Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. április 13. Kelet-Magyarország 7 Spr® r > __Szombaton történt Kézilabda Röplabda NYVSSC—Dunaújvárosi Kohász 22:18 (9:5), Nyíregyháza, 500 néző, v.: Zavaezki, Taizs (deb­receniek). Nyíregyházi VSSC: Oláh — Lakatos (6), Lórik (1), Dobi (5), Bede (2), Bácsi (2), Már­ton (4). Csere: Bőd (—), Kiss (2), Hanufer (—), Fodor (—), Szabó (ki. Edző: Rácz Sándor. Du­naújváros: Kácsor — Csoknyai (3), Pécséi (—), Szurok (5), Pribék (6), Józsa (—), Tenke (3). Csere: Takács (1), Sárai (—), Horváth (—), Ra- patyi (—), Dolezsal (k). Edző: Móró Gábor. Jól kezdett a hazai csapat, háromgólos veze­tésre tett szert. Ügyesen, taktikusan játszott az NYVSSC, kitűnő védekezésből indított támadá­sok rendszerint góllal fejeződtek be. A félidő derekán két büntetőt Is kihagyott a hazai gár­da, mégis 4 gólos előnnyel fordult. Szünet után rövid ideig a vendégek percei következtek, majd újra a Nyíregyháza vette át az irányítást. Ide­ges hangulatban folytatódott a játék, az ellen­fél edzője sárga lapot kapott. A folytatásban a minden csapatrészben jobb Nyíregyháza meg­őrizte előnyét — és győzött. Nagyszerű fegyverténynek minősül a tavaly még NB I-es Dunaújvárosi Kohász legyőzése. A hazaiak ezúttal is bizonyították, még több van bennük, jó eredményekre képesek. A kapuban Oláh jól védett, nagy részt vállalt a győzelem­ből. A mezőnyben mindenki megtette a magáét, elöl Lakatos és Dobi góljai, Bede és Márton szellemessége, a védekezésben Kiss és a többiek eredményes játéka dicséretet érdemel. A közön­ség is elégedetten távozott a mérkőzés után. NYVSSC—Dunaújvárosi Kohász 3:1 (8, —12, 7, 3), Nyíregyháza, városi stadion, 150 néző. v.: Fodor, Kaposvári. Nyíregyházi VSSC: Varga, Szücszal, Batai, Strezeneczki, Prékopa, Kánya. Csere: Lóczi, Rácz. Edző: Járosi János. D. Ko­hász: Horváth, Varga, Berta, Mázik, Czékman. Hodop. Csere: Kelemen. Tószegi, Fábián, Sza­bó, Tóth. Látványos labdamenetek után a Nyír­egyháza hamar megnyerte az első játszmát, ami könnyű folytatást sejtett. A második játszmá­ban már a feljavult Kohász irányított, a mieink visszaestek, a Dunaújváros megérdemelten egyenlített. Fordulás után. előbb a vendégek per­cei következtek, ekkor láthatóan „gödörben" volt a hazai csapat, nem sikerültek a hárítások, a leütések. Hamarosan sikerült átvészelni a ne­héz perceket, feljavult a hazai csapatjáték, Pré- kopáék a maguk javára fordították ezt a játsz­mát. A befejezés már úgy alakult, ahogy a ke­vés néző várta. Egy lendületes nyírségi csapat volt ekkor a pályán, a mezőnyben összesze­dett labdákból sikerült Jó befejezéseket elérni, pontosak voltak a leütések is. Hiába cserélt többször is a vendégek edzője, csapata nem tu­dott ellenállni a szellemes hazai megoldások­nak. Ekkor már Járosi János edző arca is vi­dámabbá vált. A nézők tapsa is elismerte a lát­ványos produkciókat. összességében a hazai csapat láthatóan annyit adott ki magából, amennyi a biztos győzelem megszerzéséhez szükséges. Jók: Prékopa, Varga, illetve Czék- mann, Kelemen. Kiss Sándor nemcsak védekezésben, a támadásban is kivette a részét. Képünkön második gól­ját lövi. (Császár Csaba felv.) Szappanos kanyar, libakergető A tavasz biztos hírnökei a mo­torosok. Türelmetlenül várják az idő javulását; azt, hogy végre kétkerékre ülhessenek, hívja őket az országút. Ma már a bőr­ruha, a motoroscsizma, a nikke- lezett, csillogó-Villogó masina a módi. Ezek a fiatalok aligha gondolják, hogy jó harminc esz­tendeje a szabolcsi motorozás hőskorában milyen népszerű is volt ez a technikai sportág. A ré­gi motorosok közül Pámer Jó­zsef eleveníti fel a számukra fe­lejthetetlen éveket. — A Rákóczi utcán laktunk, szomszédunkban volt Szilágyi Sanyi bácsi műhelye — emléke­zik vissza. JMint fiatal srác, gyak­ran „fusizhattam” nála egy kis zsebpénz-kiegészítésért. Eleinte csak az aknát pucoltam, kocsi­kat mostam, később már ennél komolyabb munkákkal is megbí­zott. Érdekelt a technika, a mo­tor. A kereskedelmi technikum­ban osztálytársam volt Nemes Sanyi, az állandó témát a motor jelentette. Tizennyolc éves volt (1954-ben), amikor megkapta a hőn áhított lemezvillás 125-ös Csepelt. A mai fiatalok számára talán elképzel­hetetlen, milyen érzést jelentett a saját gép. Ha kellett, ha nem, egész héten bütykölték, hogy az­tán hét végén jó legyen a ma­sina. — Egy-egy háztömb körüli ver­senyen sok kíváncsiskodó akadt. A belvárosban volt a rajt és a cél. Nagy dicsőség volt egy ilyen versenyen elsőként célba érni/ Nálunk Nemes Sanyi volt a leg­jobb, a legeredményesebb. Én nem voltam kiemelkedő képes­ségű, de az utolsók közé sem tartoztam. Óvatosan, biztonságo­san motoroztam. Mesél a ^liba kergető”. verse­nyekről. Akkortájt gyakran ren­deztek repülőnapot és nemcsak Nyíregyházán. Ilyenkor teher­autóra kerültek a motorok és irány Győrtelek, Kocsord, vagy Bakta. A réten, legelőn szágul­doztak, motorosfociztak, ügyessé­gi bemutatókat tartottak . . . Hol tréningeztek, mikor Nyíregyhá­zán egyedül a Vay Adám utca (a mai Dózsa György úy volt aszfaltozott? — Az erdőben, a Simái úti lő­tér mellett, homokbányában — válaszolja. Itt tanultunk moto­rozni, de az igazi vízválasztót az akkori sárga köves Debreceni ut­cai kanyar jelentette. Aki ezt a szappanos (csúszós) kanyart be­vette, az már indulhatott verse­nyen. A Zalka Máté Motoros Klub 1951-ben alakult. Ennek volt tag­ja „Lavacsek”, vagy „Lavek”, alias Pámer József. — A motor szeretete „hívott” mindenkit, ebből barátság ková- csolódott. A „Ficek” (a klub műhelye) volt a főhadiszállás, minden időnket ott töltöttük. Bütyköltük a gépel, dumáltunk, csibészkedtünk. Jóban, rosszban együtt voltunk. Az akkori társa­ság erejét is jelentette: minden­ki dolgozott, tisztességesen élt, és végül mindenki vitte valamire az életben. Ott szoktuk meg, hogy csak tisztességesen szabad élni. Felcsillan tekintete, amikor a régi sztorikat említi. Nem egyes szám első személyben fogalmaz, hanem úgy, hogy mi. Sorolja a neveket: Kovács Laci, Nemes Sa­nyi, Németh Karcsi, Borók Józsi, Gélák Laci, a Péter fivérek . .. Eltűnik a csillogás, mikor az ak­tív versenyzés végéről érdeklő­döm. Miután megnősült, 1960-ban szállt le a motorról, a család és a munka mellett már nemigen jutott idő a sportolásra. Eszten­dők múlásával lazultak a baráti szálak is, az elfoglaltságok mel­lett pedig kevesebb idő jut a régi barátokra. Pámer József évekig a Vöröskereszt megyei titkára volt, jelenleg a Szabolcshő sze­mélyzeti vezetője. — Sokáig hiányoztam a verse­nyekről, munkám, a család na­gyon lekötött. Tavaly aztán az unokámmal kimentünk egy sa­lakmotorversenyre. Ahogy a rajtnál álltak a gépek, dübörög­tek, jóleső forróság öntött el. Ügy, mint régen. Igaza volt Szi­lágyi Sanyi bácsinak, aki mindig azt mondogatta: aki egyszer bele­szagolt a benzingőzbe, örökké rabja lesz! Mán László Drága Jenő a kárpátontúli TSB vezetője egy levélváltás után megegyezett a határ menti ta­lálkozókban. Legelőször keleti szomszédaink vendégszerepeltek 1967. február 19-én a nagykállói művelődési házban, ahol telt ház előtt mu­tatták be gyakorlataikat. A mie­ink csapatában szerepelt többek között Száraz János, Horváth László, Rácz András. Suba Ernő, Siska Gyula. Rácz emelt a leg­többet az ifjúságiak közül, míg a felnőttek versenyében Zilberg Jakov 402,5 ikg-os eredménnyel messze túlszárnyalta a mögötte következőket. A szabolcsiak egy hónap múlva viszonozták a lá­togatást, amikor Ungváron, a zenei-dráma színházban léptek dobogóra. Kőszegi István pehely­súlyban 265 kg-ot, Rácz félnehéz­súlyban 315 kg-ot, a felnőttek­nél Pavlik Mihály 300 kg-ot emelt. Azóta ahogy nöyekedtek a tár­csák a vasrúdon, úgy váltak mind rendszeresebbé, gyakoribbá a határmenti találkozók. És azt, hogy a „nebuló” mennyire jó! sajátította el „tanítómesteré­nek” intelmeit, jelzi, hogy me­gyénk csapata a találkozók so­rán háromszor megnyerte az összesített pontversenyt. Leg­utóbb két hete Nyíregyházán látták vendégül súlyemelőink a kárpátontúliakat. Akkor szoros csatában, az utolsó fogásnem­ben dőlt el a csata vendégeink javára. (máthé) Háztömb körüli verseny Nyíregyházán. Rajt—cél a régi Luther ut­cai iskolánál. (1951-es felvétel) Nyíregyháza város sporttörté­netének egyik eseményét őrzik a képek. A hatvanas évek elején nagyszabású jégkameválit ren­deztek a városi stadionban, fővá­rosi műkorcsolyázók, jégkoron- gozók szerepeltek a szabadtéri jégen. A karnevál két főszerep­lőjét kétlovas konfli vitte a Jó­kai Mór iskolától a stadionig, ahol sikeres bemutatót tartottak a közönségnek. Az esemény az akkori szervezők lelkes munká­ját dicséri. Súlyemelő tanítómester Szabolcs-Szatmár megye súlyemelő válogatottja 1970-ben id. Szon­dy György vezetésével. Húsz éve, amikor kezdődtek megyénk és a kárpátontúli súly­emelők határ menti találkozója, a sportág szabolcsi ranglistáját az ifjúsági korú Rácz András (azóta az NYVSSC edzője) ve­zette 310 kg-mal. Eredményét, annak ellenére, hogy a megyében működő 12 szakosztályban jobbá­ra tömegsport szinten edzettek a versenyzők, már jegyezték a ha­zai ranglistán. Az előrelépéshez „tanítómesterre” — a kárpáton­túli súlyemelőkre — volt szük­ség, akitől nem szégyen tanul­ni. Hadházi László a megyei. Krasznai kilencedik A hétvégén rendezték meg az angliai Brands Hatch-ben a gyorsasági kamion EB első futamát, melyet május 16— 17-én a Hungaroringen a- Hung*rocamion Grand Prix követ majd. Az angliai nyi­tányon részt vett a Hungaro- camion egyik pilótája, Krasz­nai János is. Krasznait a 301—360 lóerős kategóriában nevezték, ahol rajta kívül 23-an jelentkez­tek. Mivel a hivatalos futa­mon csak 16-an indulhattak, így az utolsó időmérő edzé­sen dőlt el, hogy kik startol­hatnak. Krasznai 15. lett, vagyis kivívta a jogot a szombat-vasárnapi verseny­re. Mercedes kamionnal a szombati futamban 11. lett. Vasárnap még jobban szere­pelt, ekkor a 10. helyre fu­tott be. Ez azt jelenti, hogy 1 EB-ponthoz jutott, mert az összetettben a 9. helyet har­colta ki. (Ez az előrelépése azzal magyarázható, hogy a szombati és vasárnapi le­győzői között akadt, aki nem vett részt mind a két futa­mon.) Krasznai János bemutatko­zása tehát jól sikerült. Ami a Mercedesét illeti: már ver­seny közben is sok apró ja­vítást hajtottak végre rajta, és természetesen a május 16—17-i magyarországi futa­mig tovább módosítják. Eredmények (30 kör alap­ján): 300 lóerős kategória — össze­tett: 1. Mike Smith (brit, Ford Cargo) 36:02,8 p, 2. Ge­rald Cuynet (brit, Ford Car­go) 36:10,5 p, 3. Mel Lind­sey (brit, Leyland Roadtrain) 36:23,0 p. 301—360 lóerős kategória — összetett: 1. Georg Allen (brit, Volvo) 33:18,3 p, 2. Willie Greem (brit, ERF) 33:45,7 p, 3. Richard Walker (brit, Ley­land Roadtrain) 33:49,4 p, ... 9. Krasznai János (ma­gyar, Mercedes) 34:29,0 p. 361—500 lóerős kategória — összetett: 1. Síim Bargud (svéd, Volvo) 32:47,8 p, 2. Steve Parish (brit, Mercedes) 32:50,3 p, 3. Rolf Bjork (svéd, Scania) 33:09,8 p. 1. A legeredményesebbek Fagioli (Olaszország) 14,29 szá­zalékkal áll, (hétből egy első­ség) majd újra egy mai hős. Nelson Piquet (Brazilia) követ­kezik, 13,49 százalék (126 7). Maiak közül a következők sze­repelnek még a listán: Ayrton Senna (Brazília) 8,70 százalék (46'4), Nigel Mansell (Nagy-Bri- tannia) 7,78 százalék (112/7), Re­né Amoux (Franciaország) 6,25 százalék.(112/7), Michele Alboreto (Olaszország) 5,62 százalék (89/5), Jacques Laffite (Franciaország) 3,41 százalék (176/6), Gerhard Berger (Ausztria) 2,78 százalék (36/1), Patrick Tambay (Francia- ország) 1,75 százalék (114/2) és Riccardo Patrese (Olaszország) 1,39 százalék (144/2). Ki volt a Forma—1 történeté­nek legeredményesebb verseny­zője? Az amerikai Wállard, aki összes versenyének ötven száza­lékát megnyerte. Igaz, csupán kétszer állt rajthoz, 1950-ben és 51-ben. Mindkétszer az indiana- polisi 500 mérföldesen — ami akkor még F—1 VB-futam volt —, s második alkalommal sike­rült diadalmaskodnia, Belanger típusú autóban. A harminchá­rom indulóból csak nyolc futott célba. Utána az utolérhetetlen argen­tin csillag, az ötszörös világbaj­nok Juan Manuel Fangio követ­kezik 47,06 százalékos teljesít­ménnyel. 51 versenyen indult, és 24 alkalommal győzött, öt kor­társa és barátja, az Itáliai As- cari követi 40,63 százalékkal: 32 rajt, 13 győzelem. Negyedik a sorban Vukovich (USA), kere­ken 40 százalékkal, ötből két el­sőség. A legendás skót. Jim Clark „csak” 34,72 százalékot tel­jesített, igaz 72 versenyen in­dult, és 25 esetben elsőként lát­ta meg a célbíró kockás zászló­ját. 27,27 százalékkal Jackie Ste­wart, Clark honfitársa követke­zik, 99 rajttal és 27 győzelem­mel, s ezzel az abszolút sorrend­ben első. Nála többször még senki sem nyert Forma—1 Grand Prix-t. 24,24 százalékot teljesített a brit Stürlirvg Moss, 66-ból 16 győzelemmel. A kpvetkező egy mai verseny­ző, akinek még van esélye elő­rébb rukkolni a listán: Alain Prost. A Kis Francia a legutób­bi két világbajnokság nyertese. Ö 23,81 százalékot ért el, 105 ver­senyen 25 győzelmet szerzett. Eddig. Flaherty (USA) és Sweikert (USA), a holtversenyben követ­kezők (20 százalék) mindketten ot-öt alkalommal rajtoltak F—1- ben és egy-egy győzelmet sze­reztek. A brit Brooks 38 verse­nyen hatszor nyert (15,97 száza­lék), Farina, az első Forma—1-es világbajnok 33-szor rajtolt és ötször lett első 015,15 százalék), 14,62 százalékot teljesített oszt­rák barátunk, a háromszoros vi­lágbajnok Niki Lauda, 171 ver­senyén 25 győzelmet szerzett. v v K M 1SPORTJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents