Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. március 2. A múzsák — a költészetek, művészetek, tudományok görög Istenasszonyai — kilencen voltak. A mltosz- teremtő ókori görögök szerint az Olümposz (latinosán Olympus) tövében, Pierlában születtek, a Helikon-hegyen és a Parnasszoszon székeltek. A legelőkelőbb Olümposz! istenek családjából származtak. Atyjuk Zeusz fóisten, szülöanyjuk Mnemosziné, az emlékezet istennője. Hésziodosz az 1. e. VII. században élt görög költő a világ keletkezéséről és az „Istenek születéséről” (Theogonia) szóló nagy költeményében Idézi a múzsákat, leírja, hogy valamennyien az Olümposz ormain tanyáztak, csodálatos zenére, dalokra járták táncukat, s ha elfáradtak, megmártóztak a Hippokréné patak lelkesedést és ihletet ébresztő hűs habjaiban. Kedvenc növényük az örökzöld bahér volt, kedves állatuk a méztermő szorgos méh. Milyenek voltak a múzsák, milyeneknek képzelte el őket a költői, művészi képzelőerő? Megjelenésre szinte ikertestvéreknek látszanak. Igéző, nőies bájt sugárzó, kecses, nyúlánk termetüket egyforma könnyed fehér lepel borította, hajukat az akkori divat szerint dús kontyba szedték, feltornyozták, mezítelen lábukon sarut nem viseltek. Látszatra tehát egyformák voltak, mégis mind a kilenc múzsa más, mindegyik a költészet, a tudomány vagy a művészet egy-egy ágának védője. Vegyük sorra őket. V Egyik olvasónk a nyíregyházi evangélikus templom falán található érdekes táblára hívta fel a figyelmünket. A kis táblácskán egy vonal látható, amely fölött „magassági jegy” felirat van. A város több közintézményének a falán furcsa ákom-bá- komrnal tenyérnyi fémtárcsák láthatók. Vajon mit jelölhetnek? A megyei földhivatalnál Ho- moródi Endre földmérési osztályvezető a következőkről tájékoztatott : — A fotón is látható tárcsa, az evangélikus templom falán lévő jegy, valamint a római és görögkatolikus templom, a városi tanács és a Kölcsey Gimnázium falán is látható tárcsák magassági jelek. Milliméter pontossággal a Balti-tenger középszintjének a magasságát jelölik. (Régebben az Adriai-tenger magasságszintjét használták.) Ezek a jelek országosan, sőt nemzetközi hálózat részei. Ki hinné, hogy megyénkben mintegy kétezer található belőlük. A technikusok, mérnökök munkáK 1 e i o (latinosán Clio), a Dicsőítő, a történetírás múzsája, kezében papírtekerccsel ábrázolták ; E u t e r p é (Gyönyörködtető) a lírai költészeté, fuvolával ábrázolták; T h a - 1 e i a (latinosán Thália), a név jelentése „Jókedv”, a derűs, népies költészet, a vígjáték, a szellemes komédiázás múzsája, kit a komikus álarc jellemez; Melpomene (Éneklő), a tragédia ihletője, ezért tragikus álarc szerepel ábrázolásában; Terpsichore (Táncoló kedvű), a tánc múzsája, kezében lant; Erato (Szerelmes), a szerelmi dal múzsája, kisebb lanttal a kezében; Polyhymnia („himnuszokban bővelkedő”), a költészet pártfogója, sűrűn lefátyolozott alak; Urania (Égi), a csillagászati és általában a tanító költészet múzsája, kezében földgömbbel ábrázolják; Kalliope (Szépbeszédü), a hősköltészet, a filozófia és a retorika múzsája. V elük kapcsolatban gyakran halljuk-olvassuk, hogy „boldog, akit a múzsák szeretnek”, vagy „homlokon csókolta a múzsa”, vagy a „múzsák kegyeltje”, illetve „elfordultak tőle a múzsák” és ritkábban a klasszikus szállóigét, hogy „inter ar- ma silent musae — háborúban hallgatnak a múzsák”. Veres Péter szerint „A Múzsa nem alkalmas utcalánynak . . .” Orosz Szilárd ja nélkülük elképzelhetetlen. Közműépítés, hídtervezés, vagy sínkészítés és sok egyéb építkezés kiindulópontjai ezek. Ha nincs kiindulási pont, elképzelhetetlen a tervezés. Hogyan lehet például egy országos gázvezetéket megépíteni anélkül, hogy nem tudjuk csatlakoztatni egy eltérő földrajzi adottsági területhez. A táblákon egyébként a magasság nem olvasható, azt a földhivatal tartja számon és térítés ellenében adja meg. A jelek többnyire a városokban időtálló épületeken találhatók, de az országúton is láthatók ilyenek. A földhivatal ezeket rendszeresen gondozza, helyszíneli. Biztonságukat törvény védi. Megyénk egyébként nem az ország legalacsonyabb része. Szeged környékén van például olyan terület, amely 14—15 méterrel alacsonyabban van nálunk. A Duna vízszintje Budapesten körülbelül 100 méterrel a tengerszint felett van. Mi itt Nyíregyházán a Balti tenger átlagszintje fölött 107—110 méterrel magasabban tapodjuk mindennapi utunkat. (bodnár) Képeinken: Magasságjegyek az evangélikus templom és a törvényház falán Szüreteié» — szemenként Megmérettek az erosi berek Orosz Illésné két dijat is átvett a zsűri tagjaitól. A nyíregyházi tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatóinak orosi művelődési házában második alkalommal került sor e nemes italok vetélkedésére. Tavaly a hagyományteremtés szándékával hirdette meg a művelődési ház az első borversenyt, s az akkori sikereken felbuzdulva fogtak hozzá az idei szervezéshez. Indulásként a borok érzékszervi vizsgálatát végezte el a zsűri. Az első megfigyelési szempont a borok tisztasága volt. Külön vizsgálta a zsűri a szint, illatot, zamatot és az összbenyomást, A verseny színvonala jelentősen meghaladta a tavalyit, különösen az első öt helyezést volt nehéz eldönteni. Az élmezőnyből eleve kiestek azok a gazdák, akiknek mintájában a zsűri valamelyik direkttermő szőlő zamatanyagát fedezte fel. De nem számíthattak jó helyezésre azok sem, akiknek bora eltért a homoki borok divatos zöldes-fehér és zöldes-sárga színétől. A szoros versenyben végül Péter Bertalan nyugdíjas állatorvos fehér bora és Orosz Illés vörös bora szerezte meg az első helyezést. A zsűri javasolta Péter Bertalannak, nevezzen megyénk borversenyére, képviselje az orosi színeket. Orosz Illés szereplését külön kiemelték, ugyanis fehér borával a második helyet is megszerezte. A harmadik helyen Vida Imre, negyediken Irsa Miklós, ötödiken a tavalyi győztes, Nagy Sándor végzett. Péter Bertalan elmondta, győztes bora alapjául rizlingszilvánit és traminit termő lugasa szolgált, melyet négyféle csemege- szőlővel szüretelt egybe. Tíz éve foglalkozik szőlőműveléssel, de a minőséggel még most sem elégedett. Jövőre szemenként fogja szüretelni termését. A győztesek értékes mezőgazdasági szakkönyvek között válogathattak. A verseny résztvevőitől, azoktól is, akiknek idén nem sikerült elnyerni a legjobb helyezések valamelyikét, azzal búcsúztak: jövőre ugyanitt találkoznak. E_ p REKORDTORTA. Egy torta volt a Békés megyei Csorváson rendezett családi sportnap legnagyobb szenzációja. A 251 kilogrammos tortát az orosházi Sütő- és Édesipari Vállalat cukrászai sütötték. A két és fél méter hosszú süteményóriás elkészítéséhez nem kevesebb, mint 1140 darab tojást, 50 kilogramm cukrot, 30 kilogramm vajat, 50 kilogramm lisztet, 6 kiló kakaót, és 6 kiló kókuszreszeléket használtak fel. Az óriástorta tetejét kókuszreszelékkel megrajzolt kézilabdapálya díszítette. (MTI-fotó) „A CSODASZEREK OTT TEREMNEK A LEGBŐSÉGESEBBEN, AHOL A GYÓGYÍTÁS MA MÉG LEHETETLEN” Néhány hit — és hat? Az elmúlt években megsokasodott a „hivatalos” gyógyítás körein kívül eső gyógymódok száma, s szinte nap nap után tűnnek fel újabb „csodaszerek*', melyek közös jellemzője, hogy szinte mindent gyógyítanak. Mi a „hivatalos” minősítése a hagyományostól eltérő gyógymódoknak, készítményeknek? Egyebek között erről kérdeztük dr. Illés Bélát, az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző főosztályának vezetőjét. — A megítélés oldaláról különbséget kell tenni a tapasztalaton alapuló, természetes gyógymódok, a laikusok ku- ruzslása, illetve a gyógyító hatású, vagy éppen teljesen hatástalan „csodaszerek” között. — Az első kategóriára „klasz- szikus” példa az akupunktúra: amely Kínában már több mint 1000 éve ismert. Bár eddig még nem bizonyosodott be az, hogy önmagában képes lenne akár csak egy betegséget is gyógyítani, a hatása kétségtelenül figyelemre méltó, és sok esetben jól kiegészítheti az orvos által alkalmazott „hagyományos”, korszerű terápiát. Gyakorlatilag ugyanebbe a csoportba tartozik a reflexológia, a magnetoterápia vagy bármely más, olyan gyógyító eljárás, amelynek alapja az évszázadokon át felgyülemlett megfigyelés, a természetes hatások alkalmazása és persze — a beteg hite. — Ha ez a vélemény a hivatalos álláspont, akkor miért volt tiltott nálunk a közelmúltig — például — az akupunktúra alkalmazása? — Ez tévedés. A minisztérium soha nem tiltotta, hogy az orvosok, akiknek egyébként rendelkezésükre állnak a korszerű terápiás és diagnosztikai eljárások, legjobb tudásuk és belátásuk szerint felhasználják a természetes gyógymódok adta lehetőségeket. Más kérdés — és ez tagadhatatlan —, hogy a korábbi egészségügyi miniszter belgyógyászként és magánemberként hatástalannak tartotta az akupunktúrát. Tiltásról akkor sem volt szó, legfeljebb arról, hogy egy magánvélemény — épp azért, mert a minisztertől származott — hivatalos állásfoglalásként került a köztudatba . . . — Hogyan ítélik meg azokat a gyógymódokat, amelyeket nem orvosok alkalmaznak, hanem laikusok, pontosabban fogalmazva kuruzslók. — A közvéleménnyel ellentétben a megfelelő egészségügyi képesítés nélkül „gyógyítókra” sem okvetlenül sújt le a törvény szigora, hiszen esetükben — ritka kivételektől eltekintve — ártalmatlan külső beavatkozásról van szó, melyben a gyógyító hatást nem is annyira az alkalmazott „terápia”, hanem a beteg feltétlen bizalma váltja ki. Az természetesen elemi követelmény, hogy az alkalmazott módszer ne jelentsen veszélyt a betegre, bizonyos esetekben pedig — főleg a testkultúraszalonok néhány szolgáltatásánál — elengedhetetlen némi hozzáértés és az alapvető higiénés szabályok betartása. — Ezek szerint nyugodtan „praktizálhat” a csont- vagy a hályogkovács? — Amíg nem jelentenek közvetlen veszélyt a betegekre, tulajdonképpen igen. Bár, ha logikusan belegondol, szinte kizárt, hogy valaki veszélytelenül űzze ezt a mesterséget, részint mert nem ért hozzá, részint mert nem tud megfelelő vizsgáló, gyógyító vagy műtéti körülményeket teremteni — mondjuk — egy konyhaasztal sarkán. Ezekben az esetekben az egészségügy szakembereinek joga és kötelessége is, hogy a jó szándékú laikustól megmentse a betegeket. Más kérdés az, ha az illető nem okoz bajt, viszont komoly jövedelmet szerez a páciensektől. Ez egyértelműen tilos, és az eljárás ilyenkor nem az egészség- ügyi, hanem a bűnüldöző szervek feladata. — Térjünk át a számolaliánul szaporodó, egyedül üdvözítő lehetőséget kínáló gyógyszerekre vagy annak hitt készítményekre. Ellenőrizhető-e egyáltalán, hogy mi mindent használnak ma az emberek a gyógyuláshoz, vagy a betegségek megelőzéséhez? A felfokozott érdeklődés oka valószínűleg az, hogy megváltozott a megbetegedések struktúrája. Az orvostudomány legnagyobb és ma még megoldatlan problémáit a krónikus betegségek okozzák. Nem véletlen, hogy manapság senki nem akar gyógyszert találni a torokgyíkra, a reumás lázra vagy a gyermekbénulásra. A para- tudomány ellen a legjobb védekezés az, ha egy betegségre biztos és hatásos gyógyszert kínál az orvoslás. A „csodaszerek” ott teremnek a legbőségesebben, ahol a gyógyítás ma még tehetetlen, vagy nem tud végleges megoldást kínálni. Ami a kérdés többi részét illeti, a készülő egészségügyi törvényben is szabályozni kívánjuk azoknak a készítményeknek, eszközöknek a forgalomba hozatalát, melyek nem minősíthetők gyógyszernek, de gyógyító hatásúak lehetnek. Ezen a területen valóban létezik joghézag, hiszen amikor a most érvényes törvény életbe lépett, gyakorlatilag csak állami, tehát jól ellenőrizhető kereskedelemmel kellett számolni. — A gyógyító hatású krémek, ragtapaszok, teák esetében mi az engedélyezés feltétele? — Az, hogy ha nem is használnak, legalább ne ártsanak. Egy gyógyszer engedélyezésénél viszont nemcsak az a szempont. hogy ne ártson, hanem azt is garantálni kell, hogy gyógyít majd. Egy gyógyító hatású köhögéscsillapító teánál vagy légzéstisztító tapasznál arra nincs garancia, hogy valóban csillapítja a köhögést vagy tisztítja a légutakat, de hogy nem árt majd a használójának, az biztos. — Abból, amit elmondott, úgy tűnik, hogy az állami egészségügy konszolidált kapcsolatra törekszik a laikus és hozzáértő felfedezőkkel. — Az orvostudomány számos olyan korszakos felfedezést köszönhet nem orvosoknak. mint például a penicillin, a röntgensugár alkalmazása vagy épp a veszettség elleni védőoltás, a „szakmai féltékenység” tehát tetszetős érv, de nem igaz. Az egészségügy szakemberei viszont mindig is fenntartják majd a jogot arra. hogy a feltalálót felkaroló közhangulat sürgetése ellenére is meggyőződjenek egy készítmény vagy eljárás veszélytelenségéről, és legjobb tudásuk szerint minősítsék azt a valódi értékeinek megfelelően. Ez volt és ez is marad a gyakorlat, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egzakt tudomány soha nem képes felülkerekedni a reménykedésen és az emberi hiten. Végül is nincs mit csodálkozni ezen. hiszen a beteg ember önálló személyiség: a bizakodással és a kételyekkel együtt. (Megjelent az ötletben) SZÁMÍTÓGÉP-MŰVÉSZET Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban „DIGITART” címmel számítógép-művészeti kiállítás nyílt. A Magyar Tudományos Akadémia és az Új Impulzus szerkesztősége szervezésében létrejött kiállítás célja, hogy megmutassa a mindennapjainkat átszövő informatikai forradalom hogyan formálja át létünket és tudatunkat. A kiállítás lehetőséget ad arra, hogy az érdeklődők megbarátkozhassanak a Computer Art már létező irányzatával. (MTI- fotó) KOSSUTH RÁDIÓ 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: Schubert: A-dúr szonáta. — 9,30: Arany János versei. — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyit- •nikék. — 10,35: Operettmúzeum. — 11,00: A szökött rabszolgák társadalma — írás. — 11,20: Kórusművek. — 11,30: Blaha Lujza naplója. — 12,45: Házunk tája. — 13,00: Magyar előadóművészek. — 14,10: Népdalok. — 14,35: Kicsi madár — novella. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Veszélyben. — 15,30: Kóruspódium. — 15,53: Muzsikáló természet. — 16,05: Játékteremtő. — 16,40: Illik? Nem illik? — 17,00: Eco- mix. — 17,30: Találkozás Fe- rencsik Jánossal. — 17,5<5: Népzene. — 19,15: Rádiókabaré. — 20,40: Üj operalemezek. —21,25: Februártól októberig. Dokumentumműsor. — 22,30: Gregor József énekel. — 23,30: Szimfonikus miniatűrök. iPjETÖFI RÁDIÓ 8,05: Népdalok, néptáncok.— 8,50: Délelőtti torna. — 12,10: Fúvósindulók. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népzene. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Zeneközeiben. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Show, ami show. — 23,20: Éjszakai csevegés. 3. MŰSOR 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Zenekari muzsika. —9,00: Klasszikus operettekből. — 9,30: Beethoven kamarazenéjéből. — 11,00: Goldmark: Sába királynője. — 11,52: Rádióze- nekarok. — 13,05: Holdfogyatkozás — regény. — 14,06: Mozart: A varázsfuvola. — 17,00: Iskolarádió. — 17,30: Dzsesszfelvételek. — 17,50: Kamarazene. — 18,30: Schubert: A-dúr szonáta. — 19,05: XX. századi magyar politikusok. — 19,35: Zenekari muzsika. — 20,35: Ládafia — írások. — 21,04: Régi magyar táncmuzsika. — 21,25: Bach-művek. — 22,22: Gondolat — jel. — 23,20: Archaikus hangszeregyüttes. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. — 17,30: Hírek. — Minifórum a labdarúgó-évadról. — Programajánlat. — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — Műsorelőzetes. — (A nap szerkesztője: Ágoston István.) SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,15: Az orosz beszéd. — 14,45: Lenintől tanulni. — 15,15: Hírek. — 15,20: A Tver ének- és tánc- együttes műsora. — 15,55: Műemlékek védelme. — 16,45: Világhíradó. — 16,55: Gyorsítás. — 17,25: Rajzfilm. — 17,35: Hírek. — 17,40: Elhiszem és elmegyek (színmű). Közben: 19,00—19,40: Híradó. — 20,40: Világhíradó. — 20,55: Z. Szot- kilava hangversenye. — 22,15: Régmúlt napok vígjátéka (film).— 23,45: Hírek. — 23,50: Filmelőzetes. — 0,35: Esztrád- müsor. SZLOVÁK TV 13,00—14,55: Szünidei műsor. Lány a söprűn (cseh film). — Tanácsadó lányoknak (bábfilm). — 16,55: Katonák műsora. — 17,45: Bizalmas levelek. — 18,20: Esti mese. — 18,30— 19,10: Vitaműsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: Harang, torony nélkül (színházi közvetítés). — 21.35: Aktuális kérdések. — 21,55: Énekesnő kerestetik (feliratos szovjet film). MOZIMŰSOR Krúdy mozi: MONTREALI BANKRABLÁS. Béke mozi de.: SZÁLLODAI SZOBA. Du.: SZÁLLODAI SZOBA. KEGYETLEN ROMÁNC I—II. Móricz mozi: EGY MARÉKNYI DOLLÁRÉRT. Nőnap el a múzsákról Furcsa táblák Nyíregyházán
