Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

Hosszú távú program A hátrányos térségek felzárkóztatására Százhuszonöt település jövője a megyei tanács előtt XLIV. évfolyam, 73. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. március 27., péntek .Georgi Atanaszov Budapesten Pillanatfelvétel a megyei tanács nagyterméből. A híd V alóság és jelkép egy­ben: Záhonynál híd köti össze hazánkat a Szovjetunióval. Híd, mely a hétköznapi forga­lom nagyszerű példája. Itt járnak a vonatok, erre utazik kiránduló, tapasz­talatot cserélő, politikus, újságíró, mezőgazda, művész — sorolhatná:;! még a kölcsönösen át­kelők népes csapatát. Híd, mely összeköt két partot, híd, mely nagy­szerű ív két ország között. Az összekötő híd egyik ol­dalán megyénk, a másikon a Kárpátontúli terület. Aligha véletlen, hogy a barátság e két hídfője kö­zötti kapcsolat a két or­szág népei közötti viszony mérője is. A Kárpátalján most magyar—szovjet barátsági napok kezdődnek. Bemu­tatkozik megyénk művelő­dése, a múltat őrző nép­művészet éppúgy, mint a ma muzsikusa és a tánco­sa. De ott van a fiatalság a sport különböző ágai­ban is, hogy vetélkedjék, szórakozzék. Ismerősként érkezünk, kapcsolatunk mély gyökerei az elmúlt évtizedek barátságában rejlenek. A mostani alka­lom is jó arra, hogy még jobban lássanak, ismerje­nek minket, s hogy a mai magyar valóság üzenete elérkezzék az ott élő né­pekhez, köztük a magyar nemzetiséghez is. Örömmel és a viszonzás reményében teszünk ele­get a meghívásnak, hogy vendégként ott lehessünk barátainknál. Tűnhet ez ünnepnek, bár az is igaz, a hétköznapok rendszeres barátságát tekintve in­kább összegző alkalomnak mondanám. Hiszen mit érne, ha csak ünnep len­ne, s nem fedezné a kül­sőségeket az a tartalom, amely csak a mindenna­pi tisztes kapcsolatok ré­vén alakulhat ki. A híd­nak, köztudomású, két ol­dala, két vége van. De tudjuk, ezen a hídon, bár­milyen furcsa is talán a kép, egy cél felé hala­dunk. A híd két oldalán igaz, kétféle nyelvet be­szélünk. És mégis a mos­tani alkalom is tanúsítja: jól és egyre jobban értjük egymást! A mai napon magyar, kö­zelebbről szabolcs-szatmári barátsági napok kezdődnek a Szovjetunió Kárpátontúli te­rületén. Pénteken a Jósa András Múzeum néprajzi és népművészeti kiállításával kezdődnek az események, majd könykiállítás nyi- lik. Bemutatkoznak a bé­lyeggyűjtők, a sportolók, s magyar filmhétre is sor ke­rül. Szombaton magyar— szovjet barátsági estet ren-- deznek az ungvári művelő­Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására csütörtökön hivata­los, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Georgi Ata- naszov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke. Georgi Atanaszov délelőtt megkoszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét a Hősök te­rén, majd a Magyar .Nemzeti Galériába látogatott. Délután az Országházban megkezdődtek a hivatalos magyar—bolgár kormányfői tárgyalások. A szívélyes, nyílt, elvtársi légkörű megbeszéléseken a tárgyaló partnerek kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két testvérpárt XIII. kong­resszusán elfogadott határo­zatok végrehajtásáról. A gazdasági kapcsolatok hatékonyságát — állapítot­ták meg a partnerek — ered­ményesen szolgálja a szocia­lista gazdasági integráció fej­lesztésének fő irányait kije­lölő dokumentum, amelyet 1983-ban a két kormányfő írt alá hazánkban. Rámutattak az 1986—1990-re előirányzott 2,3 milliárd rubeles árucsere­forgalom teljesítésének fon­tosságéra. Ugyancsak lénye­ges feladat a gazdasági együttműködés mechanizmu­sának tökéletesítése; ennek korszerű formái — a szako­sodás, a kooperáció, a válla­latok, intézmények, tudomá­nyos szervezetek tartós, köz­vetlen kapcsolatának erősíté­se és a közös vállalatok ela­dási házban, ezen a VOLÁN táncosai és a szabolcsi szim­fonikusok is fellépnek. Ze­nészeink Munkácson is be­mutatkoznak. A táncosok Szolyván mutatják be tudá­sukat. A sokszínű esemény gazdagabb lesz azzal is, hogy barátságbusz indul Ungvárra, 30—31-én író-újságírócsoport is részt vesz az eseménysoro­zaton. A barátsági napokra sza­bolcsi párt- és tanácsi kül­döttség is utazik. Lázár György Georgi Ata- naszovval a Ferihegyi repü­lőtéren. pítása — ugyanis elősegítik az árucsere jelentős dinami­zálását. Georgi Atanaszov hivata­los bulgáriai látogatásra hív­ta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Az ülést követő tájékozta­tón Bányász Rezső kormány- szóvivői nyilatkozatot tett a közleményben elsőként sze­replő témában. — A Minisztertanács mai ülésén értékelte az idei nép- gazdasági terv időarányos teljesítését. Megállapította, hogy az 1985—86. évi kedve­zőtlen tendenciák folytatód­tak. A termelésben, a kon­vertibilis export növelésében, az importhelyettesítő cikkek előállításában a szükséges fordulat még nem ment vég­be. Az ipari termelés az elő­ző év azonos időszakához képest 1,3 százalékkal, az élelmiszeriparral együtt 1,7 százalékkal emelkedett. A termelés a villamosenergia­iparban, a vegyiparban és az élelmiszeriparban jelentő­sebben, a bányászatban, a kohászatban és a gépiparban kismértékben nőtt, az építő­anyag- és a könnyűiparban csökkent. Az építőipar telje­sítménye — főleg a januári rendkívüli hideg miatt — az első két hónapban csak­nem 7 százalékkal maradt el az előző évitől. Az idei népgazdasági terv végrehajtásának további Szabolcs-Szatmár megye minden negyedik lakóját, s minden második településé­nek sorsát érintő társadalmi kérdést, a halmozottan hát­rányos helyzetű térségek fel­zárkóztatásának hosszú távú programját vitatták meg egyebek között csütörtökön a a megyei tanács ülésén. Bá- nóczi Gyula megyei tanács­elnök köszöntötte a testület tagjait, az országgyűlési kép­viselőket, a minisztériumok, az országos főhatóságok kép­viselőit, majd a testület tör­vényesnek mondta ki, hogy a lemondás folytán megüre­sedett nagyecsedi nagyközsé­gi tanácsi körzetben Hagy- mási Józsefet, a Kelet-ma­gyarországi TÜZÉP Vállalat igazgatóját választották me­gyei tanácstaggá. Ezt köve­tően a végrehajtó bizottság tevékenységéről szóló beszá­moló vitájában szót kért Gombás Sándor, Sándor Gé­za, Német Károly és Csorna Tiborné. A testület 1987. május 16-ra tűzte ki a helyi tanácstagok időközi válasz­tásának időpontját, s a szám- vizsgáló bizottság tagjává választották Király Editet, a tiszakerecsenyi Dózsa Tsz belső ellenőrét, Lónya me­gyei tanácstagját, végül dön­töttek a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács alkotói díja kitüntetés adományozásáról. Az elmúlt évtizedek jelen­tős fejlesztései ellenére az országban — így megyénk­ben is — változatlanul van­nak olyan területek, ame­lyeknek társadalmi-gazdasá­gi fejlődése számottevően el­maradt más térségekétől. Sza- bolcs-Szatmárban 125 telepü­lést soroltak a gazdaságilag elmaradott többszörösen hát­rányos helyzetű térségek kö­zé, ahol 150 ezer ember él. Észak-Szabolcs, Szatmár-Be­megalapozása, s az időköz­ben tapasztalt kedvezőtlen tendenciák kivédése érdeké­ben ezért további intézkedé­sekre van szükség — hang­súlyozta a szóvivő. reg és a Nyírség déli, dél­keleti részének falvaiból az elmúlt másfél évtizedben több mint 26 ezren vándo­roltak el, s a 125-ből mind­össze nyolc községben nem csökkent a népesség száma. Sok az idős, kevés a fiatal, mert a kenyérkereset egyet­len színtere a mezőgazdaság, ám az elmaradott térségek­ben működő nagyüzemek az országos átlagtól 40 százalék­kal alacsonyabb aranykoro­na-értékű földeken gazdál­kodnak. Rendszeresen sújtja őket a belvíz és árvíz, több­ségük tartósan veszteséges, de még a nyereséges nagy­üzemek eredménye sem ad lehetőséget a személyes jö­vedelem növelésére és a fel­halmozásra. A 70-es évek végétől csök­kentek a beruházási forrá­sok, így az iparosítási- folya­mat nem terjedhetett ki a városok és az országhatár közötti területekre, több tér­ségben nem alakultak ki ipa­ri foglalkoztatást nyújtó kör­zetek. Rosszak a közlekedési viszonyok, kevés a szakem­ber, és hiányzik az infra­struktúra, ami kedvezőtlen lehetőségeket teremt az ipar- telepítéshez, éppúgy, mint a szakemberek idetelepítéséhez, az életkörülmények javításá­hoz. E halmozottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóz­tatására dolgozott ki hosszú távú megyei programot a ta­nács. A fejlesztések célja erősíteni a gazdasági bázist, hiszen ennek eredményeként javulhat csak a gazdálkodó- egységek jövedelemtermelő képessége, ennek révén nö- veKedhet a foglalkoztatási színvonal, s változhatnak az életkörülmények. A főbb cé­lok közé a foglalkoztatási fe­szültségek feloldását, a me­zőgazdaság jövedelemterme­lő képességének fokozását, valamint az infrastrukturális háttér kialakítását sorolták. Olyan ipar telepeséhez ad­nak segítséget, ahol a haté­konysági követelmények is érvényesülnek; azt szorgal­mazzák, hogy az ipartelepí­tés színterei a városok, vala­mint a mikrokörzetek cent­rumát alkotó nagyobb köz­ségek legyenek, hiszen azok közelíthetők meg könnyeb­ben. A városokba magasabb jövedelemtermelő képességű ágazatokat várnak, o közsé­gekbe a munkaigényesebb és kevésbé beruházási illetve infrastruktúra-igényes tevé­kenység telepítése a célsze­rűbb. Előnyben részesülnek a meglévő és jövedelmezően gazdálkodó egységek bővíté­sére irányuló szándékok és az élelmiszer-feldolgozó ka­pacitás bővítése. A mezőgazdaságban a ter­melés feltételeinek a javítá­sa a legfontosabb, tehát o (Folytatás a 4. oldalon) Színházi világnap T alán mindenkinek más-más napra esik a saját színhá­zi világnapja. Az a nap, az a pillanat, amikor felfedez­te a színházat, első legna­gyobb élményét kapta e soha nem öregedő művé- j szeti ágtól. Nem is biztos, hogy min­dig a napra is emlékszik az ember, vagy az évre. Mégis a legtöbb embernél életre szóló érzelmi-szelle­mi nagykorúságot, érést je­lent a színház befogadása, megértése. Indulatokat, ér­zéseket, gondolatokat sza­badít fel a nézőben az elő­adás, azonosít, szembesít 1----------------------------------­önmagunkkal, vagy éppen önmagunk másik énjével. Megyénkben több mint tízezer ember többé-kevés- bé tartós kapcsolatba került a színházzal, ennél is több ugyanis a bérletezők száma. S a „többé-kevésbé” azért került a mondatba, mert jó lenne, ha a bérlet nem csupán megkapott, vagy saját pénzen vett szimbó­lum lenne, hanem minden­kinél egyet jelentene a színház akarásával. Még akkor is, ha nem minden előadás nyerheti meg min­den néző tetszését. De min­den újabb találkozás újabb élményt, izgalmat ígér. És a színház nem marad — nem maradhat — adósa senkinek. Bőséges szaru ez, amelyből mindenkinek jut, a könnyed szórakozást, a zenét, a lírai játékot, a drámát, a már-már hátbor­zongató emberi rosszat is ábrázoló művek kedvelői egyaránt megtalálják, amit éppen keresnek. S a jó szín­ház tanít, szórakoztat, gon­dolkodtat, érzelemvilágun­kat pallérozza, tágabbra nyitja szemünket és olykor szívünket. Ezért is jó, hogy van egy hivatalos napja a színház­nak, minden év március 27-e a színházi világnap. De jó végiggondolni a sa­ját színházi napunkat is, mert semmi baj, ha nálunk ez nem éppen erre a napra esik ... P. G. Mától Kárpát-Ukrainában Szabolcs-szatmári barátsági napok Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékozta­tási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács az Országos Tervhivatal elnö­kének előterjesztése alapján megtárgyalta az 1987. év eleji gazdasági folyamatok tapasztalatairól szóló jelen­tést, ée meghatározta a további teendőket. A kormány határozatot hozott a tűzesetek meg­előzésére teendő intézkedésekről. A társadalmi tulajdon fokozottabb védelme érde­kében a Minisztertanács szigorította a raktári dolgozók leltárfelelősségének szabályait. Megkezdődtek a magyar—bolgár kormányfői tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents