Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-25 / 71. szám
1987. március 25. Kelet-Magyarország 3 Építkezéseink minősége Gyáranként más a szokás Jó reggelt, munkanap! Szeretem hajnalban a rádiót. A műsor nemcsak felébreszt, hanem valamikor fél öt után el is indít. Hajnali hatkor, írhattam volna reggelt is inkább, kis hadseregek indulnak haza, karikás szemű éjszakások és helyükre érkeznek az újak. Mátészalkán ilyenkor érkeznek a bejáró munkásokat hozó autóbuszok és szürkésen álmos emberekkel van tele az ipari negyedbe induló valamennyi busz. HA VALAMIVEL, A LAKÁSOK MINŐSEGÉVEL meglehetősen sok baj volt már az elmúlt években. Több próbálkozás is született emiatt: az építőipari vállalatok egy időben bevezették a minőségi premizálási rendszert, arra is lehetőséget teremtettek a tárca vezetői, hogy a beruházó csak akkor fizessen, ha a lakások, illetve az épületek jó minőségben készültek el. De vajon követ- ! kezetesen számon lehe- ! tett-e kérni a jó minőséget, { akkor, amikor kevés volt a ) kivitelező és válogathattak j a megrendelésekben? Mos- | tanra alaposan megváltozott a helyzet, ma már versenyeznek a vállalatok a munkáért, lényeges válto- j zás történt az építőanyagok I frontján is, így most reálisabbnak látszik a jobb minőségű munka megkövetelése. Ebben áll az építtetők segítségére a megyei tanácson megalakult építésfelügyeleti csoport, amelynek működését a kormány ez év elejétől tette lehetővé. Azóta elkezdődtek az ellenőrzések és ami talán még ennél is fontosabb: a helyi tanácsokkal egy olyan ellenőrzési módszert alakítanak ki, amely szerint ugyanolyan megítélés alá esik majd egy építési hiba Csengerben, mint Nyíregyházán. Mert hogy őszinték legyünk, eddig néhol jobban megkövetelték a minőséget, néhol elnézőbbek voltak a hibákkal szemben. AZ ÉPlTÉSFELÜGVELET munkájának célja és értelme az építés minőségének javítása. Az egész tevékenység erre irányul és elsősorban építtetői érdekeket véd. Nem véletlen ez, mert ha valaki 1 millió forintot fizet egy lakásért, akkor joggal várja el, hogy tisztességesem elkészített, a szabványoknak megfelelő lakást kapjon. Tevékenységük minden építkezésre kiterjed, a lakásokra éppúgy, mint az intézmények építésére, s éppúgy ellenőriznek. építőipari vállalatot, mint kisiparost, sőt a házilagos kivitelezést végző kalákamunkát is. Az építésfelügyeletről szóló rendelet előírja, hogy az ellenőrzés költségeit arra kell terhelni, aki a hibás munkát végezte. Ezzel a lehetőséggel élni kíván az építésfelügyeleti csoport, bár nem feltétlenül a szankcionálás a céljuk. Megelőző szerepre szeretnének vállalkozni, magyarul előre felhívják majd a figyelmet ellenőrzéseik során, hogy általában hol vannak hibák, így a kivitelezőnek módjában lesz erre felkészülni, ■ javítani. HA A MEGYEBEN HOZZÁSZOKNAK a kivitelezők ahhoz, hogy ezután lesz olyan szervezet, amely számon kéri az építés minőségét rajtuk, talán ennek is lesz egy bizonyos fokú visszatartó hatása. Természetesen, ha komoly, az épület állékonyságát, vagy az élétbiztonságot fenyegető hibát tapasztalnak, akkor a hibás szerkezet visz- szabontására vagy kijavítására intézkedni fognak. Tavaly áprilisban és májusban tájékoztatókat tartottak a kisiparosoknak tevékenységükről, s ekkor elmondták: mit várnak tőlük. Jó lenne, ha a kivitelezők — kisiparosok, állami vállalatnál, vagy szövetkezetnél dolgozók — nemcsak azért törekednének jó munkára, hogy a minőségellenőrzés ne találjon hibát, hanem azért, mert ha a szerződésekben többnyire első osztályú munkáért járó bért számolnak, akkor úgy tisztességes, hogy a munka is első osztályú legyen. Jó reggelt, munkanap! Műszakváltás. Átadom, átveszem. Különös, vagy talán nem is különös üzemi gyakorlat, hogy valamivel fél hat után benépesülnek a fürdők. Zuhanyozik az, aki hatkor fejezi be a munkaidejét. Pontosan hatkor érkezik, vagy két-három perccel hat előtt az, aki haitikor kezd. Előbb persze öltözik, nekikészül a munkanapnak, hogy negyed hétkor, fél hétkor tovább dolgozhassanak a gépek. Három helyszínen Nem vagyok közgazdász, következésképp képtelen vagyok kiszámítani, hogy menynyit vesztünk, veszthetünk a két idő közötti percekkel. Nyilvánvalóan, hogy sokat. Gorkij, ha jól emlékszem rá Az anya című regényében vörös szemű szörnyetegnek írta a gyárat, ami elnyeli az embereket és kibocsátja őket szürke salakként. Beszélgetek a hajnalban kijövőkkel. Kádár István, Szolnoki Ignác, Balogh Péter. Három helyszín, három üzem, Kisvárda, Vásárosnamény, Mátészalka. — Az éjszaka után? Március van, ma már talán jobb idő is. Kimegyek metszeni... Vagy két órát tudok aludni ilyenkor. Nekem az éjszakai műszak jó. Meglehetősen nagy kertünk van. Ott mindig akad dolog ... — Én megmondom őszintén, hogy azért mindig találunk egy-két órát éjjel, amikor szundíthat az ember. No bem sokat, csak annyit, ami a holtponton átsegítheti ... Gorkij gyára manapság nem szörnyűséges hatalom, egyszerű hétköznap, vörös szemeivel nem bámul ellenségesen az éjszakába. Van, mert lennie kell. „A gép megállt, elfáradt por kering...” Juhász Gyula gyönyörű verse azért is ennyire szép, mert hajnalban is igaz. Állom, ülöm. sétálom a hajnalt. Az autóbuszmegállóban csupa ismerős arc. Ök a délelőttösök, akikkel majd délután az ABC-ben találkozom. Az érkező buszokkal jönnek az ingázók, a gyárak felé még a télhez illő szürke, fekete embersorok rajzanak. A gyár elnyeli őket. Kora délután meg majd visszajönnek, akkor nem szürke-feketén, hanem dzsekibe, elegánsan, frissen zuhanyozottan. Amit a gép, gépek a műszakváltás közben álltak, az elveszett idő nem látszik az emberekben. Tény, bár gyáranként más a szokás, hogy nagyon sok helyütt váltás előtt tele vannak az öltözők, ugyanakkor jó néhányan futva érkeznek, hogy hatkor blokkoljanak. Melegváltás Van persze ellenpélda is. Végigéltem egy műszakváltást Mátészalkán a sütőipari vállalatnál. Ehhez nem kellett blokkolóóra. Az emberek, a munkások aszerint érkeztek és indultak haza. ami o munkafolyamatnak pontosan megfelelt. Nincs értelme annak, hogy a percmutatók szabjanak rr»g munkarendet. Dávid László mondta akkor: — Ahány ember, mind más. Többnyire bejáró munkások. Busztól, vonattól jönnek, buszhoz, vonathoz szaladnak. Ügy kell szervezni a munkát, hogy felesleges ideje senkinek se legyen. A dagasztógépeknél este kilenckor kezd az éjszakás, de leszedő csak tíz óra után jön, mert gyakorlatilag o munkája akkor kezdődik. Amikor az első kenyerek kisülnek. Sokféle egyeztetést és nagyon pontos törődést igényel ennek a megszervezése. De megoldható. Most voltak a nagyon nehéz téli hónapok, az emberek dicséretére mondom, hogy nem volt nálunk kiesés. Aki máskor kerékpárral, vagy busszal jött, az a szomszéd faluból begyalogolt, mert hát ez a megszokott rend. Nem állhat le a kemence, nem állhat le a gép, és nagy baj lenne abból, ha ez a folyamatosság, a műszakváltásaink rendje megszakadna. Mázsákat jelentene — Nem parancsra, de valamiképpen kialakult az is, hogy a maga munkaterületét minden ember kitakarítva, tisztán adja át az utána következőnek. Még akkor is, ha emiatt valamennyivel több a nyolc óra. Itt, ezen az éjszakán a kenyéren kívül elkészült 20 ezer kifli, 8 ezer zsemle, az előírt mennyiségben zsemlecipó, cipó, zsemlevekni, 4 mázsa házi, 5-5 mázsa kukoricás és alföldi kenyér. Akár egy fél órát is vártunk volna a műszakváltásra, az már mázsákat jelentene. Különben nem késett el senki. Hajnal. Jön a kifáradt éjszakás, érkezik helyére más. Jó reggelt, munkanap! Taláó az idézett példa is figyelmű- tető, ahol van ilyen, kár a félóra szünetért. Bartha Gábor Balogh József Ezek a mai fiatalok! emelem bo- rálátó és az ifjúságot csak csepülni tudó emberek összecsapva tenyerüket ezúttal kivételesen a címben említett mondatot elismeréssel ejtették ki akkor, amikor a televízió Kapcsoltam című műsorában a szekszárdi fiatalok 10 ezer forintos nyereményüket egy nevelőotthon berendezésére ajánlották fel. Félreértés ne essék! Én is elitélem a vandál, felelőtlen, közömbös ifjúkat. De vegyük észre azt is, ami ezzel ellentétes! Szóval, jólesett látni ezt a nemes gesztust. Sőt, tudjátok mit, szekszárdiak? Büszke vagyok rátok! Csakugyan jó srácok vagytok! (minya) A huszonéves ellök Á llunk a meredek parton, nézzük a Tiszát. Fenséges látványt nyújt most a folyó. Hatalmas jégtáblák torlódtak össze a hátán, csak a kanyar külső ívén csillan meg néhol a víz. Szikrázik a márciusi nap, lent vadkacsák úszkálnak. Elnézné őket az embe naphosszat.----Több mint két éve élet. Mílotán, de én még most sem tudok betelni a Tiszával. Berki József, a helyi tsz elnöke egy part menü fűzfának támaszkodik, tekintetével végigsöpri a tájat. Azt a tájat, melynél nincs szebb sehol a világon. Boldog ember lehet az, ki itt él, a „fíc- fás Tíszahát” talán legetraga- dóbb falujában. Nem tudom, bogy Berki József boldog-e. csak azt tudom. bogy szereti Milotát s lassan kezdik megszeretni ót is a helybéliek. Ami nagy szó, mert az itteniek nem állnak akárkivel szóba. Csodálkoztak is sokan annak idején, hogy meri elvállalni egy huszonnyolc éves fiatalember Berki József a milotaá . téesz vezetését, mely 84-ben igencsak válságos helyzetbe jutott, majd kilencmillió forint volt a veszteség.. . Az efcő évet már másfél millió forintos nyereséggel zárták, s tisztesnek mondható nyereségrészesedést is fizethettek. A milotaiiak azonban még akkor is kételkedtek. láttak ők már karón varjút... várjuk meg, mit hoz a másik esztendő! Három és fél milliós nyereséget — Rendelkezésre álltak itt .a kellő alapok — eleveníti fel az indulás nehéz hónapjait az elnök. Azt már a korábbi vezetés is látta, hogy csak a földből nemigen tudnak megélni. Megpróbálkoztak hát az ipari tevékenység meghonosításával, sajnos a menet közben szükséges profiltisztításról elfeledkeztek. Az új elnöknek — azon túl, hogy újabb ipari üzemeket indított munkatársaival — első dolga volt a termék- szerkezet váltása, a munka- fegyelem megszilárdítása. Az eredmény? A parányi, mindössze 1200 hektáron gazdálkodó szövetkezetben ma több mint háromszázan dolgoznak, jó részük az ipari ágazatban, őket dicséri a gazdaság teljes nyeresége. Az ártéren bukdácsol velünk az autó, sódert szállító teherautók húznak el mellettünk. A milotaiakat még ma is gyakran éri a vád, hogy a sóderból élnek. Az hozza a nyereséget nekik. Valamikor tényleg így volt. Most viszont amikor sok lábon álló, következetesen irányított gazdaság a milotai szövetkezet, ahová ma már nemcsak helyből, de a szomszédos községekből is szívesen járnak át az emberek dolgozni, máshonnan is jut nyereség. Felérve a gátra, látjuk, hogy metszik az. almafákat. Nemrég adták ki bérbe a tagoknak, mint ahogy ötszáz szarvasmarhának is ez lett a sorsa. A számítások azt mutatták, így jár jobban a szövetkezet. Három éve harmincnégymillió forint volt a téesz termelési értéke, az idén megközelítik a hatvan- milliót. Az elnök hatodmagával nőtt fel Szatmár túlsó felén, Kisnaményban. Mikor gimnazista lett, édesapjának, mint leszázalékolt gépszerelőnek nyolcszáz forint volt a nyugdíja. Mégis, mindegyik gyermekét taníttatta. — Az én leánytestvéreim úgy mentek férjhez, hogy egyben férjükkel vállalták, a soron következő testvér taníttatásában segítenek. Így szerezhetett diplomát Berki József is. A milotaiak erről nem tudnak persze semmit. Nem is érdekes. Csak úgy eszembe jutott az egész, s nem tudtam megállni, hogy papírra ne vessem. Mint ahogy a következőt se: Beszélgettünk, egy asszony behozta a postát. Mikor átadta a leveleket, hozzám hajolt: — Aztán jót írjon az elnökünkről! S történt mindez Milotán, ahol a köszönését se fogadják mindenkinek. Csak ha kiérdemli. Balogh Géza A MAGVAR OPTIKAI MÜVEK mátészalkai gyárában Je- remcsuk Lászlóné műszakvezető nagy pontosságú Humpb- reg mérővel határozza meg az üveg és műanyag szemüveg- lencsék dioptriaértékét. <cs) Kifejezések útvesztője EGYRE INKÁBB ZOKON ESIK, amikor hallom a következő kifejezéseket:. település, térség, lakónépesség. ‘Nem vitás, korrekt szavak ezek, a hivatali nyelvben talán még helyük is lenne, bár ezt is vitatom. Az ok egyszerű: ezek a kifejezések, szavak egyszerűen száműzik azt, ami a legfontosabb: az embert. Mert a település az lehet tanya, falu, nagyközség, város. A térség nem általában valamiféle homogén képződmény, hanem változó természet, talaj, szokás, magatartás, hogy csak néhány jellemzőt soroljak. A lakónépesség meg egyszerűen Pista bácsi, Jolán- ka, Erzsi — vagyis csupa ember. E kissé didaktikus eszmefuttatásra azért van szükség, mert szeretném ezzel azt alátámasztani: mennyire gépies, lélektelen, a körülményekkel nem számoló lesz az a döntés, mely summás fogalmakkal dolgozik, s nem érzi, nem érti, nem látja az embert. A közeli múltból elég példának hozni a körzetesítést, a faluössze- vonások nem éppen észszerű intézkedéseit, az anyakönyvek központosítását, az ellátás „lakónépesség és -sűrűség” szerinti módszerét. Más szóval: a hivatal által használt fogalom igenis pontos, ha az intézkedés minőségét, szellemiségét nézzük. Mint ahogy nagyon is jól kifejezi a hivatali szemléletet az, hogy aki mondjuk a tanácsra betéved, az állampolgár. Aligha hiszem, hogy valaha is eszébe jutott egy ügyintézőnek, hogy aki belép hozzá, az választó, az gazda, az ember, a maga sajátos életével. Tehát nem egy csupán a 10 millióból, hanem G. Az egyén. Tudom. tudományos, szakszerű, okos dolognak tűnik, ha a hivatali nyelv alkalmazta szavak mögé rejtőzik az igazi mondandó. Mint ahogy általánosabb és kényelmesebb munkaerőről beszélni, semmint munkásról, vagy éppen emberekről. Érdemes volna egyszer a nyelvvel foglalkozóknak összeülni a hivatalt csi- nálókkal, s eldönteni, miként lehet összeegyeztetni a szakszerűséget az emberséges kifejezéssel. AKI MONDJUK SZAT- MÁRBAN, egy faluban lakik, s nem lakónépesség. Mert könnyű egy sakkfigurát az e2 mezőről az e4-re tolni. De Magyarország nem sakktábla, s nem figurák népesítik be. így rossz minden, ami személytelen. Még akkor is, ha talán a szándék tisztességes. Bürget Lajos
