Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
1987. március 16. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére A (három-)milliomosok szakcsoportja Telefonom ezen a héten a legtöbbször telefonügyben csördült meg. Visszamenőleg átlapoztam néhány hétfői számunkat, hogy megnézzem: kollégáimnál is ugyanez ügyben érdeklődtek-e sűrűn az olvasók? Nem csalódtam. Változatlan, sőt inkább növekvő a várakozók sora. Fekete Lajosné kérdezte Nyíregyházáról a Vasvári Pál utcáról: miért kapnak a Dohány utcaiak hamarább telefont, mikor ők tavaly költöztek? Győri Jánosnétól, a posta illetékesétől kaptuk a választ. A Dohány utcát a Kossuth utca felől látják el vonallal, és ennek műszaki okai vannak. így nem lehet a Vasvári Pál utcán bővíteni. Simon Zoltán a Vasvári Pál utca 73-ból írt levelet, szintén telefonügyben. Ezt a házat nevezik Cas- cósnak, a tízemeletesek egyike. Sajnos idáig sem ér el a vonalbővítés — világosított fel bennünket a posta. Balogh Antal Sóstói út 5/a alatti lakosnak 15 esztendős a telefonigénye, ’85-re ígérték a bevezetést, aztán egy évvel későbbre, telefon még mindig nincs. A felvilágosítás így hangzott esetében: a rácsatlakozást kell megoldani, amit a lakók is kezdeményezhetnek. Csabai Sándorné a Móricz Zsigmond út 25-ből nehezményezi, hogy lépcsőházukban úgyszólván mindenki kapott már telefont, ő nem, pedig ő és férje nagyon fontos szolgáltatást végző kisiparos. Hozzátette még, hogy vonal is lehet, mert a lépcsőházból nemrég elköltözött egy. telefontulajdonos. A válasz: az elköltözött lakó vonalát egy olyan igénylő kapja, aki még náluk is előbb adta be kérelmét. Más. Horányi András Kalevala sétány 28. szám alatti lakos szeretné tudni, mikor válik lehetővé városrészükben a nyíregyházi tv vétele? Az ottlakókon múlik — mondta Pás György, a Modul igazgatója. A nagyrészt Lakszöv-beruházásban megvalósult építkezésen a mai napig nem rendelték meg a hálózat kiépítését. Külön-kü- lön pedig nem gazdaságos sem a lakónak, sem a Modulnak a vonalépítés. Pál Endre előfizetőnk Őrösről a Bem József út 17-ből telefonált: lesz-e Oroson földgáz, és ha igen, mikor? Belátható időn belül nem — világosított fel bennünket Kovács István, a TIGÁZ kirendeltség-vezetője. A közelmúltban nagyobb hálózatbővítés egyedül a borbányai „lakótelepig” volt, mást nem terveznek. „Reménytelen olvasónk” panaszolja, hogy hamarabb számította megkapni a Merkúrtól Wartburgját, mint 1987, de nem biztatják csak a jövő esztendővel. * Nem tudom, megvigasztalja-e saját tapasztalatom: az enyém egyéves, azt írták annak idején, hogy egy évre jön meg, aztán fél év elteltével jött az értesítés, menjek érte, de azonnal. Kívánom, járjon így Ön is. Molnár Katalin Fényeslit- ke, Váci Mihály út 19. alól azt írja, hogy a közelmúltban vásárolt hősugárzóját a kisvárdai Ramovill nem javította meg határidőre, amikor pedig ezt szóvá tette, sőt Ésik Sándor újságíró válaszol cserekészüléket kért, durva hangon utasították el. A kisvárdai Ramovillra éppúgy, mint bármely más szolgáltató szervezetre érvényes valamennyi ide vonatkozó írott jogszabály, beleértve a cserekészülék adásának a kötelezettségét, valamint minden íratlan udvariassági előírás, ami nélkül szolgáltatni reméljük nem lehet már sokáig. Szakos János Nyíregyháza, Folyóka út. „Ide hordják a szemetet műanyag zsákokban és csak ledobják az út szélén .. „Az semmi! A szemtelenség csúcsa, hogy a Köztér telepe elé is hoztak már, de fel is jelentettük őket” mondja Soltész József igazgató. A vállalatnak egyébként legalább félmillió forintjába kerül a „zugszemetelők” utáni takarítás. A kedves olvasó tehát jegyezze fel az illető rendszámát, és tegyen feljelentést a közterület-felügyeletnél. Legalább ötezer forintja bánja majd a rendét- lenkedőknek. H. Z.-né Nyíregyháza, Géza út 20. Közterület-e a háztól a közútig terjedő földdarab? Kinek a feladata a parkosítás, a rendben tartás? Ha rám hallgat, asszonyom, nem várja meg ennek tisztázását, hanem ön és lakótársai hozzáfognak környezetük szebbé tételéhez. Ha pedig közben feltűnik még valaki segítő szándékkal, mondjuk a város képviseletében, még szebb lesz az eredmény. Buzsáki László nevű nyíregyházi olvasónk elmesélte, hogy iskolás gyermeke papír- gyűjtését figyelemre méltó „ésszerűsítéssel” szervezték meg. Eddig a papírt bevitték a gyerekek az iskolába és az összegyűlt mennyiségért eljött egy teherautó. Most mindenki külön-külön elviszi a pakkját a MÉH-be és a pénzt viszi az iskolába. További „egyszerűsítésként” el tudom képzelni, hogy papírt se kelljen gyűjteni, csak egy bizonyos összeget befizetni ezen a címen. Végezetül: számos levelet és telefont kaptam a megye- székhely Guszev lakónegyedének állapotáról, az ott élők hangulatáról, életkörülményeiről. Gondolom nem elégednének meg válaszként ebben a rovatban néhány mondattal. Visszatérünk panaszaikra. Angelika, lestyán és a többiek... A tagság soraiban található idős, nyugdíjas ember, rendőrtiszt és még sok minden más rendű, rangú ember. Ami összeköti őket: a gyógynövények ismerete, sze- retete. Nyíregyházán a közelmúltban tartotta zárszámadását a Gyógynövénytermesztési Szakcsoport. Az Áfész keretében működő szervezetnek hetvennél is több tagja van, és teljes forgalmuk az elmúl* esztendőben meghaladta hárommillió forintot. Elnö kük, Gombos József, aki egyúttal a Herbária Vállalat megyei felügyelője, beszélt a zárszámadás után munkájukról. — A tagság körében az egyik legnépszerűbb ágazat tavaly a macskagyökér volt. Ennek a drogja az ember által ismert legjobb természetes eredetű nyugtató, belőle készül a Valeriána. A termesztése nem tekint vissza nagy múltra, a felfutása talán fél évtizedre tehető. A szakcsoport élen jár a fontos gyógyszer-alapanyag termesztésében, ezzel kiegyensúlyozottabbá válik a gyógyszergyár ellátása. Korábban ugyanis nagyrészt a vadon termő növény gyűjtésével jutottak hozzá a macskagyökérhez. ök azonban tavaly már hét és fél hektárf" béreltek az orosi Váci Mihály Termelőszövetkezettől. Ehhez hozzá kell számítani a tagok művelte más földeket is, sőt azt a mennyiséget, amihez más úton jutnak hozzá. Felvásárolják ugyanis a megye többi részén termett macskagyökeret, szárítás céljából. A drog átvétele szárított formában történik, és van, aki nem rendelkezik az ehhez szükséges szárítótérrel. — Nemcsak macskagyökérrel, hanem mással is, foglalkozunk, különösen fontos üzletágunk a nyers felvásárlás. Van ugyanis számos mező- gazdasági termelőszövetkezetnek és állami gazdaságnak olyan dohányszárítója, amely az év minden szakában nincs kihasználva. Ezeket kibéreljük, és bennük végzünk szakszerű szárítást. Ami pedig a termesztést illeti, újabb és újabb gyógyító hatású növény szakszerű termesztését szeretnék meghonosítani. Tavaly sikeresen próbálták ki a még kevéssé ismert angelikát. Erről tudni kell, hogy enyhén borsos illatú fűszer, amely különösen sültek ízesítésére alkalmas. Hasonló próbának tették ki a lestyánt, amely egy régené- ben nagyon elterjedt, a magyaros konyhához szorosan hozzá tartozó fűszernövény volt. A szakcsoport szorosan együttműködik a Herbária Gyógynövény-kereskedelmi és Termeltető Vállalattal. Tőlük kapják a szükséges vetőmagot és a termést is ennél a cégnél szerződhetik le. így talán érthető, hogy a tagság miért éppen a 25 esztendeje itt dolgozó Gombos Józsefet választotta elnöknek. — Nagyon fontos az a termeltetési és átvételi biztonság, amit a Herbária a szakcsoportnak nyújt —, kezd az elnök felügyelői munkájáról is beszélni. — Vannak ugyanis kalandor zugfelvá- sárlók, akik az üzletünket rontják. Megtudván a világpiac legújabb árait, körbejárják a megyét, esetenként még szakcsoportunk tagjait is megkísértik. Ránk ígérnek öt-tíz forintot, és elviszik az egyébként nálunk leszerződött anyagot. Tavaly például a mórmályvából kerekedett nagy zűrzavar, még az önök lapja is írt róla. Való igaz, szerte a megyében nagyon becsapódott egy sereg termelő. Akinek azonban érvényes szerződése van, az nem csalódhat. A Herbária egyébként mit tehet? Maga is követi az áremelkedéseket, ezzel próbálva magához kötni az embereket. Végül is ő ad vetőmagot, neki van egész megyére kiterjedő kapcsolata az áfészekkel, akikkel a felvásárlásokat intézte- tik. Jól bevált, kipróbált hálózat ez. A gyógynövények gyűjtése, ha késik is a tavasz, rövidesen ismét időszerű lesz. Akár szakcsoport tagja, akár egyéni gyűjtő, ismét útnak indul. Gombos József azt mondja, hogy nem is kirándulás az, ahol a családja tagjaival fejenként össze ne szednének legalább ötszáz forint értékű gyógynövényt. Munkájuk eredményeként beindulnak a drogfeldolgozók. Képünkön egy ilyen osztályozó látható a nagyhalászi Herbária üzemből. (1. kép) Aztán megjelennek a boltban a gyógyhatású készítmények, bebizonyítva, hogy mit sem változott a „fűben, fában orvosság” népbölcsesség. (2. kép) Üzletnek sem utolsó a .gyógynövényekkel foglalkozni, amellett, hogy az egészségre nagyon jó hatása van — tartják a nyíregyházi gyógynövénytermelő szakcsoport tagjai. (ÉS) ADRI r ízéves és fölöttébb cserfes kislány. Ez nem is csoda, hisz a világ dolgaiban kell eligazodnia, annak az évtizedének a kezdetén, amelyikben a sorsára nézve bizonyára legfontosabb dolgok történnek majd vele. Kifogyhatatlanul kérdez. Ez viszont úgy a harmincadik kérdés után kissé fárasztó. Környezete mégis'- türelemmel viseli, mint ahogy ő is, viszont. Többnyire. Aztán néha kipakol, kertelés nélkül elmondja a véleményét. Olykor a tanárairól és a lassan megszelídülő ellenségről, a fiúkról is. Adrinak négy testvére van. Ráadásul mindegyik lány. Meglehetősen nagy a korkülönbség közöttük. Tünde, a nővére negyedikes gimnazista, s három húga közül Szilvi másfél éves. — Adri, mit éreztél, mikor Szilvi megszületett? — Először sírtam, hogy nem fiú. Két napig hisztiz- tem, hogy nekem nem kell lány, nekem fiú kell. De hát nem lehetett mit tenni. — De azóta már bizonyára megszeretted Szilvit? (Adri elmosolyodik.) — Hát meg, édes amikor egy új szót megtanul. Csak akkor haragszom rá, ha ösz- szetépi a könyvemet vagy a füzetemet. — Anyukádnak nehéz lehet öt gyerekkel. — Anyu szokta is mondani, hogy még tíz fiú is jobb nálatok. Ez persze nem így van, mert sokat segítünk mi is. Egyébként is otthon házirend van. Én például hétfőn vásárolok be és takarítok. Reggel sincs soha semmiféle perpatvar. Este viszont, hétköznap nem nézhetem a tévét, nyolckor le kell feküdnöm. Anya azt mondja, fáradékony vagyok, ki kell pihenni magam. Szombaton másként van, akkor tévézhetek, de másnap karikás a szemem. — Apukád segít otthon? — Apukám más városban dolgozik és csak pénteken jön haza. — Akkor biztos hiányzik hétközben? — Persze, hogy hiányzik, anyunak sok segítség kellene (Adri eltűnődik és kicsit könnybe lábad a szeme, akadozva folytatja) —, meg néha olyan rossz, amikor látom, hogy egy kisgyerek az apukájával kézenfogva megy az utcán és mosolyog. Majd hozzáteszi: — Apunak szép hidegvízkék szeme van. A beszélgetésben itt egy kis szünetet tartunk, hogy kicsit összeszedjük magunkat. Az iskoláról társalgunk tovább. Tudvalevő, Adri. igen jó tanuló, negyedikben csak egy négyese volt. Az ötödikben is jól startolt. Ám néhány tanárral szemben fenntartásai vannak. Főleg Rudi bácsival, a tornatanárral. — Rudi bácsi sokkal szigorúbb a lányokkal, mint a fiúkkal — mondja. — Hogyhogy? — Kivételez velük, többet játszhatnak a tornaórákon. A lányokkal meg folyton veszekszik. Olyanokat is kér tőlünk, hogy ugorjuk át mi is a méteres szekrényt. Egyszer aztán jól megjárta, meg akarta mutatni hogyan is kell, de nem sikerült neki. Beleakadt a cipője a szőnyegbe, elesett, alig tudott kikászálódni a ráborult szekrény alól. (Ez igen szívderítő látvány lehetett. Adri kuncogva meséli az esetet.) Persze Rudi bácsi, ha valami nem sikerül neki, akkor mindig a nadrágjára hivatkozik. Valamikor bő, valamikor szűk. Máskor meg fél, hogy leesik. A beszélgetést ismét komolyabb mederbe tereljük. — Úgy tudom, 17 fiú és 10 lány jár az osztályotokba. Hogy alakulnak az erőviszonyok? — Ö, a fiúk nagyon erőszakosak, mindig mást akarnak, mint a lányok. Egyik fiú sem bírja elviselni, ha valamelyik játékban legyőzzük őket. Ilyenkor azt állítják, hogy csalunk. Most fiúőrsöt alakítottak. így el vannak rendeződve a dolgok. De azért van egy kis jó érzés is, néha elérzékenyülök egy kicsit, ha például nőnapra vesznek egy szál virágot. Ök is elérzékenyülnek ilyenkor. De bátrabbak is lehetnének néha, néni mernek például felkérni táncolni. Persze én is szégyenlős vagyok. — Meg cserfes is. — Nagyanyám falujában, ha meglátnak az ismerősök, azt mondják, hogy itt jön a kis kofaasszony. 4 dri ezután elmondja a legújabb iskolai pletykákat, kiderül, hogy szokta zsarolni édesapja sze- retetét, ha már ilyen ritkán jut belőle (ám ez maradjon hadititok). Majd elmondja, hogy jogász akar lenni. Nem szeretnék húsz év múlva pereskedni vele. (bodnár) £ gy év tükre negyven gépelt oldal terjedelemben Szabolcs- Szatmárról — ez a KSH megyei igazgatóságának jelentése, amelyet a napokban kapott meg szerkesztőségünk. Napokra való olvasmány ez most, a továbbiakban pedig kézikönyv az újságíróknak, hiszen a benne lévő sok száz szám szinte mindegyike alkalmas lenne kommentárra, tudósításra, elemzésre, jó néhány pedig riportútra is indíthatna. Az első olvasásnál mégsem egyetlen számot, hanem egy egész noteszlapra valót írtam ki magamnak, mindet fontosnak tartva. A számok többségét jó érzés volt leírni — még akkor is, ha némelyikről tudjuk: lehetett volna nagyobb is. A négyvévmilliárd forint például megjegyzésre érdemes; az állami és szövetkezeti ipar teljes termelése rubrikában szerepel. Érdekes a megoszlása is. Majdnem felét a nehézipar adja, ötödével részesedik a könnyűipar, harmadával az élelmiszer- ipar. Igencsak „ugrálás lázgörbét” lehetne rajzolni egyes vállalatokról. Egy jó exportpiac megszerzése akár húsz százalékkal is megemelheti a vállalat termelési értékét, ha arra fel vannak készülve (és például a Mezőgépnél fel voltak). De történhet fordítva is; egy nagy partner lemondása vagy késlekedése képes lemorzsolni egy félévi termelést (mint ahogy a HAFE nyíregyházi gyára esetében tavaly a gondokkal és a kibontakozás esélyeivel együtt meg is írtuk). Egyébként a nagyobb ipari gazdálkodó egységek közül — amelyekből mintegy kilencvenet tartanak nyilván — sem ment mindenkinek egyformán. Csak minden hatodiknak jött ki igazán a lépés, ezek húsz százalékkal vagy még többel tudták növelni termelésüket. Több mint harmincnak viszont az előző évitől is elmaradt a termelése. Jó hír, hogy ismét több lett az olyan termék, amely viselhetné a képzeletbeli „Made in Szabolcs- Szatmár” jelzést. A külkereskedelem 6,4 milliárd forint értékű ipari terméket vett át, és ami ezen belül külön is megjegyzésre kívánkozik: a nem rubel elszámolású eladás 38 százalékkal nőtt, így aránya immár közel négytized. Nem lehet tehát téma, hogy kedvező feltételek megléte esetén tud-e kiváló árut készíteni a szabolcs-szatmári munkás. Érdekesek az összegzett beruházási adatok is, hiszen ezekről évközben többnyire csak egyenként adunk hírt. 1986 végén például 31 százmillió forint értékhatár feletti beruházás volt folyamatban, összesen 11,4 milliárdos összeggel. Gyárbővítés, vasúti fejlesztés, lakótelep-építés a legjellemzőbb. 4 számokból, adatokból nagyon sokféle tendenciát olvashatunk ki. Többek között választ arra is, hogy a gondok ellenére tovább gyarapodott megyénk, és voltak olyan kollektívák, amelyek a közismerten nehéz gazdasági helyzetben is tudtak kiemelkedőt produkálni. Marik Sándor
