Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

1987. március 4. Kelet'Magyarenúg 3 /---------------------------------------------------------------------------------V Egy kiló Lada AMIKOR A SZÁMTANT OKTATTÁK, egyik alapté­telként nem mulasztották el fejünkbe vésni: két al­mát nem lehet összeadni három körtével. Miért ne, gondoltam én akkor ma­gamban, hiszen ez öt gyü­mölcs ... Azóta is zavarban vagyok, ha előadódik vala­mi hasonló probléma, a képlet ugyanis nem mindig hozható egykönnyen ilyen közös nevezőre. Nézzük a legutóbbi példát: egy zár­számadáson a műszaki ága­zatból szólalt fel valaki és azt mondta: egy kiló eke­vas kétszer annyiba kerül mint egy kiló Lada. Nem kezdtem hozzá magamban felülvizsgálni: elvégezhe­tő-e egy ilyen művelet eredményesen, ugyanis a felszólaló maga kereste a fura összehasonlítás nyit­ját. Tavaly, amikor kővé szá­radt a föld és lépten-nyo- mon szakadtak a gépek, ak­kor számolták ki mibe ke­rül a nem túl tartós ekevas kilója. Az összehasonlításra pedig az adott okot, hogy számba vegyék: mit lehet majd venni a föld termésé­ből. Aki hallott már az agrárollóról, annak nem új­ság, hogy nyomottak a me­zőgazdasági termékek árai. Ez azonban még nem len­ne ok arra, hogy ennyire „kevés” Ladát lehessen venni a befektetett ekevas­ból. Az összehasonlítás azonban nem egyszerűen az agrárollóra akar jó példa lenni. Inkább arra, hogy kinek mennyit ér az áruja. < ___________________...___________ A gépész idézett egy má­sik kiszámolni való műve­letet is. Lehet kapni kétfé­le pótkocsit: magyart és NDK-1, az árúk nem sok­ban különbözik egymástól, a várható élettartamuk azonban nagyon is. A né­met kétszer annyi ideig is szolgál. Nyilván ezt venné a tsz, de érthető okból nem lehet hozzájutni. Aki teheti azt veszi, ezért hiánycikk. Aki nem kap, vesz ma­gyart, és utána szomorko- dik a zárszámadáson: mennyit jár szólóban a te­herkocsi. Pedig az tiszta rá­fizetés. 'Ráfizetéses ez az ekevas- ügylet is, különösen, ha száraz a föld. Mondanak azonban olyat is, hogy nincs benne az az anyag, amitől fele annyit kellene cserélni. És legalább egy kiló Lada ára . ekevas elég lenne két kiló ára helyett. Ami által az is lehet, hogy egy kiló Lada a felébe ke­rülne mint így. No de mi­előtt jobban belebonyolód­nék a törtek összeadásába, abbahagyom. SZÁZ MŰVELETNEK IS EGY A VÉGE: a gyenge anyag, a rossz munka kö­zös nevező nélkül is ösz- szegződik, összeszorzódik. És ha év közben nem is mindig, ilyentájt a zár­számadások idején minden­képpen előbukkan. Megke­seríteni a mégoly jó ered­mények örömét is. Ésik Sándor _________________________________> Pályázaton nyert iskola Cjfehértó előbb belső arculatát formálja Nem éppen mindennapos eset, hogy egy község pályá­zaton nyer egy komplett általános iskolát. Különösen mai, pénzszegény világunkban nem éppen tipikus ez, ezért is ér­demel külön figyelmet. A dolog ugyanis nem olyan egysze­rű, ahogy hangzik, mármint: írtak egy pályázatot Űjfehér- tón, és melléjük szegődött a szerencse és megnyerték... — Valóban megnyerték, mint ahogy néhány más köz­ségünk is a megyében, de en­nek komoly feltételei is vol­tak — magyarázza Lesko- vics József, a megyei tanács művelődési osztályvezető-he­lyettese, akinél az indulásról tájékozódtunk. Az iskola el­nyerésére azok a községek pályázhattak, amelyek az épí­tési költség felét garantálják, gondoskodnak megfelelő ki­vitelezőről és ami a legfon­tosabb, halmozottan hátrá­nyos helyzetben lévő község­ről, illetve iskoláról van szó ... „Pénz” a föld alá A helyszínen, Űjfehértón, ahol a társközséggel együtt 16 ezer ember él — az anya­községben 14 560 a jelenlegi lakossági szám —, a nagyköz­ség külső képe keveset árul el az utóbbi évek felgyorsult tempójáról. A községi tanács elnöke, Molnár Miklós emlí­ti, az utóbbi tíz évben 130 millió forintot „tettek” a föld alá, korszerű ivóvíz és szennyvízhálózat épült a köz­ségben. Nagy dolog ez a ko­rábban sokáig az „elmara­dót” jelzővel illetett község­ben, óriási lépés az egészsé­gesebb élet érdekében. — Igen, de ez nem látvá­nyos munka, ez önmagában alig, vagy egyáltalán nem változtatta meg a község ké­pét — folytatta a tanács el­nöke. A tanács titkára, Var­ga László azt fejtegette: az előző és a mostani ötéves terv felében, öt év alatt arra törekedtek, hogy a nagyköz­ség egészségügyi ellátását te­gyék rendbe. Ez természete­sen éppúgy vonatkozik a társközségre, Érpatakra is, mint Űjfehértó'ra. Említi az egészségügyi létesítményeket, melyek már elkészültek, vagy a közeljövőben lépnek be, csakúgy, mint az óvodai fog­lalkoztatók, tantermek. — Az évtized végére vi­szont szeretnénk rendbe ten­ni az oktatás dolgát — foly­tatta a tanács titkára. — Már épül és a váza már a műútról is látszik a gyapjúszövőgyár mellett a csaknem 60 millió forintos költségvetésből léte­sülő új általános iskola, ami remélhetően hosszú távon megoldja ennek a résznek az iskoláztatási gondját. Ez ugyanis az egyik leggyorsab­ban fejlődő része a község­nek, ahol fokozatosan juttat­juk újabb és újabb telkekhez az építkezni akarókat. Az örökölt ház helyén Mi indokolta hát az újabb iskolaépítést, ráadásul a ko­Ezért is örülünk az új isko­lának ... Hogy mégsem ajándék a leendő új iskola a Mályvás- kertben, azt a község, az is­kola vezetői, tantestülete is tudja, hisz 12 millió forintot kellett „letenni” a községnek ahhoz, hogy a Művelődési Mi­nisztérium külön támogatásá­ból, a megyei elbírálás alap­ján megkaphatták a másik 12 milliót. így igazában az új iskola felét kapták a halmo­zottan hátrányos helyzetű községek, illetve iskolák szá­mára kiírt pályázat révén. De ez is főnyereménynek szá­mít, talán az ezredfordulóig megoldja a városnyi népessé­gű nagyközség iskoláztatási gondjait. Ezért még kockáz­tatni is érdemes ... — Ez pedig abból áll — folytatták a tanács vezetői —, hogy minden helyi pénz­forrást számba vettünk és amennyiben ebből nem fut­ná a garantált saját 12 mil­lióra, úgy még idejében in­tézkedünk és bankkölcsönt is hajlandók vagyunk felvenni erre a célra. S ezt teljes mér­tékben meg fogják érteni a helyi emberek, mert megbe­széljük velük, beavatjuk őket mindenbe, csakúgy, mint ko­rábban tettük a víz, a szennyvíz vagy más esetek­ben. Fogékony a gyerek H a én azt mondom a gye­reknek, hogy este nyolcra otthon legyen, akkor ő egy percet nem. késhet — hallom a vonaton út társam bor­gőzös szájából. — Egyszer kapott egy pofont, azóta nincs vele baj. Azt mondtam neki, fél hatra le­gyen otthon. Én hatra mentem a munkába, ö még sehol sem volt. Cgy kérezkednm el a munkahelyről, hogy megkeres­sem. Megyek az iskolába, sehol nincs. Az ideg egy pillanat alatt belém állt — mondja és nagyot húz a borosüvegébe í. — Gon­doltam, megnézem a kastély­parkban, hátha ott van, oszt ját­szanak. Csak nincs valami baja? — gondoltam. Hát mit ad isten, ott jön velem szembe a barát­nőjével, oszt még dudorásznak ott ketten. Azt mondja, őrsi vagy milyen foglalkozásuk volt. Hát erre én, fordulásból lekentem neki egy pofont, hogy csak úgy zúgott. — Heggel, ha hazame­gyek, kapod a többit — mondom. Mire hazaértem, már felkelt. Hát te miért keltél fel ilyen korán? — kérdem. — Azt mondtad, reggel kapom a többit —amondja, de mán sir is. — Hát képzelje, igy megje­gyezte. Fogékonyak ezek a gye­rekek. Sokkal jobban meg tud­nak jegyezni már dolgokat, mint a felnőttek — és még percekig szemmel látható büszkeséggel be­szél fogékony gyermekéről, majd újra meghúzza a borosüveget. (kertész) MÁR A NYÁRRA GONDOLNAK Győrben, a Praktikus Bőr- feldolgozó Szövetkezet dolgozói: megkezdték a gyermekszan­dálok készítését. Száznyolcvanezer párat gyártanak és szál­lítanak belőlük a belföldi kereskedelemnek ebben az évben. (MTI fotó) rábban elöregedőnek, a régi nevén Mályváskertnek neve­zett részen, amely jó két, két és fél kilométerre van a köz­ség cehtrumától. Itt épül meg a „pályázaton nyert” iskola a következő két-három év­ben. Az indok pedig az ala­pos vizsgálódás után kide­rült: a népesedési barométer jóra fordul, mind több fiatal épít itt új otthont, többnyire a régi, a szülőktől örökölt ház helyén. Antal Jánosné, a mályvás- kerti iskola igazgatója — ugyanis jelenleg is van itt is­kola, a 4-es számot viseli és toldozgatással, foltozgatással, jórészt helyi erőből gyarapo­dott eddig — nem tagadja az ellentmondásos helyzetet. — Amikor idekerültem, a hatvanas évek elején, bizony ötszáz gyerek is járt az isko­lánkba, aztán egy fokozatos csökkenés következett. Jelen­leg 326 gyerek jár az isko­lánkba, ez jóval kevesebb a korábbinál, mégis csak két műszakban tudjuk megoldani a tanítást és az egyéb ellá­tásukat. Az utóbbi években ha nem is ugrásszerűen, de növekszik a gyermeklétszám, még inkább erre számítha­tunk a következő években. Szeretet és felelősség Dicséretes rugalmasság, megalapozott vállalkozó kedv — és ezt szóval nem mond­ták ki — e sokáig elhanya­golt és nagy lépésekkel neki­iramodó nagyközség iránti szeretet és felelősség — raj­zolódik ki a megyeszékhely­től karnyújtásnyira lévő Üj- fehértón. S még épp hogy pont került a pályázaton el­nyert iskola ügyére, máris újabb pályázat alapjait ké­szítik elő: a vezetékes gáz megszerzése a tét, ugyancsak megfelelő helyi feltételek megteremtése után. A közös cél: erősíteni a kötődést, hogy szeressenek itt élni az embe­rek, találjanak megfelelő ke­reseti lehetőséget és a szel­lemi, kulturális igények ki­elégítésére legyenek helyben is lehetőségek. S csak ezután, vagy ezekkel együtt gondol­nak arra, hogy a község la­kóival együttesen átrajzolják majd a nagyközség arculatát, legalább a központját tennék markánsabbá, hangulatosab­bá akár húsz, vagy harminc régi ház lebontásával, sza­nálásával is. De ez még távo­labbi cél... Páll Géza Vlagyimir Bondarenko: ÁLMATLANSÁG Á március 8-ra' virra­dó éjjel Harpago- nov az istennek se tudott elaludni. Csak for­golódott, igazgatta a pár­nát, hasra fordult, össze­gömbölyödött, kinyújtotta a lábát, hogy az lelógott az ágyról — hasztalan. Mintha homokot szórtak volna a szemébe. Bosszú­sággal vegyes irigységgel pillantott a feleségére, aki már jó három órája fújta mellette a kását, de legott elűzte a bosszúságát. „Hol­nap az ő napja lesz — gondolta csaknem gyön­géden. — Hadd aludja ki magát...” Óvatosan felkelt, meg­igazította feleségén a ta­karót, kiment a konyhába és rágyújtott. Csak virradna már — fohászkodott magában. Odakint azonban még sö­tét volt, az éjszaka csönd­jét csupán az egymásnak feleselő kutyák törték meg. Az elmúlt nőnapokat megelőző éjjeleken sem aludt Harpagonov olyan mélyen, hogy ágyút süt­hettek volna el a füle mellett, ilyen álmatlanság azonban nem gyötörte. „Biztosan attól van, hogy még soha nem vár­tait ilyen türelmetlenül ezt a napot — nyugtatgat­ta magát —, mert még soha nem készültem rá ilyen gondosan. Igaz, jó­kora summát ki kellett adnom, de isten neki, hol­nap majd ...” Harpagonov lelki sze­mei előtt megjelent a hol­napi város: az utcák tele nőkkel, a szépnem vala­mennyi képviselője kezé­ben virágcsokor: szegfű, tulipán, mimóza, de leg­alább pár szál hóvirág. Az ő Marijája kezében azon­ban rózsák lesznek. A leg­valóságosabb rózsák! Nem holmi kis fonnyadt vac­kok, hanem pompás hal­ványrózsaszín vagy vér­vörös, bódító illatú és ök- lömnyi valamennyi. Átad neki egyszerre három ... nem, öt csokrot, három­három szál lesz mind­egyikben. Hogy illenek majd a Marija hófehér ködmönkéjéhez! Nincs az a járókelő, aki el tudna menni mellette anélkül, hogy meg ne akadna a szeme a fehér és a mély­rózsaszín isteni kombiná­cióján ... „Kíváncsi vagyok, meny­nyibe fog kerülni holnap egy csokor rózsa? —jutott eszébe hirtelen. — Tavaly a szegfű háromszálanként öt rubelért ment, a tuli­pán hét-nyolcért.. . Ró­zsát viszont nem láttam... Gondolom, minimum ti­zenkettő ... öt csokor há­rom szálával tíz-tíz rube­lért — az egy ötvenes ... Hűha! Nem is olyan rossz!” . H arpagonov határo­zott mozdulattal el­nyomta a csikket, izgatottan az ágyhoz lé­pett, s megfogta a felesé­ge vállát: — Ébredj, Marija! Mi­re bemelegítem a Zsigu­lit, megrakodunk, s be­érünk a városba, egészen világos lesz. Ott állsz majd, ahol tavaly álltái. El ne felejtsd felvenni a fehér ködmönödet. ötösé­vel hordom majd a csok­rokat. Ha történne vala­mi — nem ismerjük egy­mást. Minden csokrot ti­zenötre tarts. Ha nem vinnék, engedd le tizen­kettőre. De mozogj már! Ne felejtsd el, hogy már­cius nyolcadika egyszer van egy évben! Antal Miklós fordítása Szakmát I tanulnak A Nyíregyházi Mezőgép I- tanműhelyében ismerked- r nek meg a különböző I szakmák gyakorlati fogá- I saival a 110-es szakmun- I kásképző tanulói közül I: százhúszan. A képzés öt I szakmában történik, jól I felszerelt műhelyekben. I Képünkön esztergályos- és I lakatostanulók, jávor) O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents