Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

Kelet-Magyarország 1987. március 9. 1987. március 9., hétfő KOSSUTH RADIO 8,19: Hogy tetszik lenni? — 8,59: Purcell: Vonósfantáziák. — 9,29: Petőfi Sándor versei. — 9,39: Ki kopog? — 10,05: Nyit- nikék. — 10,35: Zenekari mu­zsika. — 11,10: Kórusmüvek. — 11,20: Pesti nőrabló. Regény. — 12,45: Utak, ösvények... — 13,05: Magyar előadóművészek. — 14,10: Holnap közvetítjük. — 14,29: Komárom. Elbeszélés. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Irodalmi évfordulónaptár. — 15,30: Kóruspódium. — 16,05: Szépen szólj! — 16,30: Törté­nelmi kalandok. — 17,00: Eco­/mix. — 17,30: Találkozás Feren- / csík Jánossal. — 17,57: Muzsi­káló természet. — 18,03: Van új a Nap alatt. — 19,15: Rádió­napló — a nőkről. — 20,30: Szimfonikus miniatűrök. — 21,00: Egy rádiós naplójából.— 22,30: őrizd meg az arcomat! — 23,20: Operafelvételek. PETŐFI RADIO 8,05: Nótacsokor. — 8,50: Dél­előtti torna. — 12,10: Operett­hármasok. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népi muzsi­ka. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Külföldi slágerek. — 17,30: ötö­dik sebesség. — 18,30: Tip-top parádé. — 19,05: Népdalok. — 19,30: Sportvilég. — 20,05: Rock­újság. — 21,05: P. G. Wode­house meséli... — 22,05: Ope­rettparádé. — 23,20: A mai dzsessz. — 24,00: Régi fúvósze­ne. 3. MŰSOR 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Üj lemezeinkből. — 9,01: Nép­zene. — 9,30: Beethoven: Fide- lio. — 10,40: Zengjen a muzsi­ka! — 11,10: Fuvolamuzsika. — 11,42: Zenekari muzsika. — 12,20: Énekeljenek a népek! — 13,05: Madrid határán. — 14,03: Zenekari muzsika. — 14,51: Verdi: Falstaff. — 17,00: Isko­larádió. — 17,30: Blockflöte­kettősök. — 18,22: Mendelssohn: 2. zsoltár. — 18,30: Purceil: Vonósfantáziák. — 19,05: Zenei forgalom. — 19,35: Opera-mű­vészlemezek. — 20.28: 1793. Re­gény. — 21,06: Poptarisznya­különkiadás. — 21,56: Szimfo­nikus hangverseny. NYÍREGYHÁZI RADIO 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. (A reggeli adás szerkesztője: Horvát Péter). — 17,30: Hírek. — Programajánlat. — Sportösz- szefoglaló. — Fészekrakás ’87 (Bálint István). — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — Műsorelőzetes. (Az esti adás szerkesztője: Bá­lint István) VÁROSI TV A művészeti hetek alkalmá­ból a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdióját mutatja be hétfői műsorában a városi te­levízió. Ebből az alkalomból az örökkön örökké és az Alpári történet c. filmeket láthatják a tv-nézők. Adáskezdés: este-fél 8-kor. SZLOVÁK tv 17,00: Katonák műsora. — 17,50: Művelődési műsor. — 18,20—18,30: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,00: Szomorú örö­mök (tévéjáték). — 20,55: Ak­tuális kérdések. — 21,20: A ki­végzést nem lehet végrehajta­ni (szovjet film). SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,15: Az orosz beszéd. — 14,45: Népdalok. — 15,00: Fedettpályás atlétikai VB. — 15,40: Hírek. — 15,45: F. Dzserzsinszkij. — 16,05: Gyorsí­tás. — 16,35: Világhíradó. — 16,45: Dal ’87. — 17,20: Hírek. — 17,25: A ház (film). Közben: 19,00—19,40: Híradó. — 20,45: Vi­lághíradó. — 21,00: Egyesült Ál­lamok—Szovjetunió ökölvívó­mérkőzés. — 22,20: Egy ismert ember elbeszélései (film). — 23,46: Hírek. — 23,51: Ismerős dallamok. — 0,21: Az emlékmű (dokumentumfilm). MOZIMŰSOR Krúdy mozi: BANÁNHÉJ­KÉRINGÖ. FOGADJUNK! Béke mozi: de. BREAK I. — Du. Zártkörű, archív filmklubi előadás 16, 18 és 20 órától! Móricz mozi: A TIZEDES MEG A TÖBBIEK. — PIEDO- NE EGYIPTOMBAN. Menteni, ami menthető — bizony eléggé lerongyolódott a megyeszékhely egyik jellegzetes épülete, a Bagolyvár. Amint az idő engedte, hozzáfogtak a munkálatokhoz, leg­először a tetőfedést távolították el. A Selyem utcai épület az úttörőház és a Váci Mihály művelődési ház szomszéd­ságában szintén kulturális célokat fog szolgálni, a felújí­tás után itt kap majd helyet a városi galéria. (Jávor L. f.) Kodályra emlékeztek Pénteken este Kodály Zoltánról emlékezett meg halála 20. év­fordulója alkalmából a Vasvári gimnázium díszudvarában a Ko­dály Társaság megyei csoportja. Gulyás György idézte fel az élő mestert, majd kórusművei csen dűltek fel a 4. sz. iskola fiú ve­gyes kara, az Egyesített férfikar és a tanárképző főiskola, vala­mint a szakszervezetek leányka ra előadásában. Vezényeltek: Fe- renczi Erzsébet, Fehér Ottó és Szabó Dénes. A képen: Fehér Ottó az összkart vezényli. Szókincsünk legősibb rétegéhez tartoznak általában azok a sza­vak, amelyekkel testrészeinket nevezzük meg. Következésképpen ebből az alapvető szókészletből kerül ki szólásaink legrégibb ré­sze is. A testrészekkel kapcso­latos sokszáz szólás-mondás kö­zül sorakoztatjuk fel az alábbi­akban a legjellegzetesebbeket, elindulva a tetőtől egészen a tal­pig­Hiába erőlteti bármennyire, szó se lehet a dologról, ezt fejezi ki a „ha a feje tetejére áll is” szó­lás. így járhat az, aki „a maga feje után megy”, vagyis a má­sok véleményével nem számol. Végül már „azt sem tudja, hol áll a feje”. Pedig igazán” benő­hetett volna már a feje lá­gya ...” Szemléletes képpel fejezi ki az őszülést az a mondás, amely sze­rint az illető éltes embernek fe­jéhez verték a liszteszsákot. Aki elcsavarja a fejét egy lánynak, az érezze kötelességének, hogy be is kösse, azaz elvegye, más­képp számíthat rá, hogy a hara­gos szülők alaposan megmossák a fejét, sőt tulajdonképpen a fe­jével játszik, vagy legalább is fejjel megy a falnak, avagy ép­pen fejre áll — hogy egy újab­ban keletkezett szólással fejez­zük be ezt a fejezetet. A nyakas mondásokat már nem lehet ilyen nyakló nélkül idézni, mint a fejeseket, de azért ebből is akad. Akinek ke­mény a nyaka, az bizony ma­kacs ember. Nyakig homlok, mondják falun a kopasz ember­re, s egy békebeli hajnövesztő Trázson született Julianna napján, a napokban köszön­tötte Orhalom öz­vegy Varga Gergely- nét, a falubéliek Juli nénij ét. Az évszáza­dos ház „hátsó há­za” — sarokban a laposkemencével, két oldalt a vetett nyoszolyával, az ab­lak előtti karos lócá­val — őrzi a múl­tat. Lakójában a századik születés­nap emlékek özönét idézte fel. Krónikás­könyvek telnének meg a nyolcvan év özvegységével, a várakozással ván- szorgó évekkel, a félárván cseperedő gyerekekkel. Meg­fogta a kasza nye­lét, mert kellett az élethez, s szántott, vetett, aratott a ha­diözvegy. Nem tud­ja ma már sorolni, hány guzsaly kopott el kezében, de má­zsaszám tilolta a kendert, s szőtte vég nélkül a vásznat. Ruhája korcán matató keze halovány, mint időtől barázdált kedves arca. Odalett a főkötő alól a dús konty, s ő még most is másokért remeg: — Mi lesz veled, Gergelyem — sóhajtja hetvennyolc éves fiának —, majd ha már nem leszek . . . S kezébe fogja az időtől megfakult Májusra új Zarán-uag\f lemez A hatvanas évek végén, a het­venes évek elején három nagy banda volt a beat hazai szín­padán. Az Illés, az Omega és a Metró. Az utóbbi 1972-ben osz­lott fel. A régi Metró-sikerek da­lait és az újabbakat is hallhat­ják azok, akik Zorán önálló est­jén megjelennek. ló műsorommal olyan emberkö­zelséget érek el, amit egy nagy- zenekari kísérettel nem lehet. A legutóbbi Édes évek című nagy­lemezem a régi Metró-emléke­ket idézi, s a várhatóan május­ban megjelenő Szép holnap cí­met viseli a sorrendben az ötö­dik nagylemezem. A tizenegy dal a jövőről, a szép utáni vágy­ról, a mai gyerekek jövőjéről szól. Hisz ők a holnap megtes­tesítői, s az értük érzett felelős­ség hatja át az új nagylemezem anyagát. A szövegeket Dusán ír­ta, s Presser Gábor csodálatos zenét szerzett nekem. — Március közepétől április közepéig egyébként az USA-ban turnézom Németh Marika, Nagy Bandó András, Zalatnay Sarolta és mások társaságában. 1,4 vá­rost érint a turnénk. Szeretnék még aránylag hosszú ideig jó nótákat énekelni, (vinezé) — Egy olyan pódiumműsorral járom most az országot, amely- lyel a legkisebb községekbe is szeretnék eljutni. Ez az utolsó nagylemezem óta tart. Megsze­rettem ezt a kamaraműfajt, s egyenrangúnak tekintem egy nagyzenekari kísérettel. Egy ilyen körülmények között lezaj­Körúton pódiumműsorral hirdetése nyomán megszületett ennek kevésbé finom városi pár­ja: Nincs többé kopasz fej, csak farig érő homlok. (A far szót a beszélt nyelvben a testrész hét­köznapibb elnevezésével emle­getik.) A vállas mondások közül ket­tő: váll váll mellett — azaz ösz- szefogva; más vállát terheli a maga tarisznyájával — tehát át­hárítja saját terhét, hibáját, bű­nét másra. A mellszólások közül a legtöbb a dicsekvést, a rátartiságot pél­dázza. A kidülleszti a mellét, a veri a mellét ennek a fő válto­zatai, de játékos fogalmazásban azt is mondják: nagy melle van. Üjabb keletűnek tűnik a mellre szívja a dolgot kifejezés. A hasra térve sem kell hasal­ni, van elég effajta szólás-mon­dás. Akinek a hasa az istene, az gyakran hangoztatja, hogy in­kább a has szakadjon, mint az étel maradjon. Aki pedig a ha­sára üt, az megalapozatlanul mond, állít valamit. Aki hallja a sületlenséget, az esetleg a hasát fogja nevettében. Nagy bölcses­ség van abban, hogy könnyű te­le hassal a böjtről papolni. A hétalvókról azt mondják: hasá­ra süt a nap. Akit azzal utasítanak ki vala­honnan, hogy akkor lássam, amikor a hátam közepét, az vagy új befogadóra lel, vagy hátán háza, keblén kenyere. Persze nem jut erre a sorsra, ha a há­ta mögött áll valaki, s az a vala­ki valóban „valaki”. A végtagokkal folytatva, né­hány kezes mondás: Ég a keze alatt a munka, ez feltétlenül di­cséretes, de néha összejöhet annyi munka, hogy egy ember akkor sem tudná elvégezni, ha száz kéz volna is. Könnyen lába kél valaminek, ha a jelenlévők egyikének enyves keze van. Nem előny, ha egy szülöttek, peda­gógusnak könnyen eljár a keze. Sajnálatos, ha valaki jobbkezé­nek tartja egyik munkatársát, pedig annak két bal keze van. Így bizony kéz a kézben sem jutnak messzire, mert nem tud­ja a jobb kéz, mit csinál a bal. Aki nem vállal felelősséget, az Pilátussal mondja: mosom ke­zeimet. Még néhány ismertebb a kezesek közül: Hideg a keze, meleg a szerelme. Kéz kezet mos. Minden szentnek maga fe­lé hajlik a keze. öt mondás a tíz Ujjúnkról: Az ujjúból szopta a dolgot. A tíz ujján is megszámolhatja. Min­den ujjára akad kérő. Mind a tíz ujját megnyalhatja utána. Ujjal mutogatnak rá. Gyalogolni jó, tudjuk Móricz Zsigmondtól, s a városon hozzá­teszik: a láb mindig kéznél van. A magad lábán járj, követelik attól, aki más lábára tapos a to­longásban. Más nagy lábon él, pedig talán nincs is miből. De- hát a lónak négy lába van, még­is megbotlik. Végül a talpról: Akinek viszket a talpa, azt könnyű táncba vinni, a talpig mell embernek istentelenül nagy a pocakja; a macska és az ügyes egyén mindig talpra esik. Cs. B. (Folytatás az 1. oldalról) A vitát Margócsy József, a TIT megyei elnöke foglalta össze, köszönte meg az elis­merő szavakat és a munka jobbítását szolgáló elképze­léseket. Ezt követően elis­merések, kitüntetések, okle­velek átnyújtására került sor. Az Elnöki Tanács — hosz- szú időn át kifejtett, ered­ményes tudományszervező munkásságáért — az Április Negyediké Érdemrend kitün­tetésben részesítette dr. Mar­gócsy Józsefet, a TIT megyei elnökét. Az elismerést Ekler György nyújtotta át. A TIT aranykoszorús plakettjét kap­ta meg a megyei közlekedés- biztonsági tanács. Dr. Németh Péter, a Jósa András Múze­um igazgatója a TIT arany­koszorús jelvényét vette át Kurucz Imrétől. Ezután a küldöttek meg­választották a TIT új, 30 ta­gú megyei elnökségét, a IX. országos küldöttgyűlés kül­dötteit. Az új elnökség meg­tartotta első munkaülését, amelyen egyhangúlag meg­választotta az ügyvezető el­nökséget és a TIT megyei tisztségviselőit. A TIT me­gyei elnökévé ismét dr, Mar­gócsy József nyugalmazott főiskolai főigazgatót válasz­tották, alelnökök: dr. Anka István, dr. Frisnyák Sándor, Szilágyi Imre és dr. Tóth Jó­zsef. A TIT megyei titkárá­vá ismét Nagy Mihályt vá­lasztották. Nyakról, lábról és társaikról Nincs többé kopasz fej... 4 ___ családi Bibliát, fohászt rebeg a kórházban szenvedőkért, rég el­ment barátnőkért, a száz esz­tendő öröméért, bánatáért; az életért. T. K. Évszázados ház százesztendős lakója Születésnap irháimon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents