Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. április 2. Kelet-Magyarország 3 Cselekedni kell írta: Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára A z évfordulók számvetésre köteleznek. Mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk a hősökre, és kifejezzük köszönetün- ket a világ első szocialista országának, a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak azért, hogy elindulhattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt eseményeinek társadalomformáló sodrására, jogosan állapíthatjuk meg, hogy nagy, történelmi jelentőségű utat tettünk meg■ Az elmúlt 41 év küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztalatokban gazdag múltat, amelynek tanulságaira nagy figyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt 41 év a szocializmus megalapozásának, építésének és fejlesztésének története, amelyben az állandóságot és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cselekvésösztönzésnek” az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — „a dolgozó nép pártja”, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének aktív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állandóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredményeket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésében. A történelem arra tanít, hogy a tennivalók kellő időben történő felismerésétől, és főként a soron lévő feladatok késlekedés nélküli, pontos végrehajtásától alapvetően függ a társadalmi, gazdasági fejlődés üteme. A jelen időszakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékonyságának radikális javításával, a munka termelékenységének jelentős fokozásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocialista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növelheti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a ’kapitalizmus. A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csak részben használtuk ki. Társadalmi rendszerünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításában magának az embernek van a legnagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdekében a KB múlt évi novemberi és decemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szuny- nyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tudás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a jó közérzetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges és természetes feltétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi novemberi és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyorsító kormányzati, intézményi és vállalati intézkedések, hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményességének radikális javulása. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettre- készséget csökkentő huzavonát, a határozatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a határozatok torzításmentes végrehajtását, és vállalni kell az ebből adódó átmeneti konfliktusokat. A munka megjavítása minden szinten új stílust követel. A figyelmet mindenekelőtt a feladatokra, az optimális megoldás kiválasztására és megvalósítására kell összpontosítani. Fel kell hagyni a rossz adottságokra, a támogatások és kedvezmények hiányára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor minden vállalat és intézmény kötelessége, hogy küzdjön az eredményes működés feltételeiért, a határozatok torzításmentes végrehajtásáért. Az elmúlt év december 28-án a Központi Bizottság nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról, és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés hatékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs készsége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt jelentőségű, nem halasztható feladat, amelynek végrehajtásától alapvetően függ szocialista társadalmi rendszerünk erejének további növekedése, a népgazdaság teljesítményének javulása, és ennek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a műszaki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásában. Alapvető célja, hogy szolgálja a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, a szocialista társadalom erejének növelését. Ezért a műszaki fejlesztést nem önmagáért, hanem a társadalmi haladásban betöltendő funkciójának érvényesítéséért, az általa elérhető gazdasági eredményességért kell ösztönözni.A műszaki fejlődés számára nélkülözhetetlenek az új ismereteket, jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró tudományos alapkutatások eredményei. Az új felismerések meglepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő technológiákban. Ezek azonban csak nehezen prognosztizálhatók, a nagy áttörések sokszor nem ott következtek be, ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy korunkban erősen lerövidült még a legelvon- tabb tudományos eredmények esetében is az az idő, ami a gyakorlati felhasználásig eltelik. A gyors változásokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat teremtő képességét. El kell érni, hogy a hazai tudományos kutatás sokkal közvetlenebbül segítse az új, korszerű gyártási eljárások bevezetését, a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányszerkezet korösszetételének javítását, a világszínvonalú termékek kifejlesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása elképzelhetetlen a műszaki értelmiség teljesítmények szerint differenciált, kimagasló anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül. Nyilvánvaló, hogy a vállalatoknál és intézményeknél, ahol a legközvetlenebbül megítélhető a műszaki alkotómunka értéke, ott lehet és kell az eddiginél jóval többet tenni a műszaki teljesítmények anyagi, erkölcsi elismerése érdekében. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok és intézmények legjobb meggyőződésük szerint így járhassanak el, arra van szükség, hogy a központi irányítás a vállalati és intézményi jövedelem- és keresetszabályozás eszközeivel segítse, kényszerítse az ilyen magatartást. A pályakezdő műszaki értelmiség fizetését pedig úgy kell megállapítani, hogy a mérnöki szakma vonzereje valódi jelentőségének megfelelően növekedjen. A munkaszellem _ javításának sokrétű feladatai között szólni kell az eszmei elkötelezettség erősítésének fontosságáról. Ismeretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meggyőződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A vonzó társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igénylő erőfeszítések, a szocialista építőmunka céljai kedvezően befolyásolják mind az egyéni, mind a közösségi magatartásformákat. Erről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszélnénk, pedig az embereknek szükségük van mozgósító erejű perspektívákra; szükségük van arra, hogy érdemesnek érezzék a tudás, a műveltség elsajátításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. Az eszmei elkötelezettség erősítésében nagy feladat hárul a kommunistákra. Oly korban élünk, amikor a szocializmusról alkotott felfogásunkban új alkotó elemek erősödnek meg, amikor a marxista—leninista meggyőződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerősítése önálló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. Gorbacsovot is érdekelte a nyírbátori gyártmány Életre kel egy sikergép A nyírbátori gyár szerelőcsarnoka. (Farkas Zoltán felv.) — Ez a gép Gorbacsov figyelmét is felkeltette. Megnézte magának a főtitkár, amikor Magyarországon járt, Csepelen — mondta Parrag Géza, a nyírbátori Csepel Fúrógépgyár NC villamossági szerelője. A szóban forgó masina típusjele: TCFM—100. — Láttuk, hogy űr van a piacon. Nincs megoldva az NC-technika oktatása. Sem nálunk, sem pedig a szocialista országokban nincs olyan megfelelő gép, amelyiken megtanulható volna a számjegyvezérlésű esztergályos-, marósmunka csínja-bínja — tájékoztatott Szatmári Gyula, a gyár műszaki igazgató- helyettese. — Hát mi csináltunk egy oktatóeszközt, ami nem más, mint egy magas műszaki színvonalon álló, programozható, úgynevezett többcélú forgácsológép. Még érthetőbben: egy modern kis- eszterga, mini megmunkálóközpont. Á szakma minősít Az új konstrukció elsősorban a nemrég létrehozott gyártmányfejlesztési szakosztály munkáját dicséri. Itt fiatal mérnökök dolgoznak. Meglepetés érte a gyár vezetését tavaly, amikor először léptek igazán a nagy nyilvánosság és a szakma elé ezzel a géppel. Kiderült, hogy sokan nem oktatásra szeretnék használni a nyírbátori gyártmányt, hanem kifejezetten termelni akarnak vele. Ezért bizonyos konstrukciós módosításokat kellett véghez vinni a masinán. Másképp olmműséges Wartburgom szó ff nélkül fogadta el jobb kezem szándékát és váltója reccsenés nélkül kettesben folytatta működését. Egy kicsit még gurultam. A lámpa után, ott a Jókai téren a selejtezésre váró buszmegálló mellett és csak azután mozdult a Iában a gázpedálon. Kinn még hideg volt ugyan, de nap már letagad- hatatlanul tavaszi szerelemmel simogatott a szélvédőn keresztül. Ekkor — amint leginkább elmerültem a várva várt tavaszi kábulatban — összeroppantak a dimenziók. A gázadásra durva üvöltő hang ugrasztott fel, ha ugyan lehet ugrálni egy haladó gépkocsiban. Mi ez? Amint magamhoz tértem, ráébredtem: csalnak az érzékek, becsapnak a hangok. Bontották az út szélén az aszfaltot, és a gázadás pillanatában éppen a légkalapács mellett haladtam el. Az ördög vigye el a smirglihangú szerszámát — méltatlankodtam hunyorogva. A vakító napról besurrantam a takarékpalota sötét árdották meg a forgácselvezetést, másmilyen-hűtő-, kenőberendezést szerkesztettek. Kiállja a próbát — Nagy a külföldiek érdeklődése. Indiaiakkal már szerződést is kötöttünk. Egyiptomi cégekkel pedig előrehaladott tárgyalások folynak. A szocialista országok szakemberei is nagy figyelmet szenteltek nekünk — folytatta a műszaki igazgató- helyettes. — Persze elsősorban a belföldi vásárlókat kívánjuk ellátni. Olyan nagy vállalatok is megkerestek minket, mint a Bakony Művek. Érthető. Eddig ugyanis csak devizáért lehetett hozzájutni ilyen kategóriájú géphez. Az idén a terv szerint 40 TCFM—100-at gyártunk. Vajon csúcstechnikának tekinthetjük-e a mini megmunkálóközpontot? Meglepő műszaki, sőt piaci tájékozottsággal adta meg a választ Ba- racsi Kálmán géplakatos. Város-község védő és szépítő társaság alakult március 20-án Záhonyban. A társasáig azt a nemes célt tűzte ki feladatául, hogy ösztökélje, mozgósítsa a záhonyiakat azért, hogy szebb, emberibb környezetben éljenek. A magáért beszélő felhívásból nyékába, bele a nagy csendbe. Hűséges Wartburgom rádiójából égy hangjáték szavai erősödtek meg. Krúdy- hősök párbeszéde sejtelmesen: egy bizonyos sápadt bőrű asszony alsóneműjét megtalálták valami huszártiszt •• Ossz crop pánt dimenziók szállásán. Ah, derült égből villámcsapás. Nocsak gondoltam, még légkalapács sem kell némi meglepetésekhez. Igaz, velem sem mindig volt ez így, kezdtem hozzá a parkoló felkutatásához, meg az emlékeimben való kutakodáshoz. Ezekkel a zajokkal valahogy bajban vagyok, futott tovább bennem együtt a sápadt bőrű asszony alsó- szoknyájának képe a légkalapácséval. Mikor is volt? Elég régen. Egy jó hírű borvidék — Csúcsnak nem nevezhetjük, de a maga kategóriájában és árában meglehetősen jó színvonalú gép ez, állja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Kalapács vagy finomság — Azt azért ki lehet jelenteni — vette át a szót az NC villamossági szerelő —, hogy lépést tettünk a magasabb minőség felé. Ha másban talán nem is vehető észre, egy dologban mindenképp: a szemlélet változásában. Ebben a szerelőműhelyben a szakmunkások már nem kalapáccsal fognak minden munkához, egyre inkább kialakul az érzékük a finomságok iránt. Hiszen egy számjegyvezérlésű gép esetében — és a kiseszterga ilyen — nem elég, hogy szemre kész a masina, de életet is kell lehelni bele, elektronikus életet. Sztancs János minden megjegyzés nélkül csak egy mondatot idézünk: „Ne várjunk mindig másra, másokra, irányításra, határozatra. A szemét, a piszok mindenkié. Azt csak mi takaríthatjuk el.” Jó volna, ha a felhívásnak máshol is lenne foganatja. szőlősgazdájánál... Első vizit igaz, de messze volt, hát ott töltöttem az éjszakát egy szintén sápadt bőrű, de valóságos leány szülőinek házánál. Én természetesen a vendégszobában, ö pedig az anyja kamrájában aludt — volna. Ámde éjfélre randevút hozott össze jó sorsunk a puha perzsával burkolt hallban, — ahol egyébként egy nagy Szaratov hűtőszekrényt is elhelyeztek, hogy mi okból éppen ott, nem fejtettem meg soha. 4 mikor aztán az eseményeken már túlhaladtak az említett helyen a lírai bevezetésen, főszereplővé lépett elő a hűvös háztartási eszköz. Valahol, ott belül... A mélyhűtő legmélyén egy kis kapcsoló átbillent és ... A kompresszor durva üvöltő hangon felugatott — nem messze a fülünktől. Akkor használtam magamban először ezt a kifejezést: összeroppantak a dimenziók. Esik Sándor Záhonyi városvédők
