Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

Megsínylette a vetés a telet Á levele fekete, a töve még él Az MTI jelenti NÉMETH KÁROLY AZ V. KERÜLETBE LÁTOGATOTT Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese kedden a főváros V. kerületébe látoga­tott. A kerületi pártbizottsá­gon Szűcs Istvánná első tit­kár és Szekeres László ta­nácselnök tájékoztatta a vá­rosrész életéről. A program ezután a Pénzjegynyomdá­ban folytatódott. Németh Károly ezután a Belvárosban néhány újon­nan épült létesítményt tekin­tett meg. A program befejezéseként az MSZMP főtitkárhelyettese a kerületi PB Végrehajtó Bi­zottságának tagjaival talál­kozott. LÁZÁR GYÖRGY BÉKÉS MEGYÉBEN Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének kétnapos Békés megyei programja kedden aktívaértekezlettel folytató­dott. Az MSZMP Békés Me­gyei Bizottságának székházá­ban megtartott tanácskozá­son Szabó Miklós első titkár köszöntötte az országrész legsikeresebben gazdálkodó vállalatainak, szövetkezetei­nek vezetőit, a párt- és tö­megszervezetek, a dolgozó kollektívák képviselőit, majd röviden körvonalazta a 420 ezer lakosú megye 1987-re megfogalmazott feladatait. Az első titkár szavaihoz kapcsolódóan — saját tenni­valóikról, gondjaikról is szól­va — kilencen mondták el észrevételeiket. Szót kért a tanácskozáson Lázár György is. — Az előttünk álló legfon­tosabb feladat, hogy követ­kezetesen és a változó körül­mények között eligazodva munkálkodjunk a XIII. kongresszuson elhatározott program végrehajtásán. A si­keres teljesítés érdekében még több és jobb .munkára van szükség. A Minisztertanács elnöke végezetül a folyamatok rend­szeres, céltudatos figyelem­mel kísérésének, ellenőrzésé­nek, a felszínre kerülő jelen­ségek gyorsabb elemzésének, s a levonható következteté­sek nyomán a gyors cselek­vésnek a jelentőségét hang­súlyozta. MAGYAR—KUVAITI HÍRÜGYNÖKSÉGI TÁRGYALÁSOK Burján Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató­ja március 16—17-én Kuva- itban tárgyalásokat folytatott a KUN A hírügynökség és az MTI közötti együttműködés fejlesztéséről, a hír- és fotó­csere bővítéséről. Burján Sándort fogadta Nasszer asz-Szabah kuvaiti tájékoztatási miniszter. A ta­lálkozón jelen volt dr. Káp­lár József, hazánk kuvaiti nagykövete. Még egy ilyen kicsi táj­egység, mint a megye is ket­té tud szakadni. Egy maga­san szálló repülőgépből bizo­nyosan jól látszana, hogy Záhony—Mándok—Tornyos- pálca—Lónya vidéke, vala­mint a beregi és a tiszaháti rész még összefüggő hópap­lan alatt pihen. Az ettől dé­lebbre fekvő vidék hava már jórészt elolvadt és a hó csak foltokban maradt meg. Az elsőként említett észa­ki vidéken még a tavalyi hó is benne van az el nem ol­vadt mennyiségben. A száz­ezer hektár őszi vetés a vastag hótakaró alatt nem telelt rosszul, és a hó még ott is vastag volt, ahol azóta már elolvadt. Ahol kibukkant a vetés zöldje, ott elég szomorú kép fogadja a határba látogatót. A tavaszt várva mind sűr- vebben veszik szemügyre a táblák állapotát a szakembe­rek. A kemény fagyok feke­tére perzselték a levelek sá­sát, biztató azonban, hogy a töve még él a növénykók zö­mének. Túlságosan erős állo­mány már csak azért sem várható, mert a télbe se ment valami sűrven sem a búza, sem más őszi. Talán szerencse is volt ez, mert ha tömött, megerősödött vetést borított volna be a jeges hó, annak erősebb élet- tevékenysége miatt elképzel­hető, hogy hamarabb fogyott volna el az oxigén, jelentő­sebb lett volna a kipusztulás. Így azonban a január 13—14-i hosszan áztató ólmos eső nem okozott különösebb kárt. Vastag hóra hullott, kemév-hAzban épí­tek. Már „belakták” a fe­hérgyarmatiak azokat a la'ká­amelyben sok levegő rekedt. Egyébként is: ahol csak le­hetett, megjáratták gépekkel a kéregpáncélt és feltörték, megLevegőztették. Annyi bi­zonyos, hogy erős növény­zetnek nem lett volna ele­gendő az oxigén. A március elején jött és január közepének is becsüle­tére váló zimankó — amely idáig tartott, azért a megye és az ország nagy részén „lehúzott paplannal”, pőrén találta az őszi vetéseket. A búzáról már szóltunk, tulaj­donképpen megúszta a dol­got. Az őszi árpa, amely köztudottan érzékenyebb, sokkal több helyen pusztult ki. A repcéről pedig elmond­ható: alig maradt belőle va­lami. így a gazdaságok szak­emberei máris gondolkodhat­nak: mit vessenek az üresen maradt táblákba, táblaré­szekbe. A tavaszi vetés a napok­ban már javában kellene, hogy folyjék, egyelőre azon­ban még semmi jele és sem­mi lehetősége nincs még an­nak sem, hogy egyáltalán hozzákezdjenek. Az árpa már csak a hónap végének a fel­adata lehet, de csak valami gyors melegedés esetén. A talaj szerencsére a kedvező ősz eredményeként előkészít­ve várja a kezdést. A borsó­ról talán már le is marad­tunk, legalábbis a kora sza­kaszok egy részéről, és főhet a feje azoknak is, akik má­kot szerettek volna vetni le­hetőleg még februárban. Ve­szélybe kerül a cukorrépa idejében való elvetése is. sokat, melyek a KEMÉV jó­voltából adtak otthont a Kos­suth téren, mire eldőlt: a tér­ié. s.) ŰJ PÉNZTÁRGÉPEK forgalmazásával és garanciális javításával bővítette ki tevékeny­ségét a nyíregyházi Szigma Kisszövetkezet. Három megye: Szabolcs, Borsod és Hajdú kereskedelmi egységeinek igényeit elégítik ki. Képünkön: Temesi László beállítja a gé­peket. (Farkas Zoltán felvétele) Közös pénzből építenek az áfészek AZ IDEI FEJLESZTÉSEKRŐL TÁRGYALT a választmány Az áfészek megyei választ­mánya — amely negyedéven­ként tárgyalja az aktuális szövetkezetpolitikai és gazda­sági kérdéseket — március 16-án, hétfőn ülésezett. Napi­renden voltak a SZÖVOSZ X. kongresszusa határozatá­ból adódó feladatok, a szoci­alista munkaverseny és jóvá­hagyták a közös fejlesztési alap felhasználását. Az áfészek 1986. évi fel­osztható közös fejlesztési alapja 31 millió 732 ezer fo­rint volt. Ebből tavaly 11 egység és egy szövetkezeti közös vállalat részesült. ABC- áruházakat, élelmiszerbolto­kat, éttermet, konyhát, sütő­ipari üzemet építettek, illet­ve bővítettek. A tavalyi gazdálkodás után az áfészek nyeresége 450 mil­lió forint volt, ebből 9 milli­ót fizettek be a közös alapba. Az 1987. évi elosztható fej­lesztési alap 34 millió forint. Eddig hat kérelem érkezett a választmányhoz. A mátészal­kai áfész ABC-áruházat, kisvárdai Nyírkárászon ABC-t és presszót kíván építeni. A nagyhalásziaknak, a baktai- aknak és a vásárosnamónyi- aknak élelmiszerboltra kell a pénz. A jánkmajtisiak bekö­tőutat építenek. A választ­mány a kérelmeket elfogadta és ez közel 9 millió forinttal érinti a fejlesztési alapot. To­vábbi fejlesztésekre még 25 .millió forint maradt. vezeti Patyolat-szalon helyén ÉPÍTEK-bolt nyílik. A Kelet-Magyarországi Épí­tőipari Termelőeszköz-keres­kedelmi Közös Vállalat vala­mint a Fehérgyarmati Építő­ipari Szakipari és Szolgálta­tóipari Szövetkezet összefogá­sa nyomán egy 160 négyzet- méter alapterületű bolttal gazdagodott Fehérgyarmat., A március 16-án megnyílt bolt­ban magán- és állami épít­kezők egyaránt hozzájuthat­nak az építkezési anyagok­hoz. Az ellátás naprakészségé­hez szükség volt a városban egy megfelelő raktárépületre. Ezt, s a maga 4 milliós for­góalapját (anyagkészletben) adta a fehérgyarmati szövet­kezet. A nyíregyháziak ezt vagyoni betétként kezelik, s 20 milliós nagyságrendű árut kínálnak. Képünkön: Vásár­lók az új üzletben. Az idei műszaki hónap előkészítéséről és a tudo­mányos egyesületek nem­zetközi kapcsolatairól tár­gyalt kedden délután Nyír­egyházán a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetsége (MTESZ) megyei végrehajtó bizottsá­ga. A tanácskozáson részt vett 26 tudományos egyesü­let titkára is. 1987-ben a 23. műszaki hó­napot rendezi az MTESZ Szabolcs-Szatmár megyében, s az eseménysorozat minden év szeptemberében, októbe­rében alkalmat teremt arra, hogy a tudományos egyesüle­tek szélesebb nyilvánosság előtt is bemutatkozzanak. Ugyanakkor fontos szakmai ismeretterjesztő feladata is van a műszaki hónapnak: az egyes szakmák élenjáró ha­zai szakértői, és külföldi ven­dégelőadók, kiállítások, anké­tok járulnak hozzá a megye műszaki szakembereinek jobb tájékoztatásához. Az MTESZ megyei szerve­zete évente mintegy negy- ven-ötven szakembert utaz­tat külföldre különböző szin­tű delegációkkal a testvér­szervezetekhez. Ennél na­gyobb azoknak a száma, akik az MTESZ-kapcsolatok kibő­vítéseként egyesületi, vállala­ti csoportos utakkal jutnak el külföldre, szakmai tapasz­talatcserékre. Szovjetunió­beli, csehszlovákiai, lengyel- országi, NDK-beli, bulgáriai kapcsolatokkal rendelkezik az MTESZ megye! szervezete, ezek alapján jó együttműkö­dés bontakozott ki, különö­sen nagy érték, hogy a ha­sonló adottságú vállalatok közvetlen kapcsolatokat is ki­építettek. A végrehajtó bizottság hangsúlyozta: fokozni szük­séges a nemzetközi kapcsola­tok terén kifejtett munka ha­tékonyságát, tervszerűségét, a delegációk programját job­ban hangolják össze az üze­mek fejlesztési feladataival és konkrétabban fogalmazzák meg a delegációcserék célját. Lényegesek az utólagos be­számolók is, hogy közkinccsé tegyék a szerzett tapasztala­tokat. Bővíteni szükséges a műszakiak idegennyelv tudá­sát. A vb felhívta a figyel­met a hazai lehetőségekre is: a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, vala­mint a budapesti Francia Műszaki Tudományos Tájé­koztatási Központban szerve­zett programok jobb haszno­sítására. Z árszámadáson voltam a múltkor. A nyír- tassi—b erkeszi téesz gépműhelyében elcsende­sedett már a nép, mikor felállt a szónok, s azt mond­ta: — Énekeljük el a Him­nuszt. Mi lesz ebből? — futott végig hátamon a hideg. Hisz mióta az eszemet tudom, a Himnuszt én még csak mag­nóról, lemezjátszóról hal­lottam, s ehhez próbált meg csatlakozni néhány erőtlen hang. Ha megpróbált. Mert a többség csak némán állt, semmi pénzért ki nem nyi­totta volna a száját. S ott Nyírtasson az a szó­nok mégis elkezdte. Magnó nélkül, lemezjátszó nélkül. Csak a maga hangjára ha­gyatkozva. Nem maradt so­káig egyedül. Mind többen mondták vele, a műhely templomként csengett azok­ban a percekben ... Szép, melengető élmény­ként őriztem azt a röpke pil­lanatot, mert azt hittem, nagyon sokáig kell várnom, hogy újból megismétlődjön majd. Aztán eljött március 15-e, s Nyíregyházán meg­hallottam a 110-es számú szakmunkásképző fiainak énekét. Sajnos, minden a szokásos módon kezdő­dött. Recsegő mikrofonok, gurgulázó hangszórók ... S ekkor teljesen váratla­nul felzúgott a kórus. Mint áradó folyó öntötte el hangjuk a teret: „Kossuth Lajos azt üzente ...” Nem volt mikrofon, nem volt ze­nekar, csak a tiszta, őszin­te emberi hang. Szeretném hinni, annak a kórusnak a tagjai, azok a fiatal fiúk a Himnuszt is eléneklik egyszer. Olyan tisztán, olyan magától ér­tetődve, mint ott a gépmű­helyben azok a nyírtassi, berkeszi öregek. Balogh Géza XLIV. évfolyam, 65. szám A*A: 1,80 FORINT 1987. március 18., szerda Műszaki hónap a minőség, termékszerkezet-váltás jegyében A.x MTESZ-vb lUiDiründlén

Next

/
Thumbnails
Contents