Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

1987. március 30. Kelet-Magyarország 7 Szögek E gy-két milliméter tálán csak az atlétikában tá­volság, ahol ennyi kü­lönbség eldöntheti az elsőség kérdését. Ezek a mák- szemnyi méretek azon kívül, hogy beleszólhatnak az aranyér­mek sorsába, milliós károkat is akozhatnak a sportágnak. A ho­gyanra egyszerű a válasz. A rekortánpályákon ®z atléták futó-, illetve ugrócipőin maximá­lisan 9 mm lehet a szögek hosz- sza. Ez előírt szabványméret. Et­től hosszabbak ugyanis szabályo­san felszántják a nem éppen ol­csó gumiborítást. A gond csak az, hogy ezeket a parányi tarto­zékokat külföldről lehet besze­rezni és ilyen szögeket a minő­sített atléták cipőin láthatunk. A hazánkban kapható kiegé­szítők ennél jóval hosszabbak, és mivel ezek aránylag kaphatók, a DSK-k, a DSE-k, kisebb egyesü­letek ezeket vásárolják. Talán a közeljövőben lesz remény a ha­zai szükségletek kielégítésére, mert egy kisiparos vállalta a 9 mm-es szögek gyártását. De addig . .. Sorban következ­nek az atlétikai viadalok a me­gyeszékhelyen, amelyre olyan szabolcsi versenyzők neveztek, akiknek nincs ilyen speciális szögescipőjük. Márpedig ezek­nek a versenyeknek a helyszíne a nemrég átadott rekortánpálya a városi stadionban. Ha zöld utat kapnak ilyen szögesekkel, akkor szétvágják a gumiborítást, ha pedig nem, akkor képzelhe­tik, milyen szájízzel távoznak ezek a gyerekek. Javaslat, hogy lehetne megóvni a pályát, és megtartani a sportág számára a fiatalokat — a következő. Egy évig a megyei versenyeken csak edző-, illetve tornacipőben le­hessen indulni. Ez az idő ele­gendő lehetne arra, hogy min­denki beszerezze a 9 mm-es szö­geket. A szombati nyíregyházi ver­senyre ezt a javaslatot úgy mó­dosították, hogy akinek van ilyen szögescipője, az indulhat, akinek nincs, az edző- vagy tor­nacipőben versenyezhet. Fél­megoldás született, de vagy a szögek mielőbbi beszerzésével, vagy egységes versenykiírással lehet még módosítani az előbbit. (máthé) NYVSSC—TFSE 27:20 (16:9). Nyíregyháza, városi stadion. 500 néző, v.: öcsai, Komár. NYVSSC: Oláh — Dobi (1), Bácsi (3), Gazdag (8), Lakatos (3), Lórik (2), Márton (4). Gólzáporos bemutatkozás Támad az NYVSSC. Csere: Hanufer (1). Fedor (1). Bede (3). Kiss (I). Saabó G. (kapus). Edző: Rác/. Sán­dor. TFSE: Zsemberi — Ve­csernyés (9). Kádár (5), Vo- nák (1), Majoros (2). Sfcnamig (3). Nagy B. (—). Csere: Be­Általában vigyázni kell! „Vége a tisztességes bandának...” A napokban jelent meg Bo- csák Miklós könyve: Pszt, jön a totókirály!, amely Molnár Tibor, volt labdarúgó által szervezett totóbundák esemé­nyeit tárja az olvasó elé. Eb­ből a könyvből idézünk. Hála a botránynak? A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság budapesti Münnich Ferenc utcai épülete látszatra délcegén feszit, de oldalán mintha repedések, törések ke­letkeztek volna. Lelki szeme­immel szinte már látom is, ahogyan a totóbotrány alatt re­csegni, ropogni kezdett az épü­let; az üvegajtók, üvegablakok kitörtek, a vakolat hullott, hul­lott. mint a hó, az alkalmazot­tak pedig menekültek, mintha süllyedő hajón lennének . . . A sorsolási és propaganda­osztály vezetője, Kornai Tamás alighanem akkor, a totóbotrány után kápta ezt a kis félreeső szobát, ahová a népharag, no, meg az elöljárók dühe elől menekülhetett. Elmondom neki: könyvet írok a botrányról, a totókirály- ról, vagy talán inkább arról a közegről, amelyben ez a bot­rány létrejöhetett. Nincs ellenére a dolog. Kí­mélnem sem kell, mint mond­ja, az a dolga, hogy állja a kérdéseket. — Gondolom, hogy önök itt a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságon a pokolba kívánják a totókirályt . . . — Miért kívánnánk a pokol­ba? — csodálkozik vissza Kor­nai. — ‘Mert magu'kat kis híján tönkretette! Mint kívülálló, legalábbis úgy képzelem: az ügy után totózók sora fordult el önöktől, hágyott fel a játék­kal egy életre . . . — Nem, ne is folytassa — nevet mostmár az osztályveze­tő. — Maga óriási tévedésben van. Ha pusztán anyagi olda­láról nézzük a dolgokat, akkor minket a totóbotrány, áttétele­sen, tehát a totókirály nem­hogy tönkretett, hanem egye­nesen felvirágoztatta az üzle­tünket! — Hogyan?! — A per óta hatalmas mér­tékben megnövekedett a játék­kedv. hétről, hétre, hónapról hónapra több és több szelvény fogyott-, megsokszorozódott a nyereség, alaposan megnőtt a nyereményekre fizethető ősz- szeg . . . H nagy buli Veszély készülődik! Mind.több fekete táskás em­ber tűnt fel a totómé.rközések helyszínéül. Igaz, kisebb, köny­nyebb táskákkal, mint amilye­nekkel ö járt. de sokkal sze­mérmetlenebb módszerekkel, sokkal átlátszóbb trükkökkel el­tek nála. Es megtették nem­egyszer azt is, ami ebben a vi­lágban szigorúan tilos volt: be­csaptak a másikat, nem fizet­ték ki a megígért kenőpénze­ket. Molnár ismerte a szokást. Tudta, hogy a törvények sok­kal gyorsabban es szigorúbban érvényesülnek ott. ahol nem a paragrafusok diktálnak, hanem csupán a jól felfogott és évek során kialakult érdekek. Mint ahogy a maffia sem szavakkal fegyelmez, ha becsapják, ha- :lém azonnal fegyvert ránt, úgy félő volt, hogy a magyar fut­ball berkeiben is elkezdődik az adok-kapok. Amióta B., az egykori válogatott játékos nem osztotta szét Csepelen a kapos­váriaktól kapott bundapénzt, s amiatt a vidéki csapat kiesett a bajnokságból, elszabadult a po­kol. Igaz. akkor sem futottak a becsapottak a rendőrségre. Hogy is futottak volna?! „Mi kérem, tisztességesen lefizettük a Csepelt és azok nem voltak hajlandók az általunk küldött pénz ellenében nyerni' a rivá­lisunk ellen?’’ Nem, ezt nem mondhatták. De telekürtölték a magyar futballöltöző'ket a hírrel: B.-re vigyázni kell! És úgy általában vigyázni kell! Vége a tisztességes bundának! És B. az életben többé nem szerződhetett rangos csapathoz, pedig kitűnő labdarúgó hírében állt. Ügy megbüntették, aho­gyan egyetlen bíróság sem tudta volna. Az általa zsebre- rakott negyvenezer forint leg­alább félmilliójába került. És B. esete csak egy volt a sok közül. A játékosok akkor már épp úgy becsapták egy­mást. mint ahogy a fekete tás­kás emberek becsapták őket. Az öltözőkben a mérkőzések előtt már régen nem a klub- hűségről, meg a csapat sikeres szerepléséről esett a legtöbb szó, hanem arról, hogy melyik ,ymecénás”-ban lehet bízni és melyikben nem, ki a simlis, ki az, akiben még megvan a ..be­csületesség” szikrája. Molnár sikerének addig az volt a titka, hogy ő, ellentétben a klub- és szakosztályvezetők­kel, no, meg a fekete táskás „kollegáival”, mindig megtar­totta az ígéretét, és fizetett. De most már annyi mindenki be­csapta a játékosokat, hogy iga­zából senki sem hitt. R tűzkeresztség Az ötlet képtelenségnek tűnt. Totómérkőzés szünetében egy futballöltözőbe bejutni!... Hogy kifogják őket innen pen­deríteni! Igaz, az ö hibája, hogy erre a látogatásra sor ke­rült . . . — Szolnok—Szabó Lajos SE? Tuti euyes! — állította a totó- zóban a két társának. — Tuti? — kérdeztek vissza. — Tuti! — Kn nem vagyok olyan biz­tos ebben! — akadékoskodott Kőműves és igaza lett. Most, a félidőben a — vendégcsapat, a Szabó Lajos SE vezetett egy góllal . . . Nyakas a totózóban még hoz­zátette: jobb, ha kimegyünk a meccsre. Mert, ha baj van, ott még mindig ki lehet találni va­lamit! Neki fogalma sem volt, hogy Nyakas mit értett ezen. illetve sejtette: valamiképp befolyá­solni akarta a résztvevők hoz­záállását. De hogyan? Miként férkőzhetnének meccs közben a játékosokhoz, a bí­rókhoz? Ez a Nyakas csak ment, csak ment ... Az öltözőépület előtt azonban ott állt a rendész! — Jó napot, szakikámí — előzte meg a karszalagost Nya­kas. Most látta csak: ez a rendész nagyon idős ember. Társa egyetlen mozdulattal fél­re is tolta, a derék alkalma­zott nyikkanni sem mert. Sőt, bogy jóindulatát jelezze, még vissza is köszönt halkan, tisz­telettudóan : — Jó napot, uraim! Soha nem látta egyiküket sem . . . A folyosón járlak. Ez ilyen egyszerű?! Már látszott is a szolnoki csapat öltözőjének ajtaja . . . De azon az ajtón aligha jut­nak túl! Hárman is tereferéltek előtte, három megtermett férfi. Bi­zonnyal feltűnik nekik, hogy ők itt idegenek. Az nem lehet, hogy ne állítsak meg őket! — Szabad?!... — Ugye, te vagy az edző, öreg? — előzte meg, tegezte le Nyakas H.-t, a szolnokiak mes­terét ... — Lenne rá tizenötezer fo­rintunk, hogy nyerjetek! — je­lentette ki Nyakas. gyedóra elteltével 8:6-ra ve­zetett a Nyíregyháza. A kö­vetkező találatot a nyíregy­házi színekben játszó jugo­szláv Bede szerezte — nagy tapsot kapott érte. A félidő hajrájában jól védekezett, eredményesen támadott a pi­ros-kék gárda, 7 gólos előny­nyel tért pihenőre. A második játékrészben to­vábbra is jól működött a ha­zai gépezet, szép támadások, szellemes befejezések követ­ték egymást. Bede „derékból" lőtt góljával már 20:12 az NYVSSC javára. Szépségdí­jas volt a 24. hazai gól. Négy szabolcsi játékos teremtett sakk-matt helyzetet, végül Gazdag lőtt a főiskolások ka­pujába. A következő 2—2 ki­állítás megnyugtatta a kedé­lyeket,-majd szóhoz jutottak a tartalékok is. A nyíregyhá­zi kapuban Szabó G. több veszélyes lövést hárított. A hajrá már kevés izgalmat tartogatott a szurkolók szá­mára, az NYVSSC biztosan nyerte a mérkőzést. A meg­érdemelt győzelem után egy­öntetű volt a közönség véle­ménye: idősebbek és fiatalok jól keverednek a nyíregyhá­zi együttesben, van fantázia ebben a csapatban. Jók: Gazdag, Márton, Sza­bó, Bede, ill. Vecsernyés, Ká­dár, Majoros. HOLLANDIÁBAN DÖNTENEK Világbajnokság Nyíregyházánk ne (kapus), Horváth (—). Ge­ber (—), Oszwald (—), Holbok (—). Edző: Dubecz József. Az első gólt a hazai csapat szerezte, de a TF kettővel vá­laszolt. Ezt követően felvált­va estek a gólok. Az első ne­Érdekes hírrel szolgált lap­zárta előtt Venczel Miklós, a Szabolcs-Szatmár megyei Rá­dióamatőr Szövetség titkára, a magyar rádióiránymérő-vá- logatott vezető edzője. Tájé­koztatása szerint elképzelhe­tő, hogy 1988-ban Nyíregyhá­zán világbajnokság rendezé­sére kerül sor. — Miért éppen Nyíregyhá­za lenne a helyszíne egy ilyen nagyszabású viadalnak? — Korábban öt ország — Szovjetunió, Anglia, NSZK, Svájc, Magyarország — szá­mára ajánlották fel a VB rendezését. A számításba jö­vő nemzetek közül három — a szovjet, az NSZK-belí és a svájci — szövetség lemond­ta az esetleges rendezést, így az angolok és hazánk maradt a várományosok között. — Mikor döntenek a hely­színt illetően? — Április 12. és 17. kozott Hollandiában ülésezik a nem­zetközi szövetség, ekkor dön­tik el, ki kapja a rendezési jogot. — Milyen az esélyünk egy esetleges kedvező döntésre? — Az elmúlt évek nemzet­közi versenyei, a sportág színvonala, a technikai ellá­tottság mind mellettünk szól­nak. Anglia viszont azzal lophatja magát az elnökségi tagok szívébe, hogy éppen jövőre lesz százéves az otta­ni szövetség. Ú**ám • ■ ' ... . ElSŐ: Darnyi Tamás Darnyi Tamás fényesen szerepelt Boca Ratonben, az Egyesült Államok rövidpá­lyás úszóbajnokságán. A vi­lágbajnok magyar sportoló az ötödik, egyben záró verseny­nap során a 100 yardos hát­úszásban (50,01 mp) harma­dik helyen végzett. ezzel összpontjainak száma 210-re emelkedett, amivel megnyer­te a pontversenyt. Darnyit egyébként az ötnapos viadal legjobb sportolójává is meg­választották. A nőknél á 15 esztendős amerikai Janet Evans 170 ponttal végzett az élen. ■ ; -1 Döntők Hallében A hallei nemzetközi ököl­vívó viadalon az NDK és Kuba sportolói szerepeltek a legeredményesebben, 6—6 aranyérmet szerezve. A ma­gyarok közül Isaszegi Róbert a 48 kg-ban érdemelt ki bronzérmet. Venczel Miklós: „Áprilisban döntenek...” — Ha Magyarország kapja a rendezés jogát, csak Nyír­egyháza város jöhet számí­tásba? — A tavaly nálunk rende­zett országos bajnokság jó ajánlólevélnek bizonyul, a megye vezetői is segítenek, s nem utolsósorban a váloga­tott csapat néhány tagja szintén szabolcsi versenyző. — Hány résztvevője van egy ilyen világeseménynek? — A tavalyi szarajevói vi­lágbajnokságon másfél száz rádiós indult. Hozzájuk csat­lakoznak még a küldöttségek tagjai, újságírók, rádiósok. Velük együtt mintegy három­száz vendégel fogadhatnánk nyíregyházi rendezés esetén. Döntés tehat áprilisban Hollandiában lesz. (k. gy.) Viziten Bakosinál „Szeretnék részt venni az olimpián...” Reggel gerincnyújtás, majd i utóedzések, közben kéthe­tente orvosi ellenőrzés szere­péi Bakosi Béla napi prog­ramjában. Az NYVSSC hár­masugrója teljesen kihagyta a fedettpályás idényit... — ... pedig január elején már csak néhány technikai edzést terveztünk edzőmmel, Kiss Tamással és követke­zett volna a fedettpályás ver­senysorozat, amelynek két legnagyobb állomása az Európa- és a világbajnok­ság. Sajnos az egyik edzésen a nyakamban levő 240 kg megbillent és összenyomta két nyakcsigolyámat, ami a köztük levő ideget állandóan nyomta. Ezután bal karom elkezdett zsibbadni és a fel­karon 2 crri-t zsugorodtak az izmaim. Azóta orvostól or­vosig jártam, szinte mindent kipróbáltam. Budapesten, a Sportkórház idegsebész fő­orvosa kezel jelenleg, akihez ellenőrzésekre járok. Óvato­san kell edzenem, súlyzózni tilos, csak futómozgásokat végezhetek. Most csökkent a zsibbadás, a sorvadás meg­állt. — Az országos szövetség érdeklődött állapotodról? — Amióta megvonták a nemzetközi minősítést, nem. Legutóbb, amikor a főváros­ban jártam, az orvosi jelen­tést vittem be a szövetség­hez. Elég elkeserítő állapot, szerencsére a klub vezetése és a szakosztály minden tá­mogatást megad, hogy meg­gyógyuljak. — Nemsokára kezdődik a szabadtéri idény, esetleg Ba­kosi nélkül? — Ha két hónaQon belül nem jövök rendbe, akkor az augusztusi magyar bajnok­ságra készülök egyedül eb­ben az évben. Nem erőltet­jük az újabb sérülések lehe­tőségével járó versenyzést, hanem ezt az évet a pihenés­re és a teljes felgyógyulásra szánjuk. — Jövőre Szöulban olim­pia. — Szeretnék még részt venni az ötkarikás játékokon és képesnek tartom magam jó eredményre. T7 méteres ugrással jelenleg bármelyik világversenyen döntőbe le­het jutni, és ez szerintem jö­vőre sem változik. Nem aka­rok egetrengető eredményt elérni, számomra a finálé­ban való szereplés a cél. (máthé)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents