Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

1987. március 18. Kelet-Magyarország 7 Vonalvégen Örökzöld téma, és honi állapotainkat ismerve még jó ideig az is marad: a telefonhelyzet. Szerkesztő­ségünket is gyakran meg­keresik az olvasók, akik természetesen arra kíván­csiak, hogy az ő utcájuk­ban, háztömbjükben, s mindenekelőtt lakásukban mikor kötik be végre az évek óta hőn áhított táv­beszélő-készüléket. Mivel ezen a téren, mint egyéb­ként sok más esetben is, általában csak a közvetítő szerepére szorítkozunk, ezért a postát kérjük meg illetékes válaszadásra. Mint ismeretes, ritkán kö­zölnek örömhírt — a pos­ta is csak addig nyújtóz­kodhat, ameddig a taka­rója ér. Aminek viszont egyenes következménye, hogy ma­gánbeszélgetéseinket a munkahelyi telefonon bo­nyolítjuk le. No, a legtöbb helyen arra azért nincs mód, hogy a vállalat, az üzem, a hivatal telefon­számlájára köszöntsük születésnapján a Montre- álban élő nagynénit. Nem egy munkáltató annak is igyekszik elejét venni, hogy az ő telefonvonalain keresztül, tehát közös költségen öntsük ki a lel­künket szegedi vagy szek­szárdi barátnőnknek, egy­kori iskolatársunknak. A kilométerekben mérve viszonylag rövidtávú, de sokszor szinte parttalan, helyi beszélgetéseknek azonban eddig nemigen volt akadálya. Olvasóink jelzései szerint néhány helyen most megpróbálják megváltoztatni a gyakor­lat által szentesített szo­kásokat. Mondanom sem kell, aligha lehet népsze- rűséghajhászássai vádolni a magánbeszélgetések kor­látozását elrendelő mun­kahelyi vezetőket — hoz­zánk sem az intézkedés méltatásának szándékával fordulnak olvasóink ... A bosszankodás részben érthető is, hiszen amíg a telefonhelyzet olyan, amilyen, addig valóban el­kerülhetetlen, hogy sür­gős, fontos mondanivaló esetén ne a munkahelyén hívjunk fel valakit. Tehát telefonálni olykor valóban muszáj, munkaidő ide vagy oda. A baj az, hogy sokszor akkor is telefonál­gatunk, amikor egyáltalán nem muszáj. Legalábbis nem olyan hosszasan. Mi azonban — mi tagadás — locsogunk, fecsegünk, tré- cselünk, hosszú percekig, negyedórákig „lógunk a vonalon”, holott érdemi mondandónk elférne har­minc másodpercben. De ugye kéznél a készülék, ráadásul használata sem a mi zsebünkre megy. És persze a munkaidőből is futja, főleg akkor, ha nem nekünk kell kivárnunk, amig az ügyintéző, eladó stb. (a gép, a szalag mel­lől nemigen lehet elugrál­ni telefonálgatni) befejezi a csevegést. A realitásokat figyelem­be véve botorság lenne azt javasolni, hogy mun­kahelyen ne lehessen ma­gánbeszélgetést folytatni. De létezik az a bizonyos értelmes középút a teljes „telefontilalom” és a fö­lösleges, terjengős cseve­gés között. Gönczi Mária HIÁNYOS VÁLASZTÉK Sokiat hallani rádióban, tévében, olvasni újságban az egészséges táplálkozásról, a barna kenyériről és ha­sonlókról. Sajnálom, hogy nemcsak barna kenyér nem nagyon warn, de fehérből is hiányos a választék több helyen. Például Nyíregyházán a Zó ja utcai boltban — amelynek pedig az udvarán sütik a kenyeret! — reg­gelleniként általában nincs 7,60-as fehér kenyér, barna pedig egyáltalán nem kapható. Sinka József Qros, Kezdő u. (Olvasónk észrevételét el­juttattuk a Nyíregyházi Sü­tőipari Vállalathoz, amely­nek igazgatója, Tajta Lász­ló véleménye szerint való­ban előfordulhatott, hogy a kérdéses üzletben már reg­gel kifogyott a 7,60-as ke­nyér. Intézkedtek, hogy az olcsóbb, egykilós kenyérből is legyen elegendő. Törek­szenek a választék bővíté­sére, a közelmúltban három új kenyérfajtával is meg­jelentek a piacon. A kérdé­ses boltban is többféle ke­nyeret árusítanak, így két- kilós fehéret, egykilós alföl­dit, továbbá házi jellegű, francia, alföldi barna és 75 dekagrammos kukoricapely- hes kenyeret.) VETÉLKEDŐ A NYUGDÍ JASKLUBBAN Fele sem igaz címmel szó­rakoztató vetélkedőt rendez­tek a nagy káliói nyugdíjas­klub tagjainak a nyíregyházi tanárképző főiskola népmű­velés szakos hallgatói. A kel­lemesen, jó hangulatban le­zajlott vetélkedő nyertesei könyvjutalmat kaptak. Kö- szönetünket fejezzük ki a já­ték szervezőinek munkáju­kért, a vidám programért, amit mindannyian nagyon élveztünk. Vajda Albert klubvezető, Nagykálló MIÉRT VAN ZÄRVA? Több mint egy éve zárva v.an az a büfé, ahol üdítőt, szendvicset, gofrit lehetett kapni. A pavilont nem sok­kal azelőtt készítették (saj­nos, a zöldterület rovására), és mivel itt van a stadion közelében, nemcsak a kör­nyék lakói, hanem a sport- mérkőzések látogatói is hasz­nát vették. Ezért sem ért­jük, hogy ha egyszer már fel­építették, miért nincs nyit­va? K. S.-né Nyíregyháza, Stadion u. AZ IGAZSÁG MÁSIK FELE A megadott rendszám alapján engem érint az a pa­nasz, amely a március 11-i Fórumban Fontossági sorrend címmel jelent meg. Ebben azt írta egyik olvasójuk, hogy állítólag arra hivatkozva nem vittem el őket a Nád utcába, mert aznap mostam le a ko­csit, és a földúton besározó- dott volna. Ez az állítás nem fedi a valóságot; készséggel elvittem volna az utasokat (habár a taxisok földútra va­lóban nem kötelesek behaj­tani), különösen ha tudtam volna, milyen helyzetben vannak — de erről nekem nem szóltak, csupán azt em­lítették, hogy egy óra múlva értük kellene menni. Ez utóbbi feltételt azonban nem vállalhattam (nincs CB-m, s ha valami közbejön, az utas ■hiába vár), ezért ők egy má­sik kocsiba ültek. Sajnálom, hogy csak utólag, ilyen for­mában kellett értesülnöm a panaszról, aminek a helyszí­nen semmi jelét nem adták az utasok, s ami csak félre­értés lehet. Nagy István magánfuvarozó Nyíregyháza, Vasvári P. u. 48. (Mivel nem voltunk jelen, természetesen nem tudjuk el­dönteni, végül is hogyan zaj­lott le a kérdéses beszélgetés a taxis és potenciális utasai között. Abban azonban iga­zat kell adnunk a magánfu­varozónak, hogy az esetleges kifogásokat célszerű ott, a helyszínen szóvá tenni, ez sok félreértésnek elejét vehe- ti.) NYUGDÍJASOK PATRONÁLÁSA A nyíregyházi örökösföldi nyugdíjasklub vezetősége és tagsága nevében köszönetét mondunk a Kelet-Szövker Vállalat szakszervezeti titká­rának és vezetőségének, hogy munkahelyi elfoglaltságuk mellett vállalták az idős em­berek patronálását, legutóbb hangulatos nőnapi ünnepsé­get rendeztek számunkra. Nyugdíjasklub Nyíregyháza, Örökösföld MIT VEGYÜNK KOMOLYAN? Ezúton kérem az illetéke­seket, döntsék el végre, hogy Nyíregyházán a Bethlen Gá­bor utcának a templommal szemben lévő oldalán, a 8-as busz egykori megállójának közelében szükség van-e azokra a jelzésekre, amelyek a gépkocsiforgalomtól elzárt területre hívják fel a figyel­met. Ha szükséges ez a jel­zés, akkor miért engedik meg, hogy a felfestett terüle­ten rendszeresen autók par­koljanak (nem egy és nem kettő!)? Ha pedig valójában fölösleges így csökkenteni a parkolásra szolgáló területet, akkor minek a jelzés? Ügy gondolom, ennek tisztázására szükség van, mielőtt más jel­zéseket is kezdenénk félváll­ról venni. H. J. Nyíregyháza AUTÓBUSZ ÜGYBEN Sok autóbuszjárat útvonala változott meg a Petőfi téri új autóbusz-állomás megépítése miatt. Nekünk, a bokorta­nyák lakóinak, sajnos körül­ményesebb, nehezebb lett a munkahelyre, orvoshoz, isko­lába való utazás, mert egyet­len Tiszavasvári felé közle­kedő autóbusz sem érinti most már a városközpontot. Nem tudunk bevásárolni, a gyerekeknek hosszú ideig kell gyalogolni, vagy más buszra szállni, míg elérik az iskolát, az öregek nem tud­nak kimenni a piacra. Kér­jük, keressenek az illetékesek valami megoldást arra, hogy a buszjáratok legalább köze­lítsék a Piaccsarnokot, a vá­rosközpontot. Hurai Jánosné Nyíregyháza, Vargabokor 18/a. Szerkesztői üzenetek Szűcs Sándor, Tunyogma- tolcs: A községi tanácstól kapott tájékoztatás szerint késő ősszel valóban szállí­tottak földet a Kölcsey ut­cába a gödrök fel töltése vé­gett. Erre azonban a hirte­len beállott tél és a fagyok miatt már nem kerülhetett sor. Amint azonban az idő­járás megengedi, gondos­kodnak a föld szétterítésé­ről, elegyengetéséről. Ebben az utca lakóinak segítségére is számítanak. Kocsis Istvánná, Máté­szalka: Panaszának végle­ges elintézéséhez még né­hány adatra van szükség. Amint ezek az adatok meg­érkeznek a megyei illeték- hivatalhoz, olvasónk kérel­mének helyet fognak adni, amiről határozatban értesí­tik majd. Nagy Béláné, Gyulahá­za: Értesüléseink szerint a mosógépet megjavították. A javítás valóban hosszas el­húzódását alkatrészhiány okozta. Koszta Dezsőné, Tisza- szalka: A temetési segély összege 2 ezer forint, amit a társadalombiztosítási igaz*- gatóság folyósít. A részle­tekről célszerű személyesen érdeklődni az igazgatósá­gon. Szabó Ferenc, Anarcs: A kollektív szerződés előírhat­ja, hogy csak az a dolgozó kaphat év végi részesedést, aki a teljes évet végigdol­gozta és az év utolsó nap­ján még munkaviszonyban állt.. Tehát csak volt mun­kahelyén tudják pontosan felvilágosítani, hogy megil­leti-e olvasónkat a részese­dés. Jeszenszki Péterné, Nap­kor: Mivel a családban az egy személyre jutó jövede­lem a háztájiból származó haszon beszámítása nélkül is meghaladja a 2500 forin­tot, ezért a tanács joggal ál­lapította meg a településfej­lesztési hozzájárulás fizeté­sének kötelezettségét. Magyar Mihály, Napkor: A Hírex Vállalat értesítése szerint magnetofonját meg­javították (felhasználva egy bontott készülék anyagát), habár a megrendelt anyagot még most sem kapta meg a vállalat. Ily módon azon­ban a magnetofon újra üzemképes. Az illetékes válaszol NEM AZ ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI SZOLGÁLAT MULASZTOTT / Lapunk március 4-i szá­mának Fórum rovatában Kis- tenyésztők gondja címmel je­lent meg egy észrevétel, amelyben az olvasó sokak ne­vében kifogásolta, hogy két­szer is elmaradt a nyulak elszállítása, mert a helyette­sítő nyírlugosi állatorvos nem jelent meg a Nyírbátori Áfész nyírmlhálydi felvásár­lótelepén. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állo­más kivizsgálta az ügyet, majd az eredményről tájé­koztatta szerkesztőségünket. Nyírmihálydiban 1986. szeptember 22-től a nyírlugo­si állatorvos hivatalosan he­lyettesít. A helyettesítő ál­latorvos annak idején sze­mélyesen kereste meg az áfész nyírmihálydi felvásár­lóját, és kérte, hogy a szállí­tást időben jelentse be. En­nek ellenére sem az 1986. no­vember 3-i, sem pedig az 1987. február 25-i nyúlszállí- tásról nem értesítették a he­lyettesítő állatorvost. Az állategészségügyről szó­ló 1981. évi 3. sz. törvényere­jű rendelet és annak végre­hajtási rendelete, továbbá az Állategészségügyi Szabályzat előírja, hogy a szállítást szer­vező és lebonyolító fuvaroz­tató a szállítást kellő időben, de az állatberakást legalább 24 órával megelőzően köteles a szállításnál eljáró állator­vosnak bejelenteni. A beje­lentésben közölni kell a ra­kodás helyét, a berakás ide­jét, a szállításra kerülő ál­latok faját és számát. A fu­varoztató arról is köteles gon­doskodni, hogy a bejelentett időpontban a nyulak a fel­vásárlóhelyen legyenek A fentiekből kitűnik, hogy a kistenyésztök panasza nem az állategészségügyi szolgá­lat mulasztásából eredt. A történtekért a felvásárlás le­bonyolítását végző dolgozó felelős. A nyúlfelvásárlást előké­szítő és szervező illetékes áfészt az állategészségügyi állomás a szerkesztőségünk­nek megküldött tájékoztatás­sal egy időben értesítette, és felhívta a szállítással kap­csolatos kötelezettség teljesí­tésére, vaLamint arra, hogy vonják felelősségre a mulasz­tást elkövető dolgozót. Félbemaradt építkezés Hz anyai örikség Váradi László dombrádi olvasónk lakásának felépíté­sét iparos nagybátyja vállalta el. Olvasónk az elvégzendő munka fejében egy nagyobb összeget át is adott neki, csakhogy a rokon már az építkezés kezdetén elhunyt. A lakás építése félbemaradt, az iparos még annyi munkát sem tudott elvégezni rajta, mint amiért felvette az elő­leget. A hagyatéki tárgyaláson az özvegy elismerte a tarto­zás jogosságát, ígéretet is tett arra, hogy ha megkapja a biztosítási díjat, akkor kifizeti a tartozást. Olvasónk azonban még a mai napig sem kapta meg az őt megillető összeget. Az elhunyt törvényes örököse kiskorú gyermeke. Ha a biztosítási kötvényben az volt meghatározva, hogy a biztosítási díjat a gyermek örökli, akkor ahhoz az özvegy nem tud hozzájutni, ugyanis ezt zárolt OTP-számlán ke­zelik. Tény ugyanakkor, hogy az örökhagyó tartozásaiért — annak az összegnek az erejéig, amit örökölt — felel az örökös, vagyis nemcsak a vagyontárgyat, hanem a tarto­zást is örökli a kedvezményezett. Mivel jogerős bírói íté­let alapján zárolt számláról is be lehet nyújtani a köve­telést, azt tanácsoljuk olvasónknak, hogy minél előbb in­dítsanak pert, és kérjék a tartozás végrehajtását. Kosa Gáborné paposi levélírónk és testvérei édesany­juk halála után szabályszerűen megörökölték az anyai va­gyont. Édesapjuk, aki az özvegyi haszonélvezeti jogot örö­költe, újra megházasodott. Ez természetesen azzal jár, hogy az édesapa elvesztette haszonélvezeti jogát, így ol­vasónk és testvérei joggal tartanak igényt az anyai va­gyon kiadására, csakhogy immár négy hónapja húzódik a per ... Olvasónk leveléből kiderül, hogy a gyermekek már pert indítottak édesapjuk ellen az anyai vagyon kiadá­sáért. A per során meg kell állapítani az ingó vagyon és az ingatlan vagyon értékét, s mivel esetleg több szakértő véleményét is meg kell hallgatnia a bíróságnak, az ilyen perek hosszadalmasak szoktak lenni, a végrehajtási el­járás meg különösen. Olvasónkat mégis meg kell nyug­tatnunk, a bíróság célja az (ebben az ügyben éppúgy, mint másban), hogy minél hamarabb döntsön. Kiss Imréné nyíregyházi lakos szülei már évekkel ez­előtt meghaltak, öten vannak testvérek. Olvasónk örö­költe az ingatlant, de nagy meglepetésére nemrég meg­tudta, hogy az örökség még mindig nincs a nevére beje­gyezve. Amikor az édesapa hagyatéki tárgyalása volt, le­vélírónk édesanyja is megjelent, hogy a saját részét is át kívánja adni, de mint kiderült, az anyai rész sincs a ne­vére bejegyezve. Az, hogy az édesapai részt kizárólag olvasónk örö­költe, csak úgy történhetett, hogy a testvérei mind le­mondtak a javára a hagyatékról. Csakhogy ebben az el­járásban az édesanyja nem adhatta át az ő részét olva­sónknak, hisz ahhoz külön (ajándékozási vagy tartási) szer­ződés kellett volna. Miután az ingatlan-nyilvántartásban édesanyja tulajdonosként szerepel, természetes, hogy le kell folytatni a hagyatéki eljárást. Amennyiben a testvé­rek most is lemondanak olvasónk javára az örökségről, akkor egyedüli birtokosa lesz a hagyatéknak. Jakó Mártonné mátészalkai levélírónk elvált a férjé­től, aki a válás után eladta a szüleitől örökölt házat. S bár olvasónk a férjével együtt közösen fizetett a ház után a férj testvéreinek, sem gyermekei, sem ő nem kapott egy fillért sem a vételárból. Levélírónk nem támaszthat a férjével szemben olyan igényt, hogy az örökségből adjon át valamenyit. Amíg él, szabadon rendelkezik különvagyonával, gyermekei nem kérhetik, hogy azt ossza meg velük. Ha azonban valaki olyan vagyontárgyat örököl, amelyből rendszeres jövedel­me van, akkor a tartásdíj megállapításánál ezt figyelem­be kell venni. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents