Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-03 / 79. szám
1987. április 3. Kelet-Magyarország 3 Világ proletárjai, egyesüljetek! KÁRPÁTI IGAZ SZÚ Az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi bizottságának és a népképviselők területi tanácsának lapja OpraH 3aicapnaTCbKoro oŐKOMy KoMymcTMMMOí napTií YicpaÍHM i öőnacHoT Poa* mqpoahmx AenyTaTie EZT AZ OLDALT TESTVÉRLAPUNK, A SZOVJETUNIÓ KÁRPÁ- TONTŰLI TERÜLETÉN MEGJELENŐ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ MUNKATÁRSAI ÁLLÍTOTTÁK ÖSZ- SZE HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL. ÚJSZERŰÉN, KEZDEMÉNYEZŐEN A gyorsítás parancsa Az elmúlt időszak komoly- próba elé állította kommunistáinkat, az egész kollektívát. Nemcsak arról van szó, hogy új szervezési keretek közt kellett fáradoznunk a főbb gazdasági-műszaki célok teljesítéséért, hanem arról is, hogy előirányzataink kellő megalapozásával lépjünk a nagy október 70. évfordulójának esztendejébe. Mint ismeretes, a 12. sz. üzem tekercselőinek brigádja kezdeményezéssel rukkolt ki, hogy a szavjetország születését eredményező forradalom 70. évfordulójáig teljesíti kétévi tervét. A városi párt- bizottság vezetősége jóváhagyta ezt az indítványt, melyet nemcsak vállalatunknak, hanem Munkács összes gyárának és. üzemének dolgozói is helyeseltek. Teljes önelszámolási Törekvéseik megvalósítását nagymértékben segíti elő ia párt- és gazdasági munka átépítése, melyről széles körű önbíráló hangvételű eszmecserét folytattunk a múlt év decemberében megtartott vállalati pártgyűlésen is. Rámutattunk, hogy kommunistáinkra fokozott teendők elvégzése vár a tizenkettedik ötéves tervidőszakban. A műszergyár áttért a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra. A megváltozott gazdasági és szervezési viszonyok közt bonyolult tennivalókat kell majd megoldanunk. 1990-ig például az árutermelés volumenét 65 százalékkal kell növelnünk, a termelékenységet pedig 78 százalékkal. Ügy döntöttünk, hogy az idén közel 6 száza* lékban újítjuk fel termékeinket, melyek előállítását mikroprocesszoros .alapon fogjuk biztosítani. Készítményeink 80 százalékának meg kell felelnie a világszínvonalnak. _ Pártszervezetünk tagjai tisztában vannak azzal, hogy nem elegendő ehhez a lelkesedés, a felülről jövő direktíva vagy a sokféle adminisztratív intézkedés. . Az sem elegendő, iha az új feladatokról és azok újszerű megközelítéséről csupán beszélünk a pártbizottsági üléseken, a pántszervezeti gyűléseken. Szükség van az irányítás gazdasági módszereinek fokozottabb érvényesítésére, a gazdálkodás mechanizmusának átszervezésére, a pótlólagos tartalékok felkutatására és kiaknázására. Ezért is tértünk rá az új év első napjától valamennyi műszeripari vállalattal együtt a teljes gazdasági önelszámolásra és önfinanszírozásra. Melléfogások reflektorfényben Maga az élet diktálta ezt. Megoldását azonban számos belső problémánk nehezíti meg, melyek közül megemlítenék néhányat. A termelésszervezésben például több melléfogásra derült fény. A számadatok tanúsága szerint dolgozóinknak mintegy 80 százaléka tömörült brigádokba. Gyakorlatilag azonban legtöbbjükre még nem terjedt ki a brigádmódszer. A gyár pártbizottsága is felelős ezért, mivel több figyelmet kellett volna fordíPillanatkép a műszergyárból tania a termelési, üzemszervezési kérdésekre, a részleges önelszámolás tapasztalatainak tanulmányozására, hasznosítására. Nem törekedünk következetesen arra, •hogy a munkások a berendezések, a nyersanyag, az energia tényleges gazdáivá váljanak. Még egy lényeges problémáról szeretnék említést tenni, amit kiemelten fogunk kezelni a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának esztendejében. Elsősorban a szerződéses szállítások tervének teljesítésére- gondolok, de emellett éppolyan fontosnak tartom a berendezések, főként a nagy teljesítményű robotok, manipulátorok, programvezérlésű munkapadok, számítógépek terhelési együtthatójának fokozását, a munkaritmus biztosítását. Öt fokmérő Az ideológiai aktíva révén idejében tájékoztattuk a gyár munkásgárdáját arról, hogy gazdasági tevékenységünknek ezentúl öt fokmérője lesz: a szerződéses szállítások tervének teljesítése, a jövedelmezőség, a termelékenység növekedése, a termékfelújítási együttható, valamint a termelési kapacitások és a szociális-kulturális rendeltetésű objektumok üzembe helyezése. Nem könnyű számunkra az sem, hogy az októberi forradalom 70. jubileumának évében (szintén január 1-től) dolgozóink legalább 45 százalékának át kell térnie a két- és háromműszakos munkára. Mégpedig azzal a céllal, hogy kiküszöböljük az üzemszervezési hiányosságokat, körültekintőbben hasznosítsuk termelési, kapacitásainkat. Itt is szükség volt Pfeipfauf Sándor, Gorzej Jurij, Bretus László, Fekete Péter, Sztan- kovics Teodor, Ivancov Nyi- kolaj és más élenjárók példaadására és felvilágosító szavára, hogy a kollektíva megértse: az új év első napjától bevezetett korszerűbb üzem- szervezés valamennyiünk hasznára válik. A berendezések teljes megterheléssel üzemelnek, az elavult gépeket kivonjuk a használatból, a felszabadult területet a termelés továbbfejlesztésére fordítjuk; s így aztán a teljesítmény növekedésével a kereset is nagyobbodni fog. Lengyel Zoltán a Munkácsi Műszergyár pártbizottsági titkára „A mi doktorunk..." Kolléganőm mesélte: — Második, gyermekem születésekor komplikációk léptek fel, azonnal operálni kellett. Mint minden súlyos műtéthez, ehhez is elhívták a főorvost. Mivel állapotom már nem engedte meg, hogy narkózist alkalmazzanak, helyi érzéstelenítéssel végezték a műtétet, így végig tudatomnál voltam. Azt, hogy életben maradtam, Csajkovszkij Miroszlavnak köszönhetem. És nemcsak azért, mert mesterien bánt a szikével, hanem mert a nehéz operáció alatt még arra is futotta az erejéből, hogy tartsa bennem a lelket. Elhittem neki, hogy a műtét sikerülni fog, s én meggyógyulok. „Meglátja, a következő újévkor már vígan ropja velem.a táncot” — biztatott. Merthogy akkor is új évet kezdtünk. Felépültem, s a véletlen, úgy hozta, hogy az esztendőt egy társaságban búcsúztattuk. Úgyhogy még ezt az ígéretét is megtartotta, alaposan megtáncoltatott. Egyébként a kerületben az enyém volt a második igen ritka, komplikált műtét (azóta már volt egy harmadik is), s bár ilyen esetben nagyon csekély az esély az életben maradásra, a mi doktorunk mindegyik betegét megmentette. A mi doktorunk... Vajon hányán nevezik így a kerületben? Hány asszony hálás a szülész-nőgyógyász orvosnak azért, hogy egészséges gyermeknek adott életet, vagy hogy ő maga gyógyultan tért vissza családja körébe? Bár Csajkovszkij Miroszlav rendszerető ember és mindenről pontos nyilvántartást vezet (több mint két évtizede visz- szamenőleg perceken belül előkeres bármilyen parancsot, vagy a különböző fórumokon elhangzott felszólalásának szövegét), ezt nem tartja számon. Amit ő csinál — vélekedik —, abban nincs semmi rendkívüli, ez a kötelessége. 1953-ban, az Uzshorodi Állami Egyetem orvosi karának elvégzése után került Szval- javára. Szülész-nőgyógyásznak. „Pedig minden vágyam az volt, hogy sebész legyek, s erre is készültem az egyetemen.” Szükség is volt rá, hiszen nyolc esztendőn keresztül az egyetlen nőgyógyász volt a kerületben. Sebész-előképzettségének viszont jó hasznát vette, hiszen ebben a munkakörben is kell operálni. S noha előbb helyettes főorvos, majd 1959-ben a kerület főorvosa lett, megmaradt gyakorló orvosnak is. — Nem volt könnyű, ez igaz, de nem is lehetetlen — mondja. — Én Orvosnak készültem, gyógyítani akartam, természetes, hogy erről a vezetői beosztás miatt és mellett sem mondtam le. Ma is rendszeresen operál és ügyeletet is vállal az osztályon. A falon függő beosztásra mutat: ebben a hónapban négy alkalommal kerül rá a sor. Vallja, hogy gyakorlat teszi a mestert, s ennek szellemében dolgozik. Huszonnyolc esztendeje áll a kerület egészségügyi szolgálatának élén. Amikor Csajkovszkij Miroszlav Szvaljavára került, a kerületben mindössze 16 orvos dolgozott. Ma már 146 van. — Ha csak egy mód van rá, igyekszünk helyben meggyógyítani a beteget — mondja. — A területi székvárosba kizárólag azokat irányítjuk, akik valamilyen speciális rendelőintézeti — például onkológiai — kezelést igényelnek. Csajkovszkij Miroszlav munkásságát sok magas elismerés fémjelzi. Hatvanéves. Gazdag életút áll mögötte. — Melyek voltak pályájának a legörömtelibb napjai? — Nekem az a meggyőződésem — és reggelente így is indultam mindig munkába —, hogy minden nap tartogat valami örömet. Baksa Lujza Kritikus szemmel Friss fuvallat — Pártunk és az egész szovjet nép az ország szociális gazdasági fejlődésének meggyorsításán fáradozik. Az átszervezésnek, a megújulásnak egyaránt ki kell terjednie a termelőmunka szférájára és a szellemi életre. Vajon hogyan megy végbe az áthan- golódás a képzőművészeknél, milyen jelei mutatkoznak ennek? — kérdeztük Szkakandij Vasziltól, az Ukrajnai Képző- művészeti Szövetség területi szervezetének elnökétől. — Az áthangolódás, az átszervezés kérdéskörét két részre osztanám. Az első és talán legfontosabb feladat, hogy minden egyes alkotó önmagában érje el az áthan- golódást. Ami alatt azt értem, hogy önkritikus szemmel vizsgálja meg eddigi tevékenységét, próbáljon sokkal mélyebbre hatolni egy- egy.téma területén, legyen érzékenyebb, nyitottabb a világ dolgai, közös dolgaink iránt, és természetesen, a kivitelezésben törekedjék tudásának a legjavát nyújtani. Az ilyesfajta átállás nem megy egyik napról a másikra. Bár, ami azt illeti, az igazi művésznek tulajdonképpen az egész élete alkotó keresésben, kísérletezésben telik — a „másként”, a „jobban” útjait- módjait fürkészi szüntelenül. — Ma országszerte nyíltan, kendőzetlenül beszélnek a fogyatékosságokról, mulasztásokról, melléfogásokról. Nézzük tehát egy kicsit közelebbről a problémákat. Közismert tény, hogy a kiállításokon olykor találkozhatunk semmitmondó, érzelemszegény sztereotip jellegű munkákkal is, melyek rontják az amúgy kedvező összbenyomást, és semmiképpen sem egyeztethetők össze korunk követelményeivel. — Azt hiszem, a magyarázatot elsősorban a hibás tárlatrendezési elvekben kell keresnünk. Hosszú éveken keresztül ugyanis helytelen felfogást követtünk, arra törekedtünk, hogy minél több kiállítást bonyolítsunk le, minél több legyen a résztvevők és a munkák száma. Miközben a tömegességre fektettük a fő hangsúlyt, átestünk a ló túlsó oldalára: a mennyiség óhatatlanul a minőség rovására ment. A zsűrizésnél bizony itt-ott alacsonyra állítottuk a mércét, szemet hunytunk néhány sablonos, utánérzésektől sem mentes avagy befejezetlen munka fölött. — Hogyan állnak az utánpótlással, a fiatalok nevelésével? " — Szervezetünk az utóbbi három év alatt nyolc fiatal művésszel bővült: talán megemlíteném a nevüket is: Mihajijuk Mihajlo, Micska Zoltán, Beleny Mihajlo, Szinyi- tár Andrij, Korzs Bóhdan, Jaskina Ljudmila, Ponomarenko Nagyija, Beca Vaszil. Közülük ketten — Beleny Mihajlo és Beca Vaszil — szervezetünk vezetőségi tagjai lettek. Az idősebb nemzedéket egyébként csak Szvida Vaszil, az USZSZK kiváló művésze képviseli a vezetőségben — életkorban őt követően már a „középnemzedék” tagjai következnek: Habda László, Medveczky Miklós. A fiatalok szakmai továbbképzésének bázisai lettek a hagyományosad megrendezett ifjúsági plein air- ek. Tavaly Kosztrinón bonyolítottuk le, immár hatodik alkalommal. Részt vettek rajta alkotók egész köztársaságunkból, sőt ketten külföldről is. Ilyenkor közösen dolgoznak, baráti kapcsolatok alakulnak ki közöttük, őszinte véleménycserét folytatnak. Ellátogatnak hozzájuk Kár- pátontúl vezető művészei is, megosztják velük tapasztalataikat, hasznos tanácsokat adnak neki. A szakmai tudás gyarapítását szolgálja az is, hogy évente 2—3 fiatal művészünk utazik el a csernyi- govi területi szednyevi alkotótelepre. — Korunk megköveteli a művészektől, hogy aktívabban vegyenek részt a szociális-gazdasági gyorsulás előmozdításában, szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a termelési kollektívákkal. — Noha a munkástéma ábrázolása jelentős helyen áll, sok még az adósságunk e tekintetben. Ismét csak hangsúlyoznám, nem olyan művekre van szükség, melyek egysíkúan, sablonosán mutatják be a munka embereit, hanem csakis magas eszmei és művészi színvonalú alkotásokra, melyeken érződik a művész egyéni felfogása, eredeti témalátása. A jövőben igyekszünk kedvezőbb körülményeket teremteni a művészeknek áhhoz, hogy elmélyültebben tanulmányozhassák egy-egy gazdaság, iparvállalat életét. Gyakoribbá tesszük a vándorkiállításokat is. Mintegy negyven műalkotásból álló anyagot gyűjtöttünk össze, melyet magunkkal viszünk különféle kerületekbe. Ügy gondolom, az utóbbi időben történt egy és más a képzőművészek berkeiben, ami arról tanúskodik, hogy a változások friss fuvallata megérintett bennünket is, ráálltunk az áthangolódás hullámhosszára. Barát Mihály MESTER ÉS TANÍTVÁNY. Felvételünk a tereszvai famegtnunkálá kombinát szerelőüzemében készült. Dudla Anna asztalos, és Géczi János, az asztalosbrigád vezetője. (Fotó: Markovics Mátyás)
