Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

1987. február 13. Kelet-Magyarország 3 Előadások, koncertek, kiállítások mellé Á baráti szó melege Magasabb minőségi követelmények Fordult a (tégla) kocka athalnizkadnak a versenyhelyzetkez a téglagyárak Nem is olyan régen az építkezőnek minden össze­köttetésére szüksége volt, hogy időben, megfelelő mi­nőségű téglához jusson. Az utóbbi időkben viszont for­dult a kocka. Seregnyi új fajta falazóanyag jelent meg a piacon, téglagyárainknak — melyre korábban nem­igen volt példa — komoly konkurenciával kell megküz­deni, s nemegyszer alulmaradnak. Egy éve hozták létre a megyei művelődési központ­ban az MSZBT-tagcsoportot. Ügyvezető elnöküket, Simon Györgyné művészeti igazga­tóhelyettest arról kérdeztük: mi szüksége van egy megyei intézménynek önálló tagcso­port létesítésére, mikor az egyik legfontosabb feladatuk a Szovjetunióból érkezett de­legációk fogadása, rendezvé­nyeikhez méltó környezet megteremtése. — A hivatalos programokat baráti találkozóval tesszük emlékezetessé. Amikor a messze földről érkezett ven­dég a fogadtatás mellett a baráti szó melegét viszi ha­za magával, bizonyára szíve­sebben emlékszik majd ránk. Tömören talán ennyi miatt akartuk a tagcsoportot létre­hozni. Még címszavakban is ne­héz összefoglalni, milyen szerteágazó területekre ter­jed ki a művelődési központ barátsági munkája. Simonná élénken tiltakozik a munka szó ellen, hisz valamennyien élményekben gazdagodnak ezeken a rendezvényeken. Hogy is lehetne például mun­kának felfogni azokat a jó hangulatú beszélgetéseket, amelyekre a Honvéd utcai művelődési ház szervezésé­ben kerül sor. „Legyen házi­gazda!” — ez a műsor címe, és nemrégiben szovjet tiszte­ket és családtagjaikat hívtak meg a közönség elé. ínycsik­landó illatok szálltak, a ven­dégek ugyanis eredeti orosz ételspecialitásokat sütöttek, főztek. Szovjet testvérterületünk­ről számos kulturális küldött­ség érkezett a megyébe az elmúlt egy év alatt. A műve­lődési központ MSZBT-tag- csoportja látta vendégül az irsavai néptánc- és ének- együttest, a rahói hucul nép­zenei együttest, a szolyvai bútorgyár néptáncosait, a munkácsi tanító- és tanár­képző vegyes karát, az ung­vári filharmónia folklór­együttesét, az Ifjúság ritmu­sai nevű táncegyüttest. Kár- pátontúli népi hangszereket állítottak ki Nyíregyházán, az ungvári baromifeldolgozó üzem kórusa és a pavlovói citerazenekar látogatott el a megyébe. Szabolcs-Szatmár jó hírét a balkányi Nyírség tánc­Hoppá K ifestettek egy presz- szót. Nincs ebben rendkívüli, időről időre mindet festik. Szé­pen. Éhben már van vala­mi rendkívüli. A hoppét akkor mondtam magam­nak, amikor számolgatni kezdtem. Legutóbb ugyan­itt legalább tíz napig fes­tettek, takarítottak, ké­szülődtek arra, hogy majd kinyitnak. Most fele ideig se tartott a szemre szép és így első látásra mindenképpen jobb mun­ka. Igaz, a függönnyel el­választott rész mögött még dolgoztak az iparosok, de a terem másik végén már vendégek ültek az aszta­loknál. A titok nyitja kü­lönben roppant egyszerű. Szerződéses lett az üzlet. És igazi vendégöröm, hogy ilyenkor drágábbnak látszik az idő. Eddig se volt olcsóbb, de mintha nem lett volna ennyire fontos. (tha) VlZMÜTÁRSULAT SZÉ­KELYBEN. Alakuló ülésre várják az állampolgárokat február 16-án 17,30 órára Székelybe a tanácsi kiren­deltség épületébe. Ekkor ala­kítják meg a Székely-Bor - zsova vízműtársulatdt, ha a tagság megszavazza a javas­latot. Ismertetik a vízmű-be­ruházást, megállapítják az egy családra jutó érdekettsé- gi hozzájárulás mértékét, megalkotják az alapszabályt és megválasztják a vízműtár­sulat tisztségviselőit. együttes, a tiszavasvári nép­zenei együttes és a tiszalök- kisfástanyai női népdalkor vitte el a Kárpátokon túlra. — Mint megyei intézmény, módszertani segítséget is szeretnénk adni a nyíregyhá­zi tagcsoportoknak — foly­tatta Simon Györgyné. — összeállítottunk egy április 4-i ünnepi műsort, és zárt körben bemutatnánk a nyír­egyházi tagcsoportok ügyve­zető elnökeinek. E műsor tar­talmi és technikai lebonyolí­tásában aktívan közremű­ködnénk az egyes ünnepsé­geken. A megyei művelődési köz­pont már évek óta helyet ad a Ki tud többet a Szovjet­unióról? vetélkedő megyei döntőjének, a Barátságkert almaszüretje és a kulturális műsor alatt a technikai hát­térről gondoskodnak. — A megyénkbe látogató szovjet vendégeknek kíván­ság szerint programokat szervezünk, nemcsak Nyír­egyházán, hanem a városok­ban, falvakban is sor kerül baráti találkozóra. Azt sze­retnénk elérni, ha érzelmi­leg is közelebb kerülnének a Szovjetunió életét, hétköz­napjait, törekvéseit bemuta­tó előadások, kiállítások, kon­certek vendégei tagcsopor­tunkhoz. 4 z osztályértekezlet után Bruno kipirult, dühös arccal lépett hozzám: — Csak azt tudnám, mi van ma veled? — kérdezte. — Miért, mi lenne. Egyál­talán semmi — válaszoltam. — De hát az előbb az érte­kezleten olyan szenvedélye­sen bíráltál engem, mintha nem is lennénk barátok — tette hozzá. — Ezen nincs mit csodál­koznod — mondtam. — Jól tudod, nekem elveim vannak. Tehát: tegnap elkéstél a munkából vagy nem? Elkés­tél! Ha 10 percet is, de elkés­tél. A fegyelem azonban fe­gyelem, mindenkinek be kell tartania a rendet. — Jó, jó, dehát ezért tá­madtál úgy rám? — folytatta Bruno, még idegesebben. — Talán nem a földön élsz, valahol más bolygón képze­led magad. Miért bírálnak valakit az osztályértekezle- ten? — kérdeztem Brúnótól. — Talán nem azért, hogy megváltozzon, s máskor ne kövessen el hasonló hibát? — Most már semmit sem értek — fűzte tovább Brúnó —, talán nem köszöntöttelek elég illedelmesen ma reggel, A Miskolc mellett, Mályi- ban található Észak-magyar­országi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárainak is meg kell mérkőzni a hasonszőrű cégek termékeivel, az ottani vezetők is kénytelenek vol­tak tudomásul venni, hogy ma már nem lehet akármi­lyen téglát eladni. Az elmúlt időszakban sikerült is több fronton előbbre lépniük, ám — hasonlóan az ország töb­bi téglaipari vállalatához — ma is előfordul, hogy raktár­ra termeinek. A vállalatnak megyénkben két gyára is működik, Fehér- gyarmaton és Tiszabercelen. Természetesen bennünket elsősorban e két üzem jele­ne és jövője érdekel. A vál­lalat jelenlegi igazgatója, Garbóczi János tökéletesen s ezzel akartad tudomásom­ra hozni rosszallásodat? — Hagyd már abba! — mondtam kissé indulatosan. — Vagy lehet, hogy sértve érzed magad, amiért tegnap már a hatodik dominópartit nyertem meg ellened — sut­togta bizalmasan Brúnó. — Vagy talán abba betegedtél bele, hogy tegnap olyan so­káig beszélgettem a felesé­geddel telefonon? — hunyor­gott Brúnó. — Hallgass ide! — mond­tam. — Most már elég! Nyil­ván fogalmad sincs, hogy mit jelent az, ha az embernek elvei vannak. De én egy olyan ember vagyok, aki ra­gaszkodik az elveihez — ha felfogod, ha nem. A baráti kapcsolataimtól függetlenül bírálok meg bárkit az osz­tályértekezleten. — Aha, most már dereng valami — kiáltotta Brúnó. — Egyszerűen nem tudod meg­bocsátani, hogy tegnap le­győztelek sakkban. tisztában van mindkét gyár tevékenységével, hiszen fé- lig-meddig még mindig me­gyénkben. Néhány hónapja került a vállalat élére, koráb­ban hosszú évekig a gyar­mati téglagyárat vezette. Veszteségről indultak Túlzás lenne azt állítani, hogy kényelmes széket örö­költ elődjétől. Év közben több mint harmincmillió fo­rintra rúgott a veszteség, csak nagy nehezen sikerült az évet nullával zárniuk. Ám az is igaz, hogy korábban már hozzákezdtek a termékszer­kezet korszerűsítéséhez, a magasabb minőségi követel­— Jó — válaszoltam —, most már azonban csak azt szeretném tudni, hogy mi köze van a sakkpartinak a bírálatomhoz? — De mi köze van a bí­rálatodnak hozzám? — vi­szonozta rögtön Brúnó a kér­dést. jó, most már meg­tel mondom neked — for- w dúltam hozzá. — Az elvi bírálatom válasz a vi­selkedésedre. — Na de milyen viselkedé­semre? — nyögte Brúnó. — Jó, nagyon röviden vá­zolom — mondtam. — A vá­rosi színháznál dolgozik ugye a feleséged? — Igen — válaszolta Brúnó. — S gyakran adnak ki tiszteletjegyeket is? — kér­deztem. — Igen — válaszolta ré­mülten Brúnó. — Na, s felajánlottál egy­szer is nekem ilyen jegyeket? Szabó Béla fordítása ményeknek is megfelelő tég­la gyártásához, s az ehhez szükséges rekonstrukciós munkálatokhoz. A fehérgyarmati üzemük jövője semmiféle okot nem ad az aggodalomra. Nemrég ugyan még értékesítési ne­hézségeik is voltak, hiszen a legfontosabb termékükről, a B—30 jelű téglájukról elter­jedt, hogy nem felel meg az új hőtechnikai előírásoknak. A napokban érkezett meg a minőségellenőrző intézet ér­tesítése, hogy szó sincs erről, másfél soros változatban to­vábbra is alkalmazható. Ami viszont igaz: létezik ennél korszerűbb falazóanyag is Észák-Magyarországon. Például a Poroton, a Ther- mopor, vagy a HB—38 jelű hőtakarékos blokktermékük. Az utóbbi gyártása a múlt év második felében megkez­dődött Gyarmaton is. Az idén mintegy tizenöt millió kis­méretű egységnek megfelelő mennyiséget készítenek be­lőle — a B—30-asból ennek a dupláját, a kereslet ennél jóval nagyobb. Hogy a keres­letet ki tudják elégíteni, a szatmári üzemben is esedé­kes egy komoly rekonstruk­ció végrehajtása. Csak hát a pénz ... Kétszázmillió kellene — Ügy számítják, hogy kétszázmillió forint kellene hozzá. Ezt mindenképpen előteremtik, hiszen keresett termékről van szó, ám a be­ruházásról csak akkor lehet szó, ha Fehérgyarmat meg­kapja a vezetékes gázt 5 az­zal fűthetik majd a kemen­céket. Mindenesetre a szak­emberek reménykednek, hogy erre még ebben az ötéves tervidőszakban sor kerül majd. Komolyabb a helyzet a ti- szaberceli gyárnál, a jelenlegi elképzelések szerint annak működését megszüntetik. Már tavaly is veszteségesen dol­gozott, a hagyományos ter­mékeket gyártja, felújítására pedig nincs pénz. Azt sajnos kénytelen-kel­letlen, de tudomásul kell vennie az embernek, ha min­den kötél szakad, ha semmi remény a megújulásra, ilyen drasztikus lépésre kénysze­rülhet az ipar. Volt már, s lesz is hasonló esetre példa, ne gondoljunk másra, csak a Rába legutóbbi lépésére, mi­kor bezárták egyik három­száz embert foglalkoztató pesti . gyárukat, s szélnek eresztették az embereket. A berceliek esetében ilyesmiről szó .sincs, a vállalat azt ter­vezi, hogy az ott dolgozókat autóbusszal mindennap át­viszi majd a szerencsésebb helyzetben lévő sárospataki gyárába, s haza is hordja őket. Ez persze nem éppen kifizetődő vállalkozás, de nem is a végleges terv. Akár ingyen is... Egy biztos, a vállalat hu­zamosabb ideig már nem akarja működtetni a koráb­bi irányítás alatt erősen le­romlott berceli üzemet, még arra is hajlandó lenne, hogy ingyen minden eszközt átad egy másik gazdasági egység­nek. A berceliek szempont­jából természetesen ez len­ne a legkézenfekvőbb megol­dás. A hírek szerint remény van rá, hogy nem kell bú­csúzniuk a helybélieknek öreg gyáruktól, hiszen egy most alakulgató kisszövetke­zet vállalkozna a gyár továb­bi üzemeltetésére, ha meg tud egyezni a tulajdonos­sal. Balogh Géza Ráígérés R endhagyó eset az, ha valahol jó pén­zért eladják a mun­kát. Most megtörtént. A vajai termelőszövetkezet­ben február elején olyan versenytárgyalást tartot­tak, amelynek tárgya 15 hektár szilva, 20 hektár téli alma, 40 hektár meggy és cseresznye művelése, betakarítása és a gyü­mölcs értékesítése volt. Az említett gyümölcsösök munkálataiért három gaz­dálkodó egység, a fűrész­üzem, a tsz kereskedelmi főágazata, valamint a hű­tőház és konzervüzem dol­gozói versenyeztek. Győz­tes a fűrészüzem lett, megvették a munkát. Vétel és eladás, főként, ha munkáról van szó, ez magyarázatra szorul. Mindenekelőtt meg kell említeni a vajai gazdálko­dásnál, az érdekeltségi rendszer sajátos, helyi al­kalmazását, ami a vállal­kozás. A tsz, a jelenlegi esetnél maradva, felkínál­ta az említett gyümölcsö­söket, a termésre vetített fix árért. Aki elnyerte a művelés jogát, az a gyü­mölcsért kilogrammon­ként a közös kasszába az előre meghatározott ösz- szeget fizeti be. A fűrész­üzemiek a szilva kilo­grammjáért három forint befizetésére kötelezték el magukat és 9 forintos ér­tékesítési átlagárat garan­táltak. (Ez utóbbi az érté­kesítés után járó árkiegé­szítés miatt lényeges, hi­szen minél több az el­adott termés, annál na­gyobb összegű az árkiegé­szítés.) Magas, illetve a terme­lőszövetkezet számára el­fogadható volt a fűrész­üzemiek egyéb ajánlata is. Az alma kilogrammjáért 1,50 forintot, a meggyért 4 forintot fizetnek a kasszá­ba, az alma értékesítésé­nél 7,50-es, a meggynél 17 forintos értékesítési át­lagárat ígértek. (Hogy mit ígért a versenytárgyalás többi résztvevője, az most csak annyiban érdekes, hogy kevesebbet, mint a licitálásból győztesen ki­kerülők.) Kérdés lehet: vajon mi a haszna a fent vázolt versenytárgyalásnak. és általában a vállalkozás­nak azon kívül, hogy a tsz a befizetésekkel és az értékesítés után járó ár- kiegészítésekkel előre el­könyvelhető tiszta ered­ményhez jut. Mit kap a vállalkozó? Mindenek­előtt megkapja a lehető­séget egy olyan gazdálko­dásra, amely érdekeltté teszi abban, hogy költség­takarékossággal többet, minőségileg jobbat termel­jen, az árut a lehető leg­jobb áron eladja. Egyszó­val a vállalkozó nyereség- termelésre törekszik, olyan nyereséget akar el­érni, amelyből kiadásait megtérítheti, egyéni mun­káját felértékelheti, a ko­rábbinál többét keres. Mondani sem kell, hogy a tsz ebből az egyéni érdek­ből is profitál, hiszen a minőségi munka, a költ­ségtakarékosság, az esz­közhatékonyság a gazdál­kodás egészére hat. . E gy-két mondáit erejé­ig arról is szólni kell, hogy a ráígérő fűrészüzemiek elegen van­nak ahhoz, hogy a felvál­lalt területen a munkát elvégezzék. És majd ho­gyan osztják fel egymás között a területet, hogyan szervezik meg a munkát? Az már az ő dolguk. Vál­lalkozók és mint ilyenek, felelősek és önállóak. Ez önmagában is vonzó. Seres Ernő T. K. NYOMTATOTT ÁRAMKÖRÖK készülnek a BEAG nyíregyházi gyárában az egyik sze­relőszalagon. A kapcsoló üzemű tápegységek számítógépek áramellátását szolgálja. (Elek Emil felvétele) DIETMAR SCHULZE: Dickem elveim vannak

Next

/
Thumbnails
Contents