Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

1987. március 2. Kelet-Magyarország 7 Röplabda NB I Győzelem 120 percben NYVSSC—KOMÉP SC 3:2 (-13, 12, -13, 9, 5) Nyíregyháza, váro­si stadion, 200 néző v.: Üjhelyi, Fodor. Nyh. VSSC: Sti ezeneczki, Kánya, Rátái, Varga, Prékopa, Szikszai. Csere: Barbócz, Dro­tár. Edző: Járosi János. A ven­dégek kezdtek jobban, de foko­zatosan feljött a Nyíregyháza és kemény ütésváltások után 11:10- es vezetést szerzett. A folytatás elmaradt, a Komép egymásután 5 pontot ütött, övék lett a játszmagyőzelem, (13:15). A má­sodik játszmában erőteljesebben kezdett az NYVSSC jó leütések révén hamar l3:7-re vezetett, bár szépített az ellenfél, sike­rült kiegyenlíteni, (15:12). A döntő játszmában ügyesen és jól ütött a hazai gárda, kétséget sem hagyott afelől, hogy ő nyeri a mérkőzést, (15:5). Jók: Batai, Prékopa, Szikszai, Drotár, illetve Erdélyi, Hernádi. lavaszvárás a lovasiskolán Hubertus hátán Hegyes Rosszaság hun­cutul nézett gazdi­jára, de hiába, He­gyes Lajos Huber­tust szerszámozta fel, s vitte ki fut­tatni. — Te most ma­radsz, várj a so­rodra — mondta a Nyíregyházi Mező­gazdasági Főisko­la Tangazdaság lovasklubjának vezetője, Kovács István, miközben megveregette a mén nyakát. — A kemény tél minket is próbára tett — folytatta —, de az itteni lelkes társa­ság állta a próbát. Szinte mindennap találtak olyan te­repet, ahova kivit­ték tréningezni a lovakat. A szikrázó nap­sütésben Hubertus lovasával hatalma­sakat ugrált, mint­ha egy igazi rode- óban érezté volna magát. Két kör után meg­nyugodott, s akkor jobban engedelmeskedett gazdájá­nak. — A négyéves méncsikó­nak ez lesz az itteni utolsó edzése — sóhajtott fel a klubvezető. — Bármennyire megkedveltük, a Budapesti Honvédnak adtuk két nagy értékű kancáért. Ezen a hé­ten jönnek érte, s hozzák a csereméneket. Amióta az ül­Hegyes Lajos, a válogatott keret tagja Hubertus nyergében. Egy régi — új sportág meghonosodása n gi: tánc bontva élén A moszkvai városi sakk­klub konferenciatermében tö­kéletes csend honolt. Itt zaj­lott le december elején az if­júsági ,.Go”-bajnokság váro­si fordulója — az első ilyen jellegű verseny a SZU-ban. Még pisszenni se volt szabad, az edzők és a bírók rögtön csendre intették a beszélőt. — Erős koncentrációra van szükség — mondta később az előcsarnokban a „Go” szak­osztály országos elnöksége elnökének helyettese Eduard Popov, egy moszkvai ipari vállalat mérnöke, aki a mos­tani versenyeken a bíró sze­repét tölti be. — A „Go” — tánc a borotva élén. A játé­kostól sokat követel: nem szabad túl mohónak lennie, de pazarlónak sem, a vak­merő és a meggondolatlan éppúgy pórul járhat, mint a gyáva. A „Go" kiegyensúlyo­zott embert farag a játékos­ból, és magas fokú szerve­zettséget kíván — ezt a vá­laszt kaptam arra a kérdés­re, vajon milyen tulajdonsá­gokat fejleszt ki az ember­ben ez a szellemi sport és lo­gikai játék. „A ,Go’ a ’szabályok egy­szerűsége tekintetében fölül­múlja a sakkot, és legalább annyira fantáziadús, mint a sakk" — ezek a híres sakko­zóknak, Emanuil Laszkernek, a világbajnokság második helyezettjének szavai. Még hozzátenném: a „Go” ősi származásban sem marad el a sakk mögött. Születéséről Kína és Japán vitázik. A „Go" mégsem terjedt el anv- nyira, mint a sakk vagy a dámajáték. Bár az utóbbi 20 évben rajongóinak száma sokszorosára nőtt több or­szágban, köztük a Szovjet­unióban is. Az első publikációk a szov­jet sajtóban a 60-as évek ele­jén jelentek meg. Ma már minden sportboltban kapható a játék. A „Go” egyre nép­szerűbb. — Ma az össz-oroszországi „Go”-szakosztályok 22 terü­leti egységet képviselnek — mondja a szakosztály elnök­ségének elnöke, Vlagyimir Baturenko. — 1986-ban a szovjet sportolók a tokiói vi­lágbajnokságon mutatkoztak be, majd az Európa-bajnok- ságon Budapesten, összesen mintegy 10 ezren űzik ná­lunk ezt a sportot. — 1985-ben kezdtünk ha­zai versenyeket rendezni, 1986-ban volt a második baj­nokság, és mint vezető ver­senybíró megerősíthetem, hogy a játékosok már sok­kal komolyabban szerepeltek. Míg az első bajnokságon sok játszmát föladtak, és az egyik fél gyakran szembeszökően erősebb volt, addig a máso­dikon ilyenre szinte nem akadt példa — mondja Edu­ard Popov. Valódi népszerűségre csak olyan dolog tesz szert, amivel őszintén lelkesedő emberek foglalkoznak. Ez a „Go” ese­tében különösen igaz. A sportközösségek és különbö­ző sportlétesítmények felnőtt szekciói mellett egyre több „Go”-klub alakul gyerekek számára is. A sportolók sza­bad idejükben ingyenesen foglalkoznak a gyerekekkel. lyeztek a belső udvarban, amelyeket a bemelegítés vé­gén teljesítenek a lovak. A militaryn (díjlovaglás, terep­verseny, engedelmességi pró­ba) induló versenyzőik közül Hegyes Lajost és Bubán Zsol­tot beválogatták legjobbja­ink közé. ök az elmúlt héten Balatonfenyvesen edzőtábo­roztak a címeres mezesekkel. Ahhoz, hogy kijussanak nem­zetközi versenyekre, illetve az Európa-bajnokságon tag­jai legyenek a magyar csa­patnak, az országos bajnok­ság fordulóiban kell jó telje­sítményt nyújtaniuk. A tangazdaság lovasklubja a szombati szövetségi gyűlé­sen vette át a területi milita­ry bajnokság első helyezettjé­nek járó aranyérmet, egyéni­ben pedig Hegyes Lajos kap­ta ezt a kitüntető címet. — Idén tovább szeretnénk bővíteni versenyeink számát — fejezte be a beszélgetést a klubvezető. — Június köze­pén területi militaryforduló- ra várjuk a lovasokat, augusztusban a Nyírség-Me- dosz Kupára először hívunk csehszlovák versenyzőket, ezenkívül a lovaspályán ad otthont az agrár felsőoktatá­si intézmények idei bajnok­ságának. Máthé Csaba Testnevelés az óvodában ötödik éve folyik az az óvodai testnevelési kísérlet, amelyet Győ­ri Pál, a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára és Nemessuri Mi­hály budapesti professzor vezet. Az óvodások tesztrendszere bebi­zonyította, hogy ez a korosztály — az eddigi általános vélekedéssel szemben — sokkal jobban terhelhető, miután a sokmozgásos spor­tolás károsodás nélkül segíti a testi fejlődést és a személyiség ki­bontakozását. (MTI fotó) Interjú az expresszen Történnek váratlan talál­kozások. A Hajdú-express egyik kocsijában Szilágyi Ka­tival, a magyar kézilabda­válogatott erősségével futot­tam össze. Hazafelé igyekez­tünk. Ö Debrecenbe, én Nyíregyházára. Természete­sen a sportról beszélgettünk. Kati a szabolcsi megyeszék­helyen kezdett kézilabdázni, nevelő edzője: Szabolcsi György. Azóta eltelt egy év­tized alatt Katiból menő lett! — Mióta játszik Debrecen­ben? — kérdezem a mosoly­gó arcú sportolót. — 1981-ben jöttem el Nyír­egyházáról, elsős Krúdy- gimnazista voltam, amikor egyesületet változtattam, egyébként a Nyíregyházi Vo­lánban játszottam. — Mi indokolta akkor a klubcserét? — Elhatároztam, hogy vá­logatott játékos leszek, s eh­hez Debrecenben jobbak a feltételek. — A játék mellett van-e civil foglalkozása? — Mint válogatott sporto­ló csak a kézilabdával fog­lalkozom. — A napokban fejeződött be az MNK-döntö, másodi­kok lettek. Nem csalódás, hogy a Vasas valósággal „ki­énekelte” szájukból az aranyérmet? — Sportszerűen elismerem, jobb volt az ellenfél, s an­nak ellenére hogy 16 gólt dobtam a két mérkőzésen, méltó kezekbe került az aranyérem. — Milyen közeli esemény­re készülnek? — Március 2-án, hétfőn a válogatott csapattal utazom az NDK-ba, ahol nemzetkö­zi torna lesz, erős ellenfelek­kel. — És később? — Decemberben Bulgáriá­ban rendezik a B-csoportú világbajnokságot, ahol talán.* még nehezebb dolgunk lesz, mert csak a csoportelsők jut­nak tovább. — Hogy van a többi nyír­egyházi csapattárs: Tóth Il­di, Nagy Zsuzsa, Szántó An­na, Győr.fi Ágnes? — Köszönöm, jól vannak, erősségei a debreceni NB I- es csapatnak. — Elégedett önmagával? — Gyorsaságban, erőnlét­ben nincs hiány, a helyzetek kihasználása terén azonban akad bőven tennivaló. — Hányszoros válogatott-> nak tudhatja magát? — Eddig összesen 59 alka­lommal játszottam a magyar válogatottban. — Magánélet, udvarlók...? — Tavaly nyár óta férjes asszony vagyok, párom is sportol, a Karcag labdarúgó­csapatában szerepel. — Mit üzen az otthoniak­nak? — Kívánom, hogy rövid időn belül NB I-es csapata legyen a városnak. Megérde­melnék . . . K. Gy. f------------------------------------------------------------------------------------­A SZORGALOM GYÜMÖLCSE Csiszolni a röptét Holp Ildikó, az NYVSSC aranyjelvényes versenyzője, alig múlt 15 éves. A nyír­egyházi Krúdy Gyula Gim­názium 1 c osztályos ta­nulója. Eleinte a művészi tornát kedvelte, csak ké­sőbb váltott át teniszezővé. A magyar ranglista 53. he­lyezettje, a csapat első já­tékosa. Szakvezetője, a csa­patbajnoki mérkőzéseken: Machán Frigyes. Tavalyi eredményei: vidékbajnok­ságon serdülő egyesben és párosban 2., vegyes páros­ban — klubtársa, Kulifaival az oldalán — bajnoki cím! Tizenéves, tinédzser korá­ban debütált az NB I-ben. Ildi pályafutását aligha­nem egyéni edzője, Kosa Ilona ismeri leginkább. 1980-ban a nyíregyházi te­niszpályán ismerkedett meg a sportággal. Kilenc évesen. Későn ? Ügy tűnik, nem. A tehet­ség és a szorgalom gyümöl­cse korán ért. Két év eltel­tével már helyet kapott a nagyok között az NB Il-es csapatban. Egyéni versenyé­ről — erre jól emlékszik — egy győzelemért kapott tisz­teletdíjat vihetett haza ha­tártalan boldogsággal és büszkeséggel. Az elsőt az­tán egyre szaporodó szám­ban követte a többi. Pálya­futása töretlen. „Nagyon szeretem a te­niszt, ezért áldozok érte” — mondja. Az állításra rá kell bólin­tanunk: így igaz! A rövid teniszmúlttal rendelkező kislány egymás után „szál­lította” a szép eredménye­ket. Kevesen tudták meg­fejteni a „titkot". Kosa Ilona viszont tudja a magyarázatot. „Furcsa dolog ez — kez­di az edző. — Ha őszintén elmondom a véleményem tanítványomról, talán azt hiszik, olyasmit fogalma­zok, hogy milyen az ideá­lis versenyző.” Rövid gondolkodás után így folytatja: „Igazi versenyzőtípus. Olyan, akinek mintaszerű a szorgalma, pozitív akarati tényezőket tud felvonultat­ni egy-egy játszma során. Az elérendő cél érdekében mindent megtesz, nem is­mer fáradtságot. Gyors, jó erőnléttel bíró versenyző, kemény pörgetett alapütései jelentik erejét." Lehet, hogy ennek a kis­lánynak nincs is hibája? „Szeretnénk tovább bőví­teni tenisz repertoárját, meg a bizonytalan röpte­játékon van még csiszolni- való." Ildi orvosi pályára készül, félévi tanulmányi eredmé­nye 4,7. Család, tanulás, sport. „Ügy érzem, belefér min­den a napi programba. Dél­előtt iskola, majd 2—3 órás edzés, a többi idő pedig a tanulásé...” A kulisszák mögé lesni előadás alatt is mindig iz­galmas. Még inkább az ilyenkor, a versenyévad kezdetén. Edző és tanítvá­nya már a jövőt tervezik. Az idén több fronton is helyt kell állnia: csapatbaj­noki mérkőzések, aranyjel­vényes versenyek, .aztán a vidék- és az országos tenisz- bajnokság. Közben elindul a nemzetközi ifjúsági Nyír­fa Kupán, ahol — serdülő létére — szeretne tudásá­hoz méltóan szerepelni. Elő­fordul, hogy Zsuzsa nevű húgával együtt utaznak ver­senyre, ha teheti, tanácsok­kal is segíti testvére játé­kát. Egy-egy jó teljesítmény elérését általában a körül­mények is befolyásolják. Például, hogy milyenek a pályák, vagy éppen milyen a téli felkészülés lehetősé­ge. „Cél, csapatban visszake­rülni az NB I-be — mond­ja. — Aztán — korosztá­lyomban — jól szerepelni az” egyéni versenyeken. Nem szeretnék adósa ma­radni önmagámnak. Meg közben néhányat előre kell lépni a ranglistán." Valahogy nem óhajtó­módban hangzik az utolsó mondata... Kovács György __________ J lői lóárverésen a legjobbak között értékelik lovainkat, magasra emelkedett ázsiónk. Egyre több lovasklub, sőt a válogatott tagjai is érdeklőd­nek négylábú neveltjeink iránt. A téli alapálló-képesség megszerzéséhez naponta 40 percet ügetnek nyílt terepen és a trágyakörön a klub sportlovai. Ezenkívül alacso­nyabb akadályokat is elhe­„Elhatároztam, válogatott leszak!"

Next

/
Thumbnails
Contents