Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

1987. március 16. Kelet-Magyarország 7 gas dobja a két személy Néh; szór, idegesen a padló­hoz >geti a labdát. Célzás — pont' találat! Az ellentétek vonzzák az em­bereket. Tatos tanár úr, akár egy fejedt in ül a bírói asztalnál. Bízta' mosolyog, dühöng ahog> "n éve teszi a palánk alatt. Szíves .ben örül a kisebb siker­nek, r. et a nagyobb kárára. Ez már a mesékben is így voít. A kekek ügyes irányítója, gyors is mint a csík. Vele szem­ben egy testes, kövérkés iú a testőr. A játékosnál (dr. Angyal Géza) a labda, ellenfele (Sán- dorffy Gergely) kitámad, egy igazi kosaras testesei, a játékos már a palánk alatt jár. Az őr­zője kissé zavartan néz utána: hát ezt hogyan csinálta? Perce­ikig derül a közönség. Van ezen p mérkőzésen min­den: korszerű alakítás, triplát érő dobások, zsákolás, sőt — még visszabeszélés is. Ügy mint régen — tíz-tizenöt évvel ezelőtt — az osztály meccsek alkalmá­val. II. félidő . . . Jobb a kék mezes csapat. For­más indítások, kosarak, trükkös cselei . Az ellenfél megpróbál egyenlíteni . . . Hiába! A Fortuna úgy látszik itt . is részrehajló. Azaz, egy pillanat, s az egyik játékos eldugja a labdát. ,,Egyenlíteni!” — hangzik a bíztató szó. Hosszabbítás kell! Valami jc „szellem” az utolsó pillanatra a zöldek kezébe vará­zsolja a labdát. . . Nem lett hosszabbítás. De volt ölelkezés — és vége. Ezt a mérkőzést nem jegyzik ugyan szakberkekben, mégis je­lentős. Az iskola megalakulása óta. évente egyszer — március 15-én — találkoznak, a Krúdy Gimnázium hajdani és mai ko­sarasai. Közülük többen az élvo­nalban játszanak, de hazajönnek néhány órára, várja őket az al­ma mater és a „nagy” mérkő­zés. Mi. akik jókat nevettünk és tapsoltunk a Krúdy tornatermé­ben, :sak azt tudjuk mondani: „Csak így tovább fiúk!” Ilyen lelkesen akkor is, amikor már nagyapái: lesztek! Kovács György A svédek ötlöíték ki két éve ezt a fajta motorozást, amely ro­hamosan népszerű lett Angliában is. Merőben más, mint a hagyo­mányos jégmotorozás, hiszen olt szöges gumikkal és a salakmo- torpályához hasonló méretű kö­rön tart a csata, gyorsasági ka- nyarstilussal, szinte ráfeküdve a jégre. Az új, teremjégmotorozás színhelye egy jégkorongpálya. Legutóbb a svájci Flimsben ren­deztek ilyen versenyt, amelyen két magyar fiú is rajthoz állt. A nyíregyházi Petrikocics József és a debreceni Tihanyi Sándor. (A peches Petrikovics, akinek már két hosszabb ideig tartó kül­földi útja — az angliai profiszer­ződés és az argentin turné — maradt el önhibáján kívül. Öt és még sokakat kevésbé kárpótol a tény: a bürokrácia, a szervezési ügymenetünk, netán a személyes érdekeltségek jó néhány sportág­ban raknak féket jó, és hasznos elképzelésekre.) Ez a március 7—8-i verseny tu­lajdonképpen szakmai hírverő volt, hiszen a kontinensen még sokan jogtalanul idegenkednek az. ilyen versenyektől — kezdte élménybeszámolóját Petrikovics József. — Attól félnek, hegy tönkreteszi a jeget, illetve a jpg- készítő berendezést. November­ben egy tíz versenyből álló so­rozatot szerveznek, amely Frank­furtban kezdődik és lehet, hogy egyik állomása a Budapest Sport- csarnok lesz. Ezért főképpen a szakembereknek szólt a bemuta­tó, amely egyben óriási közön­ségsikert is aratott. Természetesen a gépeken szük­ség volt néhány átalakításra. A legfontosabb: a gumik kiálló bütykeibe egy hétköznapi lemez­csavart raktunk, amely mindösz- sze négy-öt milliméterre áll ki. A motort „átkarburáltuk”, vál­toztattunk az áttételen, valamint a sárvédők meghosszabbításával egy védőrács került a kerekekre. Ennyiből állt a módosítás. A ver­seny színhelyén, a jégkorongpá­lyán egy mozgatható belső pa­lánkkal és szalmabálákkal alakí­tották ki a pálya belső szélét. Mindkét napon húsz-húsz fu­tam volt, négy-négy versenyző­vel, futamonként négy körrel. A motorozásnál tulajdonképpen a salakos technikát kell alkalmaz­ni, a jégre ültetve. Leginkább a start különbözik, jóformán gáz nélkül, a kuplungot lassan fel­engedve kell rajtolni, ellenkező esetben kipörög a kerék és egy helyben forog. Éppen ezért úgy tűnt, mintha lassított felvételben, a megszokott hangzavar nélkül startolnának a gépek. A bal lábá­val mindenki besegít az indulás­nál, az amerikai és angol nagy­menők már szeges talpú csizmát használnak, így nagyot tudnak lökni magukon az indulásnál. A kanyarban — jóformán egyenes nélküli a pálya — pedig nem borítani kell a gépel, hanem hir­telen „betörni’. A szombati verseny előtt négy próbakörön és a startpróbán kóstolhattuk meg a jeget. Az el­ső futamban alaposan elstartol­tak mellettem, a negyedik let­tem. Utána mindig tanulva vala­mit, futamonként egy helyet lép­tem előre, a negyediket megnyer­tem. Az - ötödikben már „kokas- kodtam”, összeakadtam az egyik Ma:MYVSSC közgyűlés K.svardan az FTC! A technika legapróbb nagysága kétségtelenül az a pöttömnyi autómodell, amelynek a súlya alig több százötven dekánál. Hogy manapság nem a hatalmas méretek jelentik a mindent, az abból is látszik, hogy a szóban forgó modell a ma­ga 3,5 köbcentiméteres űr­tartalmával százhúsz kilo­méter sebességgel repeszt. Ahhoz, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a pompás kis Forma I-et és gazdáját, egyben a vezető­jét, nem kell messzire utaz­nunk. Ha ellátogatunk az v_------------------------------------------­nosztalgia-rangadó! Az iskola ko­rábbi diákjaiból álló csapatok tagjai hatalmas biztatást kap­tak : „Hajrá Makszin!”... „Hajrá Szalai!” Banner László igazgató .arcáról öröm sugárzik. „Ez itt Ferkó Vili, ő Kovács Sanyi, az a hosz- szú legény pedig Asztalos Feri. Az eltelt évek során sokat vál­toztak, alig ismerek rájuk.” Színek a mérkőzésről... I. félidő 6. perc: A kék mezes „Krútíysok” támadnak. Valaki szabálytalankodik, rövid vita: ki jöjjön be helyette? Hangok: „Orosz, meg Kóródi . . Büntető: összpontosítás, emel­kedés — kosár . .. Zeng-zúg a terem, többen az ajtóból bíztat­nak. Három perccel később minden megismétlődi': a terem másik ol­dalán. A többiekhez képest ma­Az SZMT székhazában tartja ma délután 15 órától a Nyíregyházi Vasutas-Spar- tacus Sport Club küldöttköz­gyűlését. Az ülésen a sport­egyesület elnöksége számol he az 1985—86. évbén végzett munkáról és eredményekről, valamint a számvizsgáló bi­zottság az SC pénzügyi, gaz­dasági tevékenységéről szói. Barátságos mérkőzés keretében március 18-án szerdán Kisvár­dán szerepel a Ferencváros NB I-es labdarúgó-csapata. Ellenfele a megyei I. osztály listavezetője, a Kisvárd-ai SE együttese. Az előzetes hírek szerint á zöld-fe­hérek teljes csapatukkal érkez- ’nek. A találkozó színhelye: a Bessenyei György ' Gimnázium sporttelepe, kezdési idő 15 óra. A kosárlabda Krúdy Kapa ’87 győztes csapata. Kanyarvétel a svájci jégen ... sráccal és buktam. A vasárnapi versenyen pedig többet akartam, és ezért többet is buktam. Ak­kor már hiányzott belőlem az előző napi óvatosság. Ez. a sportág nemcsak a kö­zönségnek látványos, mi verseny­zők is nagy kedvvel motoroz­tunk. Egyrészt a holtidényben gépen ülhetünk, másrészt ver­seny közben mi is szórakoztunk egymás akrobatamutatványain. A jég közismerten sikamlós és sok­szor mókás. artistaszégyenítő testtartásra volt szükség ahhoz, hogy a motoron maradjunk. Elég egy rossz mozdulat, máris pör- dül a gép, s a versenyző szembe­találja magát a többiekkel. Szó­val hasznos, látványos, jó buli volt. Remélhetőleg ősszel a ma­gyar közönség előtt is bemutat­kozhatunk. Mán László A VILÁG SPORTJA Megszületett a Davis Kupa bombameglepetése: Spanyol- ország kiverte az NSZK-t, miután az utolsó mérkőzésen a kétszeres wimbledoni baj­nok Boris Becker sima, 6:2, 0:6, 6:2, 6:3 arányú vereséget szenvedett. A spanyolországi városban gyorsasági motorkerékpáros EB-fut.amat rendeztek, az el­sőt az idén. A 80 köbcentis kategóriában Juhász Károly, a Zalka Máté motorosklub versenyzője a negyedik he­lyen végzett (26:31,18 p), első lett a spanyol Julian Mirsl- les (26:16,49). Juhász eredmé­nye kétszeresen is értékes. Egyrészt, azért, mert ő az el­ső magyar motoros, aki EB- futamon pontot szerzett, más­részt pedig az egyetlen, volt a mezőnyben, aki nem vala­melyik gyári csapat tagja­ként szerepelt, hanem széria motorkerékpárral. A játékvezetői duó szabályos öltözetben érkezik a pályára, ahol már várja a két együttes. A csapatkapitányok kezében pár szál virág, zászló. Gyorsan el­rendeződnek a csapatok, felhar­san az „éljen”. Fényképezés, nosztalgia . . . Szóval minden úgy, mint a nagy nemzetközi ta­lálkozókon szokott történni. És hogy a mérkőzésről ezóló tudósítás mégis eltér a szokott- I tói, ennek oka csupán az, hogy mindkét csapat neve egyformán: Krúdy. Ez a két gárda nem a i BS-ben, találkozott egymással, még csak nem is Njúregyháza ! legelőkelőbb sportporondján. A ; Krúdy Gyula Gimnázium torna- ! terme volt tanúja ez izgalmas 2X20 perces küzdelemnek. Nem | tévedés — valóban 2X2C percről van szó, hiszen az itt zailó ko­sárlabda-mérkőzés, hagyományos Autója 120-szal repeszt — mégis gyalog jár MHSZ nyíregyházi városi modellező klubjába, máris megpillanthatjuk a híres, rádióirányítású gépkocsit, s tulajdonosát, ifjú Pócsik Ti­borit. Miután először találkoz­tunk a neves autóval és 17 esztendős gazdájával, a kí­váncsiság sok kérdésre kényszerít bennünket. A legelső kérdés természete­sen az autót illeti. — Mennyit tud ez az ap­róság? — Benne van mindenkor a 120 km óra sebesség. Saj­nos nincs hozzá megfelelő pálya, ezért nem tudom be­lőle a maximumot kiprésel­ni. Apró kerekeinek még az utcai aszfalt is göröngyös. A kisautók építésében Szabolcs-Szatmár valóságos bázis, több klubban foglal­koznak a parányi négykere­kű masinák építésével. Pócsik Tibor mint repülő­modellező kezdte, majd egy másik ágban, a hajómodel­lezésnél kötött ki. Ma is>(;z az igazi versenyszáma, meg­szállott hajómodellezőként ismerik. Csakúgy, mint édesapját, aki sokat segít az apró járművek építésé­nél. Eddig a „hajósok” kö­zött a legeredményesebb nyíregyházi modellező: 1984-ben a Nagykanizsán rendezett FSR hajómoöell- világbajnokságon az ifjúsá­giak mezőnyében hatodik lett. Közben a hajó és az autó között ingázik, hol ez­zel, hol pedig a másik esz­közével versenyez. Megépült az egyik kocsi, aztán a másik, van elektro­mos hajtású és robbanómo­toros, egy szép napon meg­született a leggyorsabb: Senna Lotus-Renaultja, eredeti Forma I kivitelben. — Több mint kétszáz órát kell dolgozni egy-egy mo­dellen — mondja a fiatal versenyző. — Bizony akad­nak problémák is olykor, meg az alkatrész is nagyon drága. A szaktudás adva van Pócsikék ügyes kezei által, a helyes áttétel kiala­kítása, a gumikerekek elké­szítése, a forgó- és csúszó­felületek összemunkálása mégis nagy figyelmet köve­tel. Meg kell dolgozni érte, hogy később, a versenyen stimmeljen minden. Néhány kérdés azonban még hátra van. — Mi az ára egy házilag készített modellnek? — Több mint harminc­ezer forint, a ráfordított babrás munka értékét nem is számolva. Sok vagy kevés? Néző­pont kérdése. Ha összeha­sonlítjuk az igazi autók árával és ha figyelembe vesszük, hogy az igazi gép­kocsik lényegében lassúb­bak. Érdekes fiatalember Pó­csik Tibor, a 110-es szak­munkásképző intézet har­madéves szerszámkészítője. Jelenleg hat különböző gépkocsija van — mégis gyalog jár. Mert csak mo­delljei vannak és igazi autó­ja nincs. De ha lenne is, az igazival semmire sem men­ne a parányi autók verse­nyein. Kovács Üiőröplabdások az aranyéremért küzdenek Jégmitorozás egy svájci teremben A pécsi ülőröplabda-világbaj­nokság után a sportág polgárjo­got nyert hazánkban. Addig is olvashattak a szurkolók a la­pokból a mozgássérültek játéká­ról, de a szabályokat nem ismer­ték. Sokan el sem tudták kép­zelni, hogy játsszák, ráadásul azt hitték, tolókocsiból ütik a röplabdát. A tévéközvetítés a VB-ről minden találgatást elosz­latott. Ennél jobb propaganda nem is kellett, amihez hozzájá­rult, hogy a magyar válogatott ezüstérmet szerzett. Legjobbjaink között hárman játszottak a Nyíregyházi Pire- mon I. csapatából: Kekecs Mik­lós, Laczkó Lajos, Léka -István. A negyedik nyírségi, Szécsényi Lajos az utolsó pillanatban ma­radt ki az együttesből, amikor a 14-es keretet 12-re szűkítették. A sikeres VB-szereplés után beszélgettem négyőjükkel. Egy­öntetűen mondták: szeretnék megszakítani a sokszoros magyar bajnok Halasi Olivér SC egyed- uralkodását, és megnyerni a baj­nokságot. Hozzátették, már sokszor játszottak velük, eddig összesen négy játszmát nyertek tőlük. Bár a két csapat magasan ki­emelkedik a mezőnyből, a múlt heti MNK-döntő még azt bizo­nyította, van pótolni valójuk a nyíregyháziaknak, és egyelőre be kell érniük az ezüstéremmel. A Halasi 3:0-ra nyert, és csak az első játszma hozott színvonalas csatát. — A lebegtetett és a horognyi­tásokat rendre „lenyelték” a mieink — értékelte a Piramon I. fináléban nyújtott játékát Szalay Erika, a csapat edzője. — És még nem hitték el, lxogy a nagy rivális ellen is tudnak jól játszani és el tudják ütni a sánc mellett a labdát. Ebben javul­nunk kell. Egy hét múlva kezdődő baj­nokságban a Piremon I., a Ha­lasi, a Nagykanizsa, a Szombat­hely, az Eger és a Pécs társasá­gában küzd az 1—6. helyért, míg a Piremon II. csapata (itt ját­A Piremon I. csapata, balról. Felső sor: Léka István, Do­mokos András, Szalai Erika edző, Szabó László. Alsó ser: Gál János, Szécsényi Lajos, Kekecs Miklós, Laczkó Lajos. (Fotó: Császár) szik az egyetlen női ülőröplab- dás Nyíregyházán, Szegedi Bor­bála) a 7—14. helyért játszik. A felső házban az első és a máso­dik helyre bérelt jegye van a Halasinak és a Piremon I-nek. De hogy milyen sorrendben, azt a májusi utolsó mérkőzés dönti el. — Sajnos valamennyi meccsün­ket Budapesten játsszuk — mondta a szakvezető, aki har­madik éve irányítja az együttes szakmai munkáját. — Pedig ide­haza több reményünk lenne a győzelemre, az aranyérem meg­szerzésére. Kárpótlásul a szur­kolóinknak május végén a me­gyeszékhelyen és Vásárosna- ményban két válogatott mér­kőzést szerveztünk Magyaror­szág és Jugoszlávia között. Ezen kívül idén kilépünk a nemzet­közi porondra, októberben a Halasival együtt indulunk a Bajnokcsapatok Európa Kúp*' jának küzdelmeiben, am« Hollandiában rendeznek. Máthé A tan indul a BEK-ben 0 „nagy" mérkőzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents