Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

1987. március 17. Kelet-Magyarország 3 1 Rétköz művelődésének egyik központjában Kettős életet él Csonka Ottó népművelő és felesége. Mindketten a nagyhalászi Petőfi Sándor Művelődési Ház­ban dolgoznak — a férj igazgató, a feleség művészeti előadó —, de Nyíregyházán laknak, a Krúdy Gyula utca egyik szövetkezeti házában. — Falusi gyerek vagyok. Kemecsén laktunk, ott ta­nultam ki a villamossági szerelő szakmát, hat évig dolgoztam a gazdaságban, később pedig már a műve­lődési házban — magya­rázza Csonka Ottó a nagy­halász! művelődési ház iro­dájában. Mindig jobban éreztem magam a falusi em­berek között. Meghittebb, őszintébb, emberibb kap­csolatokat találhat köztük az ember, ami Nyíregyhá­zán nem nagyon alakult ki, így valójában inkább „ágy- rajárónak” érzem magam a megyeszékhelyen, ahol a lakásunk van. Itt viszont az időm javát töltöm, van egy szolgálati szobánk is, oly­kor napokig itt lakunk a művelődési házban, mert estébe nyúlnak a rendezvé­nyek. Megilletődtek Milyen állapotok voltak itt. amikor 1980-ban idejött? — Azt is mondhatom, hogy hadiállapot, mert már javában tartott az épület átalakítása, kibővítése, s nem mindenki bízott ben­ne, hogy valamikor is ko­moly hajléka lehet itt a kul­túrának. Megrázó élmé­nyem volt. nyugodtan ne­vezhetem annak, amikor a gyönyörű nagyteremben megtartottuk az első falu­gyűlést és az emberek meg­álltak az előtérben, először nem mertek beljebb menni, meg voltak illetödve. Ügy kellett őket nógatni, nyu­godtan jöjjenek és üljenek le, hisz az övék . . . Fokozatosan készült el az épület átalakítása, bővítése és ennek megfelelően, lép­csőzetesen indult a népmű­velés is — magyarázza a művelődési ház igazgatója. S érdekes módon, a szük­ségből sikerült erényt ko­vácsolni. Amíg átmeneti ál­lapot uralkodott a művelő­dési házban, a szó igazi je­lentése szerint házhoz kel­lett menni a népművelőnek és odavinni a művelődést. Így ismerte meg közelebb­ről a társközség Tiszatelek- kel együtt 8 ezer lelkes te­lepülést — Nagyhalászban valamivel 6 ezer fölötti a lélekszám —, amelyek egyik meghatározója a kenderju- tagyár, de számottevő gaz­dasági erő a helyi tsz, az áfész, a Herbária telepe ... — Így történt, hogy elő­ször ezeken a helyeken igyekeztünk közel vinni a dolgozókhoz a művelődés, az önművelés lehetőségeit. A kenderjutában rendeztük az első képzőművészeti tár­latokat, művész-közönség találkozókat, egy klubot is alakítottunk a gyári kollek­tívával. Tiszateleken pedig lelkes rajztanárok kezde­ményezésére elindítottuk az azóta szép sikereket elért gyermek képzőművészeti alkotótábort, ahová már a közeli községekből, sőt Nyíregyházáról is érkeznek gyerekek. Megkérdezni a helybelieket De nem mulasztotta el a faluba került népművelő megkérdezni a helyi lakos­ságot, mit szeretnének, mit várnak a művelődési ház­tól. milyen rendezvényekre jönnének el szívesen, ötszáz kérdőívet juttatott el a nagyhalászi érftbferfekhez és V__________________________ majdnem négyszáz vissza is jött, amiből sok mindent „kiolvasott". Két dolgot említ, amit a válaszokból tudott meg, nagyon él itt az emberekben a múlt, a - hagyományok iránti szere­tet. Erre az érdeklődésre építette az 1986-ban elindí­tott rétközi napok rendez­vénysorozatát, amely meg­lepő sikert hozott és jövő­re szeretnék az egész Rét­közre kiterjeszteni ... — Magunk is elámultunk, amikor összeszámoltuk, hogy több mint hatezer ember fordult meg a műve­lődési házban. Többen, mint azelőtt két-három év alatt. Külön is izgalomba hozta az itt élőket az a helytör­téneti, néprajzi gyűjtemény, amelyet egy előző vetélke­dő eredményeként „hordott" össze a falu apraja-nagyja. Azt sem volt nehéz ki­olvasni a közvélemény-ku­tató válaszokból, hogy az olyanfajta rendezvényeket szeretik a helyiek, amelyek praktikus, netán anyagilag is hasznosítható ismerete­ket nyújtanak. Igv váltak népszerűvé a közhasznú . szabó-varró tanfolyamok, majd a paprikatermesztő tanfolyam, amely most is él. De legalább 200—300 em­ber szerzett itt hivatásos gépkocsivezetői képesítést a művelődési ház és az ATI közös tanfolyamán. — Az előnye az, hogy nem kell Nyíregyházára járni az elméleti órákra, utazni, költeni. A művelő­dési háznak legfeljebb any- nyiban jó, hogy terembért fizet az ATI és ez sem mel­lékes. Ugyanis szükség van minden fillérre, hisz az évi félmilliós költségvetésből 100 ezer elmegy fűtésre, villanyra, 108 ezer körülbe­lül a munkabér, s a 350 ezer forintból kell gazdálkodni, a sokféle közösséget fenn­tartani, rendezvényeket fi­nanszírozni. Igény volt ugyanis a műsoros estekre is, ezért fogadtuk Soltész Rezsőtől Bodrogi Gyuláig, a Bóbita, a Vojtina Bábszín­háztól a Budapest tánc­együttesig számos együt­test, művészt. Ezekre ta­valy 100 ezer forintot köl­töttünk és még egy kis nyereségünk is maradt. Nem így ezután, éppen most ta­nulmányozom az új rende­letet, amely megköti a ke­zünket, ugyanis a január 1-től életbe lépett bérgaz­dálkodás szerint a tisztelet­díjak bekerültek a bértö­megbe, így azokat előre nem lehet megtervezni és vállal­ni... Megvalósult álmok Van hát néhány dolog, ami nem kis gondot okoz a művelődési otthon igazga­tónak, de mégsem kesere­dik el. Keresi a megoldás útját-módját,. S miközben jó érzéssel sorolja, van ter­mészetesen fekete-fehér és színes tévéjük, számítógé­pük. nyugati márkájú kép­magnójuk. S minden nap várják a pályázaton nyert színes videokamerát, hogy sok mindent megörökítse­nek és lejátsszanak majd — mondja búcsúzóul a fordít­va (városból falúra) ingázó népművelő, aki úgy tűnik, itt találta meg álmai-ter- vei megvalósításának szín-, helyét. Páll Géza Immár a harmadik szezon végénél tart a Nyírlugosi Ál­lami Gazdaság konzervüzeme. Annak idején rekordidő, alig néhány hónap kellett a kis üzem felépítéséhez, amellyel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt megteremtették a köz­ismerten almatermelő gazdaságban az ipari feldolgozást, másrészt munkát adtak a helybeli lányoknak, asszonyok­nak. Dobozba kerül a pudingalma. Jól mutatják a számok, hogy milyen fejlődés követ­kezett be a termelésben: amíg 1985-ben 70 millió forint ér­tékű termelést valósítottak meg, addig tavaly 125 millió­val zártak. A profil tovább­ra is megmaradt: gyümölcs- és zöldségfeldolgozásra ren­dezkedtek be a ma 170 em­bert foglalkoztató üzemben. Változott viszont az értéke­sítés. Amíg korábban a beru­házásban is részes Debreceni Tartósítóipari Kombinátra bízták a lugosi konzervek el­adását, addig tavalytól az ál­lami gazdaságok közös válla­lata, az ÁGKER és a Hunga- rofrüct az a partner, amely az eladással foglalkozik. Még­pedig a termelés közel fele — főleg a pudingalma — tőkés exportra kerül, angol és NSZK-beli cégekhez. A konzervüzem létrehozá­sához az is alapot adott, hogy a beruházásban tűkével részt vevő környékbeli termelő­Az almahámozó gépsor em­beri kéz érintése nélkül dol­gozik. szövetkezetek és a nyírbélte- ki. fogyasztási szövetkezet megszervezte a kistermelő­ket, akik az uborkától a mál­náig megtermelték az üzem alapanyagát. Tavaly Bal- kányban, Nyírgelsén, Nyír- mihálydiban és természete­sen Nyírlugoson is, 'saját fel­vásárlóhelyet hoztak létre, csak hogy minél zavartala­nabb legyen az ellátás. (A háztáji és kiskertek haszna pedig egyáltalán nem mellé­kes az itt élő emberek szá­mára.) Várhatóan április közepéig három műszakban termelnek. Egyrészt még mindig van al­ma, ami exportra kerül, más­részt uborkát fognak csoma­golni, szintén tőkés exportra. A zavartalan termelés érde­kében szereztek be egy alma­hámozó gépet, a második ter­melővonal indításához a szükséges berendezéseket. A szállítást pedig az idő jobb­ra fordultával már vasúton oldhatják meg. Ugyanis mint­egy 40 milliós költséggel Nyírgelsétől iparvágányt épí­tenek ki, még mozdonyt is vettek a tolatáshoz, s ez a1 négy és fél év alatt megté­rülő beruházás befejezés előtt áll. Üjabb terve az állami gaz­daságnak, hogy egy mirelit­üzemet épít. A költségeket csökkenti, hogy csatlakozhat­nak a meglévő létesítmé­nyekhez. A környékbeli mál­násokból akarnak felvásárol­ni, később meggyet és brok­kolit tartósítanának az üzemben. Ehhez kapcsolódik 30 hektáron egy málnás tele­pítése, amelynél a művelést nagyüzemi módon végzik, míg a szedést szakcsoporti formában, kézi munkaerővel oldják meg. L. B. ... Abban az időben va­lami megtizedelte a lányo­kat. Kevés volt a feleség­nek való, és sok a kérő. Ám Beruházta öreg királyának éppen ekkor kerültek eladó sorba világszép lányai. Nem csoda, hogy elárasztották udvarát a kérők. Az öreg egyenként kiállította a pó­diumra őket és vetélkedőt rendezett a királyfiak ré­szére: „Lássuk, ki mit tud? A győztesek elnyerik lánya­im kezét. A legnagyobb, Lukrécia a zenét kedveli, halljuk ki énekel a legszeb­ben?” Az egyik királyfi elkez­dett skálázni. Négy oktávot tudott csodálatos tisztaság­gal kiénekelni. A másik 10 000 népdalt ismert. Az öreg király dala a 6572. volt. Mire sorra került, az öreg már rég lefeküdt alud­ni. A harmadik királyfi csak tátogott — play back — módra, de a zsebébe rej­tett magnóról megszólalt az Elfújta a szél a dalom c. sikerszám. Az öreg király ennek ad­ta a szép Lukrécia kezét, mivel olyan süket volt, mint az ágyú. és a zenét csak a top-listákról ismer­te. A középső királylány a tornát szerette. A. királyfiak is‘ a sportban vetélkedtek éhé. Az egyik iztnhkolósz- szus 200 kilós fekve-úyo- másait nem győzték \száT molni. A másik 20 cm-re Vetélkedő állította a lécet, és a limbó- hintó zenéjére akkorát ho- morított, hogy érintés nél­kül átcsúszott a léc alatt. Sokáig úgy volt, hogy ö nyeri a versenyt, de jött egy focista, aki dekázás közben megsúgta az öreg királynak a 13 plusz 1-es totó telitalálatos tippjeit, és ezzel el is dőlt a verseny. Hiába volt ez a királyfi gyermekkorában tornából felmentve — ezzel a bevált trükkel most is felrúgta a papírformát. Végül a legkisebb lány is sorra került. Egyre ádázabb lett a küzdetem. A király­fiak szövetségre léptek egy­mással. Előre eldöntötték, hogy ki lesz a győztes. A vesztest előre és utólag kár­pótolták. Verseny közben nem volt szabad a megbeszéltre rá­ígérni. A legkisebb király- kisasszony Zsu —. akit csak Corinak becéztek. — szerette a pénzt és takaré­kos teremtés volt. A kérők is mind azt bizonygatták, hogy méltók lesznek hozzá. Az egyik valóságos bű­vész volt. Hogy eldöntse a versenyt, feldobott egy húszfillérest, és mire le­esett 20 forint lett belőle. A másik kinőtt kisdobos ru­hájába öltözött, nem ivott, nem dohányzott, nagy biro­dalma és gyomorfekélye volt. Mindenki azt hitte, hogy q nyer, de jött a meg­beszélt, aki felajánlotta, hogy társadalmi munkában Zsu mellett karban tartja az öreg királynét is holta napjáig. Mondanom sem kell. hogy ő nyert. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. — mert azt hiszik, hogy jól választottak. Pedig az ígé­retekből semmi sem vált valóra. Hát persze, mert ez mese volt.. . ... De tudod kisunokám — folytatta a nagyapó — nálunk ma már nincsenek királyok, és így nincs eladó lányuk sem. És egyre keve­sebb palota épül közpénzen. Ma az építők, és tervezők, mint a királyfiak vetélked­nek ezekért a házakért. Hogy ki tervezze, ki építse meg. Az öreg királyt ma Megrendelőnek. Beruházó­nak vagy Fővállalkozónak hívják. De abban megegyeznek a Beruháziai királlyal, hogy ugyanúgy döntik el, kinek adják a megbízást a pályá­zók közül — mint az előb­bi mesében. Aki nem hiszi, járjon utána. Kulcsár Attila Dohányfermentáló: Gépek — Nem kell a kölcsönzőbe szaladniuk a nyíregyházi do­hányfermentáló dolgozóinak, ha például Hiiti-fúróra, fű­részgépre, kisebb-nagyobb szerszámokra, eszközökre van szükségük. Mindehhez házon belül hozzájuthatnak, csekély térítés ellenében. A szolgáltatás előzménye az évtized elejére nyúlik vissza. 1981-ben vezették be a vál­lalatnál, hogy a kiselejtezett építőanyagokat — például ge­rendákat, téglát —, valamint bútorokat, írógépeket eszmei értéken a dolgozók rendelke­zésére bocsátották. Az ötlet olyan nagy sikert aratott, hogy három évvel ezelőtt le­hetőséget teremtettek a tmk- műhely eszközeinek, könnyen mozdítható gépeinek kölcsön­zésére is. Akár az irodákban, akár az üzemekben dolgozik valaki, rendelkezésére áll a szolgál­tatás. A feltétel csupán any- nyi, hogy engedélyt kell kér­ni a kölcsönzésre, s határ­időre visszavinni az eszközö­ket. Legkeresettebbek a Hilti- fúrók, valamint a különböző csavarhúzó- és kulcskészle­tek. Elsősorban házépítések­hez, valamint lakások felújí­tásához, karbantartásához és más ház körüli munkákhoz veszik igénybe a lehetőséget: éves szinten átlagosan 300— 400 alkalommal. Pótkerék A zöld Dáciás hölgy bi­zonyára azt hitte, hogy a visszapillantó tükör a fésülködést és a rú­zsozást könnyíti meg. Arra nem is gondolt, hogy akkor is jó belenézni, ha az ember fordulni akar. Mert akart, a Nyírfa mellett, mégpedig a középső sávból balra. Ami ugye teljesen szabálytalan. Logikus, hogy a belső sávon haladó busz, amely csak bal­ra akart menni, más válasz­tása és útvonala nem is kí­nálkozván, belecsúszott a Dáciába. Mit tesz ilyenkor az okos személyautós? Felméri, hogy szabálytalan volt, fi­gyelmetlen, ésszerűtlen. Ki­száll, okmányt cserél a bu­szossal és minden megy a maga útján. Nem így a Dá­cia férfiutasa, aki a vezető hölgy mellett ült. Kiszállva szidta a buszost, hőbörgött. Mintha nem ő lett volna a hibás. Azaz a nagyságos asz- szony. Világos, kihívták a közlekedésrendészetet. Az okosság, a saját hiba beis­merése intelligencia dolga. Ezt azonban még nem adják úgy az autóhoz, mint a pót- kereket. (bürget) Város—község védő és szépítő társaság Város—község védő és szé­pítő társaság alakul már­cius 20-án Záhonyban. A társaság azt a nemes célt tűzte ki feladatául, hogy ösztökélje, mozgósítsa a zá­honyiakat azért, hogy szebb, emberibb környezetben élje­nek. A. magáért beszélő fel­hívásból minden megjegyzés nélkül csak egy mondatot idézünk: „Ne várjunk mindig másra, másokra, irányításra, határozatra. A szemét, a pi­szok mindenkié. Azt csak mi takaríthatjuk el.” Jó volna, ha a felhívásnak máshol is lenne foganatja. MÁTÉSZALKA: Új ügyfélfogadási rend Március 1-től megváltozott a Mátészalkai Városi Taná­cson az ügyfélfogadási rend. A tanács szakigazgatási szer­vei hétfőn reggel 7,30-tól dél­után 6 óráig, csütörtökön 7,30-tól délután 6 óráig, szom­baton réggel 8 órától déli 12 óráig tartanak ügyfélfoga­dást. Az ügyfélszolgálati cso­port: hétfőtől—csütörtökig reggel fél nyolctól délután 4 óráig, pénteken pedig reggel fél nyolctól fél négyig fogad­ják az ügyfeleket. A tisztség- viselők csütörtöki napokon felváltva reggel 8 órától 10 ófáig, ps, déljitán 4 órától 6 qráig. tartapajv fogadóórát hi­vatali helyiségükben. Városban lakik - falun dolgozik I Konzervüzem a gazdaságban I (lugosi dollmok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents