Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

Juhász Gyula ötven éve halott Juhász Gyula Utolsó öngyilkossági kísér­letéből már nem sikerült föl­éleszteni. Április 6-án, este hat óra negyvenöt perckor, az előző napon beszedett nagy mennyiségű altató hatására — annyi kísérlet után — vég­képp beállt a halál. „Juhász Gyula 30 éven át szuggerálta magának az öngyilkosságot, míg végre el is követte” — írja róla Oláh Gábor. Ezúttal végérvényesen vett búcsút a világtól. De miért kellett az „élet­től”, a világ fontos dolgaitól távol, szüntelenül a „halál” — a kirekesztettség — köze­lében élnie? Hiszen indulása a háttérbe szorított, magányos vidéki költősorsnál sokkal merészebb reményekre jogo­sította volna! Rövid — nyolc­hónapi — papi próbálkozás után (váci noviciátus) a bu­dapesti egyetem magyar—la­tin szakos hallgatójaként ugyanis még aktívan szerve­zi az ottani ifjúságot, állan­dó résztvevője Négyesy ta­nár úr stílusgyakorlatainak, Babits és Kosztolányi egyen­rangú társa, barátja — majd Nagyváradon egyik elindító­ja az Ady nevével is fémjel­zett Holnap mozgalmának, s az induló Nyugat (1908) is gyakran közli verseit... Miért roppantak meg Ju­hász Gyulában azok az erők, Az elhagyott világ helyett alkot egy másikat, annak vágyképét, amelyben a legsajátosabb akkord a szo­vák, viszonylatok pótlásaként a táj telik meg emberi tar­talmakkal, megfelelésekkel (Tiszai csönd, Magyar táj ma­viszonya kristályosán szem­lélhető az Anna-szerelemben. A költő alig néhányszor be­szélt a kis tehetségű nagyvá­radi színésznővel, vonzalma egyoldalú volt — noha a ko­molyabb viszony Annán memigen múlt volna —; ám periférikus magányában a lé­tezés messzi, elmulasztott ér­tékeit és lehetőségeit „bele­varázsolta” Sárvári Anna na­gyon is materiális alakjába. Akár Vajda János Gina em­lékét; úgy dédelgette magá­ban, s végül az illúzió már el is szakadt eredeti hordozó­jától: állítólag, amikor Anna meglátogatta a kórházban a beteg költőt, Juhász Gyula szótlanul a fal felé fordult... „Én Juhász Gyulát alig, de alig ismertem. ... nekem ezekhez a versekhez semmi, ’ de semmi közöm.” — nyilat­kozta a színésznő a költő ha­lála után, célozva arra is, hogy Juhász ideált kovácsolt szőke hajából, kék szemé­ből ... S mégis ... a költészet erejét bizonyítja talán, hogy inkább hisszük Anna „ta­vaszból szóló” „meleg sza­vát”, „kalászos szőkeségét”, a Juhász Gyula-verset, mint a valóság profán tényeit. A költő vitalitása a forra­dalmak idején támad föl még egyszer, s ekkor mutatkozik meg legtisztább valójában is. Tápai lagzi Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang, Beléjekondul a rejedt harang, Kutyák vonítanak a holdra fel, A túlsó parton varjúraj felel. Brummog a bőgő, asszony lett a lány, Az élet itt nem móka s nem talány, A bort megisszák, asszonyt megverik, És izzadnak reggeltől esteiig. De télen, télen a világ megáll, És végtelen nagy esték csöndje vár, Az ember medve, alszik és morog. Benn emberek és künn komondorok. Brummog a bőgő, elhervad a hold. Fenékig issza a vőfély a bort, Már szürkül lassan a ködös határ, És a hátárban a Halál kaszál. .. Annának Az ősz teríti dús. rőt szőnyegét A nyár halott vállára csöndesen. Én kedvesem, én hűtlen kedvesem, Te hallod-e a hervadás neszét? Hajadnak bársonyát zilálja-e Az elmúlásnak dúdoló szele, És a halál hűvös lehellete Az ajkad bíborát csókolja-e? Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs, Mely minden szépség átka erre lenn, S megvéd minden rontástól énekem, Ez örök vágyból szőtt tündérpalást? amelyek az irodalmi élet bel­sőbb köreihez vezethették volna? Hiszen Kosztolányi Szabadkáról, Babits az isten háta mögötti Fogarasról let­tek az irodalom vezéreivé, s Ady is Váradról röppen Pá­rizsig. Az okok — minden kétsé­get kizáróan — a költő al­katában keresendők. „Juhász­ban — írja Kiss Ferenc — volt valami öröklött ideg­gyengeség. Gyámoltalansága és kudarcai során balsejtel­mei életérzéssé sűrűsödnek. Ügy érzi, a vesztés, a lemon­dás a sorsa.” A valóság kí­méletlen tőreinek állandóan kitett eredendő érzékenysége a vidéki tanárkodások idején csak fokozódik (Máramaros- sziget, Léva), egyedül Várad az a közeg, amelyben föl-föl- villan az evilági otthon esé­lye (Ady közelsége, a Holnap antológiájának köre, a város mozgalmas kultúréhsége mi­att). Ám a költő mintha azonnal meg is riadna a sza­badabb — de kockázatosabb életlehetőségektől: a csöndes tűnődések embere ő, nehezen viseli a harcot; továbbsodró­dik a sorssal Szakolcára, Ma­kóra, Szegedre. morú vágyódás az egyszerre akart és elutasított „hívó tá­volok” után. S mintegy az el­veszített emberi perspektí­gyar ecsettel, Magyar nyár 1918 stb.). Juhász Gyula tragikus al­kata, a világhoz való felemás Tagja a Vörösmarty Akadé­miának, a szegedi Nemzeti Tanácsnak, a Radikális Párt­nak, a színházi Direktórium­nak, szónokol, szervez — s a Nyugatosok közül leginkább azonosul október eszméivel. A dolgozó ember, a munka himnuszát énekli, s nem ta­gad meg semmit — a bukás után sem (A munka, A mun­kásotthon homlokára, A mun­káskultúráról stb.). Trianon valóságának bekö­vetkezése magyarságérzetét, a fokozódó fehérterror ember­ségét rázza meg alapjaiban (És a határban a Halál ka­szál); még megszületik a tra­gikus mélységű A tápai Krisz­tus, Tápai lagzi —, de a hú­szas évek végétől az intellek­tuális magány már érezteti hatását; gyengül a költői erő, idegbetegsége is elhatalmaso­dik, s egyre inkább rászakad­nak az annyi szenvedést oko­zó világ falai. S még egy tettéről, amely remekmívű verseivel azonos értékű. 1922-ben ő indítja el útján a fiatal József Attilát, aki ugyanabban az évben, 1937-ben zuhan — ahogyan mestere a méreg halálos ol- dozásába — a szárszói vonat kerekei közé. Jánosi Zoltán Szeged A Tisza-parton halkan ballagok, És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két víz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol. Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott, Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállók felhős tavaszég alatt, S míg megy a víz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. Á Zemplén sínaul Vándorúh Nyíregyházi vonatkrónik Az 1944. szeptember eleji bombázás és a front közelsége miatt a kiürítési kormánybiz­tos elrendelte Nyíregyháza avekuálását és az értékesebb anyagok elszállítását. A hon­védség, rendőrség, tűzoltóság és a közhivatalok mellett a pa­rancs érvényes volt a vasuta­sokra is, s ezzel vette kezdetét a Nyíregyházavidéki Kisvasu­tak és a Bodrogközi Gazdasá­gi Vasút elszállított kocsijai­nak nyolcéves kálváriája, míg végül 1952-ben hazakerülhet­tek Németországból. 1944 október közepén a kis­vasút mozdonyait, kocsijait Sárospatakra irányították, ahol a továbbszállítás céljából szé­les nyomtávú vagonokra rak­ták azokat. Innen november­ben Ajkára kellett volna tele­pülniük. Ennek legegyszerűbb útja a Sárospatak—Szerencs—- Budapest—Ajka lett volna, ám a hadihelyzet miatt a szerelvé­nyek mintegy 1800 kilométeres kerülőre kényszerültek, s Sze­rencsről Csehszlovákián, Né­metországon, Ausztrián át ér­keztek Ajkára, november 20- án. (Útvonaluk: Szerencs— Kassa — Zólyom — Ratibor — Pardubice — Tabor — Gmünd- Marchegg — Királyhida—Győr —Ajka). Ajkán azonban kide­rült, hogy a szerelvényt itt nem tudják tárolni, ezért Tüskevár­ra rendelik, innen pedig a Központi Szállításvezetőség Mosonmagyaróvárra rendeli a kisvasutat, ahová december 9- én érkeztek. Ekkor már itt üze­melt a Budapestről elmenekült MÁV Igazgatóság is, s ez a sze­relvényt továbbküldte Győr— Komáromon át a csallóközi Bo- gya-Gellérre, hogy innen majd Nagycenkre mennek vissza. A nyíregyházi kisvasú uk, s Csehszlovákián kér Drezdába, onnan pedig hofenbe küldték a szerel' Az 1600 kilométeres utat egy két hét alatt tették sorozatos légiriadókkal i komolyabb légitámadáss; sérve. Wilshofenben a rí burgi vasúti igazgató kérték a hazaszállítást, igazgatóság az ausztriai \ Linz-Steyeren át Gar irányította a kisvasutat, 1945. március 23-án érk Bogya-Gellérről 1945. január 11-én indult el a vonat, az uszori határállomáson még Nagycenk volt az útirány, de az ausztriai Marcheggnél is­mét irányt kellett változtatni­Másnap azzal indultak tenből, hogy a követke: pókban talán már ismé hon lesznek, ám Leói visszafordították a szere s Salzburgon, Passaun KIH HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents