Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-12 / 60. szám
1987. március 12. Kelet-Magyarorszag 3 Megtérülő Billiard AZ 1970-ES ÉVEK VÉGÉN a különböző szintű párthatározatok, intézkedési tervek egyebek mellett sürgető feladatként fogalmazták meg a vízkárral veszélyeztetett földterületek védelmét, termőképességének növelését szolgáló térségi komplex melioráció megvalósítását. Különösen fontos volt az megyénk két térségében, Fel- ső-Szabolcsfoan és Tisza— Számos-közben, ahol az egyébként jó termőképességű földeken a vízkárok rendszeresen sújtották a szántóföldi növénytermelést. Ezért indult meg megyénkben a korábbi időszaknál 'minden mozzanatában átgondoltabb előkészítői, terveződ, majd kivitelezői munka. 1980-ban elfogadta a MÉM megyénk pályázatát, amelynek alapján az említett térségek munkáihoz közel 1 milliárd forint összeget irányoztak elő. Azóta több mint fél évtized telt el a témában kifejtett szorgos munkával. Ügy gondolom, a gyakorló gazda szemével és véleményével is szükséges értékelni, hol tartunk ma, a hozott határozatokat, az erre épülő terveket hogyan valósítottuk meg, megvan-e az összhang, megtérülnek-e a beruházásra fordított milliók. Az értékelés különösen aktuális akkor, amikor a népgazdaság jelenlegi helyzetében ilyen nagy anyagi erőfeszítéseket tesz, közismert, hogy a melioráció jelentős része állami támogatásból valósul meg. Termelőszövetkezetünk legnagyobb területű meliorációt folytató gazdaság Felső-Sza- bolcsban, ezért is vállalkozom gondolataim kifejtésére. Nagyra értékelhető az a munka, amelyet e területen megyénk párt- és állami szervei, tervező és kivitelező vállalatai végeztek. A korábbi időszakhoz képest a mező- gazdasági termelőszövetkezetek is nagyobb aktivitásról és fogadókészségről tettek tanúbizonyságot, afnely megmutatkozott az anyagi források előteremtése, a terület biztosítása, a fenntartás és hasznosítás terén egyaránt. Egy részük alvállalkozóként kivitelezési munkát is végzett. A KOMPLEX MELIORÁCIÓ elemei közül térségünkben legfontosabb feladat a vízrendezés, amely megszünteti a káros vizek szántóföldi növénytermesztésre kifejtett kedvezőtlen hatását. Nem tagadjuk azonban a többi elemek fontosságát sem. 1981- től napjainkig 522 millió forint értékű beruházás valósult meg, amely 50 százalékos készültségi foknak felel meg. A vízrendezés ettől előrehaladottabb, a vízkárral legveszélyeztetettebb területeken már megtörtént. Az állami, üzemközi és üzemi művek összehangolt fejlesztése érdekében a beruházás jelentős része Ibrány, Nagyhalász, Ti- szabercel és Vasmegyer községekben gazdálkodó termelőszövetkezetekre koncentrálódott, amelyek Felső-Sza- bolcs térségének közel felén folytatnak gazdálkodást. A fenti gazdaságok az 1970-es évek végén sok gonddal küzdöttek, a termőföld kedvezőtlen hidrológiai helyzetéből adódóan a vízkárok rendszeresen sújtották gazdálkodásunkat. Ma közepes, jó és kiváló eredményeket érnek el adottságaikhoz viszonyítva. A térségi komplex melioráció és egyéb termelési tényezők eredményeként optimális táblaméretek alakultak ki, növekedett a talajok termőképessége, dinamikusan növekedtek a szántóföldi növénytermelés hozamai, kedvezően változott a táj esztétikai képe és megteremtődött a termelés biztonsága. A FENTIEKET TÁMASZTJÁK ALÄ azok a tények, hogy a négy termelőszövetkezet átlagában az 1979—80- as évekhez viszonyítva a búza hozama 2,4 tonna/hektár- ról 3,7 tonna/hektárra, a kukorica 3,1 tonna/hektárról 6,07 tonna/hektárra növekedett. E növények 50,3 illetve 93,7 százalékos hozamnövekedése igen jelentős, mivel a szántóterület 37—56 százalékát foglalták el. Ugyanerre az időszakra vonatkozó szántóföldi növények összességére kiszámított növényi produkció gabonaegységben 85,4 százalékkal növekedett. Számításaink szerint ebből ágazatonként változóan a melioráció eredményeként jelentkező többlethozam 1,5—3 tonna ha gabonaegységben számszerűsíthető. Sok térségen belüli és kívüli szabolcs-szatmári gazdaság várja a melioráció megkezdésének, illetve folytatásának lehetőségét. Erre csak fokozatosan kerülhet sor. Mindenesetre az eddigi eredmények és tapasztalatok az itteni munkákhoz jó alapul szolgálhatnak. A megvalósult melioráció aktiválása, a fenntartási munkák végzése, a megnövekedett termőképesség kihasználásához szükséges pótlólagos ráfordítások nagy terheket jelentenek a gazdaságok számára. Nem kis gond a további folytatáshoz a saját pénzügyi források előteremtése. A BERUHÁZÁSSAL KAPCSOLATOS különböző szintű döntések helyesek voltak, a némi lemaradás ellenére biztosított a határozatok, tervek és a megvalósítás közötti összhang, megtérülni látszanak a befektetett milliók. dr. Nagy Gábor tsz-elnök Nagyhalász Műszaki vizsgára Befejezéséhez közeledik a téli gépjavítás a Bal- kányl Állami Gazdaság központi szerelőműhelyében. A március 13-ra kitűzött házi műszaki vizsgára 32 mezőgazdasági vontatót, 9 pótkocsit, 6 motorkerékpárt és tíz lassú járművet készítettek fel a gazdaság szerelői. Sallai Sándor és Asztalos László MZ 125-ös szolgálati motor- kerékpárokat készít fel a műszaki vizsgára. (Császár Csaba felvétele) Jó reggelt! mm ár tíz napja tavasz és twf esett a hó. Bolond egy március. A ferge- teg, a szél a hideg kapu alá kergette a lányt. Vastag hósapka ült a haján. Tollászkodott. — Kendőt kellett volna kötni, így megfázik. — Esernyőre gondoltam, de elfelejtettem. Itt megakadt a beszéd. Pillantásukkal felmérték egymást. A férfi: „mint az unokámA lány: „mint az öregapám’’. — Régen ment el a busz? — Az orrom előtt. A továbbiakban a férfi csak kérdezett, a lány válaszolt. öt perc sem telt el és kiderült: a lány gyors- és gépíró. Gimnáziumban kezdte, de bukott. Nem ment a matek. Volt otthon ribillió, de amikor a gyors- és gépírás kitanulása lehetőségként felmerült, elült a vihar. Csend lett. — Most a munka mellett tanulok. A gimnáziumot mégis elvégzem, muszáj. — És a matek? — Von egy munkatársam. Csodára érti a matekot. Segít... Jött a busz. Aztán eltelt egy nap és még egy, és ismét találkoztak. Köszöntek egymásnak. Semmi több. Illetve minden. Hát kell attól több, hogy két ember immár ismerős és köszön. Jó reggelt. Jó reggelt didergő március. (seres) Hibázni pedig nem szabad... Helybe hozzák a pénzt Ez a nap egy kicsit más, mint a többi. Az asszonyok többször pillantanak az ajtóra — láthatóan várnak valamit. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben ez a kicsit feszült várakozás is része a fizetésnap szertartásának. Akik a gépek mellett dolgoznak, azoknak nem kell sorba állniuk a pénztár előtt: nekik a helyükbe hozzák a pénzt. — Ha előbb jönnek a pénztárból, akkor jó a fizetés, ha később, akkor nem sok van a borítékban. Ma korán jöttek, nincs is okom panaszra — újságolja Nagy Gusztáváé. Nem volt meglepetés A munkatársak mosolyognak a fiatalasszony véleményén. Március 6-án, a legutóbbi fizetésnapon sajnos, nem volt mindenkinek oka az örömre. Igaz, különösebb meglepetés nem érte a dőlVASVÁRI PÁL,: I. Hazánk több vidékein keserű kifakadások történnek a pesti fiatalság ellen. Zavargással és rendtöréssel vádolnak bennünket. Amint magasztalják a márciusi napokat, úgy kárhoztatják a pestieknek minden utóbbi lépéseit. E két korszakot én is meg akarom egymástól különböztetni. Márciusban zászlót ragadánk nemzeti önállóságunk kivívásáért, s e törekvésben vezérszerepet játszott a pesti ifjúság. —Utóbb a magyar felelős kormány szemeláttára csak egyes kitörések történtek. Ezek csak utóhangjai az előbbi mozgalomnak. A romboló vihart egy intéssel le nem lehet csillapítani. A nyargaló szelet nem egykönnyen lehet visszaerőszakolni Aeolus barlangjaiba. így történt ez a pestiek felizgatott kedélyével is. S mi természetesebb, mint hogy az ifjúság legtovább ringatódzott a lelkesültség szép mámorában? Az ifjú kebel szent oltára az öröktűznek. Ez kiolthatatlan lobog mindenkor. — Csoda-e, hogy ezen ifjak nézetük gyökeres átalakítását óhajtották, mégpedig rögtön, haladéktalanul? Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. — Mi Európa drága pillanatait nem akartuk elszalaszA márciusi ifjúság tani. A percekben évtizedeket kelle keresztülélni! A márciusi ifjak fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadságeszmék. Sőt, azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek ... II. A márciusiak felizgatták halálos nyugalmából a népet, hogy akarjon és követeljen. Rést kellett törni, hogy a hegyi sziklák közé zárt tó szabad hullámokban hömpölyögjön le a jólét kies völgyeibe. De találkoztak oly sötét lelkűek, kik a zajló néphullámokat szentségtelen célokra használták fel. S történtek véres botrányok. Egyik osztály a másikat üldözé. Oka-e ennek a márciusi ifjúság? Semmi tisztább fénnyel nem bír, mint a nap. És e nap mégis fogyatkozást szenved. Az irigy hold fekete árnyékot borít rá és fénye elhomályosul. A márciusi mozgalmakra ily sötét árnyként borul néhány sötét botrány; de ez a márciusiak tiszta lelkületűt nem homályosítja meg ... III. A középponti ifjúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején, mint menynyire nemzetünk el volt készülve. Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hozzánk a hon minden vidéke. Pest lön a vezérlobogója. Mindnyájan lépteinkre figyeltek, s híven követének bennünket. De a pesti ifjúság a vezér- szerepben messze előhaladott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a láthatárról. így szakadt el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet. IV. Az ifjúság magára lön hagyatva. A pesti ifjúság elszakadt tőle. A nemzet tovább menni nem akart. Sokan mondták, miszerint: „a felelős minisztérium tenger, s ezt bírva, bírjuk a halakat is, melyek után só- várgunk”... A forradalom ifjú pártja rögtön akart sokat, mindent. Mert a hazát féltette. S ki rója fel nekünk bűnül a szenvedélyt, a honszeretet magasztos szenvedélyét? (Az Életképek 1848. június 4-1 számából) gozókat. Mivel teljesítménybérben dolgoznak, a legtöbben pontosan tudják, menynyit kell kézhez kapniuk. — Úgy szoktuk, hogy mindennap följegyezzük a keresetünket — magyarázza Sánta Sándorné. — Ez nagyon változó. Van, amikor csak 70—80, máskor százkétszáz forint. Többek közt attól függ, ki milyen reszorton dolgozik. Egy szoknya derékpántjának felvarrásáért 83 fillért fizetnek. A zsebzés díja 2 forint 60 fillér. Ez az egyik legnehezebb művelet: műszakonként 25—30 készül el belőle. A teljesítmény persze függ az ügyességtől, a gyorsaságtól, sőt még az alapanyagtól is. — Ez a szoknya, hát ez rettenetes — mutat egy gyönyörű, divatos modellt Reményi Tiborné szalagvézető. — Selyembrokátból készül, ami borzasztóan csúszik. Nagyon nehéz bánni vele. Egy ilyen szoknya elkészítése még a gyakorlott szakembereknek is próbatételt jelent. Reklamáció — milliméterekért Hibázni pedig nem szabad, mert a minőségre nagyon kényes a megrendelő. A szövetkezet tőkés exportra dolgozik. Az átvevő még a milliméteres eltérésekért is visszadobhatja a szállítmányt, ezért nagyon ügyelni kell a kifogástalan, pontos munkára. — Ha valaki túl gyorsan hajtja a gépet, akkor többet is hibázik — folytatja Sán- táné. — Én például közepes gyorsasággal dolgozom. Még így is megtörténik, hogy elrontok valamit. Ezért, mielőtt továbbadnám a munkadarabot, ellenőrzőm. Hiába, aki varr, annak meg kell tanulnia bontani is. Az önmeó- zás sokat segít, hiszen a rossz munka a mi zsebünkre is megy. A teljesítménybér mellett a kereset tíz százalékát minőségi prémiumként kapják meg a dolgozók. Feltéve, hogy hibátlan a termék. Ez elég nagy követelmény, mivel főleg kis szériák készülnek egy-egy modellből. — Mire megszokjuk egy- egy darab gyártását, már állhatunk is át a következőre — panaszolja Oszlánszki Edit. — Rendszerint 4—5 nap vagy egy hét alatt lefut egy széria. — Volt olyan is, hogy ösz- szesen száz darabot varrtunk egy ruhából — kapcsolódik a beszélgetésbe Földe- si Mihályné. — Szerencsére ilyen csak elvétve fordul elő. Nagyobb baj, hogy ritka a több ezer darabos megrendelés is. Eléggé kiszámított az időnk. Ha tartani akarjuk a normát, jóformán egy percre sem lazíthatunk. Nem számítva azt a negyedórát, amikor eszünk valamit. Az ütemet tartani kell A szövetkezetben a dolgozók többsége hasonlóan gondolkodót. Aki nagyon komolyan veszi a munkát, és elég ügyessége, gyakorlata is van hozzá, annak nem lehet panasza a keresetre. Például tavaly volt olyan munkásnő, aki havonta átlagosan 7400 forintot vitt haza. A másik véglet a havi 2 ezer forintos kereset. — Sajnos, két kislányunknak különösen rosszul sike- Tült a február, ök 1600 forint fizetést kaptak — szól Reményiné. — Még kezdők: éve sincs, hogy a szalagon dolgoznak, és elég lassúak. Ráadásul hajlamosak rá, hogy lazítsanak. A saját érdekük, hogy egy kicsit szigorúbban fogjuk őket. Erre nagy szükség lesz, mert márciusban különösen hehéz feladat vár a lányokra, asszonyokra. A szövetkezet 48 modell gyártására kapott megbízást, ami kevés híján 15 ezer ruhadarab elkészítését jelenti. Ilyen követelmények mellett pedig csak a jól dolgozókra tvan szükség. Mindenki nem alkalmas erre a szakmára, vannak, akik másutt jobban megtalálnák a számításukat. Ezért a szövetkezet vezetői gondolkodnak azon, hogy a gyenge teljesítményű munkásokat nem tartóztatják tovább. Hiszen sem a munkahelynek, sem a dolgozónak nem jó, ha csak filléreket keres valaki. Az év első két hónapjában nem volt elmaradás — az ütemet tartani kell továbbra is. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben jelenleg ez a legfontosabb. Házi Zsuzsa Fizetésnapon a szövetkezetben V ízrendezés — termelési biztonság
