Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

1987. április 2. Kelet-Magyarország 3 Cselekedni kell írta: Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára A z évfordulók számvetésre kö­teleznek. Mindenekelőtt tisz­telettel emlékezünk a hősök­re, és kifejezzük köszönetün- ket a világ első szocialista or­szágának, a hazánkat felsza­badító Szovjetuniónak azért, hogy elindul­hattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt esemé­nyeinek társadalomformáló sodrására, jo­gosan állapíthatjuk meg, hogy nagy, törté­nelmi jelentőségű utat tettünk meg■ Az el­múlt 41 év küzdelmei, eredményei és hi­bái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztalatokban gaz­dag múltat, amelynek tanulságaira nagy fi­gyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító ter­veinkben. Az elmúlt 41 év a szocializmus megala­pozásának, építésének és fejlesztésének története, amelyben az állandóságot és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cse­lekvésösztönzésnek” az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — „a dolgozó nép pártja”, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kezdeményezte, szer­vezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének aktív részvételével. Eb­ben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állandóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredménye­ket kell elérnünk a gazdaságban, a kultú­rában, a népjólét fokozásában, a szocializ­mus vonzerejének erősítésében. A történelem arra tanít, hogy a tenni­valók kellő időben történő felismerésétől, és főként a soron lévő feladatok késleke­dés nélküli, pontos végrehajtásától alapve­tően függ a társadalmi, gazdasági fejlődés üteme. A jelen időszakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékony­ságának radikális javításával, a munka ter­melékenységének jelentős fokozásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocia­lista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növelheti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a ’kapitalizmus. A szocializmus természeté­ből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csak részben használtuk ki. Társadalmi rendsze­rünkben hatalmas tartalékok vannak, ame­lyek feltárásában és hasznosításában ma­gának az embernek van a legnagyobb sze­repe. Mindaz, ami manapság a szocialista vi­lágban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredmé­nyessége érdekében a KB múlt évi novem­beri és decemberi ülésén elhatározott, ezek­nek a tartalékoknak a feltárását, a szuny- nyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrá­sokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrás­ban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javí­tásában, a tudás, az alkotó tett megbecsü­lésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nem­csak a jó közérzetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges és természetes fel­tétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi novembe­ri és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyorsító kormányzati, in­tézményi és vállalati intézkedések, hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményességének radikális javulása. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettre- készséget csökkentő huzavonát, a határo­zatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a határo­zatok torzításmentes végrehajtását, és vál­lalni kell az ebből adódó átmeneti konflik­tusokat. A munka megjavítása minden szinten új stílust követel. A figyelmet mindenekelőtt a feladatokra, az optimális megoldás kivá­lasztására és megvalósítására kell összpon­tosítani. Fel kell hagyni a rossz adottsá­gokra, a támogatások és kedvezmények hi­ányára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor minden vállalat és intézmény kötelessége, hogy küzdjön az eredményes működés fel­tételeiért, a határozatok torzításmentes vég­rehajtásáért. Az elmúlt év december 28-án a Központi Bizottság nagy jelentőségű állásfoglalást fo­gadott el a műszaki fejlődés meggyorsítá­sáról, és a tudományos kutatás eredmé­nyességének fokozásáról. Ez az állásfogla­lás tulajdonképpen a novemberi határo­zathoz kapcsolódik, mivel a termelés haté­konyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs készsége és képessé­ge határozza meg. Minden túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy a műszaki haladás gyorsí­tása kiemelt jelentőségű, nem halasztható feladat, amelynek végrehajtásától alapve­tően függ szocialista társadalmi rendsze­rünk erejének további növekedése, a nép­gazdaság teljesítményének javulása, és en­nek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a műsza­ki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldá­sában. Alapvető célja, hogy szolgálja a tár­sadalmi szükségletek jobb kielégítését, a szocialista társadalom erejének növelését. Ezért a műszaki fejlesztést nem önmagáért, hanem a társadalmi haladásban betöltendő funkciójának érvényesítéséért, az általa el­érhető gazdasági eredményességért kell ösztönözni.­A műszaki fejlődés számára nélkülözhe­tetlenek az új ismereteket, jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró tudományos alapkutatások eredményei. Az új felisme­rések meglepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő technológiákban. Ezek azonban csak nehezen prognosztizál­hatók, a nagy áttörések sokszor nem ott következtek be, ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy ko­runkban erősen lerövidült még a legelvon- tabb tudományos eredmények esetében is az az idő, ami a gyakorlati felhasználásig eltelik. A gyors változásokra csak akkor tu­dunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat teremtő ké­pességét. El kell érni, hogy a hazai tudo­mányos kutatás sokkal közvetlenebbül se­gítse az új, korszerű gyártási eljárások be­vezetését, a termékszerkezet korszerűsíté­sét, a gyártmányszerkezet korösszetételének javítását, a világszínvonalú termékek kifej­lesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása elkép­zelhetetlen a műszaki értelmiség teljesít­mények szerint differenciált, kimagasló anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül. Nyilvánvaló, hogy a vállalatoknál és intéz­ményeknél, ahol a legközvetlenebbül meg­ítélhető a műszaki alkotómunka értéke, ott lehet és kell az eddiginél jóval többet ten­ni a műszaki teljesítmények anyagi, erköl­csi elismerése érdekében. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok és intézmények legjobb meggyőződésük szerint így járhassanak el, arra van szükség, hogy a központi irányí­tás a vállalati és intézményi jövedelem- és keresetszabályozás eszközeivel segítse, kényszerítse az ilyen magatartást. A pálya­kezdő műszaki értelmiség fizetését pedig úgy kell megállapítani, hogy a mérnöki szakma vonzereje valódi jelentőségének megfelelően növekedjen. A munkaszellem _ javításának sokrétű feladatai között szólni kell az eszmei elkötelezettség erősítésének fontosságáról. Is­meretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meggyőződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A vonzó társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igénylő erőfeszítések, a szocia­lista építőmunka céljai kedvezően befolyá­solják mind az egyéni, mind a közösségi magatartásformákat. Erről az utóbbi idő­ben mintha kevesebbet beszélnénk, pedig az embereknek szükségük van mozgósító erejű perspektívákra; szükségük van arra, hogy érdemesnek érezzék a tudás, a mű­veltség elsajátításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. Az eszmei elkötelezettség erősítésében nagy feladat hárul a kommunistákra. Oly korban élünk, amikor a szocializmusról al­kotott felfogásunkban új alkotó elemek erősödnek meg, amikor a marxista—leni­nista meggyőződés és a forradalmi elköte­lezettség újból és újból történő megerősí­tése önálló gondolkodást, sokoldalú ideoló­giai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. Gorbacsovot is érdekelte a nyírbátori gyártmány Életre kel egy sikergép A nyírbátori gyár szerelőcsarnoka. (Farkas Zoltán felv.) — Ez a gép Gorbacsov fi­gyelmét is felkeltette. Meg­nézte magának a főtitkár, amikor Magyarországon járt, Csepelen — mondta Parrag Géza, a nyírbátori Csepel Fú­rógépgyár NC villamossági szerelője. A szóban forgó ma­sina típusjele: TCFM—100. — Láttuk, hogy űr van a piacon. Nincs megoldva az NC-technika oktatása. Sem nálunk, sem pedig a szocia­lista országokban nincs olyan megfelelő gép, amelyiken megtanulható volna a szám­jegyvezérlésű esztergályos-, marósmunka csínja-bínja — tájékoztatott Szatmári Gyu­la, a gyár műszaki igazgató- helyettese. — Hát mi csinál­tunk egy oktatóeszközt, ami nem más, mint egy magas műszaki színvonalon álló, programozható, úgynevezett többcélú forgácsológép. Még érthetőbben: egy modern kis- eszterga, mini megmunkáló­központ. Á szakma minősít Az új konstrukció elsősor­ban a nemrég létrehozott gyártmányfejlesztési szak­osztály munkáját dicséri. Itt fiatal mérnökök dolgoznak. Meglepetés érte a gyár ve­zetését tavaly, amikor először léptek igazán a nagy nyilvá­nosság és a szakma elé ezzel a géppel. Kiderült, hogy sokan nem oktatásra szeret­nék használni a nyírbátori gyártmányt, hanem kifejezet­ten termelni akarnak vele. Ezért bizonyos konstrukciós módosításokat kellett véghez vinni a masinán. Másképp ol­mműséges Wartburgom szó ff nélkül fogadta el jobb kezem szándékát és váltója reccsenés nélkül ket­tesben folytatta működését. Egy kicsit még gurultam. A lámpa után, ott a Jókai téren a selejtezésre váró buszmeg­álló mellett és csak azután mozdult a Iában a gázpedá­lon. Kinn még hideg volt ugyan, de nap már letagad- hatatlanul tavaszi szerelem­mel simogatott a szélvédőn keresztül. Ekkor — amint leginkább elmerültem a vár­va várt tavaszi kábulatban — összeroppantak a dimenziók. A gázadásra durva üvöltő hang ugrasztott fel, ha ugyan lehet ugrálni egy haladó gép­kocsiban. Mi ez? Amint ma­gamhoz tértem, ráébredtem: csalnak az érzékek, becsap­nak a hangok. Bontották az út szélén az aszfaltot, és a gázadás pillanatában éppen a légkalapács mellett halad­tam el. Az ördög vigye el a smirg­lihangú szerszámát — mél­tatlankodtam hunyorogva. A vakító napról besurran­tam a takarékpalota sötét ár­dották meg a forgácselveze­tést, másmilyen-hűtő-, kenő­berendezést szerkesztettek. Kiállja a próbát — Nagy a külföldiek ér­deklődése. Indiaiakkal már szerződést is kötöttünk. Egyiptomi cégekkel pedig előrehaladott tárgyalások folynak. A szocialista orszá­gok szakemberei is nagy fi­gyelmet szenteltek nekünk — folytatta a műszaki igazgató- helyettes. — Persze elsősor­ban a belföldi vásárlókat kí­vánjuk ellátni. Olyan nagy vállalatok is megkerestek minket, mint a Bakony Mű­vek. Érthető. Eddig ugyanis csak devizáért lehetett hoz­zájutni ilyen kategóriájú gép­hez. Az idén a terv szerint 40 TCFM—100-at gyártunk. Vajon csúcstechnikának te­kinthetjük-e a mini megmun­kálóközpontot? Meglepő mű­szaki, sőt piaci tájékozottság­gal adta meg a választ Ba- racsi Kálmán géplakatos. Város-község védő és szé­pítő társaság alakult március 20-án Záhonyban. A társasáig azt a nemes célt tűzte ki fel­adatául, hogy ösztökélje, mozgósítsa a záhonyiakat azért, hogy szebb, emberibb környezetben éljenek. A ma­gáért beszélő felhívásból nyékába, bele a nagy csend­be. Hűséges Wartburgom rádiójából égy hangjáték sza­vai erősödtek meg. Krúdy- hősök párbeszéde sejtelme­sen: egy bizonyos sápadt bő­rű asszony alsóneműjét meg­találták valami huszártiszt •• Ossz crop pánt dimenziók szállásán. Ah, derült égből villámcsapás. Nocsak gon­doltam, még légkalapács sem kell némi meglepetések­hez. Igaz, velem sem mindig volt ez így, kezdtem hozzá a parkoló felkutatásához, meg az emlékeimben való kuta­kodáshoz. Ezekkel a zajokkal valahogy bajban vagyok, fu­tott tovább bennem együtt a sápadt bőrű asszony alsó- szoknyájának képe a légkala­pácséval. Mikor is volt? Elég régen. Egy jó hírű borvidék — Csúcsnak nem nevezhet­jük, de a maga kategóriájá­ban és árában meglehetősen jó színvonalú gép ez, állja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Kalapács vagy finomság — Azt azért ki lehet jelen­teni — vette át a szót az NC villamossági szerelő —, hogy lépést tettünk a magasabb minőség felé. Ha másban ta­lán nem is vehető észre, egy dologban mindenképp: a szemlélet változásában. Eb­ben a szerelőműhelyben a szakmunkások már nem ka­lapáccsal fognak minden munkához, egyre inkább ki­alakul az érzékük a finomsá­gok iránt. Hiszen egy szám­jegyvezérlésű gép esetében — és a kiseszterga ilyen — nem elég, hogy szemre kész a ma­sina, de életet is kell lehelni bele, elektronikus életet. Sztancs János minden megjegyzés nélkül csak egy mondatot idézünk: „Ne várjunk mindig másra, másokra, irányításra, határo­zatra. A szemét, a piszok mindenkié. Azt csak mi ta­karíthatjuk el.” Jó volna, ha a felhívásnak máshol is len­ne foganatja. szőlősgazdájánál... Első vi­zit igaz, de messze volt, hát ott töltöttem az éjszakát egy szintén sápadt bőrű, de va­lóságos leány szülőinek há­zánál. Én természetesen a vendégszobában, ö pedig az anyja kamrájában aludt — volna. Ámde éjfélre rande­vút hozott össze jó sorsunk a puha perzsával burkolt hall­ban, — ahol egyébként egy nagy Szaratov hűtőszekrényt is elhelyeztek, hogy mi okból éppen ott, nem fejtettem meg soha. 4 mikor aztán az esemé­nyeken már túlhalad­tak az említett helyen a lírai bevezetésen, főszerep­lővé lépett elő a hűvös ház­tartási eszköz. Valahol, ott belül... A mélyhűtő legmé­lyén egy kis kapcsoló átbil­lent és ... A kompresszor durva üvöltő hangon feluga­tott — nem messze a fülünk­től. Akkor használtam ma­gamban először ezt a kifeje­zést: összeroppantak a di­menziók. Esik Sándor Záhonyi városvédők

Next

/
Thumbnails
Contents