Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
1987. április IG. Keiet-Magyarország 3 E lnézést kérek a késésért, de éjszakás voltam” — kezdte önkritikus mondandóját egy munkásasszony a húsipari vállalat pártszervezetének beszámoló taggyűlésén. És azonnal perlekedett! Olyan általánosságok ellen emelt szót, amelyeket el lehet mondani a fiatalokról itt is, ott is, csak éppen minek. Nincs semmi értelme, mert céltalan, nem használ, nem dicsér, s nem marasztal el senkit vagy mindenkit. „Ha csak itt nézek is végig, több olyan fiatalt látok, akik igencsak fontos termelésirányítói poszton dolgoznak. Hogyan kerültek oda, ha nem figyeltünk rájuk, ha nem lenne szívügye a vezetésnek a fiatalok gondja-baja?” S igyekezett bizonyítani: figyelem kíséri őket a pártban, s a gazdasági-társadalmi életben is. És valóban kiderült, kik, hány elismeréssél és kitüntetéssel -tértek haza az ifjú szakmunkások országos versenyéről Budapestről vagy Kecskemétről, s mely tanulók szereztek jó hírnevet egész Szabolcs- Szatmárnak Pápán vagy Gyulán. Név szerint említették azokat a fiatalokat, akik elsajátították a vállalatnál használt Commodore számítógép kezelését. Rajtuk múlik, mikor válik be a számítógépes termelés irányítása. A példákat lehet sorolni, mert sok üzemünkben éjszakai műszakot vállaltak a fiatal szakmunkások a kemény téli napokban. Szombati műszakban áldozták fel keresetüket a Nyíregyházán megépülő műjégpályához. Elsők között jelentkeztek, hogy elsajátítsák a magasabb technikai tudást igénylő automata gépek kezelését. Górcső alá vették a konkrét politikai gyakorlatot sok-sok alapszervezetben a beszámoló taggyűléseken. Tapasztalható: sok helyütt a pártmunka, a pártfegyelem mércéje, értékmérője elsősorban a megtartott üléseken és a „kipipált” napirendekben nyilvánul meg. S abban, hogy egy- egy pártfórumon milyen volt a részvételi arány. Látszatpártmunkára, fegyelemre semmi szükség. Nem mondvacsinált napirendeket kell tárgyalni, hanem olyan konkrét teendőket, amelyek ott helyben döntik el az előrehaladás ügyét. H a pártszervezeteink jó irányítói kívánnak lenni a vállalat gazdasági és társadalmi életének — akkor valóban az élet, a munka első vonalában kell lenni nap mint nap, ahol megméretik a politikai cselekvés és szemtől szemben is érzékelhetik mi a helyes, s mi nem. Farkas Kálmán Szivattyútelepi csendélet. (esik) r sőbb vetve is. Gépeink megfelelően kijavítva, ugrásra készen várják a rögök kiszáradását. Addig meg ... Van mit csinálni. Tényleg, mit lehet addig tenni-venni ? A traktorosok képezik majd a tavaszi roham „csatársorát". Amint az Ecsedben hagyomány, minden élelmes embernek van otthon valami mellékese. A töltésoldal szénáját a tagság saját szarvasmarhái ropogtatják, de van aki egyebet tart. Akár nyulat. akár mást, jól jön keresetkiegészítésnek. A tsz mindenesetre jócskán hozzájárul a háztáji munkák megszervezéséhez. Ama bizonyos traktorok például, amint elment a hó, megkezdték a gazdák udvaráról a trágya kihordását. Négy forintot fizet a közös, és helybe megy érte. Ha pedig nem a tsz földjére szórják, hanem a háztájiba, akkor is ingyen kiszállítja. Van ebben persze egy kis „számítás”, nem teljesen ingyenes a dolog. A trágya ugyanis több évig hat, a háztáji terület pedig évről évre változtatja helyét. A határban jókora trágyaszarvasok gyűlnek, tervszerű a talaj tápanyag-utánpótlása. A kikövezett dűlőutakon végighajtva. sóhajt egy boldo- gat az idegen — e sorok írója — mert látta valamikor kő nélkül is ezeket a csapásokat, a küszködés színtereit. A kései tavaszban fekete Bizakodás T» — hoIlfOH HI7 Tavaszi határszemle a lápon lllfc HCiyClI Wm£m Nagyecseden v ________________________________________________________________________________________ minden és a távoli füst kölcsönöz valami kísérteties jelleget a tájnak. Az optimizmus. az itteni emberek derűlátása'a borús, esős ég alatt, tiszteletet parancsol. Búcsúzóul még szót ejtünk az égő lápról is. Elparázslott vagy hatvan hektár, és még mindig nem sikerült eloltani. f------------------------------Halastavat létesítenek \_________________________________ A tsz-nek azonban máris megszületett a „szükségből erény” terve: a megsüllyedt határrészbe a Krasznából vizet vezetnek és halastavat létesítenek. Igazodnak a természethez, másként errefelé nemigen lehet bizakodássala jövő elé nézni. Ésik Sándor LÉGKALAP ÁCS. Közel 20 millió forint értékben gyártanak és újítanak fel légkalapácsot a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: Lódi István fejtőkalapácsot szerel. (Farkas Zoltán felvétele) — Szerencsére jól előkészített talajba, és időben sikerült elvetni a vetőmagot az ősszel, még idejében. A kelésre azonban vsak foltosán került sor. Ahol egy kicsit magasabb a tábla felszíne az átlagosnál, ott meglehetősen porosra sikeredett a magágy, ennél fogva a cso- roszlya letette a szemet vagy tíz centire. Nos ennek nem sikerült kikelnie, biztosan kicsírázott és valahogy átvészelte a telet a vastag hó alatt, a földből azonban csak mostanra bújt elő. Így aztán, különösen ások tavaszi esőtől, valamelyest egyenletesebbé vált a táblák zöldje, és egyelőre kipusztulást még nem tapasztalni. — A vízügyi igazgatóság sokkal inkább mint korábban bármikor, szinte egy szavunkra hozza a szivattyúkat és indítja a stabil gépelaj előkészítéséhez. Terepjárónk mellett egyenként suhannak el szépen eldolgozott felületű táblák. Radnai József sorolja, melyikbe, mi kerül. Kétszázötven hektár szójának már csak egy kombi- nátor szükséges, minden egyéb művelet sorra került az őszön. Lesz több mint ezer hektár kukorica, amiatt sem nagyon fő a fejük, bár ha egy homoki gazdaság főagro- nómusa meglátná ezeket a táblákat, nemigen adna esélyt annak, hogy az idén vetnek bele. — „Bizakodunk" v ____________________ — Mi bizakodunk, nem tehetünk mást — győzköd vendéglátóm. — Vannak rövi- debb tenyészidejű kukoricahibridek, azok beérnek kéLassan kikéi a búzánk — újságolja Radnai József termelési elnökhelyettes a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Nem is lenne ez rossz újság, ha mondjuk tavaly novembert írnánk, de most április közepe van. Nincs tehát a szakember hangjában semmi olyan, ami örömet jelezne, azaz... Valami bizakodás mégis: — nincs veszve egyelőre minden, még sokféleképpen fordulhat szántóföldi kultúráink sorsa. A beszélgetés, ahol a már említett információ elhangzott, kint zajlott a lápon. Napok óta vigasztalanul cseper- gett az eső, és néha sűrű záporra váltott. Űszott a mező. A hétszázötven hektár búzaterület egyik szebb táblájánál álltunk meg tanulmányozni a meglehetősen furcsa biológiai jelenséget, az őszi búza tavaszi kelését. ^Foltosán kel két is — dicséri partnerüket az elnökhelyettes. — Éppen a napokban állított be újabbakat, és a meglévőkkel együtt nagy ütemben távolít- ják el tábláinkról a felesleget. Most felesleg, tavaly még hiány. Nagy szó ez a lápon. Az ecsedi tsz vízviszonyai nagyszerűen követhetők a pillangós telepítések sorsán. Tavalyelőtt kivitte a víz a magot, tavaly meg ki se kelt a szárazságban. A viszonylagos csapadékszegénység legalább alkalmat nyújtott a taran is a két „liví” kulturális vállalkozása Mennyit ér a művelődés? FALUN ÉS VÁROSON egyaránt kevés idő jut napjainkban az önművelésre, a szellem csiszolgatására. A megélhetés gondjai arra késztetik az embereket, hogy háztáji, mellékes, gmk-s jövedelmekkel egészítsék ki a keresetüket. így a családok egy részének életnívója nem csökken ugyan, de a szellem épülése egyre inkább háttérbe szorul. Halljuk e nem is alap nélküli megállapításokat, vizsgálódások tanulságait, melyek figyelmeztető- ek. Ennek igyekeztünk utánajárni a Kisvárda melletti három kis községben: Papon, Nyírlövőn, Lövőpetrin. Menynyit ér a művelődés? Valóban minden időt elvesz a házfáji, a mellékes, a gmk ...? — Tagadhatatlan, hogy a papi emberek — csakúgy, mint a hozzá tartozó két „Lövő” lakói — igen dolgosak, hiszen ez a falu képén is meglátszik — magyarázza Tóth Imre, a papi közös tanács elnöke. Hozzáteszi: a kereső lakosság többsége ma már az iparban keresi meg a kenyere javát, de szinte minden családban van valaki a közeli kisvárdai üzemekben, a tuzséri, vagy a záhonyi átrakóba jár dolgozni. A munkahelyeiken természetesen a papi emberek egy része a gmk-ban is részt vesz, kiegészíti keresetét, amiben semmi kivetni való nincs. Sőt. — Itthon pedig mindenkinek van kertje, van háztáji és ez is leköti az emberek szabad idejét — folytatja Mészáros Andrásné, a tanács titkára. — De ne gondolja senki, hogy a papiak, Nyírlövő, Lövőpetri lakói amolyan „földéhes” emberek, s talán jobban hajtja őket a pénz utáni vágy, mint a másutt élőket — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Ferenc, a papi általános iskola igazgatója. Amikor nem is olyan rég a veszedelmes és sokat emlegetett betegségről, az AIDS-ről tartottak előadást a faluban, színültig megtelt a művelődési ház nagyterme. — Tény, hogy kevés a helyben lakó és dolgozó értelmiségiek száma a három faluban, így Papon a székhely községben is, miután a termelőszövetkezetünk a korábbi években — az ismert vezetési, gazdálkodási válság után — a kisvárdai Rákóczi Tsz-hez csatlakozott — folytatja az iskolaigazgató. A huszonegy tagú tantestületből kilencen Kisvárdáról járnak ki. — Volt idő, amikor egy évig, vagy még tovább is, nem tudtunk senkit se megbízni a művelődési ház vezetésével. Gazdátlan volt az intézmény, hiába igyekeztünk javítani a személyi feltételeket. Most már ez megoldódott — mondja a tanács- titkár. A BESZÉLGETÉSEN még kiderül többek között, hogy a három község legérdeklő- dőbb lakói rendszeresen bejárnak a kisvárdai művelődési központ színházi előadásaira, a várszínházi estékre is, 30 általános iskolás fiatalnak van filharmóniai bérlete, 70-nek színházi bérlete. A kisvárdai tsz-t dicsérik, amely sokat segít a busz kölcsönadásával is, hogy rövidüljön a távolság a város és a községek között. A művelődés helyi lehetőségei is javultak, s bár való igaz, két évig nem volt vezetője a papi művelődési háznak, de ma már van, s alakult egy irodalmi színpaduk, báb-, képzőművészeti szakkörük. De a fehér foltokat, a gondokat sem takargatják. A nyírlövői könyvtáros, Gonda Béláné egyebek mellett azt a gondot teszi szóvá: összességében az olvasók száma megfelelő, a lakosság 20 százaléka beiratkozott olvasó, óm kevés a felnőtt és a fizikai dolgozó. Lövőpetri könyvtárosa Németh Lászlóné úgy fogalmazott, amikor be kellett számolni a község vezetőinek, hogy „nehéz az olvasókhoz való igazodás, mivel a gyermekek Nyírlövőre járnak iskolába, csak este jönnek haza, s a téli időszakban nem engedik a szülők őket a könyvtárba. A könyvállomány itt 4311 kötet, 113 886 forint értékben. Az évi gyarapodás 33 könyv, még a többi megrendelt könyv nem érkezett meg ...” A kultúrára áldozott tízezrek, százezrek nem kamatoznak automatikusan Papon és a két „csatolt” községben sem. Pedig szép pénzeket költöttek és költenek ilyen célra, tetemes összeget fordítottak a papi művelődési ház épületének rendbe hozására, Nyírlövőn 100 ezer, Lö- vőpetriben 400 ezer forintba került csak az utóbbi egykét évben a művelődés tárgyi és személyi feltételeinek javítása. PAPON AZ IDÉN pályázattal új négytantermes iskola épül, 1800-an, Nyírlövőn 800-an, Lövőpetriben 700-an laknak. Közöttük a legöregebb falu Petri, ahol 40 százalékot tesz ki a nem munkaképes korú lakosság, ez Papon 25 százalék ... Amit ma áldoznak, egyebek mellett a kultúrára, évek, évtizedek múlva kamatozik majd, de muszáj befektetni. Még ha á gyümölcs később is érik majd be ... Páll Géza Porhintés? A pámtól sikerült elku- nyerálni a ladikot, így azon eveztünk át a túlsó partra. Csak mi tudtuk, hol terem a legszebb ibolya a Szigetben. Nagy csokorral tértünk vissza, amiből aztán csodálatos illatú kölnivizet főztünk. Este lett, mire az üvegekbe töltöttük és vártam, hogy végre lefeküdjünk. Anyám azt ígérte, új versre tanít. A lecsavart petróleumlámpa óriási árnyakat vetített a falra. Máskor félelmet keltett bennem ez a látvány, de most nem féltem. „Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam ...” — Pillanatok alatt megtanultam a versikét. A sápadt fényű lámpa árnyai álomba ringattak, hogy reggel korán ébredjek. Büszkén locsoltuk, jó bőven a magunk készítette kölnit, ahová betévedtünk. Ősz nénikék hajtottak jótékony mosollyal fejet előttünk. Mentegetőztek: bizony nem vártak vendéget... ■ Otthon sokáig nézegettem a szépre festett, meg a festetten főtt tojásokat. Sorsa mindnek ugyanaz volt: megettük ... Idáig jutottam nosztalgiázó gondolataimban, amikor vendéglátóimhoz gyerekek jöttek locsolkodni. Tisztán, érthetően mondták a verseket. Szép, új ruha volt mindegyiken. Zsebük kidagadt: több pénz volt náluk, mint amennyit én egész gyermekkoromban elkölthettem. — Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál! — mondta az egyik fiúcska, s elővette a spray-t, valódi ködfátylat permetezett a leányka hajára. Valódinak tűnt a zöldalmaillat is, valódi volt a pénz is, amit kapott. Hogyan tanulták ezek a srácok a verseket? Addig mondogatták az óvodában, míg meg nem ragadt? Könyvből? Látszott, a verseket csak azért magolták be, mert van ahol megkövetelik. A legtöbb helyen leintik a gyereket: „Jó jó, ismerjük, inkább igyál valamit.” Korunk nagy találmánya, a dezodor megteszi a magáét: megöli a szót — lo- csolkodás. A húsvét ezután a porhintés ünnepe lesz. A szépre festett tojások? Táskát nem hoztál magaddal, hová tedd? Egy százasnak akad hely. Ha mind a kettőt adják, a százast, utána a tojást, el kell fogadni. Legfeljebb eldobod az utcán, mert ha hazaviszed, anyád megkérdezi, hol kaptad? Megmondod a néni nevét, anyád dühös lesz: „Kiszúrja a szemed egy nyavalyás tojással, amikor én az ő kölykének az utolsó százasomat adtam?” De hisz adott egy százast is — mondod te, mire anyád megenyhül. „Még szép, elvégre a testvérem. Mutasd, menynyi pénzed van?” Előszeded mind. Annyi, hogy megveszed a biciklit. Néhány férfi jön, felfegyverkezve a henger alakú gázbombával, kórusban szavalnak. Ok is tudják a verset: „Zúg a traktor, szánt az eke, j elvtársnő! — permetezhetek-e?!” K étéves fiammal, feleségemmel elsétálunk a Szigetre. A gyerek leguggolt és száraz gallyakat dobált a Tisza sima tükrére. Lehajoltam két szál ibolyáért. Valódi földi illatukkal és a hozzájuk méltó szerénységgel tudatták velem, ők nem változtak. Farkas Béla
