc esztendőn ke­resztül az egyetlen nőgyó­gyász volt a kerületben. Se­bész-előképzettségének vi­szont jó hasznát vette, hiszen ebben a munkakörben is kell operálni. S noha előbb helyettes fő­orvos, majd 1959-ben a kerü­let főorvosa lett, megmaradt gyakorló orvosnak is. — Nem volt könnyű, ez igaz, de nem is lehetetlen — mondja. — Én Orvosnak ké­szültem, gyógyítani akartam, természetes, hogy erről a ve­zetői beosztás miatt és mel­lett sem mondtam le. Ma is rendszeresen operál és ügyeletet is vállal az osz­tályon. A falon függő beosz­tásra mutat: ebben a hónap­ban négy alkalommal kerül rá a sor. Vallja, hogy gya­korlat teszi a mestert, s en­nek szellemében dolgozik. Huszonnyolc esztendeje áll a kerület egészségügyi szol­gálatának élén. Amikor Csajkovszkij Mi­roszlav Szvaljavára került, a kerületben mindössze 16 or­vos dolgozott. Ma már 146 van. — Ha csak egy mód van rá, igyekszünk helyben meg­gyógyítani a beteget — mondja. — A területi szék­városba kizárólag azokat irá­nyítjuk, akik valamilyen spe­ciális rendelőintézeti — pél­dául onkológiai — kezelést igényelnek. Csajkovszkij Miroszlav munkásságát sok magas elis­merés fémjelzi. Hatvanéves. Gazdag életút áll mögötte. — Melyek voltak pályájá­nak a legörömtelibb napjai? — Nekem az a meggyőző­désem — és reggelente így is indultam mindig munkába —, hogy minden nap tartogat valami örömet. Baksa Lujza Kritikus szemmel Friss fuvallat — Pártunk és az egész szov­jet nép az ország szociális gazdasági fejlődésének meg­gyorsításán fáradozik. Az át­szervezésnek, a megújulásnak egyaránt ki kell terjednie a termelőmunka szférájára és a szellemi életre. Vajon ho­gyan megy végbe az áthan- golódás a képzőművészeknél, milyen jelei mutatkoznak en­nek? — kérdeztük Szkakandij Vasziltól, az Ukrajnai Képző- művészeti Szövetség területi szervezetének elnökétől. — Az áthangolódás, az át­szervezés kérdéskörét két részre osztanám. Az első és talán legfontosabb feladat, hogy minden egyes alkotó önmagában érje el az áthan- golódást. Ami alatt azt ér­tem, hogy önkritikus szem­mel vizsgálja meg eddigi te­vékenységét, próbáljon sok­kal mélyebbre hatolni egy- egy.téma területén, legyen érzékenyebb, nyitottabb a vi­lág dolgai, közös dolgaink iránt, és természetesen, a ki­vitelezésben törekedjék tudá­sának a legjavát nyújtani. Az ilyesfajta átállás nem megy egyik napról a másikra. Bár, ami azt illeti, az igazi mű­vésznek tulajdonképpen az egész élete alkotó keresésben, kísérletezésben telik — a „másként”, a „jobban” útjait- módjait fürkészi szüntelenül. — Ma országszerte nyíltan, kendőzetlenül beszélnek a fo­gyatékosságokról, mulasztá­sokról, melléfogásokról. Néz­zük tehát egy kicsit köze­lebbről a problémákat. Köz­ismert tény, hogy a kiállítá­sokon olykor találkozhatunk semmitmondó, érzelemsze­gény sztereotip jellegű mun­kákkal is, melyek rontják az amúgy kedvező összbenyo­mást, és semmiképpen sem egyeztethetők össze korunk követelményeivel. — Azt hiszem, a magyará­zatot elsősorban a hibás tár­latrendezési elvekben kell ke­resnünk. Hosszú éveken ke­resztül ugyanis helytelen fel­fogást követtünk, arra töre­kedtünk, hogy minél több ki­állítást bonyolítsunk le, mi­nél több legyen a résztvevők és a munkák száma. Miköz­ben a tömegességre fektettük a fő hangsúlyt, átestünk a ló túlsó oldalára: a mennyiség óhatatlanul a minőség rová­sára ment. A zsűrizésnél bi­zony itt-ott alacsonyra állí­tottuk a mércét, szemet hunytunk néhány sablonos, utánérzésektől sem mentes avagy befejezetlen munka fö­lött. — Hogyan állnak az után­pótlással, a fiatalok nevelésé­vel? " — Szervezetünk az utóbbi három év alatt nyolc fiatal művésszel bővült: talán meg­említeném a nevüket is: Mi­hajijuk Mihajlo, Micska Zol­tán, Beleny Mihajlo, Szinyi- tár Andrij, Korzs Bóhdan, Jaskina Ljudmila, Ponoma­renko Nagyija, Beca Vaszil. Közülük ketten — Beleny Mihajlo és Beca Vaszil — szervezetünk vezetőségi tag­jai lettek. Az idősebb nemze­déket egyébként csak Szvida Vaszil, az USZSZK kiváló művésze képviseli a vezető­ségben — életkorban őt kö­vetően már a „középnemze­dék” tagjai következnek: Habda László, Medveczky Miklós. A fiatalok szakmai továbbképzésének bázisai let­tek a hagyományosad meg­rendezett ifjúsági plein air- ek. Tavaly Kosztrinón bo­nyolítottuk le, immár hato­dik alkalommal. Részt vettek rajta alkotók egész köztársa­ságunkból, sőt ketten külföld­ről is. Ilyenkor közösen dol­goznak, baráti kapcsolatok alakulnak ki közöttük, őszin­te véleménycserét folytatnak. Ellátogatnak hozzájuk Kár- pátontúl vezető művészei is, megosztják velük tapasztala­taikat, hasznos tanácsokat ad­nak neki. A szakmai tudás gyarapítását szolgálja az is, hogy évente 2—3 fiatal mű­vészünk utazik el a csernyi- govi területi szednyevi alko­tótelepre. — Korunk megköveteli a művészektől, hogy aktívab­ban vegyenek részt a szociá­lis-gazdasági gyorsulás elő­mozdításában, szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a ter­melési kollektívákkal. — Noha a munkástéma áb­rázolása jelentős helyen áll, sok még az adósságunk e te­kintetben. Ismét csak hang­súlyoznám, nem olyan mű­vekre van szükség, melyek egysíkúan, sablonosán mutat­ják be a munka embereit, ha­nem csakis magas eszmei és művészi színvonalú alkotá­sokra, melyeken érződik a művész egyéni felfogása, ere­deti témalátása. A jövőben igyekszünk kedvezőbb körül­ményeket teremteni a művé­szeknek áhhoz, hogy elmé­lyültebben tanulmányozhas­sák egy-egy gazdaság, ipar­vállalat életét. Gyakoribbá tesszük a vándorkiállításokat is. Mintegy negyven műalko­tásból álló anyagot gyűjtöt­tünk össze, melyet magunk­kal viszünk különféle kerü­letekbe. Ügy gondolom, az utóbbi időben történt egy és más a képzőművészek berkeiben, ami arról tanúskodik, hogy a változások friss fuvallata megérintett bennünket is, rá­álltunk az áthangolódás hul­lámhosszára. Barát Mihály MESTER ÉS TANÍTVÁNY. Felvételünk a tereszvai famegtnunkálá kombinát szerelőüze­mében készült. Dudla Anna asztalos, és Géczi János, az asztalosbrigád vezetője. (Fotó: Markovics Mátyás)

Next

/
Thumbnails
Contents