Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

1987. március 9. Kelet-Magyarország 7 Akit a törökök fogtak meg — profijátékosnak Nyíregyházán röplabdaedző az ötvenszeres válogatott Dárosi Dános A török fürdőben Járosi János és Kocsis Attila. Párhuzam és ellentét Kényszer szülte sikerek Válogatottjaink fejében egy idő után ott motoszkál: jó lenne profiként szerencsét próbálni. Először nyugat-eu­rópai országok csapataival próbálkoznak, majd követ­kezik Ausztria, s végül Finn­ország vagy Törökország. A profiköztudatban ekkorra már az áhított vajas kenyér száraz kenyérré zsugorodik. De a törököknek, úgy lát­szik, megéri „madzsart” fog­ni, a mieink pedig, ha ló nincs, jó a szamár-elv alap­ján ráállnák az alkura. Szám­talan edző, játékos próbál ott szerencsét, ők pedig termé­szetesen újabb magyarokat ajánlanak. Járási János, az NYVSSC férfi röplabdázóinak edzője is hasonló módon szerződött 1985 augusztusától 1986 már­ciusáig Törökországba, Bur­sa városába, a MAKÓ csa­patához. (Ott játszik egyéb­ként a labdarúgó Kerekes, s a tragikus hirtelenséggel meghalt Tulipán is a Bursa együttesében focizott.) A Kecskeméti SC egykori 50- szeres válogatottja, aki egy bajnoki és egy MNK-arany- érem büszke tulajdonosa, elő­ször megpróbálkozott zsíro­sabb falattal. 1983-ban az NSZiK-beli második ligás Celle kínált kosztot, kvár­télyt és 2 ezer márkát, majd egy év múlva Norderstadt még erre is rálicitált 500 márkával. Egyik sem jött össze. Előbb a KSC nem en­gedte, legközelebb a mene­dzser gondolta meg magát. Mivel nem sikerült a pro­fiszerződés, s közben Járosi túljutott a harmadik ikszen, a KSC lemondott róla. Ezért Veszprémbe igazolt, játékos­edzőnek. Egy év telt el, s már-már álomnak tűnt a profiélet, amikor egyik éjsza­ka csöngetett a „jó tündér”, egy mosolygós török effendi képében, aki hét hónapos szerződést ajánlott. Rövid gondolkodás után megkötöt­ték a megállapodást. A török csapat szponzora a MAKÓ, amely gépkocsikhoz elektro­mos alkatrészeket készít. A gyár finanszírozta a követ­kezőket: lakás, ellátás, repü­lőjegy, kétszer oda-vissza és havonta 1000 dollárnak meg­felelő török líra. Mielőtt az átszámításokat elvégeznénk, tegyük hozzá, hogy a bruttó keret 10 szá­zalékát olimpiai hozzájárulás címén Járosi átutalta az ak­kori OTSH-nak, ezen kívül 20 százalékot fel kellett aján­lani az MNB-nek megvétel­re, amiért itthon forintot ka­pott. Ehhez jött még a nyug­díjjárulék, amit valutában kellett fizetni. Azért a törö­kök sem akartak rosszul jár­ni, s mindig a nekik kedve­ző árfolyamon váltották át a dollárt török lírára. így már érthető, ha kint a magyar já­tékos számára a takarékos­kodáson volt a fő hangsúly. — Egy bérelt villában lak­tam két ottani csapattársam­mal és két focistával — em­lékezett vissza a szakvezető. — A csapat az előző bajnok­ságban az első ligában 4. lett, de utána a bolgár edző és két honfitársa hazautazott, és még 3 játékos eligazolt. Jelentősen gyengült a gárda, 17 évesekkel játszottam együtt. Ök, csakúgy, mint a török röplabdázók általában, robbanékonyak, ruganyosak, de taktikailag, technikailag képzetlenek. Naponta kétszer 2—2,5 órát edzettünk. A nagy távolságok miatt egy hétvé­gére Isztambulba, Ankarába, Bursába 2—3 mérkőzést is szerveztek. Nem okoztunk csalódást, meggyengülve is a bajnokságban a 9. helyen vé­geztünk 16 csapatból. — Abban az évben indul­tunk a CEV Kupában, ahol a Boszna Szarajevót kaptuk ellenfélül. Mivel lehetőség volt még két külföldi sze­repeltetésére, javaslatomra Kocsis Attilát, a KSC játé­kosát hívták meg. Ügy ér­zem, nem rajtunk múlott, hogy 3-1-re, illetve 3-2-re ki­kaptunk és kiestünk. — Kevés szabad időm nagy részét a magyar—török szótáram kiegészítésével töl­töttem el. Ugyanis amikor kimentem, próbáltam ango­lul beszélni, de azután áttér­tem a törökre. A hét hónap végén már elboldogultam a nyelvvel. Esténként elmen­tünk a török fürdőbe, meg­néztük a hastáncosokat, kár­tyáztunk, vagy taviáztunk. Utóbbi egy ottani tologatós játék. Itthonról vittem kol­Megszáilottak. így jellemezték tegnap reggel a veterán mezei futóbajnokság résztvevőit. Hat­vanötén álltak rajthoz a kaba- lási szabadidőközpontban a 6. illetve a 12 km-es távon. Az in­dulók közül az elsők között ér­kezett Novák Ferenc, a félkarú postás, aki Debrecenből kereke­zett át Nyíregyházára, végigfu­totta a távot, majd újra felüli biciklijére és indult haza. A leg­idősebb résztvevőt, a 83 éves Vass Józsefet nem zavarta a csípős hideg, de azért táv közben néha leállt gyalogolni. A legnagyobb érdeklődés az abszolút győzelem­re esélyeseket kísérte, Kórik Andrásnét, Tabajdi Józsefet és az NYVSSC veterán atlétáját. Kiss Józsefet. A mezőny pontban 9 órakor indult. Tabajdi az első méte­rektől kezdve az élen futott, s biztosan nyerte a 6 km-es távot. Mögötte tíz méterre lemaradva Kiss József vezette a 12 km-es mezőnyét, s megismételve tava­lyi győzelmét, elsőként ért cél­ba. A többi nyíregyházi: Paál István, Malakuczi István, Dallos Sándor, Mester Ferenc, Suba Ernő is helytállt. A nőknél a leg­jobb időt Kórik Andrásné érte el 22 perces idővel. A gyengébb nem képviselői egyébként a nő­nap alkalmából külön ajándékot is kaptak. A verseny végén pedig min­denkinek ízlett „Halálnak” a sa­ját recept szerint készült bors­menta teája. A győzteseknek a megyei vállalatok és szövetkeze­tek által felajánlott dísztárgya­kat adták át. Győztesek, nők 6 km: 35 év: Fehérné Dányi Éva (Kecskemét) 23:45,5, 40 év: Kórik Andrásné (B.-pest) 22:02,0, 45 év: Varga Józsefné (Szombathely) 27:11,0, 50 év: Szűcs Györgyné (B.-pest) 28:02,0. Férfiak, 6 km. 40 év: bászt, s bár a Korán tiltja a disznóhús fogyasztását, azért lakótársaim megkóstol­ták, de a szalonnához már semmi pénzért nem nyúltak. — Hazajövetelem előtt újabb kétéves szerződéssel kecsegtettek, de közben ki­cserélődtek a vezetők, ez nem tetszett a játékosoknak, és a sors iróniája, hogy mi­után hazautaztam, valameny- nyien eligazoltak a klubtól, amely feloszlatta a röplabda­szakosztályt. Én pedig visz- szatértem Veszprémbe, majd nyáron elfogadtam az NYV­SSC ajánlatát. (máthé) Nagy László (Debrecen) 20:04,0, 45 év: Tabajdi József (Kiskunha­las) 17:59,0, 50 év: Tiba Imre (Debrecen) 20:24,0, 55 év: Pécsi Rezső (B.-pest) 21:42,0, 60 év: Csider Tibor (B.-pest) 24:17,0. 65 év: Laczkó János (Sopron) 25:19,0, 70 év: Schrei János (B.-pest) 31:43,0, 75 év: Farkas Zoltán (B.-pest) 38.10,0, 80 év: Abban, hogy egy iskola me­lyik sportágra specializálódik, több más tényező mellett a testnevelőnek is meghatározó szerepe van. A nyíregyházi Zrínyi gimnázium fiú kézi­labdázói szinte minden esz­tendőben országos bajnokság érmével öregbítik az iskola sportjának hírnevét. Ja, a Bartha Dénes csapata — mondják a sportágban jára­tosak a sikerek hallatán. Jog­gal várhatnánk, hogy a 33 esztendős testnevelő gyer­mekkorát a kézilabdapálya környékén töltötte, mással sem foglalkozott, csak a ké­zilabdával. Igaz fiatalon is egy gömbölyű játékszer bű­völetében élt, ám a súlygolyó és a levegővel töltött bőrlab­da között nemcsak a levegő tesz különbséget. A pedagógus papa úgy vél­te, vékony dongájú fiának javára válik majd a rendsze­res sportolás. Az olcsvai is­kola akkori lehetőségei közel sem voltak ideálisak, ám a gyerek szorgalmával nem volt gond. Általános iskolásként többféle versenyen elindult, végül súlylökésben vitte a legtöbbre, noha nem volt ro­bosztus alkat. A versenyeken inkább táblatologatónak, mint ellenfélnek vélték a többiek, aztán igencsak meg­lepődtek, mikor a súlylökő­körbe állt Dénes. Általános után a Zrínyi gimnáziumban folytatta a ta­nulást és az NYVSSC igazolt Vass József (Szeged) 44:20,0. 12 km. 40 év: Mélykúti Árpád (Szombathely) 38:47,0, 45 év: Kiss József (NYVSSC) 38:03,0. 50 év: Egressi László (Debrecen) 41:52.0. 55 év: Csamangó Ferenc (Sze­ged) 46:27,0, 60 év: Ötvös Ferenc (Tatabánya) 44:12.0. 75 év: Koszt­ka Emil (B.-pest) 57.20.0. versenyzője lett. Seregi Ernő tanítványaként az ifjúsági válogatottságig jutott. A súly­lökés mellett a diszkoszvetés­ben is korosztálya élvonalá­ba tartozott. Aztán jött a tö­rés. A felnőttek között már meghatározóan kevésnek bi­zonyult a 78 kilogrammos testsúly, a technikával és a robbanékonysággal szemben. Az élmezőnyből a középsze­rűségbe visszalépni — ezt nem tudta elfogadni. Próbál­kozott a tízpróbával, a labda­rúgással. Aztán egy focimecs- csen elszenvedett sérülés végleg meghatározó lett spor­tolói pályafutásában. Ekkor már a nyíregyházi tanárkép­ző főiskola földrajz—testne­velés szakos hallgatója volt. A tanárképző után a testne­velési főiskolát is elvégezte. És jött a kézilabda. Jósvai László, a Zrínyi gimnázium akkori igazgatója szívesen látta a volt zrínyisben a kol­legát. Ekkortól kezdődik Bartha Dénesnél a kézilabda időszámítás, bár diákként az iskolai csapatokban már ját­szott. — Tulajdonképpen kény­szerből kezdtem foglalkozni a kézilabdával — vallja. Az is­kolai hagyományt kellett folytatnom. Az egészben a végső lökést az adta, hogy igazgatóm közölte: itt produ­kálni kell. Egy „csakazértis” hangulatban kezdtem el a munkát. Aztán ez a dac fokozatosan alakult át megszállottsággá, a mindenné. És produkált, ta­nítványai egyre-másra szál­lították és szállítják a sike­reket. Az iskolai csapat mel­lett az NYVSSC-utánpótlással is dolgozik, igaz a srácok egy­ben az iskolai csapat tagjai. Testnevelő és edző. Furcsa kettősség, párhuzammal és ellentéttel. Mindkettő más­más módszereket igényel, más a cél és más az eszköz. — Két különböző világ — fogalmaz. Leegyszerűsítve a dolgokat: testnevelési órán a gyerekek kedve szerint kell dolgozni, edzésen ezzel ellen­tétesen. A testnevelő eredmé­nyességét legjobban az jelen­ti, ha az órákon sikerül meg­szerettetni, belső kényszerré tenni a gyerekekkel a rend­szeres mozgást, sportolást. Az edzői teljesítmény ezzel szemben sokkal egyszerűbben, az eredményekkel mérhető. Testnevelésórák, edzések, mérkőzések. Ezek mellett még mint középiskolai szak- tanácsadó is tevékenykedik. Nem dúskál szabad időben, és az idegigényes elfoglaltságok elviseléséhez elengedhetetlen a pihentető, megértő családi háttér. Felesége szintén peda­gógus. A sikerek mögött ott vannak a hétköznapok apró csatái, iskolában és a pályán egyaránt. A szakemberek el­ismerik, tanítványai szeretik, ez is hitet, erőt ad a további munkához. Mán László Komoly pénz a tét „ZÖLDÉRT” a mezen Megszokott látvány sport- versenyeken a versenyzők mezén a hatalmas reklám- feliratok. Olyan cégek vál­lalkoztak szponzor-szerepre, mint az Adidas, a Pepsi, a Skála-Coop. Nyíregyházán eddig csak próbálkozások voltak, egy-egy mérkőzésre szólt a reklámfelirat. Az iga­zi ajánlatot nemiég tette a Szabolcs megyei ZÖLDÉRT, amely két éve változtatott üzletpolitikáján. A korábbi­aktól eltérő gazdálkodási módszereket alkalmazott, a partnerekkel való kapcsolat- teremtést új alapokra helyez­te, társulásokat hozott létre. A továbbfejlődés érdekében pedig hároméves reklámszer­ződést kötött az NYVSSC- vel. — Saját érdekeinket szol­gáljuk azzal — mondta Ko­vács István igazgató —, hogy a vállalat tevékenységét, üz­letpolitikai céljait a sport ré­vén reklámozzuk és nem­csak a megyében. Reklám- költségünk jelentős részét nem akartuk elaprózni, ezért kerestük meg a nyíregyházi klubot, amelynek versenyzői az ország élvonalába tartoz­nak. Mi ezt a támogatást ko — A szerződés 1987—88 89-re szól — folytatta. Meghosszabbítása attól füj talál-e jobb szponzort NYVSSC, illetve képes eredményeivel úgy propagál ni a vállalat tevékenységét, amely üzletként is kifizetődő számunkra. — Ebben az évben alapjut­tatásként 500 ezer forintot folyósítunk, amely az NB li­es labdarúgócsapat végső he­lyezéséhez kötődik. Ámeny- nyiben a csapat feljut az NB I-be újabb 500 ezer fo­rintot, ha a 3—5. hely vala­melyikén végez, 300 ezer fo­rintot adunk. Viszont, ha en­nél lejjebb fejezi be az idei bajnokságot, az alapjuttatást 300 ezer forinttal csökkent­jük. Esetleges NB I-es sze­replés esetén, 1988-ban az alapjuttatás 1 millióra módo­sul. Bentmaradáskor plusz 200 ezer, a 10—14. hely meg­szerzésekor újabb 300 ezer. az 5—10. hely elérésekor még újabb 300 ezer forintot uta­lunk át. A labdarúgók mellett kevesebb összeggel, 100 ezer forinttal a férfi röplabdáso- kat, míg 50—50 ezerrel a tollaslabdázókat és a teni­szezőket támogatjuk. — Cserébe ezek a szakosz­tályok valamennyi versenyü­kön mezükön hirdetik a ZÖLDÉRT-et, valamint a klubnál és a városi stadion­ban helyezünk el rek­lámokat. A klub autó­buszára ugyanúgy ráfestik emblémánkat. A fiatal labda­rúgók tornájának neve pedig ZÖLDÉRT Jonatán Kupa lesz. Ezenkívül minden ha­zai labdarúgó-mérkőzésen 1 darab nagy értékű ZÖL- DÉRT-ajándékkosarat sor­solunk ki. (m. cs.) A mezei veterán futóbajnokságon 65-en rajtoltak. Megszállottak Kahaláson A futók doyenje: 83 éves A dobogó legtetején Kiss József, az NYVSSC versenyzője, a 12 km- es táv abszolút gyözte_se. Jobbra a nyíregyházi Mester Ferenc, bal­ra a budapesti Bágfalvy Béla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents