Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. március 7. Kelet-Magyarország 3 Törvényszerű balesetek Ki vano kiért ; M agamagát állam- igazgatási hivatal­noknak nevezte az a MÉM-főtisztviselő, aki legutóbb az országgyűlési képviselők megyei cso­portját tájékoztatta a föld­törvény tervezetéről. Többször hangsúlyozta, hogy immár negyedszáza­da minden, a földdel kap­csolatos törvény, szabály, rendelet megalkotásában részt vett. Tehát profi hi­vatalnok, aki egészen biz­tos, hogy járatos jogban, szabályban, rendelkezés­ben. A tájékoztatása szak­szerű volt. Ezt meg is ír­tuk. A képviselőknek jó né­hány kérdése volt a refe­rátum után. Mi több, ja­vasoltak, pontosítást köve­teltek, más, egyértelműbb megfogalmazásra tettek indítványt. Tehették, ten­niük kellett, hiszen ők az államhatalom. Akik majd vagy megszavazzák vagy nem a törvényt, akik dön­tenek, hogy úgy jó-e, ahogy a hivatal összeállí­totta, vagy úgy jobb, aho­gyan ők, az életben járta­sabbak megítélik. Vagyis a képviselőcsoport úgy dolgozott, ahogy kellett, felelősséggel, megfontol­tan. Az ember azt várná, hogy ilyen estben az ál­lamigazgatási hivatalnok az észrevételeket legalább ..figyelemre méltónak”, ..megfontolandónak”, „to­vábbításra szükségesnek” ítéli. Vagyis akceptálja azt, hogy akik szólnak, azok komolyan gondolják szavaikat, s felelősségtől vezérelve igyekeznek va­lóban törvényt alkotni! A hivatal dolga erre figyel­ni. a hallottakat továbbí­tani, az érveket megfon­tolni. Sajnos, ez nem történt meg. A MÉM illetékese szépen sorban visszapasz- szolta a kérdéseket, lesö­pörte az észrevételeket, azonnal megmagyarázta, miért nem jó a javaslat. Védte a mundért, a hiva­tal könyökvédőjét. Nem tagadható, a beszélgetés után a képviselők — hangsúlyozom, köztük nem egy kiváló szakértő! — meglehetősen bosszúsan, ingerülten szóltak arról, ami volt. Döntöttek is, lesz aki szót kér, mert ha már az illetékes nem fi­gyelt oda arra, amit mondtak, legalább a tisz­telt ház hallja a vélekedé­seket. B izony, lassan halad az a folyamat, mely tisztázza, ki kiért van. Elvben kétség­telen : az apparátus á vá­lasztott törvényhozói tes­tületért. A gyakorlatban? Nos, ez még nem megy, legalábbis nem eléggé megy. Erre nem születik törvény, ezt ki kell harcol­ni. Addig tart a küzdelem, míg a törvényt fogalmazó rá nem jön: valójában nem ő a törvény alkotója. Csak hivatalnok, a tör­vény végrehajtója. És ez lényegi különbség. (bürget) A március 2-i munkanap semmiben sem különbözött a többitől. Tarr István bement a munkahelyére, a vásáros- naményi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetbe. Aznap Jándra kellett mennie a szip­pantókocsival, lakossági szol­gáltatást jegyeztek elő neki. Kiment a helyszínre, ám a mezőgazdasági erőgép kar- dántengelye most sem volt burkolva. Ennek ellenére Tarr István erőgépvezető munkához látott. A forgó tengely elkapta a ruháját és berántotta a szerencsétlenül járt dolgozóit. A 31 éves fia­talember a helyszínen lelte halálát. A felelősség nemcsak őt terheli... A véletlen számláján? Sajnos, nem ez az egyedüli eset, amikor a dolgozó meg­szegi a szigorú előírásokat munka közben. S nincs ott mindig a főnök a háta mö­gött — bár ha ott van, ak­kor sem mindig követeli meg a fegyelmet —s így sokan az egyszerűbb megoldást vá­lasztják. így halt meg tavaly Záhonyban egy vasutas. A brigá a forgácslap kirakodá­sánál nem használta a boru­lásgátlót, huszonkét forgács­lap dőlt rá a vagonból. A ra­kodás különösen veszélyes munka, ha nem körültekin­tően végzik. Üjtehértón a MÁV-állomásnál például azért halt meg egv kötöző, mert az emelőgep csúcsa a nagyfeszültségű vezetékhez ért, és 25 ezer volt csapott a testébe... — Noha ezek igazán súlyos esetek, hiszen halállal vég­ződtek, mégis jobb a helyzet, mint tavaly. Az előző évhez képest ugyanis 11 százalék­kal csökkent az üzemi bal­esetek száma a megyében, de ennek ellenére nem lehetünk elégedettek, hisz még mindig 4586 üzemi baleset történt Szabolcs-Szatmárban 1986- ban — mondta Benkei László, a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője. — Igaz, 583-mal kevesebb „ügy" for­dult elő, de ki lehet elége­dett akkor, amikor naponta félezer ember nem kezdheti meg a munkáját, mert bal­esetet szenvedett?! Érdemes a statisztikát val­latni, mert a számok tenden­ciákról tanúskodnak, noha valamennyi esetet el lehetne könyvelni a véletlen számlá­jára is. Mégis: elgondolkoz­tató, hogy a halállal végződő üzemi balesetek száma szin­te alig változott egy esztendő alatt (27 helyett 24 volt). Ha a 4586 balesetet tovább vizs­gáljuk, kiderül: 3738 követ­kezett be a munkavégzés so­rán, a többit ugyanis a mun­kahelyre vagy hazautazás közben szenvedte el a dolgo­zó. Még a 24 halálos baleset között is 5 nem a közvetlen munkavégzés miatt történt. Nulla értékű gépek Üj kategóriák szerint cso- portbsítják idén január 1-től az üzemi baleseteket. Elkülö­nítik azokat, amelyek a dol­gozó fegyelmezetlensége, it­tassága, netán játék miatt következnek be. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy a csökkenő balesetek miatt sem lehet teljesen nyu­godt a társadalom és talán a munkáltatók lelkiismerete. A mezőgazdaságban — összeha­sonlítva a többi ágazattal — aránytalanul több üzemi baleset történik. Ha hozzá­tesszük, hogy megyénkben éppen a mezőgazdaság az egyik legfontosabb és nagy létszámot foglalkoztató ága­zat, rögtön kiderül: a mező- gazdasági dolgozókat fokozot­tan veszélyezteti a környezet. Országos adat, hogy második helyen állunk Pest megye után a mezőgazdaságban be­következett foglalkozási bal­esetek számát tekintve (Pest megyében 1816, nálunk 1319 történt tavaly). Igaz ez az arány a halállal végződött mezőgazdasági balesetekre is, e tekintetben is a szomorú második helyen állunk. — Sajnos, logikus magya­rázata van ennek — hallot­tuk dr. Pauwlik László mun­kavédelmi felügyelőtől. — A megye elmaradt technológiát konzervál sok munkahelyen. Míg országos átlag, hogy az egy foglalkoztatottra jutó ál­lóeszköz bruttó értéke 575 ezer forint, Szabolcsban mindössze 345 ezer forint. A megye mezőgazdaságát jel­lemzi, a két évvel ezelőtt mű­ködő 3988 traktor 45 százalé­ka, a pótkocsik 42, az ülte­tő- és palántázógépek 52 szá­zaléka nullára leírt, s ma ta­J ön a panaszos, na­gyon mérges. Már a mondatok se ponto­sak, úgy mondja el, hogy ö évtizedes haragba van a szomszédjával, mert az ő majd százéves csűrje ár­nyékot vet annak udvarára. Ez pedig nagy hiba, a szom­széd még fel is jelentette érte. A panasznak volt valami sörözéses előhangja is, de hát a feljelentés megtörtént. A hivatal ügyintézője an­nak rendje és módja sze­rint kivonult. Megtartotta a helyszíni szemlét. Megte­kintette a mezsgyehatáron álló csűrt, illendően elkö­szönt, és megszemlélte a szomszéd kertben talált ár­nyékokat. Erről természete­\ _____________________________ Ián még rosszabb a helyzet, így érthető, hogy ezeken a gépeken nemcsak hatéko­nyan, hanem biztonságosan is nehéz dolgozni. — Pedig a két dolgot nem lehet elválasztani, mert nincs külön biztonság és termelés, hanem csak biztonságos ter­melés. Ahol ugyanis korsze­rű berendezéseken, fejlett technológiával dolgoznak, sokkal kevesebb a baleset — teszi hozzá Benkei László. Megelőzés — ösztönzéssel A baleseteknél általában az egyén személyi, egészségi és anyagi kárát nézzük, pedig hallatlan népgazdasági kár is keletkezik. A megyében egy év alatt közel egymilliárd fo­rintot tesz ki az üzemi bal­eset miatti termeléskiesés, a gyógyítás költségei, a táp­pénz, járadék, rokkantsági, özvegyi nyugdíj, a termelő- berendezésekben bekövetke­zett kár, valamint a kiesett munkaerő pótlása miatt szük­séges átképzés költségei. Or­szágos adat: a leggyakoribb betegségcsoportok közül a légzőszerviek után az üzemi balesetek a második helyen állnak a táppénzigénynél. Jó lenne változtatni a hely­zeten, de ez nem egyszerűen annyit jelent, hogy legyen fi­gyelmesebb a dolgozó. Ked­vezményesebb hitel- és adó­rendszerrel lehetne munka- védelmi beruházásokra és fejlesztésekre ösztönözni, az ártalmas és veszélyes munka­körök felszámolására anyagi ösztönzést kellene alkalmaz­ni. De mindenekelőtt: érde­keltté kellene tenni a dolgo­zót abban, hogy neki szemé­lyes és anyagi érdeke a kö­rültekintő, biztonságos mun­kavégzés. A készülő munka- védelmi törvénytől komoly változást várnak e téren. Tóth Kornélia sen jegyzőkönyv is készült, mert jegyzőkönyv nélkül minden ügy ügyetlen. Most tessék meglepődni! Az illetékes hivatalnok ugyanis minden volt, csak bürokrata nem. Ezt pedig onnan tudom, hogy né­hány nap múlva dühös pa­naszosként megérkezett hozzánk a feljelentést tevő is. Aki az árnyékért hara­gudott. Ő a hivatal ellen tett panaszt, mert az ügy­intéző, számbavévén az ár­nyékokat, azt is észrevette, hogy ennek a portának a csűrje pontosan hasonló ár­nyékot vet a harmadik por­ta kiskertjére. Mit csinálha­tott? Egyszerű. Megbüntet­te mind a kettőt. Az első két szomszéd azóta kibékült. A harmadik viszont unja az egészet. (bartha) A kívánság — Drágó.m, mi a kívánsá­god? — En nem könyörgök, húsom. Ami nem jön ma­gától, meglepetésként, az nekem nem kell... Egyenes beszéd. Tehát a kívánság az, hogy legyen meglepetés. De milyen és mekkora? Talán egy cso­kor ibolya? Na nem! Lejárt lemez. Húszévesen még megtette. Akkor ... Hogy is volt akkor? Lepréseltük az ibo­lyát. Nagyon lepréseltük. Alig kaptunk levegőt. Meg­lepne, ha ilyesmi még ma is előfordulna. Szóval, jöj­jön magától és legyen meg­lepetés. — Drágám, mégis mit szeretnél? — Egy kis nyugalmat szí­vem. Fáj a fejem. Ideges vagyok. Szét vagyok esve. Csendet akarok. — Értem. Van úgy az ember, hogy nincs. Abszolút nincstelen. Kedvtelen, tü­relmetlen, meg miegyéb. Emberi jog a csend, a nyu­galom. Még akkor is, ha nincs benne a nőpolitikái határozatban. Megadom. Meg. Most aztán tartom a szám. Nem zaklatom fel a kedvest, sem cserepes, sem vágott virággal. Csokoládé­ról meg szó sem lehet. Ta­valy majdnem a fejemhez vágta. Hallgatok tehát a je^^ les napon. Hallgatok és fi­gyelem, mint rohangálnak férfitársaim ibolyával, hó­virággal, szegfűvel és a mé­regdrága tulipánnal. Annyi­ra csendben vagyok, hogy akiért teszem, már nem bír­ja cérnával: — Egy szavad sincs ma? — Nincs. — Ez meglep ... Következett még egy fél­órás szöveg, de az már nem érdekes. Fő, hogy a kíván­ságát teljesítettem. Meglep­tem a kedvest. Es még pén­zembe sem került. Seres A kisvárdai gázfogadó állomás belső berendezését gyártják a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat lakatosüzemében. A 3,5 millió forintos munka elkészült, Cserés István és üzen­tek Sándor nyomáspróbára készítik elő a berendezést. (Farkas Zoltán felvétele) Futballistából ágazatvezető A határ ugyan még üres. a mezőgazdá­szok mégsem pihen­nek. Készülnek az idei ter­vek szerte a megyében. Pet- neházán is. Laczai Miklósnak is van miről beszámolnia, hi­szen u zöldség- és dohányter­mesztési ágazat vezetője a helyi ' termelőszövetkezetben, s egyben ő koordinálja a háztáji gazdaságok munká­ját is. Így hát dolga van épp elég, hiszen Laskodon és Pet- neházán tán nincs is olyan tsz-tag, aki megelégedne a közösben végzett munkájá­nak jövedelmével. — Egy-egy tsz-tag évente úgy ötvenezer forintot keres, ehhez bizony jól jön a ház­tájiból származó bevétel — mondja az ágazatvezető, aki pontosan tíz éve cserélte fel brigádvezetői posztját mosta­ni beosztására. — Melyik a könnyebb munka? — A rakodóé. Szó sincs arról, hogy La­czai Miklós félreértette volna az iménti kérdést. Rakodó- munkásként kezdte ugyanis pályafutását két évtizeddel ezelőtt Petneházán. A szom­szédos Nyírkárászon legény- kedett, de ide házasodott Pet- neházára. Előtte ugyan elvé­gezte már Hajdúdorogon a kétéves iskolát, s „mezőgaz­da" lett, ám több esze volt annál, hogy itt elmondja azt, s brigádvezetővé tegyék. Mi­kor rakodóként kétszer any- nyit keresett! Igaz, egy teherautóra húsz­harminc jelentkező is akadt, ám neki mégis sikerült. Mert nagyon jó futballista volt. — Igaz, mikor kimentünk a pályára, sokszor szédeleg- tem a fáradtságtól, de kellett a pénz, építkeztünk. Évek múltán derült ki a turpisság, meg is tették bri­gádvezetőnek. Közben tech­nikusi oklevelet szerzett, az ő nyakába szakadt a közös, valamint a háztáji zöldség­és dohánytermesztésének irá­nyítása. — Kikkel nehezebb dolgoz­ni? A szövetkezet első számú irányítóival, vagy a tagok­kal? — Ha az ember rendesen végzi a munkáját, nem lehet vita se itt, se ott. Bár a pa­radicsomszedésnél sokat bí­rálják az embert. Természe­tesen mindenki hétvégeken szeretné letudni a munkát, ám egyszerre annyi ládát az angyalok se tudnának előte­remteni. A szövetkezet a háztájival közösen évről évre ötven hektáron termeszt paradicso­mot, ezen kívül a tagok to­vábbi húsz hektár uborká­val, tíz hektár káposztával, s kilenc hektár dohánnyal kí­sérleteznek, s újabban divat­ba jöttek a gyógynövények is. Igaz, rengeteget dolgoznak, de meg is van a látszatja. — A múlt esztendőt hét és fél milliós nyereséggel zárta a szövetkezet, ám a bérszín­vonalunkkal csak lassacskán araszolhatunk előre. Viszont aki igyekszik, a háztájiból pótolhatja a hiányzó forinto­kat. Petneháza, Laskod környé­ke mindig híres volt a do­hánytermesztőiről, Az utó­dok sem feledkeztek meg a hagyományról: az idén is negyvenöt hektáron ültetnek majd dohányt. Igaz, tavaly jóval nagyobb volt a terület ennél, ám az idén új fajtákat fognak hadra. A terület ugyan kisebb lesz, de a várt mennyiség szemernyivel se kevesebb a korábbinál. Ezt hogyan oldják meg, a szak­emberek dolga. Ezért fizetik őket. — Nem húzza a szíve visz- sza, Karászra? — Kezdetben ... ám húsz év nagy idő. Különben se szakadtam én el hazulról, ma kora reggel is anyáméknál voltam, segítettem a dohányt bálázni. Aztán siettem visz- sza, mert itt a család, itt a kenyéradó gazda. A petnehá- zi, a laskodi nép. Balogh Géza Meghalt egy erőgépvezető Fülemüleper ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents