Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
1987. február 10. Kelet-Magyarorsiág 3 Kamatmentes kölcsön negyedszázadra Mii kap a dolgozó? Válasszon magának munkásruhát! Ha szorít a cipő, szűk a ruha, kényelmetlen a védőfelszerelés, netán egyhangú az üzemi koszt, ez alapvetően befolyásolja a munkások hangulatát. Éppen ezért fordítanak nagy gondot arra a Hajdú és Szabolcs megyét felölelő Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnál, hogy a termeléshez viszonyítva másodlagos, ám a maguk helyén igencsak fontos munkásellátási kérdések elsőbbséget kapjanak, ha osztják a forintokat. Az idén 17,2 millió forintot költenek szociális beruházásokra. Messze többet, mint tavaly, akkor ugyanis 2,9 millió telt ilyen célra. A hallatlanul nagy különbséget Boros András, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára azzal indokolta, hogy korszerűsítésre szorul a járműpark, két Ikarusz-autóbuszt. egy Robur típusú kisbuszt, négy UAZ-gépkocsit. két mikrobuszt vásárolnak. Régi elképzelést valósítanak meg a központban az irodaépület bővítésével. Eddig ugyanis a 15 erdészetük termelési és szociális körülményeit tartották fontosabbnak, mint a központi irodát. Ám most már annyira szűkösen vannak és a munka rovására megy a zsúfoltság, hogy az idén hozzákezdenek a bővítéséhez. Az előirányzott 5 millió forint előteremtésére javaslatot fogalmaztak meg a napokban az szb mellett működő közgazdasági bizottság ülésén. A munkaruhát beszerezni nagyon nehéz. Nemcsak a megyében, hanem országosan is. N.éhány éve azt a gyakorlatot folytatja a FE- FAG, hogy a dolgozóknak odaadják a pénzt és ők maguk vásárolják meg a köpenyt, nadrágot, csizmát, kesztyűt, kabátot, s utólag számolnak el a pénzzel. Bár javult a helyzet azóta, mégis előfordul, hogy többen a saját holmijukban dolgoznak. A védőfelszerelések beszerzése hasonlóan akadozik. Különösen a zaj ellen kell megfelelő technikai eszközökről gondoskodni. A füldugó bizonyos munkaterületeken kötelező. A vállalat négyezer dolgozója igen elszórt településeken, távoli erdőkben, irtásokban, gyakran változó munkaterületen keresi a kenyerét. Éppen ezért az üzemi étkeztetést csak 1300-an veszik igénybe, ők is sok helyen ebédelnek. Falvakban a helyi áfésztől, városban a vendéglátótól hordják az ebédet. Nyíregyházán a KE- MÉV főz a gyógyszertári központban, oda járnak át ebédelni. A központi épület bővítésével kulturált ebédlőt is kialakítanak. A lakáskérdés megoldására az idén másfél millió forintot utal át az OTP-nek a vállalat. Ebből a pénzből harminc dolgozójuknak nyújtanak 60 és 100 ezer forint közötti összeget lakásépítésre vagy -vásárlásra. Negyedszázadot adnak a kamatmentes hitel visszafizetésére. Minden évben többen igényelnek ilyen kölcsönt, mint ahánynak tud adni a vállalat. T. K. Csiga Házias kézi esi?atésztát készítenek a Szabolcs bakai Búza kai ász Termelőszövetkezet nyírlövői üzemében. A negyven dolgozót foglalkoztató kisüzemet kezdetben azért létesítették, hogy télen is munkát adjanak az asszonyoknak. Ettől az évtől úgy tervezik, hogy folyamatossá teszik az üzem működését. Ezt az teszi lehetővé, hogy a kézimunkaigényes növények termesztését a háztáji gazdaságokba adják. valamint a nehéz fizikai munkákat gépesítik. Az üzem által készített jó minőségű házi csigatésztát a Fűszért- nek értékesítik. Elek Emii „Babdollár” SZŐKÉBEN VAGYUNK A PÉNZNEK, s egyebek mellett már ez is indokolja, hogy annál nagyobb gondot fordítsunk minden fajta lelemény gyümölcsöztetésére. Ezt példázza az a vállalkozás is, amelyet a Vetőmag- termeltető és Ellátó Vállalat Nyírségi Központjában hallottam. Eszükbe jutott Merkant-babot termeltetni Szatmárban a háztáji gazdaságokban (!) tőkés megrendelésre. Speciális igény kielégítésére vállalkoztak: az NSZK- beli Wagner-cég részére termeltettek az említett babból és egy másik fajtából valutáért. Wagnerek adták a bab vetőmagot. Egyetlen feltételt szabtak csupán: a minőséget. Ha sikerül, úgy a teljes szaporított mennyiséget visszavásárolják — ígérték. Miért ne sikerült volna? Gondosan bábáskodtak felette, hogy szégyent ne valljanak. És már fémzárolt csomagokban sorakozik a vetőmag. Hosszú lenne még elsorolni is, mi mindent tett a vállalat azért, hogy a vállalkozás sikerrel járjon. De az igényes nyugati cég sem bízta a véletlenre a vállalkozását. A Wagner-cég szakemberei jártak Szatmárban, ellátogattak a sza- mosszegi, a tiszakóródi háztáji gazdaságokba. Saját szemükkel győződtek meg arról: gondos kezekbe, jó földbe került-e a vetőmag? Kiss László igazgató újságolta: „Bár az elszámolás még nem történt meg, számításunkat megtaláljuk." A kemény valutát szűkösen csepegtető világunkban meg kell becsülni minden kemény forintot. „A belföldi vetőmagpiac is véges. Az exportból élünk.” Az általa irányított egység tavalyi forgalmának negyede az exportból származik, de ez az eredmény, a nyereség felét (!) adja. ÉS BIZAKODÓ, mert úgy véli, most már képesek a magas igények, a legkényesebb tőkés export kielégítésére is. Rendelkeznek csúcstechnológiával, melynek kihasználása igazán csak az idén kezdődik meg. Sikerült világszínvonalú vetőmagtisztító berendezést vásárolni, felszerelni. Igaz, 30 millióba került, de ez a technika párosulva a szüntelen megújulási képességgel, kezdi kamatostul visszafizetni a befektetést. Farkas Kálmán Jól sikerült házasság 4 megduplázott nyereség Két és fél éve még arról írtunk: szakadék szélén egyensúlyoz a jobb napokat megért székelyi Búzakalász Termelőszövetkezet. Annyi veszteséget hozott össze, javarészt elhibázott vezetői döntések, a rossz gazdálkodás következményeként, hogy az illetékesek kimondták: önálló gazdálkodásra alkalmatlan. Két választási lehetőség között mérlegelhettek. Vagy felszámolják a veszteséges szövetkezetei, amikor egyaránt vesztes a tag, a hitelező partner, vagy a szomszédos, megerősödött ramocsa- házi termelőszövetkezettel való egyesüléssel húzzák ki a tengelytörött szekeret a kátyúból. Nehéz bizonytalanság A székelyi tagság akkor a házasság mellett döntött, hiszen élni, boldogulni akart. Mindezt az almáskertben Szikszai Istvánné így fogalmazta meg: Szenvedélye a gép 0 " szről maradt az emlék, a hatalmas Rába Steiger és a légkondicionált fülkéből földre szálló, pihekönnyűnek tűnő ifjú ember. Mekkora különbözőség. A masina több tonnát nyom, viszont ura és parancsolja bevallása szerint csak 57 kilogramm. Ha ötven évvel korábban születik. dehogy lett volna bandagazda, elsőkaszás, avagy zsákoló egy cséplőgépnél. A mezei élet az ő erejével... Ugyan már! De most más korban élünk. Az erőtlen kéz alá is kezesbárányként idomul a kétszáznegyven lóerő és a szervokormány egy lehelet finom érintésre is úgy közvetíti az ember akaratát, hogy attól porhanyul a rög. Az ilyen csodával nehéz betelni. Ehhez viszonyítva hétköznapi a beszélgetés. A kérdez-felelet lényege, hogy Mihály Andrásnak szenvedélye a gép. Tiszavasváriban az ottani szakmunkás- képzőben gépszerelőnek tanult és mert a Zöld Mező Termelőszövetkezet ösztöndíjjal segítette, pár évvel ezelőtt el is foglalta helyét a mecénás üzem szerelőműhelyében. Akkor a fiú a határba vágyott. — Szeretek kint lenni. Szeretem az olyan munkát, mint a szántás, a vetés, az aratás. Nem baj az, hogy egyedül vagyok, nem is gondolok rá, hiszen leköti a figyelmemet a munka. — Azért néha-néha másra is gondol? A traktoros mereng, nem tudja mit mondjon. Csontos István, a termelőszövetkezet elnöke tereli úgy a szót, amelyből kiviláglik, nemcsak munkára kárhoztatott gyermeke a világnak az ember. Van abban szerelem is. Mihály András tavalyi évébe beleszőtte a sors a nősülést és a gyermekáldást. így aztán feleségére, kislányára miért ne gondolhatna napközben is, ha jól megy a gép, halad a munka. — Igen, gondolok rájuk. Mert igaz, hogy mondtam az előbb, hogy a gépeket szeretem, minden gépet szeretek, ami jár, aminek alkatrésze van és bütykölni lehet, na de ha az embernek már családja van, az mindennél fontosabb, előbbre való. Hogy ismertem meg a feleségemet? Diszkóban. Oda eljártam néha. Nem iszok, nem dohányzóm, nincs káros szenvedélyem. A kislányt, aki decemberben született, Krisztinának hívják. Apja, a traktoros, annyi mindent tud róla — és ez érthető —, hogy alig győzi szóval. Egyszer azonban minden beszélgetésnek vége szakad. Mihály András is gépre száll és amíg nézzük, miként indít, miként veri fel a tárcsa a föld porát. Csontos István, az elnök beszegi szavával a találkozást. — Csuda rendes gyerek! Tavasszal történt, hogy vettünk egy új 301-es fűkaszát. Mondtam a fiúnak, mielőtt komoly munkára fogjuk a kaszát, járasd be Bandi. J övök ki egyszer a dinnyésekhez vasárnap, mit látok?! Hajtja a gépet a gyerek. Kérdeztem, mit csinálsz? Azt válaszolta, én mondtam, hogy járassa be a masinát. Akkor valami olyat feleltem, persze, hogy mondtam, de nem annyira sürgős, hogy vasárnapod se legyen. Hát ilyen ez a fiú. Olyan, mint egy ízig- vérig földművelő. Ha akad a határban munka, nem tud nyugodni. Seres Ernő — A bizonytalanságot nehéz elviselni. — Most, a ramocsaházi kacsakeltetőben így beszél: — Itt a jobb. Biztosabb a megélhetés, tudjuk, hova tartozunk. A korábbi és a mostani kérdésfeltevést és válaszokat érdemes továbbsorolni. Ig- náez Sándor, a székelyi tsz- párttitkár most is élvezi a bizalmat. Akkor programként a segítséget jelölte meg, hogy talpra állítsák a gazdaságot. Joggal bizakodhatott: — Aki tisztességesen dolgozik, helye lesz. A mostani kérdés: hogyan érzi magát ma egy párttitkár? — Jól. A sok gondon túlvagyunk. Rendeződtek a dolgok, megtanultunk egymás mellett dolgozni. A székelyi garnitúrából maradt másik szakvezető, Bába Antal — aki most elnökhelyettes — erősíti meg "mindezeket, számokkal alátámasztva. Á kiskacsa nem várhat Az egyesült termelőszövetkezet ugyanis jó eredményekkel gazdálkodik, az első közös év 11 milliós nyeresége után most duplázott. Nagy lépéseket tettek azért, hogy helyben minél több embernek adjanak munkát. így hozták létre a ramocsaházi cipőfelsőrész-készítő üzemet, Székelyben pedig a cipőtalp- bélés-gyártó részleget. A székelyi nyereséges ágazatok közül megmaradt a kacsafarm, eredményes a faüzem. A háztáji zöldségtermelés jó hagyományairól sem mondtak le. Ha netalán egyik községből a másikba kell átjárni, akkor a három-négy kilométert a szövetkezet autóbuszával teszik meg a tagok, mint Papp Józsefné is, aki a cipőüzemben dolgozik. — Annyi biztos, a keresetünk megvan. Novemberben, decemberben túlóráztunk egy kicsit, de kétszer annyit vittünk haza, mint máskor. Különben is megvan a három és fél ezer havonta. Ugyanitt a kacsakeltetőben az egyik műszak székelyi asszonyokból tevődik össze: — Nálunk nincs vasárnap, hétköznap, nem mondhatjuk a kiskacsának, amikor bújik ki a tojásból, hogy várjon — említik. — A családnak is rá kell tudni, de ha jól dolgozunk, akkor a prémiumot is megkapjuk. A helyben megtalált kenyér Az üzemlátogatások során Simon József, a pártvezetőség titkára a kísérőnk. Már egy évvel ezelőtt hívott, hogy lássuk: nem hiába szólt a cikk az egyesülés mellett, mert sikerült megtalálni a közös érdekeket. Mindezt megerősíti a tsz főmérnöke, Vitéz József : — Kínosan ügyeltünk arra, hogy egyforma lehetőségeket adjunk az embereknek, bármely községből jöttek. Egy minősít: a végzett munka. Bármennyire jó a közlekedés Székelyből Nyíregyházára, azért igen sokan úgy gondolkodnak: a helyben megtalált, megkeresett kenyér az igazi. Az utóbbi két év ebben is bizonyított. Mert a gyengélkedő tsz-ből akkoriban százan is elmentek, s most többen visszajöttek már, érzik, hogy keresetben, lehetőségben itt is várja őket olyan jövő, mint másutt. Az sem mindegy, hogy a falunak a gazdaság az egyetlen biztos pont, hiszen a tanács Deme- cserben székel, a fogyasztási szövetkezet, az iskola központja ugyanúgy. Ramocsa- házáról pedig Baktalóránthá- zára kell járni ilyen ügyekben. — Változott a helyzet, rendszeresen egyeztetünk, koordinációs megbeszéléseket tartunk — tájékoztat Simon József. — Közös az érdekünk, szeretnénk, ha mindkét faluban elégedett emberek élnének. Lányi Botond
